Raine Miller: All In (Blackstone-affér 2.) /2013/

A könyv pocsék, de ezt szerintem lassan már mindenki tudni fogja. Természetesen bőven kivesézem majd, mi volt ami engem kicsit felhúzott. A lényeg. A bejegyzés spoileres, de valami nagyon. És ami még fontos, bőven túllépi a 18-as karikát, méghozzá úgy, hogy nem én káromkodom végig! (Ha még én is nekikezdtem volna, akkor egyszerűen leközölhetetlen lett volna a véleményem.) Szóval, mindenki csak saját felelősségére folytassa az olvasást!

"Ethan Blackstone-nak komoly problémája akadt. Brynne bizalma megingott benne, ezért elhagyta. Ethan azonban nem hajlandó nélküle élni, mindent megtesz azért, hogy visszakapja szépséges amerikai barátnőjét. A szenvedély kettejük között kirobbanó, azonban a múlt dermesztő árnyai tönkretehetik közös életüket. A politikai fenyegetés eléri Brynne-t, Ethannak pedig minden erejére és ügyességére szüksége lesz, hogy még időben meg tudja védeni szíve hölgyét a veszélytől, amely akár örökre elválaszthatja egymástól hőseinket. Vajon képes lesz Ethan kitépni Brynne-t múltja félelmetes szorításából? Érezheti még a lány testének melegségét, élvezheti valaha teljes bizalmát? Szerelmi bánatában Ethan mindent megtesz azért, hogy elnyerje Brynne szívét. Bármit vállal, hogy megmenthesse. Mindent föltesz egy lapra."

Kiadó: Ulpius

Ára: 3499 Ft (Hah!!!)

Gyorstalpaló nyelvi továbbképzés Ethan Blackstone segédletével...

Az alapvető irány (könyv első fejezetének második bekezdése): Gondolkozzunk csak! - ez már önmagában is vicces, de nem vagyok hajlandó előre lelőni a poént.

Útmutatások:

1, A komplex gondolkozás első és elengedhetetlen kelléke 1 üveg szesz, jelen esetünkben vodka. Második elengedhetetlen pont: meg kell várni míg az alkohol beüt. Muszáj, mivel csak ilyenkor léphetünk sikerrel az önsajnálat magas iskolájának tetőpontjára, amikor is bekezdésenként minimum egy tartalmas gondolatfoszlány ezt alá is tudja támasztani.

"Nincs már melletted! Mindent elbasztál!"

"Rámenősködtem, és keményen bepróbálkoztam nála. Hogy lehettem ekkora önző pöcs!"

"Fájt a szívem a lányért, aki elhagyott!"

Ennivaló, gondolhatnánk... hisz nem érzelmes? Hát de! Akkor mégis mi a baj? Ugyanebben a módosult tudatállapotban a fentebbiek mellett párhuzamosan futó gondolatok:

"Tenyerembe temettem az arcomat, könyökömet az asztalra támasztva. Ugyanarra az asztalra, amelyiken alig pár órával ezelőtt végignyújtóztam, és megbasztam Brynne-t. Igazi, hamisítatlan baszás volt, és olyan jólesett, hogy csípte a szememet." -ejha! Mély.

"A távirányítóval beüzemeltem a tévét. Európa-bajnokság, az kurvajó!" - khm... igen... vonzó. El bírom képzelni mennyire mély lehet az a szerelem, ha a foci eltereli róla a figyelmét Mr. Blackstone! Nincs is annál nagyobb öröm, ha egy nő azt hallja, egy majdnem szakítás után, hogy: "Alig bírtam magammal édes, képzeld még sírtam is (itt elhallgatható hogy az a könnyezés annak volt betudható hogy az emlékezetes baszás csípni kezdte a látóidegét)! Az egyetlen, aminek sikerült az agóniából (túl komoly kifejezés, törekedni kéne az egyszerűségre, így inkább: "szarból") kivonszolnia az a Német - Portugál meccs volt.

