Raine Miller: All In (Blackstone-affér 2.) /2013/

A könyv pocsék, de ezt szerintem lassan már mindenki tudni fogja. Természetesen bőven kivesézem majd, mi volt ami engem kicsit felhúzott. A lényeg. A bejegyzés spoileres, de valami nagyon. És ami még fontos, bőven túllépi a 18-as karikát, méghozzá úgy, hogy nem én káromkodom végig! (Ha még én is nekikezdtem volna, akkor egyszerűen leközölhetetlen lett volna a véleményem.) Szóval, mindenki csak saját felelősségére folytassa az olvasást!

"Ethan Blackstone-nak komoly problémája akadt. Brynne bizalma megingott benne, ezért elhagyta. Ethan azonban nem hajlandó nélküle élni, mindent megtesz azért, hogy visszakapja szépséges amerikai barátnőjét. A szenvedély kettejük között kirobbanó, azonban a múlt dermesztő árnyai tönkretehetik közös életüket. A politikai fenyegetés eléri Brynne-t, Ethannak pedig minden erejére és ügyességére szüksége lesz, hogy még időben meg tudja védeni szíve hölgyét a veszélytől, amely akár örökre elválaszthatja egymástól hőseinket. Vajon képes lesz Ethan kitépni Brynne-t múltja félelmetes szorításából? Érezheti még a lány testének melegségét, élvezheti valaha teljes bizalmát? Szerelmi bánatában Ethan mindent megtesz azért, hogy elnyerje Brynne szívét. Bármit vállal, hogy megmenthesse. Mindent föltesz egy lapra."

Kiadó: Ulpius

Ára: 3499 Ft (Hah!!!)

Gyorstalpaló nyelvi továbbképzés Ethan Blackstone segédletével...

Az alapvető irány (könyv első fejezetének második bekezdése): Gondolkozzunk csak! - ez már önmagában is vicces, de nem vagyok hajlandó előre lelőni a poént.

Útmutatások:

1, A komplex gondolkozás első és elengedhetetlen kelléke 1 üveg szesz, jelen esetünkben vodka. Második elengedhetetlen pont: meg kell várni míg az alkohol beüt. Muszáj, mivel csak ilyenkor léphetünk sikerrel az önsajnálat magas iskolájának tetőpontjára, amikor is bekezdésenként minimum egy tartalmas gondolatfoszlány ezt alá is tudja támasztani.

"Nincs már melletted! Mindent elbasztál!"

"Rámenősködtem, és keményen bepróbálkoztam nála. Hogy lehettem ekkora önző pöcs!"

"Fájt a szívem a lányért, aki elhagyott!"

Ennivaló, gondolhatnánk... hisz nem érzelmes? Hát de! Akkor mégis mi a baj? Ugyanebben a módosult tudatállapotban a fentebbiek mellett párhuzamosan futó gondolatok:

"Tenyerembe temettem az arcomat, könyökömet az asztalra támasztva. Ugyanarra az asztalra, amelyiken alig pár órával ezelőtt végignyújtóztam, és megbasztam Brynne-t. Igazi, hamisítatlan baszás volt, és olyan jólesett, hogy csípte a szememet." -ejha! Mély.

"A távirányítóval beüzemeltem a tévét. Európa-bajnokság, az kurvajó!" - khm... igen... vonzó. El bírom képzelni mennyire mély lehet az a szerelem, ha a foci eltereli róla a figyelmét Mr. Blackstone! Nincs is annál nagyobb öröm, ha egy nő azt hallja, egy majdnem szakítás után, hogy: "Alig bírtam magammal édes, képzeld még sírtam is (itt elhallgatható hogy az a könnyezés annak volt betudható hogy az emlékezetes baszás csípni kezdte a látóidegét)! Az egyetlen, aminek sikerült az agóniából (túl komoly kifejezés, törekedni kéne az egyszerűségre, így inkább: "szarból") kivonszolnia az a Német - Portugál meccs volt.

Az abszolút kedvenc:

"... És szabadon sírhatok apának!"

Kedves Mr. Balckstone! Engedjen meg nekem egy megjegyzést. Mi nők nem kedveljük az olyan afganisztáni  háborúból, illetve fogságból menekült kemény volt katonákat, jelenleg menő testőrcéggel a hátuk mögött, akik az apjukhoz szaladnak haza, mindennemű nőkkel kapcsolatos problémájukat kisírni. Főleg nem, ha a folyamat közben tucatszám fogynak a sörök, és a tévében az EB megy! Ezek után ne csodálkozzon, ha kedvese egy laza karlegyintéssel melegebb éghajlatra száműzi. 

2, Tiszteld a nőt! Mindig úgy gondolj szíved választottjára, mint egy felbecsülhetetlen kincsre!

"Te jó ég, de isteni volt, amikor a farkammal odaszögeztem a falhoz! Úgy szeretem azt a kikúrt falat! Ez vicces. Belül nevettem is egyet saját kis viccemen."

"Csá Tom! Már megint a lányodat töcskölöm..."

