5. Fejezet
Vetkőzz!
Vetkőzz?
Vetkőzz…
Addison elméjében megállás nélkül
kattogott ez az egy szó. Szája kiszáradt, de úgy hogy alig bírt nyelni.
Megszólalni pedig még annyira sem. Tanner szinte vészjóslónak tűnt, ahogy ott
állt az ajtóban, tekintetével pásztázva a testét. Kétség sem férhetett ahhoz,
hogy a férfi nem viccelt. Arca feszült volt, égszínkék írisze sötétebb
árnyalatot öltött, tartása mint egy támadásra kész ragadozóé… Volt benne valami
félelmetes, valami elemi, amit eddig nem mutatott meg magából, és ez a lényegi,
meghatározó része, szinte betöltötte az egész helységet, majdhogynem a levegőt
is kiszorítva.
- Gyerünk, gyönyörűm! – dörmögte
sejtelmesen mosolyogva. – Bizonyítsd be nekem, hogy alulmúlt a képzeletem…
Addison újra megpróbálkozott a
nyeléssel. Sikertelenül. Kezdte a hétfrász kerülgetni. Biztos hogy eszénél
volt, amikor vállalkozott erre az egészre? Hülye kérdés, hát persze hogy nem
volt az eszénél. Most pedig nem tudott szabadulni a gyomrát megülő érzéstől,
miszerint Tanner nem kispályás, mi több jóval nagyobb falat, mint azt eddig
hitte.
- Azt akarod, hogy vetkőzzek le?
– hebegte, igyekezvén nem tudomást venni hangja egércincogás jellegéről. –
Mármint itt? Most?
Tanner komótosan bólintott.
- Ebben a szent percben, és igen
itt.
- De…
- Nincs itt senki, csak mi, –
lépett közelebb a férfi – nekem pedig elfogyott a türelmem. Hidd el, neked is
jobb lesz, ha a saját kezeddel szabadulsz meg a ruháidtól, amíg még megfelelő
távolságban vagyok…
- De… - gyűrögette Addison az
ingének a szélét az ujjai közt. – Én… hm… Nem szoktam vetkőzni… Vagyis szoktam,
minden nap, de sosem közönség előtt…
Tanner ajkai megrándultak, feje
kissé oldalra biccent.
- Csak csináld, ahogy szoktad.
Nem az a feladat, hogy felizgass. Azon már nagyon régen túl vagyunk… -
vigyorodott el kéjesen. – Gombold ki az inged!
Na jó. Egyszerű, nap mint nap
csinálni szoktad. Addison remegő kézzel nyúlt az inge legfelső gombjához. Nem
is az volt ebben az idézőjeles feladatban a nehéz, hogy meg kellett szabadulnia
a ruháitól, hanem az ahogy Tanner sóváran figyelte közben, leplezetlenül,
nyíltan felszólítva, hogy engedje szabadjára a szexualitását. És a szexualitása
szinte égett a vágytól, hogy bizonyíthasson, annak ellenére, hogy az agya még
működőképes volt, és ott tett keresztbe az elhatározásának, ahol csak lehetett.
Szorosan behunyta a szemét, hátha akkor becsaphatja magát, és nem fogja a
szokatlanság fojtogatni a torkát, de ez sem segített sokat. Már a harmadik
gombnál tartott, amikor újra felpillantott. Tanner szemeiből szikrák pattogtak,
hömpölygött felé a férfiból sugárzó, alig visszafogott erő, a hatalom, amitől
megroggyant a térde. Már minden porcikájában remegett, amikor az utolsó gombot
is átbújtatta a lukon.
- Vedd le! – kaffantotta Tanner.
- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte
Addison suttogva, amire csak egy halvány, mindentudó mosolyt kapott, és egy
enyhe fejrázást.
- Ez most az én szórakozásom. –
süllyesztette a zsebébe a kezét a férfi. – A tiednek is eljön majd az ideje.
Most pedig vedd le az inged.