Az abszolút kedvenc:

"... És szabadon sírhatok apának!"

Kedves Mr. Balckstone! Engedjen meg nekem egy megjegyzést. Mi nők nem kedveljük az olyan afganisztáni  háborúból, illetve fogságból menekült kemény volt katonákat, jelenleg menő testőrcéggel a hátuk mögött, akik az apjukhoz szaladnak haza, mindennemű nőkkel kapcsolatos problémájukat kisírni. Főleg nem, ha a folyamat közben tucatszám fogynak a sörök, és a tévében az EB megy! Ezek után ne csodálkozzon, ha kedvese egy laza karlegyintéssel melegebb éghajlatra száműzi. 

2, Tiszteld a nőt! Mindig úgy gondolj szíved választottjára, mint egy felbecsülhetetlen kincsre!

"Te jó ég, de isteni volt, amikor a farkammal odaszögeztem a falhoz! Úgy szeretem azt a kikúrt falat! Ez vicces. Belül nevettem is egyet saját kis viccemen."

"Csá Tom! Már megint a lányodat töcskölöm..."

"Éreztem, ahogy a szívem dobog odabent, és a farkam még ráng egy utolsót Brynne puncijának feszes falai között. Bazmeg, de jó volt!"

"Pont így állhatott az előző pasas előtt is. Ez világos. Próbáltam nem belegondolni, hogy egy olyan reggelen csomózgatta az illető faszszopó nyakkendőjét, amelynek előestéjén talán épp az említett faszszopó faszát szopta."

Drága Mr. Blackstone! Így közeledve lassan a negyvenhez, illő volna már tudni eldönteni, hogy akkor most szerelmes-e a kiválasztott hölgybe, vagy elítéli a múltja miatt. Amennyiben az előbbi a tényállás, akkor célszerű volna megfontolni, hogy megkísérel átlépni a kínos előzményeken. Értem én, hogy Ön egy egoista, irányításmániás, meglehetősen mocskos szájú tuskó, tohonya bunkó, de rugalmas ember lévén ezen tulajdonságai felett igyekszem szemet hunyni. De ezzel párhuzamosan arra kérném, amennyiben megoldható, némi önkontroll gyakorlása mellett, igyekezzen magasröptű gondolataiban arra törekedni, hogy hangos, és harsány soviniszta meggyőződései, kicsit halkuljanak. Higgye el, ha mondom, hogy nők ezrei szeretnék megpofozni azután a kirándulás után, amit volt szerencsék az elméjében megejteni.

3, Alkoss új kifejezéseket!

"Strébibébi"

Mr. Blackstone! Ezzel alátámasztotta, hogy nem csak korlátolt, fafejű idióta, de még fantáziátlan is.

4, Csak célratörően!

"Az enyém vagy... - suttogtam. Csak pár centire voltam az arcától. - Ez a punci is az enyém...mindig... akár az ujjam van benne, akár a nyelvem... akár a farkam."

"Feltartottam a farkam, és felharsantam.

- Itt van! És jól basszál meg!"

"Addig baszlak, amíg újra el nem élvezel!"

"Ez a mézédes punci is az enyém, amikor telitöltöm a faszommal, és belespriccelek egy adag gecit."

