Raine Miller: Meztelenül /2013/

Tudom, hogy gyorsan olvasok. Általában egy 400-500 oldalas könyv két napig képes lekötni, feltéve ha nem terjengős, ha lendületes, és jól van összerakva. Ezt az irományt viszont sikerült még magamhoz képest is ritka gyorsan kivégeznem. Elkezdtem tegnap este fél tízkor, és befejeztem valamikor nem sokkal 11 óra után... De nem azért haladtam ennyire sebesen, mert a könyv történetileg annyira lehengerlő! Sőt nem is azért, mert olyan sziporkázó, hogy képtelenség letenni. Nem. Annak oka, hogy ennyire gyorsan végeztem vele az, hogy összesen 185 oldal, meglehetősen nagybetűs, és érzésem szerintem másfeles sorközzel lett megszerkesztve. Tehát, ha összenyomnánk, akkor maradna belőle nyolcvan oldal. Ezzel szemben viszont, a könyv ára 3499 Ft. Köznapi nyelven azt hiszem ezt hívják RABLÁS-nak. Ha még hozzátesszük, hogy történetileg sem kifogástalan, akkor marha egyszerűvé válik a képlet: ezt bebuktam.

"Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t - vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, nem. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben.

Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?"

Kiadó: Ulpius

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 224 (csak 185 a többi reklám a könyv végén)

Ára: 3499 Ft

Raine Miller

Sara Fawkes Amit csak Ő akar c. "műve" után, nem gondoltam volna, hogy találni fogok még egy hasonló mélyrepülést az erotikus irományok kategóriáján belül, de jelentem, mégis sikerült. Azt sem tudom hol kezdjem, így inkább fejest ugranék a közepébe. A könyv értékelhetetlen. Most már nagyon szeretném, ha olyan író írna ilyen jellegű könyvet, aki ismeri a dominancia, és a vehemencia közti különbséget. Komoly képzavar van kialakulóban erről az irányról irodalmi körökben. Az hogy valaki azt súgja a füledbe, hogy "keményen meg foglak baszni", az kérem nem teszi az illetőt dominánssá, attól maximum szabadszájúsággal vádolhatnánk az elkövetőt. Ha meghágnak egy liftben, vagy nekidöntve egy ajtónak, nos az sem dominancia, legfeljebb őrültség (ami meglehetősen izgató lehet). És ez a biztonsági szavas mizéria... Van két lehetőség:

1, Olyan emberrel vágsz bele ebbe a korlátokat feszegető szexuális manőverbe, akit ismersz, mondjuk még szeretsz is (ez nem feltétel), aki ismer téged, és akiben ebből kifolyólag bízol is. Na itt nem lesznek biztonsági jelszavak, mivel ISMERITEK egymás igényeit, és lehet (sőt biztos), hogy semmi nem lesz túl sok, mert mindketten tisztában vagytok egymás határaival. Szóval ez a biztonsági szavas módszer, ilyen helyzetben egy baromság. (Megjegyzés: a profi körökben sem működik, mivel egy ilyen szituációban pont az a lényeg, hogy a praktikák, amik olykor bizony fájdalmasak, élvezetet okozzanak (persze csak ha valakinek erre van igénye), és hát maradjunk annyiban, hogy ha a fájdalom okoz izgalmat, akkor baromira nehéz megmondani a sűrűjében lebegve, hogy mi az ami már tényleg sok, mert akkor nem biztos hogy annak fog tűnni. Később persze jól jön némi izomlazító krém, meg lehet hogy néhány köteg sebtapasz is...).

2, Ha teljesen tapasztalatlanul szaladunk bele egy ilyenbe, ráadásul egy vadidegennel (aki azért jó ha tapasztaltabb tőlünk), akkor elfogadható tényező a biztonsági szó. Mivel nem ismeritek egymás igényeit, és mivel a partnernek több mint valószínű, hogy széles rálátása van a dolgokra, nem árt letisztázni mik is a korlátok. De mivel neked kunsztod sincs még arról mi is a sok, ilyenkor nem árt megbeszélni milyen jelre kell visszavonulót fújni. Ebben az esetben, jó ha az a a szó nem tartalmaz semmilyen szexuális utalást, mivel egy ilyen helyzetben a "Ne!" és a "Hagyd abba!" sokszor jelent "Igen!"-t és azt hogy "Csináld még!". A tiltakozás mindig ösztönszerű, még akkor is ha épp nem a fájdalomba, hanem a gyönyörbe görnyed bele az ember lánya.