Addison hagyta hogy az ing lassan
lecsússzon a válláról, végig a karjain, hogy aztán hangtalanul a padlóra eshessen.
Erotikusnak egyáltalán nem nevezhető mozdulattal nyúlt hátra a melltartója
kapcsához.
- Azt hagyd magadon. – instruálta
ércesen Tanner. – A nadrágot.
Szívverése az egekbe szökött, de
minden ellenkezés nélkül bontotta ki magán a farmert. Kilépett a
vászoncipőiből, majd az övtartóba kapaszkodva elkezdte lecsúsztatni magáról a ruhadarabot. Lehajolt, és lehúzta a lábfejeiről a szárakat. Didergett, de nem a
hidegtől, hanem a testét egyre jobban eluraló vágytól. Bimbói kavicsokká
keményedve böködték a melltartója csipkéjét. Remegve egyenesedett fel, vállait
büszkén hátrahúzta.
- Lélegzetelállító vagy. –
dünnyögte Tanner néhány gyötrelmesen hosszú pillanattal később, szinte
gyengéden.
Addison rémülten vette észre,
hogy az arcát egy meglehetősen idétlen vigyor önti el. Kész, az ép eszének
annyi. Ha már egy ilyen bóktól átmegy bugyutába, akkor a dolog eldöntetett.
Teljesen és visszavonhatatlanul elment üdülni a realitása, és a józansága.
- És most? – kérdezte feszengve,
megmaradt erejét arra összpontosítva nehogy eltakarja magát a karjaival.
Tanner huncut mosollyal az arcán,
lépett egy kicsit közelebb.
- Most hezitálok… - sóhajtotta. –
Két elképzelés vitatkozik bennem. Az egyik az, hogy nem kínozlak tovább, és
hűen a férfimentalitáshoz egyszerűen csak leteperlek. Ami kétségkívül nagyon
csábító elgondolás… - lépett előre ismét. – De ezzel félő hogy elsietném ezt a
pikáns pillanatot, amit pedig nagyon nem szeretnék. Túl sok lehetőség vár itt
még kiaknázásra…
- Mint például? – vonta fel
Addison a szemöldökét.
- Hmm… - szaladt végig a férfi
tekintete a lábujjaitól a feje búbjáig. – Szeretsz játszani, Addison?
Jó kérdés…
- Az attól függ milyen játékról
van szó. – válaszolta hangjában a magabiztosság teljes hiányával.
Tanner kisfiúsan elvigyorodott.
- Kész rejtély vagy nekem. –
csóválta meg a fejét. – Első ránézésre csak úgy burjánzik benned az önbizalom.
Azt hinné az ember, hogy egy igazi vadmacska vagy az ágyban, aki kertelés
nélkül elmondja mi kell neki… És mégis. Zavarban vagy, pirulsz – amitől
egyébként az egekbe szökik a vérnyomásom -, és a sebezhetőséged olyan mértékű,
hogy vén kéjencnek érzem magam tőle. Hát senki nem játszadozott még el veled?
Senki nem kérte még soha tőled, hogy veszítsd el a fejed, és nyílj meg
teljesen?
- Hát nem. – mordult fel Addison
bosszúsan. – Vélhetőleg ennek az az oka, hogy nem vagyok az a nagyon
játszadozós típus, és ez messziről sikít is rólam.
Tanner jóízű kacagása rosszabb
volt, mint egy gúnyos megjegyzés.
- Ebben óriásit tévedsz,
gyönyörűm. – felelte a férfi egy újabb lépést követően. – Zavarban vagy, ez
világos, de ezen nincs mit csodálkozni. Nem ismersz, idegen helyen vagy, egy
nem szokványos helyzetben. Ki ne lenne zavarban? De ezzel szemben szaporán is
lélegzel, a pupilláid kitágultak, és le merem fogadni, hogy izgalmasan
bizseregsz a tested minden pontján… Nem vagy te annyira elveszett, mint
amennyire hiszed.