Ethan! Én minden toleranciára, és empátiára hajlamos készségemet bevetve, gyöngyöző homlokkal kínlódva, próbáltam megkedvelni Önt. Nem vagyunk azonos hullámhosszon - előfordul az ilyen. Csak egy apró észrevételem volna. Kedvese legalább annyira el van fuserálva, mint Ön. Szerencsétlen párát sajnálhatjuk vakulásig, mert volt olyan hülye tinédzser korában, hogy tekintet nélkül a józan paraszti észre, és testi épségére, boldog-boldogtalannak széttette a lábát. Majd önnön hülyesége miatt, néhány kevésbé jóindulatú pasi ezzel visszaélve meggyalázta, levideózta, és pofátlanul még teherbe is ejtette. Kompenzálásként szíve hölgye ebből kifolyólag még öngyilkos is akart lenni. És ugyan meghalnia nem, de elvetélnie sikerült. Oké, a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, ezt eddig is tudtuk. De ezen háttérinformációk birtokában, biztos Ön abban, hogy az a legjobb megoldás, ha minden együttlétüket "baszásnak" titulálja? Van ettől nemesebb formája is a testi együttlétnek, név szerint a "szeretkezés". Ez utóbbi tevékenység szerves részét képezi a gyengédség, a babusgatás, a finom erotika... Feltételezhetően ezek mind ismeretlen fogalmak az Ön számára, így javasolnám egy vaskos értelmezési kéziszótár fellapozását, illetve ha már úgyis megbeszéli az édesapjával az érzelmi ügyeit, akkor némi véleményegyeztetést az öreggel, ezen témakörön belül. Ne feledje, az Ön édesapja is minimum kétszer kellett hogy közösüljön élete folyamán, és az idősebb generáció állásfoglalása sem lebecsülendő, főleg ha az életnek olyan területéről van szó, amihez Önnek még csak érintőlegesen sem volt eddig soha semmi köze. Mellesleg a "telitöltöm" nem helyes kifejezés, nyelvtanilag erősen kikezdhető. Helyesen: teletöltöm. És ugyan ismerem én is az orgazmus közeli állapotot - meglehetősen alaposan, annak ellenére, hogy az én bikám nem a pejoratív kifejezések szótárából válogatja ki a szavakat, amiket menet közben a fülembe suttog -, legyen elnéző, amikor azt mondom: lője forró magját oda, ahová akarja, csak lehetőleg tőlem a legtávolabb. Amennyiben a legutolsó mondatot nekem címezte volna, én valószínűsíthetően a golyóival együtt csavarom le a fa... khm... szerszámát, majd ugyanazzal a lendülettel az Ön szájába tömöm a maradványokat. Így a ge... khm... spermája oda került volna, ahová igénytelensége alapján való.

És akkor végezetül néhány észrevétel a szerzőnek...

Tisztelt Raine Miller!