Sylvia Day ezt még annyival egészítette ki, hogy a biztonsági szót kiterjesztette a főhősök hétköznapi életére is, mivel mindkettő szereplője érzelmileg, és idegileg is meglehetősen labilis, és sokszor nincsenek összhangban. Ezt kompenzálandó a főhősök megállapodtak abban, hogyha a hétköznapok rohanásában túl soknak bizonyulnak - minden féltékenységi manőverükkel együtt - egymás számára, akkor ez a szó ott is működésbe léphet. Megjegyzem, ez igen elegáns, és ésszerű megoldás volt Day részéről. Rendkívüli helyzetek, rendkívüli megoldással orvosolhatók.

Valami ilyesmit akart itt is eldurrogtatni az írónőnk, csak hát nem igazán sikerült neki. Először is, mivel főhősünk nem domináns. Egy kicsit sem. Megfigyelteti a csajt, mert meg lett bízva ezzel. Pont. Nem őrült féltékenység vezérli, még csak nem is a tébolyodott szerelem. Oké elkapja hősnőnket minden lehetséges alakalommal, de nem tesz semmi olyat, ami rendkívüli volna. Szereti fosni a szót az ágyban, köntörfalazás nélkül - kiváltképp szereti alkalmazni a "baszni" kifejezést. Ez remek, de ettől akkor sem lesz dúvad...Az első amin jót derültem az volt, hogy a maga mocskos kis módján, pejoratív kifejezések tömegével felvezeti, hogyan fogja agyatlanra kefélni hősnőnket, majd az ominózus pillanatban a behatoláskor azt mondja, hogy "most a magamévá teszlek". Tehát a kritikus pillanatban Ethan írói vénája győzedelmeskedik, frivol stílusa helyett...Na persze. Személyes megjegyzés: aki oldalakat képes arról magyarázni, hogyan fog gerincre vágni, és mindeközben olyan szókészlete van, ami kimeríti az illetlen kategóriát, az nem fog a "magáévá tenni". Az maximum úgy meg fogja kúrni a lucskos puncidat, hogy majd jojózhat tőle a szemed - már elnézést a kendőzetlenség miatt. Szóval én már itt feladtam a könyv iránti lelkesedésemet. Az olyanokon már meg sem ütköztem, hogy egy héttel a találkozásuk után, már majdnem össze is költöznek, vagy azon hogy hősnőnk megállás nélkül azt hangoztatja a könyv elején, hogy Ethan túl veszélyes neki, és hogy nagyon nem kellene ebbe belemennie...És mégis, amikor az első vacsorájukon Ethan azt kéri menjen vele haza, rögtön rávágja hogy "jó". Imádom a határozott nőket. Oké, adott egy csinos pofika, meg egy isteni test... És akkor mi van? Könyörgöm élvezni kéne a játékot is, amíg az ágyig eljut az ember egy ilyen görög istennel. Húzni kéne egymás idegeit egy kicsit, nem? Abban van a sava-borsa a dolognak. A kétértelmű megjegyzések, a heves csókok, a néha véletlen, néha szándékos tapizás...Ez mind gerjesztő hatású, hülye az, aki ezt el akarja sietni. Ha a játék egyik este kicsit merészebbre sikerül, és a vágytól teljesen elködösül az elménk, akkor is van megoldás...pl: vibrátor...telefonszex az illetővel (jó kis döbbenetet okozva ezzel)...vagy egy kendőzetlen email. Ennek is megvan a maga varázsa. Ez az adok-kapok szabja meg a későbbi korlátokat. Ezzel méritek fel egymás szükségleteit, igényeit, és ha valaki ilyenkor szemfüles, akkor rengeteg információt fel tud halmozni. Na persze jelen könyvünkben ilyenről szó sem esik. Felépítésében rém sablonos: vonzó vagy, nem akarlak, nem akarlak (ez csak verbálisan, helyenkénti utalással derül ki), majd mégiscsak akarlak, de most, rögtön, aztán egy huszáros csapással, aludj nálam, kapcsolatot akarok, az enyém vagy, szeretlek. Mindez kb. másfél hét leforgása alatt. Hát rendben, legyen...A végén még az fog bebizonyosodni, hogy én vagyok a hülye, de nekem ez nagyon nem kerek. Tartalmatlan, hála annak, hogy nincs levezetve miért is kerülünk bele ebbe a mókuskerékbe. És a másik...Persze hogy hősnőnk valamikor a múltban erőszak áldozatává vált! Na most már kezd ebből nagyon elegem lenni. Hihetetlen, de nem csak azok szeretik a korlátaikat feszegetni szexuálisan, akiket már minimum egyszer megerőszakoltak! Szabályszerűen rosszul vagyok már ettől az önigazolós baromságtól. Miért hiszik azt az írók, hogy ez az egész szexuális irányultság akkor válik jobban elfogadhatóvá, ha ezzel, vagy más lelki töréssel indokolják? Ha már indoklás szükségeltetik, akkor kifejezetten frissítő volna már egy "azért, mert csak".