- Mondd csak, te az a fajta pasi
vagy, aki megállás nélkül szövegel az ágyban? – érdeklődött kedélyeskedve
Addison, hátha ezzel előrébb mozdítja a cselekménysorozatot ami vár rájuk, de
nem járt szerencsével. Tisztán látszott, hogy Tanner úgy keresztüllátott a
mesterkedésén, mint a szitán.
- És ha olyan vagyok? – kérdezett
vissza a férfi kajánul. – Zavarna? Nem tartod élvezetesnek ha valaki szavakkal
is kifejezi mekkora gyönyört okozol neki?
- Mit tudom én! – csattant fel
Addison. – Soha senki nem karattyolta még végig az együttlétünket…
Tanner elgondolkozva tett egy újabb lépést
előre. Lassan már csak karnyújtásnyira álltak egymástól.
- Akkor számodra ez friss élmény
lesz, mert én szeretek beszélni az ágyban. Sőt, azt még jobban szeretem ha a nő
beszél, miközben alattam vonaglik a kéjtől…
- Hah! – húzta össze Addison
szemeit ennek a megjegyzésnek a pofátlansága. – És természetesen, szerinted én
is vonaglani fogok alattad…
- Semmi kétségem nincs efelől… -
vigyorodott el újra Tanner.
- Ó, te önelégült….! – kezdett
bele Addison, de a férfi ajkai ahogy keményen az ajkainak préselődtek
megállították a szitokáradatot. Átmeneti bódultságában már csak Tanner nyelvét
érezte ahogy befurakszik a szájába, és olyan kegyetlenséggel csókolja, amitől
még jobban elszédült. Kemény kar fonódott a derekára, egy másik pedig a
tarkóját fogta, miközben a csók vehemensen hódította meg az érzékeit.
Automatikusan kezdett táncba a nyelve a férfiével, és olyan görcsösen
kapaszkodott Tanner pólójának a szélébe, amibe belesajdultak az ujjpercei.
Megkönnyebbülés, vágy, zavarodottság viaskodott a belsőjében, és az egyetlen
mondat ami átsuhant a tudatán az egy halvány „ó, igen!” volt… Vagy valami ehhez
hasonló. Amilyen hirtelen letámadta Tanner, olyan gyorsan húzódott is hátrébb.
Szabálytalanul kapkodta a levegőt, és kutató tekintete előtt szinte meztelennek
érezte magát, amin nem is volt mit csodálkozni, hisz majdnem meztelen is volt.
Annyi volt csupán a baj, hogy a csupaszságát most nem fizikai síkon érezte
hangsúlyosabbnak. Szóra nyitotta a száját, bár fogalma sem volt mit is akar
mondani, de valamilyen belső kényszer arra hajtotta, hogy mondjon már valamit…
bármit… de nem volt ideje egy suta, közhelyes mondattal lebőgetnie magát, mert Tanner
lehajolt, elkapta a térdeinél, és mintha csak egy krumpliszsák lenne, a vállára
hajította. Addison a váratlan fordulatot egy szerencsétlenül kivitelezett
nyikantással kommentálta. Mire feleszmélt, a feje egy inga kecsességével
himbálózott jobbra-balra Tanner hátának a közepénél, miközben a férfi öles
léptekkel haladt a kocsma raktárhelysége felé.
- Mégis mi a jó fenét csinálsz? –
kiáltott fel ahogy ráhúzott Tanner formás fenekére. A férfi más testrésze nem igazán
állt a kezére.
Tanner rekedten nevetve paskolta
meg a combja felső részét.
- Ne mocorogj, mert ledoblak.
- Ez nem vicces!
- Nem, ez tényleg nem vicces. –
felelte a férfi elnyújtva. – Ez nagyon is komoly. Ez az a rész, amikor a barbár
hím a barlangjába cipeli a gyenge asszonyt...