"Éreztem, ahogy a szívem dobog odabent, és a farkam még ráng egy utolsót Brynne puncijának feszes falai között. Bazmeg, de jó volt!"

"Pont így állhatott az előző pasas előtt is. Ez világos. Próbáltam nem belegondolni, hogy egy olyan reggelen csomózgatta az illető faszszopó nyakkendőjét, amelynek előestéjén talán épp az említett faszszopó faszát szopta."

Drága Mr. Blackstone! Így közeledve lassan a negyvenhez, illő volna már tudni eldönteni, hogy akkor most szerelmes-e a kiválasztott hölgybe, vagy elítéli a múltja miatt. Amennyiben az előbbi a tényállás, akkor célszerű volna megfontolni, hogy megkísérel átlépni a kínos előzményeken. Értem én, hogy Ön egy egoista, irányításmániás, meglehetősen mocskos szájú tuskó, tohonya bunkó, de rugalmas ember lévén ezen tulajdonságai felett igyekszem szemet hunyni. De ezzel párhuzamosan arra kérném, amennyiben megoldható, némi önkontroll gyakorlása mellett, igyekezzen magasröptű gondolataiban arra törekedni, hogy hangos, és harsány soviniszta meggyőződései, kicsit halkuljanak. Higgye el, ha mondom, hogy nők ezrei szeretnék megpofozni azután a kirándulás után, amit volt szerencsék az elméjében megejteni.

3, Alkoss új kifejezéseket!

"Strébibébi"

Mr. Blackstone! Ezzel alátámasztotta, hogy nem csak korlátolt, fafejű idióta, de még fantáziátlan is.

4, Csak célratörően!

"Az enyém vagy... - suttogtam. Csak pár centire voltam az arcától. - Ez a punci is az enyém...mindig... akár az ujjam van benne, akár a nyelvem... akár a farkam."

"Feltartottam a farkam, és felharsantam.

- Itt van! És jól basszál meg!"

"Addig baszlak, amíg újra el nem élvezel!"

"Ez a mézédes punci is az enyém, amikor telitöltöm a faszommal, és belespriccelek egy adag gecit."

Ethan! Én minden toleranciára, és empátiára hajlamos készségemet bevetve, gyöngyöző homlokkal kínlódva, próbáltam megkedvelni Önt. Nem vagyunk azonos hullámhosszon - előfordul az ilyen. Csak egy apró észrevételem volna. Kedvese legalább annyira el van fuserálva, mint Ön. Szerencsétlen párát sajnálhatjuk vakulásig, mert volt olyan hülye tinédzser korában, hogy tekintet nélkül a józan paraszti észre, és testi épségére, boldog-boldogtalannak széttette a lábát. Majd önnön hülyesége miatt, néhány kevésbé jóindulatú pasi ezzel visszaélve meggyalázta, levideózta, és pofátlanul még teherbe is ejtette. Kompenzálásként szíve hölgye ebből kifolyólag még öngyilkos is akart lenni. És ugyan meghalnia nem, de elvetélnie sikerült. Oké, a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, ezt eddig is tudtuk. De ezen háttérinformációk birtokában, biztos Ön abban, hogy az a legjobb megoldás, ha minden együttlétüket "baszásnak" titulálja? Van ettől nemesebb formája is a testi együttlétnek, név szerint a "szeretkezés". Ez utóbbi tevékenység szerves részét képezi a gyengédség, a babusgatás, a finom erotika... Feltételezhetően ezek mind ismeretlen fogalmak az Ön számára, így javasolnám egy vaskos értelmezési kéziszótár fellapozását, illetve ha már úgyis megbeszéli az édesapjával az érzelmi ügyeit, akkor némi véleményegyeztetést az öreggel, ezen témakörön belül. Ne feledje, az Ön édesapja is minimum kétszer kellett hogy közösüljön élete folyamán, és az idősebb generáció állásfoglalása sem lebecsülendő, főleg ha az életnek olyan területéről van szó, amihez Önnek még csak érintőlegesen sem volt eddig soha semmi köze. Mellesleg a "telitöltöm" nem helyes kifejezés, nyelvtanilag erősen kikezdhető. Helyesen: teletöltöm. És ugyan ismerem én is az orgazmus közeli állapotot - meglehetősen alaposan, annak ellenére, hogy az én bikám nem a pejoratív kifejezések szótárából válogatja ki a szavakat, amiket menet közben a fülembe suttog -, legyen elnéző, amikor azt mondom: lője forró magját oda, ahová akarja, csak lehetőleg tőlem a legtávolabb. Amennyiben a legutolsó mondatot nekem címezte volna, én valószínűsíthetően a golyóival együtt csavarom le a fa... khm... szerszámát, majd ugyanazzal a lendülettel az Ön szájába tömöm a maradványokat. Így a ge... khm... spermája oda került volna, ahová igénytelensége alapján való.

És akkor végezetül néhány észrevétel a szerzőnek...

Tisztelt Raine Miller!