Szerettem volna meglelni szerzeményének a célját, de minden igyekeztem ellenére, sajnos csúfos kudarcot vallottam. Kíváncsi ember lévén, kedvem lenne arra kérni önt, hogy pár mondatban összegezze nekem mit is óhajtott elérni eme irományával. Nem megbántásként, de a története minden eredetiséget nélkülöz, ami még nem is volna akkora hiba, ha a kivitelezés színvonala megütötte volna az elvárt mércét. De a történetnél már csak a kivitelezés volt rosszabb. Nem tudom honnan merítette Ethan Blackstone karakteréhez az információkat, de mély fájdalommal kell tájékoztatnom: az alanyai erősen nem voltak megfelelőek. Persze más a kép, amennyiben az alanyokat valamelyik neves fegyház dupla y kromoszómás, halálsoron veszteglő állományából, vagy egy kevésbé neves elmegyógyintézet mélyen tisztelt tagjai közül válogatta ki. Abban az esetben ha ez a helyzet, akkor arra kérném, legközelebb ne legyen ennyire lelkes! Elég ha csak lemegy az utcára, és ott megkérdezi a legelső járókelő helyes pasit miről mit gondol. Rendben, készséggel belátom, hogy ez utóbbi helyzetben a főhőse nem lesz vélhetően egy irányításmániás lepedőakrobata, viszont jóval megkedvelhetőbb figura lesz, akivel mindenféle sorozatgyilkosság elkövetése nélkül, relatíve egyszerűen képes lesz a tömeg azonosulni. Női karakterének fondorlatos gondolatait most nem sikerült nyomon követnünk, ami vagy nyereség, vagy veszteség - én teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nekem nyereség -, viszont azt mindenképp szükségszerű megjegyeznem, hogy szegény lány, még így távolról is buta mint a tök, és olyan önigazolási kényszere van, ami brutális. A nem létező önbizalmáról már nem is beszélve. Ha csak egy hajszálnyival több volna az öntudata, akkor kettejük története is jóval színesebben alakulhatott volna. Nem mellesleg sikerült ugyanazt a hibát elkövetnie, mint a többi hasonszőrű szerzőnek. Hölgyeményünk beadja a derekát, és a dolog itt meg is hanyatlik. Nincs tovább. Bekerülnek a képbe a mellékszereplők - teljesen feleslegesen, olyan mérhetetlenül unalmassá varázsolva, ezt az amúgy sem túl szárnyaló remeket, ami rekordidő alatt az érfelmetszésig kergeti az olvasót. És nézze el nekem, de... nagyon nem szeretem, ha ostobának néznek. Mi ez a gyomorfelfordulásos, hányásos kitérő a fináléban? Most nagy kegyesen arra vagyunk terelve, hogy Brynne vélhetően terhessé válik? Ha igen, akkor máris jelezném, hogy már most csomóstól tépem a hajam. Hogy miért? A terhességi rosszullét nagy általánosságban a 6.-8. hét környékén kezdődik, és ha minden tankönyv szerint alakul, akkor a 12. hét után megszűnik, vagy mérséklődik. Meglehetősen ritka (nem állítom hogy nem fordult elő soha), ha valaki már az első pár hétben elkezd émelyegni. És ugyan hősnőnk olyan ritka, mint az élő dinoszaurusz, mégis... a statisztikák szerint, inkább az átlagos rosszullét kellene hogy jellemezze nem az extrém. Ez pedig azért vicces, mert akárhogyan is számolom Ethan és Ő még csak árnyaltan sincsenek együtt, mély nagy szerelmi mámorukban hat egész hete! Persze lehet hogy én tévedek, és Ethan varázsspermája csodákra képes... Mély megdöbbenéssel tapasztaltam továbbá azt is, hogy a szakszerű felvezetés után, végül is mélyen pofára kellett esnem, az anális közösülés terén. A keménytökű főhős megtorpan, pont a célegyenesben? Mind átvitt, mind szó szerinti értelemben... Kizárt. Ethan-hez képest egy faltörő kos, doromboló kiscicának tűnhet. Csak én érzek ebben ellentmondást? Na de talán elég is ennyi szócséplés. Egyetlen kérésem volna már csak Önhöz. Kérem, tegye meg azt a szívességet, hogy nem próbálkozik többet az írással. Két komoly okom is van ezt kérni Öntől. Az első, hogy szeretnék még bízni a férfiakban, és Ethan agyával gondolkozni majdnem egy teljes napig, olyan mérvű rombolást okozott, ami még engem is meglepett. De ami még fontosabb, szeretnék a továbbiakban is bízni a nőkben. Az Ön gondolatai egyenesen rémisztőek. Egy költőinek szánt kérdés: ha többen is ilyen tükröt kezdenek tartani felénk, akkor hogyan várhatnánk el, hogy az ellenkező nem értelmesnek találjon bennünket? Szóval, szépen kérem, ne tegye. Inkább cserélje le a pennáját combfixre, és újítson be magának egy épeszű férfit (már ha talál ilyet - nem a férfiak értelmi készségét kívánom ezzel kétségbe vonni).

Üdvözlettel:

Holhós Linda

Értékelés: SZ.A.R

Tovább

Raine Miller: Meztelenül /2013/

Tudom, hogy gyorsan olvasok. Általában egy 400-500 oldalas könyv két napig képes lekötni, feltéve ha nem terjengős, ha lendületes, és jól van összerakva. Ezt az irományt viszont sikerült még magamhoz képest is ritka gyorsan kivégeznem. Elkezdtem tegnap este fél tízkor, és befejeztem valamikor nem sokkal 11 óra után... De nem azért haladtam ennyire sebesen, mert a könyv történetileg annyira lehengerlő! Sőt nem is azért, mert olyan sziporkázó, hogy képtelenség letenni. Nem. Annak oka, hogy ennyire gyorsan végeztem vele az, hogy összesen 185 oldal, meglehetősen nagybetűs, és érzésem szerintem másfeles sorközzel lett megszerkesztve. Tehát, ha összenyomnánk, akkor maradna belőle nyolcvan oldal. Ezzel szemben viszont, a könyv ára 3499 Ft. Köznapi nyelven azt hiszem ezt hívják RABLÁS-nak. Ha még hozzátesszük, hogy történetileg sem kifogástalan, akkor marha egyszerűvé válik a képlet: ezt bebuktam.

"Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t - vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, nem. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben.

Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?"

Kiadó: Ulpius

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 224 (csak 185 a többi reklám a könyv végén)

Ára: 3499 Ft

Raine Miller

Sara Fawkes Amit csak Ő akar c. "műve" után, nem gondoltam volna, hogy találni fogok még egy hasonló mélyrepülést az erotikus irományok kategóriáján belül, de jelentem, mégis sikerült. Azt sem tudom hol kezdjem, így inkább fejest ugranék a közepébe. A könyv értékelhetetlen. Most már nagyon szeretném, ha olyan író írna ilyen jellegű könyvet, aki ismeri a dominancia, és a vehemencia közti különbséget. Komoly képzavar van kialakulóban erről az irányról irodalmi körökben. Az hogy valaki azt súgja a füledbe, hogy "keményen meg foglak baszni", az kérem nem teszi az illetőt dominánssá, attól maximum szabadszájúsággal vádolhatnánk az elkövetőt. Ha meghágnak egy liftben, vagy nekidöntve egy ajtónak, nos az sem dominancia, legfeljebb őrültség (ami meglehetősen izgató lehet). És ez a biztonsági szavas mizéria... Van két lehetőség:

1, Olyan emberrel vágsz bele ebbe a korlátokat feszegető szexuális manőverbe, akit ismersz, mondjuk még szeretsz is (ez nem feltétel), aki ismer téged, és akiben ebből kifolyólag bízol is. Na itt nem lesznek biztonsági jelszavak, mivel ISMERITEK egymás igényeit, és lehet (sőt biztos), hogy semmi nem lesz túl sok, mert mindketten tisztában vagytok egymás határaival. Szóval ez a biztonsági szavas módszer, ilyen helyzetben egy baromság. (Megjegyzés: a profi körökben sem működik, mivel egy ilyen szituációban pont az a lényeg, hogy a praktikák, amik olykor bizony fájdalmasak, élvezetet okozzanak (persze csak ha valakinek erre van igénye), és hát maradjunk annyiban, hogy ha a fájdalom okoz izgalmat, akkor baromira nehéz megmondani a sűrűjében lebegve, hogy mi az ami már tényleg sok, mert akkor nem biztos hogy annak fog tűnni. Később persze jól jön némi izomlazító krém, meg lehet hogy néhány köteg sebtapasz is...).

2, Ha teljesen tapasztalatlanul szaladunk bele egy ilyenbe, ráadásul egy vadidegennel (aki azért jó ha tapasztaltabb tőlünk), akkor elfogadható tényező a biztonsági szó. Mivel nem ismeritek egymás igényeit, és mivel a partnernek több mint valószínű, hogy széles rálátása van a dolgokra, nem árt letisztázni mik is a korlátok. De mivel neked kunsztod sincs még arról mi is a sok, ilyenkor nem árt megbeszélni milyen jelre kell visszavonulót fújni. Ebben az esetben, jó ha az a a szó nem tartalmaz semmilyen szexuális utalást, mivel egy ilyen helyzetben a "Ne!" és a "Hagyd abba!" sokszor jelent "Igen!"-t és azt hogy "Csináld még!". A tiltakozás mindig ösztönszerű, még akkor is ha épp nem a fájdalomba, hanem a gyönyörbe görnyed bele az ember lánya.