- Barbár hím? – horkantott fel
Addison. – Gyenge asszony? Ó, csak jussak le innen… És milyen barlang? Ez egy
raktár, essen beléd a fene! – emelete fel a fejét, hogy körbehordozza a
tekintetét a gyéren megvilágított, üvegekkel telepakolt kis szobán. – Most komolyan?
Egy raktárban…?
- Jaj, Addison, ne legyél már
ilyen merev! – fedte meg Tanner játszott szigorral. – Hát nincs benned egy
cseppnyi romantika sem? És hol van a vállalkozó szellem…?
- Romantika? Mióta számít
romantikusnak egy kocsma raktárában lerendezett gyors numera? – fújtatott
tovább Addison, de mire elhagyta az ajkát a kérdés már megkapta a választ is.
Tanner a raktár túloldalán kiment egy másik ajtón, amin keresztül a belső
udvarra jutottak.
- Mondták már neked valaha,
hogyha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna? – ingerkedett tovább a
férfi. – Amúgy meg, mi számít romantikusnak? Nem ti nők szoktatok
előszeretettel egy zokniból is a romantikára asszociálni?
- Hát én határozottan nem látok
semmi romantikusat egy zokniban!
- Ez megnyugtató…
- De abban sem látok semmi
romantikusat, hogy a válladra vetve cipelsz!
- Még jó hogy nem! Addison, neked
fogalomzavaraid vannak… Ha valaki bókol neked, vagy virágot ad, vagy esetleg
andalog veled a naplementében, na az romantikus. Ez – csapott egyet Tanner a
fenekének az alsó ívére -, férfias… Amolyan erőfitogtató módon. Tudod hörgés,
mellütögetés… ilyesmi. És egy ilyen helyzetben neked kutya kötelességed
behódolni a megismételhetetlenségem, és hatalmasságom előtt…
- Neked elment az eszed…
- Gyatra szeretőid lehettek, ha
még ezt sem tanították meg neked. – heccelte tovább Tanner, miközben benyitott
a háza ajtaján, majd belépett a konyhába, ahol alig néhány órával ezelőtt, még
a reggelijüket költötték. A férfi nem kapcsolt villanyt, hanem határozott léptekkel
keresztülment a helységen, majd a nappalin is, aztán kinyitott egy újabb ajtót.
Nyúlós sötétség szippantotta magukba őket. Tanner megállt, és ugyanolyan
óvatosan ahogy felkapta, lendületesen ledobta a válláról. Még csak megijednie
sem volt ideje, mert a feneke rögtön egy puha matracon landolt, panaszosan
megnyikorduló rúgók zajával kísérve.
- Íme a barlangom! – apró
kattanás, és halványsárga meleg fény öntötte el a szobát, Tanner szikár termete
pedig ott magasodott előtte. Addison tekintete futva végigszaladt a bútorokon –
nem volt túl sok belőlük, néhány polc roskadásig tele könyvekkel, egy kétajtós
szekrény sötét fából… -, majd szemrevételezte az ággyal szemben lévő falon
terpeszkedő, átmérőre úgy 75 inch-re saccolt hiperszuper TV-t is.
- Maszkulin… - nyögte ki az első
jelzőt ami az eszébe ötlött.
- Talán mert egy egyedülálló
férfi lakja… - dörmögte az orra alatt válaszul Tanner.
- A konyhádat is, az mégis
teljesen más hangulatú. Ez egy kicsit… spártai...
- Mert csak aludni járok ide, és
nem szoktam itt vendégeket fogadni…
- Miért, a konyhádban szoktál?
- Addison… – mordult fel Tanner.
– Most tényleg a hálószobám berendezéséről akarsz diskurálni velem? Egy szál
fehérneműben?
Addison hanyagul megvonta a
vállát.
- Te hívtad fel a figyelmemet a
„barlangodra”.
- De csak hogy hű maradjak a
hasonlatomhoz… - magyarázta nagy komolyan a férfi. – És ha már a hasonlat…
Inkább azt áruld el nekem, hogy tetszik a szikla, amin ősemberesen a magamévá
foglak tenni?