Szerettem volna meglelni szerzeményének a célját, de minden igyekeztem ellenére, sajnos csúfos kudarcot vallottam. Kíváncsi ember lévén, kedvem lenne arra kérni önt, hogy pár mondatban összegezze nekem mit is óhajtott elérni eme irományával. Nem megbántásként, de a története minden eredetiséget nélkülöz, ami még nem is volna akkora hiba, ha a kivitelezés színvonala megütötte volna az elvárt mércét. De a történetnél már csak a kivitelezés volt rosszabb. Nem tudom honnan merítette Ethan Blackstone karakteréhez az információkat, de mély fájdalommal kell tájékoztatnom: az alanyai erősen nem voltak megfelelőek. Persze más a kép, amennyiben az alanyokat valamelyik neves fegyház dupla y kromoszómás, halálsoron veszteglő állományából, vagy egy kevésbé neves elmegyógyintézet mélyen tisztelt tagjai közül válogatta ki. Abban az esetben ha ez a helyzet, akkor arra kérném, legközelebb ne legyen ennyire lelkes! Elég ha csak lemegy az utcára, és ott megkérdezi a legelső járókelő helyes pasit miről mit gondol. Rendben, készséggel belátom, hogy ez utóbbi helyzetben a főhőse nem lesz vélhetően egy irányításmániás lepedőakrobata, viszont jóval megkedvelhetőbb figura lesz, akivel mindenféle sorozatgyilkosság elkövetése nélkül, relatíve egyszerűen képes lesz a tömeg azonosulni. Női karakterének fondorlatos gondolatait most nem sikerült nyomon követnünk, ami vagy nyereség, vagy veszteség - én teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nekem nyereség -, viszont azt mindenképp szükségszerű megjegyeznem, hogy szegény lány, még így távolról is buta mint a tök, és olyan önigazolási kényszere van, ami brutális. A nem létező önbizalmáról már nem is beszélve. Ha csak egy hajszálnyival több volna az öntudata, akkor kettejük története is jóval színesebben alakulhatott volna. Nem mellesleg sikerült ugyanazt a hibát elkövetnie, mint a többi hasonszőrű szerzőnek. Hölgyeményünk beadja a derekát, és a dolog itt meg is hanyatlik. Nincs tovább. Bekerülnek a képbe a mellékszereplők - teljesen feleslegesen, olyan mérhetetlenül unalmassá varázsolva, ezt az amúgy sem túl szárnyaló remeket, ami rekordidő alatt az érfelmetszésig kergeti az olvasót. És nézze el nekem, de... nagyon nem szeretem, ha ostobának néznek. Mi ez a gyomorfelfordulásos, hányásos kitérő a fináléban? Most nagy kegyesen arra vagyunk terelve, hogy Brynne vélhetően terhessé válik? Ha igen, akkor máris jelezném, hogy már most csomóstól tépem a hajam. Hogy miért? A terhességi rosszullét nagy általánosságban a 6.-8. hét környékén kezdődik, és ha minden tankönyv szerint alakul, akkor a 12. hét után megszűnik, vagy mérséklődik. Meglehetősen ritka (nem állítom hogy nem fordult elő soha), ha valaki már az első pár hétben elkezd émelyegni. És ugyan hősnőnk olyan ritka, mint az élő dinoszaurusz, mégis... a statisztikák szerint, inkább az átlagos rosszullét kellene hogy jellemezze nem az extrém. Ez pedig azért vicces, mert akárhogyan is számolom Ethan és Ő még csak árnyaltan sincsenek együtt, mély nagy szerelmi mámorukban hat egész hete! Persze lehet hogy én tévedek, és Ethan varázsspermája csodákra képes... Mély megdöbbenéssel tapasztaltam továbbá azt is, hogy a szakszerű felvezetés után, végül is mélyen pofára kellett esnem, az anális közösülés terén. A keménytökű főhős megtorpan, pont a célegyenesben? Mind átvitt, mind szó szerinti értelemben... Kizárt. Ethan-hez képest egy faltörő kos, doromboló kiscicának tűnhet. Csak én érzek ebben ellentmondást? Na de talán elég is ennyi szócséplés. Egyetlen kérésem volna már csak Önhöz. Kérem, tegye meg azt a szívességet, hogy nem próbálkozik többet az írással. Két komoly okom is van ezt kérni Öntől. Az első, hogy szeretnék még bízni a férfiakban, és Ethan agyával gondolkozni majdnem egy teljes napig, olyan mérvű rombolást okozott, ami még engem is meglepett. De ami még fontosabb, szeretnék a továbbiakban is bízni a nőkben. Az Ön gondolatai egyenesen rémisztőek. Egy költőinek szánt kérdés: ha többen is ilyen tükröt kezdenek tartani felénk, akkor hogyan várhatnánk el, hogy az ellenkező nem értelmesnek találjon bennünket? Szóval, szépen kérem, ne tegye. Inkább cserélje le a pennáját combfixre, és újítson be magának egy épeszű férfit (már ha talál ilyet - nem a férfiak értelmi készségét kívánom ezzel kétségbe vonni).

Üdvözlettel:

Holhós Linda

Értékelés: SZ.A.R