Sylvia Day ezt még annyival egészítette ki, hogy a biztonsági szót kiterjesztette a főhősök hétköznapi életére is, mivel mindkettő szereplője érzelmileg, és idegileg is meglehetősen labilis, és sokszor nincsenek összhangban. Ezt kompenzálandó a főhősök megállapodtak abban, hogyha a hétköznapok rohanásában túl soknak bizonyulnak - minden féltékenységi manőverükkel együtt - egymás számára, akkor ez a szó ott is működésbe léphet. Megjegyzem, ez igen elegáns, és ésszerű megoldás volt Day részéről. Rendkívüli helyzetek, rendkívüli megoldással orvosolhatók.

Valami ilyesmit akart itt is eldurrogtatni az írónőnk, csak hát nem igazán sikerült neki. Először is, mivel főhősünk nem domináns. Egy kicsit sem. Megfigyelteti a csajt, mert meg lett bízva ezzel. Pont. Nem őrült féltékenység vezérli, még csak nem is a tébolyodott szerelem. Oké elkapja hősnőnket minden lehetséges alakalommal, de nem tesz semmi olyat, ami rendkívüli volna. Szereti fosni a szót az ágyban, köntörfalazás nélkül - kiváltképp szereti alkalmazni a "baszni" kifejezést. Ez remek, de ettől akkor sem lesz dúvad...Az első amin jót derültem az volt, hogy a maga mocskos kis módján, pejoratív kifejezések tömegével felvezeti, hogyan fogja agyatlanra kefélni hősnőnket, majd az ominózus pillanatban a behatoláskor azt mondja, hogy "most a magamévá teszlek". Tehát a kritikus pillanatban Ethan írói vénája győzedelmeskedik, frivol stílusa helyett...Na persze. Személyes megjegyzés: aki oldalakat képes arról magyarázni, hogyan fog gerincre vágni, és mindeközben olyan szókészlete van, ami kimeríti az illetlen kategóriát, az nem fog a "magáévá tenni". Az maximum úgy meg fogja kúrni a lucskos puncidat, hogy majd jojózhat tőle a szemed - már elnézést a kendőzetlenség miatt. Szóval én már itt feladtam a könyv iránti lelkesedésemet. Az olyanokon már meg sem ütköztem, hogy egy héttel a találkozásuk után, már majdnem össze is költöznek, vagy azon hogy hősnőnk megállás nélkül azt hangoztatja a könyv elején, hogy Ethan túl veszélyes neki, és hogy nagyon nem kellene ebbe belemennie...És mégis, amikor az első vacsorájukon Ethan azt kéri menjen vele haza, rögtön rávágja hogy "jó". Imádom a határozott nőket. Oké, adott egy csinos pofika, meg egy isteni test... És akkor mi van? Könyörgöm élvezni kéne a játékot is, amíg az ágyig eljut az ember egy ilyen görög istennel. Húzni kéne egymás idegeit egy kicsit, nem? Abban van a sava-borsa a dolognak. A kétértelmű megjegyzések, a heves csókok, a néha véletlen, néha szándékos tapizás...Ez mind gerjesztő hatású, hülye az, aki ezt el akarja sietni. Ha a játék egyik este kicsit merészebbre sikerül, és a vágytól teljesen elködösül az elménk, akkor is van megoldás...pl: vibrátor...telefonszex az illetővel (jó kis döbbenetet okozva ezzel)...vagy egy kendőzetlen email. Ennek is megvan a maga varázsa. Ez az adok-kapok szabja meg a későbbi korlátokat. Ezzel méritek fel egymás szükségleteit, igényeit, és ha valaki ilyenkor szemfüles, akkor rengeteg információt fel tud halmozni. Na persze jelen könyvünkben ilyenről szó sem esik. Felépítésében rém sablonos: vonzó vagy, nem akarlak, nem akarlak (ez csak verbálisan, helyenkénti utalással derül ki), majd mégiscsak akarlak, de most, rögtön, aztán egy huszáros csapással, aludj nálam, kapcsolatot akarok, az enyém vagy, szeretlek. Mindez kb. másfél hét leforgása alatt. Hát rendben, legyen...A végén még az fog bebizonyosodni, hogy én vagyok a hülye, de nekem ez nagyon nem kerek. Tartalmatlan, hála annak, hogy nincs levezetve miért is kerülünk bele ebbe a mókuskerékbe. És a másik...Persze hogy hősnőnk valamikor a múltban erőszak áldozatává vált! Na most már kezd ebből nagyon elegem lenni. Hihetetlen, de nem csak azok szeretik a korlátaikat feszegetni szexuálisan, akiket már minimum egyszer megerőszakoltak! Szabályszerűen rosszul vagyok már ettől az önigazolós baromságtól. Miért hiszik azt az írók, hogy ez az egész szexuális irányultság akkor válik jobban elfogadhatóvá, ha ezzel, vagy más lelki töréssel indokolják? Ha már indoklás szükségeltetik, akkor kifejezetten frissítő volna már egy "azért, mert csak".