- Megteszi. – kényszerítette
Addison kezével újra recsegő nyögésre a rúgókat. – Kicsit hangos…
- Hogy te milyen elégedetlen egy
némber vagy… - ingatta a fejét a férfi. – Még mindig ideges vagy?
Addison elgondolkozva harapdálni
kezdte az ajkát.
- Kicsit. – vallotta be szinte
hangtalanul. Viaskodott benne az izgalom, és… hát igen, ha őszinte akart lenni
magához, akkor a hála is, mert be kellett látnia, hogy Tanner könnyed kis
átvezetője, és pimaszkodásai ideiglenesen elterelték az aktuális idegbajáról a
figyelmét. – A legrosszabb oldalamat hozod ki belőlem…
- Nos, ez kölcsönös. – felelte
Tanner bólogatva. – És most itt vagyunk… Ha bizonytalan vagy, vagy ha
meggondoltad magad, akkor itt az alkalom… Még visszaléphetsz.
- Nem gondoltam meg magam. –
válaszolta Addison határozottan. Nem sok mindenben volt biztos, de ebben az
volt.
- Akkor ebben az esetben… -
dörmögte Tanner – feküdj a hátadra. Csak kényelmesen. – folytatta somolyogva,
amikor Addison szemöldökei megugrottak. – Többek közt azt is elképzeltem ma már
párszor, hogyan festenél az ágyamban, ledéren felöltözve, szétomló hajjal…
Addison szája kiszáradt. Hiába
küzdött ellene, megint úgy érezte hogy kiveszik a kezéből az irányítást, ami
enyhén szólva aggasztotta, de egy ilyen egyszerű kérés miatt ellenkezésbe
kezdeni, nem tűnt túl ésszerű lépésnek. Előbb lassan a könyökeire támaszkodott,
majd fokozatosan leereszkedett, mígnem a vállai és feje el nem érték a
matracot. Egy mély sóhajjal ellazította az izmait, és igyekezett a
legtermészetesebb helyzetet felvenni. Lábai lazán behajlítva egymás mellett
pihentek, nyitott tenyere a hűvös ágyneműt simogatta, és alig kapott levegőt a
Tanner tekintetéből felé hullámzó éhes csillogás láttán.
- Gyönyörű vagy. – fújta ki a
levegőt a férfi, majd lezserül megragadta a pólója alját, és egy mozdulattal
áthúzta a fején, feltárva ezzel azokat a pompázatos izmokat, amikről Addison-nak
eddig csak sejtései lehettek. Bőrének kellemesen napsütötte árnyalata szinte
itta magába a szoba halvány fényét, és azok a kontúrok… Addison lélegzete
elakadt. A férfi mellkasának a vonala ceruzáért kiáltott. Napszítta pihék
huncutkodva szemeztek vele, néhány Tanner mellbimbója körül, majd egyre
keskenyebb sávban lefelé haladva - éppen csak érintve a köldök környékét -,
eltűntek a farmer anyaga alatt. Hasizmának minden kockája szépen domborodott,
nem beszélve a lágyéka felé mutató, érzéki „V” betűt formázó oldalsó izmokról.
Addison önkéntelenül felnyögött a gondolatra, ahogy nyelvével ezt a területet
kényezteti. Órákig képes lett volna ebben a felsőtestben gyönyörködni. Masszív
volt, erőt sugárzó, lehengerlő…
- Úgy látom elnyertem a
tetszésed. – Tanner kendőzetlen önteltségétől, Addison arca automatikusan
pipacspirosra váltott. Ismét rajtakapták…
- Mi tagadás… - hümmögte.
- Minden szót úgy kell majd
kihúznom belőled? – ingerkedett tovább a férfi a hím felsőbbségesség biztos
tudatával az arcán.
Addison elkapta a tekintetét
Tanner varázslatos adottságairól, és a plafont kezdte fixírozni, remélve hogy ezzel
néhány pillanat alatt sikerül valamennyit tompítania azon az vonzalmon, ami
annyira letaglózta, hogy képtelen volt egy értelmes mondatot kinyögni.