A fogalmazással is akadtak problémáim itt-ott. Pl. szex közben nem hiszem, hogy vonzó az ha az illető férfiú a megkönnyebbüléskor a főhősnő nevét "kaffantja". És nem tudtam értelmezni a 117. oldalon megjelenő "elrémül" szócskát sem (szerintem hatásosabb lett volna a megrémül vagy az elretten). Aztán még ott volt ez a gyöngyszem is:

"- Ölelj körbe a lábaddal- mondta, és erősebben markolta a hátsómat. Megtettem neki. A falhoz voltam préselve, lila cowboy csizmám kétfelé kalimpált, mint egy boncolásra váró békáé..." 

Na kérem, így kell elrontani egy szexuális töltetű jelenetet. Aki olvas az vizualizál, ez tény. Milyen jó is az amikor gondolatilag teljesen elsüllyedve épp repülünk egy erotikus jelenetbe, és akkor minden átmenet nélkül  felrémlik előttünk egy orvosi fém tálca, rajta egy döglött varanggyal...

Ezeken felül még ott volt a főhősök közt lezajló sms párbaj is, ahol drága szereplőink mindent kényszeresen rövidítenek. Mert => "mer", vagyok => "vok" (ami számomra a legjobb esetben is egy főzésre alkalmas edényfajta...még ha eredetileg "w"-vel írjuk, akkor is), valamit => "vmit", hogy => "h", olyan => "oan", és még sorolhatnám... És ez ugyan szubjektív, de a kezét törném el annak, aki így kommunikál. Könyörgöm a technika fénykorát éljük, okostelefonokkal, meg wifi-vel, meg mobilnettel. Ha nem akar azért a nyamvadt sms-ért fizetni, akkor írjon emailt, ott nem számít a karakterszám. És ha közölni akar valamit, azt tegye tisztességgel. Nem egy emberrel szoktam én sem online cseverészni, és nem egy emberrel levelezem rendszeresen, de megtisztelem őket azzal, hogy normálisan írok, illetve fogalmazok, és ezt ők is megteszik kérés nélkül viszont. Arról nem is beszélve, hogy a sok rövidítés a könyvben is meglehetősen zavaró volt, mert szinte minden szót lerövidít, és így a folyamatosság elvész, mert végig kell gondolnom, mit is akart odabiggyeszteni az író. Konkrétan kigyilkolja az élményt ezzel. Ugyan a Szürke ötven árnyalata trilógia nálam megbukott, de azt el kell ismerni, hogy a főhőseink közt ott lezajló levelezés, bravúrosan lett kivitelezve, legalábbis ehhez a mostanihoz képest.

Összegezve: nem, Raine Miller nem tudott maga mellé állítani. Nem fogok pénzt kiadni a folytatásért. Persze ha majd valaki kölcsönadja, akkor el fogom olvasni. Ha az is alig lesz kétszáz oldal, sok időt nem fog elrabolni tőlem...

Értékelés: 2 pont