A fogalmazással is akadtak problémáim itt-ott. Pl. szex közben nem hiszem, hogy vonzó az ha az illető férfiú a megkönnyebbüléskor a főhősnő nevét "kaffantja". És nem tudtam értelmezni a 117. oldalon megjelenő "elrémül" szócskát sem (szerintem hatásosabb lett volna a megrémül vagy az elretten). Aztán még ott volt ez a gyöngyszem is:

"- Ölelj körbe a lábaddal- mondta, és erősebben markolta a hátsómat. Megtettem neki. A falhoz voltam préselve, lila cowboy csizmám kétfelé kalimpált, mint egy boncolásra váró békáé..." 

Na kérem, így kell elrontani egy szexuális töltetű jelenetet. Aki olvas az vizualizál, ez tény. Milyen jó is az amikor gondolatilag teljesen elsüllyedve épp repülünk egy erotikus jelenetbe, és akkor minden átmenet nélkül  felrémlik előttünk egy orvosi fém tálca, rajta egy döglött varanggyal...

Ezeken felül még ott volt a főhősök közt lezajló sms párbaj is, ahol drága szereplőink mindent kényszeresen rövidítenek. Mert => "mer", vagyok => "vok" (ami számomra a legjobb esetben is egy főzésre alkalmas edényfajta...még ha eredetileg "w"-vel írjuk, akkor is), valamit => "vmit", hogy => "h", olyan => "oan", és még sorolhatnám... És ez ugyan szubjektív, de a kezét törném el annak, aki így kommunikál. Könyörgöm a technika fénykorát éljük, okostelefonokkal, meg wifi-vel, meg mobilnettel. Ha nem akar azért a nyamvadt sms-ért fizetni, akkor írjon emailt, ott nem számít a karakterszám. És ha közölni akar valamit, azt tegye tisztességgel. Nem egy emberrel szoktam én sem online cseverészni, és nem egy emberrel levelezem rendszeresen, de megtisztelem őket azzal, hogy normálisan írok, illetve fogalmazok, és ezt ők is megteszik kérés nélkül viszont. Arról nem is beszélve, hogy a sok rövidítés a könyvben is meglehetősen zavaró volt, mert szinte minden szót lerövidít, és így a folyamatosság elvész, mert végig kell gondolnom, mit is akart odabiggyeszteni az író. Konkrétan kigyilkolja az élményt ezzel. Ugyan a Szürke ötven árnyalata trilógia nálam megbukott, de azt el kell ismerni, hogy a főhőseink közt ott lezajló levelezés, bravúrosan lett kivitelezve, legalábbis ehhez a mostanihoz képest.

Összegezve: nem, Raine Miller nem tudott maga mellé állítani. Nem fogok pénzt kiadni a folytatásért. Persze ha majd valaki kölcsönadja, akkor el fogom olvasni. Ha az is alig lesz kétszáz oldal, sok időt nem fog elrabolni tőlem...

Értékelés: 2 pont

Tovább