- Soha nem beszéltem még ilyen
helyzetben… - krákogta.
- Soha? Mármint semmit?
Addison megrázta a fejét.
- Semmit. – válaszolta. A rúgók
ismét felsírtak, miközben a matrac besüppedt Tanner súlya alatt. Addison még
mindig a plafont bámulva próbálta megzabolázni a szívverését, teljesen
sikertelenül. Képtelennek érezte magát arra, hogy Tanner szemébe nézzen. Nem az
volt a baj, hogy nem tetszett neki a férfinak a testére gyakorolt hatása, hanem
pont az hogy nagyon is tetszett neki. Bár soha eddig nem akart az ágyban beszélgetni
a partnereivel, most csupán egy hajszál választotta el attól, hogy olyan szóáradatba
ne kezdjen, ami szinte biztos hogy egyenes úton lökte volna az idiotizmus
mélyére. Mindent akart a férfitól, még ha ez a minden ideiglenes volt is, és
nem is terjed ki ténylegesen mindenre. Igazán akarta azt ami következni fog, és
ez egyenesen halálra rémisztette, hisz összesen két dolog volt biztos ezen a
hullámvasúton. Az egyik hogy olyan vonzalomra épült, ami határos az elmebajjal,
és a másik hogy nagyon rövid ideig fog csak működni…
Határozott ujjak ragadták meg az
állát, és fordították el a fejét addig, amíg tekintete Tanner tekintetébe nem
fúródott. A férfi ott feküdt mellette, lazán a könyökére támaszkodva nézett le
rá.
- Mondd el mire gondolsz. – kérte
halkan, miközben ujjai előbb a nyakára, majd a kulcscsontjára vándoroltak.
- Megijesztesz. – bökte ki
Addison, és önmaga számára is meglepő volt, hogy mennyire könnyen ment a
beismerés.
- Nem akarlak megijeszteni. –
suttogta Tanner lágyan, ahogy ujja a mellének a felső halmára siklott. – Sok
mindent akarok veled csinálni, de megijeszteni nem akarlak. Mivel rémisztelek
meg?
- Nem ilyennek képzeltem ezt az
egészet…
- Milyennek képzelted? – szegezte
neki a kérdést szórakozottan a férfi, majd ujjbegyével körberajzolta a
mellbimbóját, ami már keményen meredezett felfelé. A gyengéd érintés
villámcsapásként visszhangzott a lábai között. Apró nyögés szakadt fel a
torkából, és ösztönösen egymáshoz szorította a combjait.
- Ez így túl… - lihegte – túl
meghitt.
Tanner fürkészve vizslatta néhány
gyötrően hosszú másodpercig.
- Ebben van egy kis igazság. –
mosolyodott el végül halványan. – De most ezt hozod ki belőlem, és én nagyon is
élvezem ezt a… meghittséget. – dörmögte, majd a mutatóujja, és hüvelykujja közé
csippentette végletekig érzékeny bimbóját, és gyengéden meghúzta. – Szeretném
megszopogatni ezt kis gombocskát… - lehelte a fülébe. – Megengeded?
Addison szemhéja lecsukódott az érintés
nyomán felszabaduló intenzív gyönyörtől, ami pulzálva örvénylett végig a teste
minden porcikáján. A hangja elcsuklott, így csak erőtlenül bólintott egyet.
Érezte ahogy Tanner ujjai félrehúzzák a melléről a csipkét, és a következő
pillanatban már a férfi nyelvének nedves, és meleg simogatása ingerelte a
bőrét. Háta ívbefeszült.
- Finom ugye? – halotta a férfi
érces kérdését valahonnan távolról. Nyöszörögve próbálta a melleit még közelebb
préselni Tanner szájához, követelve a folytatást. Minden öntudata ellenére sem
tartotta ezt a fajta felkínálkozást visszataszítónak. Ebben a pillanatban
bármit megtett volna azért, hogy ez a játék a végtelenségig tartson.
Tanner reszelősen felnevetett a
vágyának eme nyilvánvaló jelére.
- Mohó vagy… - fedte meg
gyengéden. Lehelete szinte érintésként izgatta tovább összehúzódott kis csúcsát.
– Mit csináljak veled? – tűnődött tovább félhangosan a férfi, majd határozottan
lefejtette a másik halmáról is csipkét. – Micsoda cicik… - mormogta ahogy
tenyerébe temette kiszabadított mellét, enyhén megszorítva azt. – Mintha csak a
kezeimnek teremtették volna őket… Nézz rám! – szólította fel.
Addison kinyitotta a szemét.
Tanner tekintete legalább annyira ködös volt, mint amilyennek a sajátját
érezte. Ajkai csillogtak, és kissé elnyíltak egymástól. Bicepsze keményen
feszült, ahogy továbbra is a felkarján támaszkodva figyelte.
- Mit csináljak veled? –
ismételte meg a kérdést. – Mondd el mit szeretnél, mit tegyek…
- Szívd meg a bimbóm… - nyögte ki
rekedten Addison igyekezve elfelejteni újraéledő szemérmességét, ami a
nyíltságától ismét bíborszínbe öltöztette az arcát.
- Megteszem, de csak egy
feltétellel. – markolta meg keményen a férfi újra a mellét. – Nem csukhatod be
a szemed. Nézned kell ahogy kényeztetlek. Menni fog?
Addison nem túl határozottan
biccentett egyet. Tanner ajkai keskeny vonallá préselődtek, miközben
leplezetlenül mustrálgatta fedetlen kebleit.
- Ha félrenézel, vagy lehunyod a
szemed, abbahagyom. – fenyegette meg, aztán lehajtotta a fejét, és lágy puszit
lehelt a mellének a felső ívére. Addison pulzusa az egekbe szökött, amikor
Tanner ajkát nyelvének a hegye követte, ami nedves csíkot hagyva maga után,
komótosan csúszott egyre közelebb a lüktető kis csomóhoz. Egyre kisebb köröket
leírva, először csak a bimbónak az udvarát ízlelgette a férfi, szándékosan
nyújtva a pillanatot, majd mielőtt még ajkaival bekebelezte volna, felnézett
rá. Tekintetük egymásba kapcsolódott, amikor Tanner szája körbezárta a már
vörösre ingerelt gombot, és erősen megszívta.
- Ó, istnem… - sikoltott fel
elkínzottan Addison, ahogy öle görcsösen összerándult. Testét átjárta a
forróság, és sikamlós nedvesség öntötte el a szemérmét. Ujjaival kapaszkodót
keresve Tanner hajába markolt, még közelebb vonva magához a fejét. Szeme előtt
összefolyt minden. – Szívd erősen… - kérlelte önkívületben a férfit, aki
ahelyett hogy eleget tett volna a felszólításnak kezével a másik csúcs
csipkedésébe kezdett. Addison szeme rémülten nyílt tágra, mert a lábai közt
ébredező élvezet, már majdnem felért a megkönnyebbüléssel. – Én… - hebegte
zavartan, mert a felismerés, hogy majdnem attól lett orgazmusa, hogy Tanner a
mellét nyalogatta, kicsit kitisztította a fejét. – Nem…
A férfi elszakította a száját a
bőrétől.
- Ez a csodálkozó tekintet, keményebbé
tesz, mint eddig bármi, gyönyörűm… - morogta. – Kár, hogy az agyad megint
keresztbe tett neked. És ezzel nekem is… Egyszer – hintett apró csókokat a
vállára – ki foglak elégíteni úgy, hogy csak ezeket a formás ciciket fogom
szeretgetni.
- Képtelenség… - hanyatlott
vissza Addison feje a matracra, még mindig kapkodva a levegőt.
- Mondod ezt azok után, hogy az
előbb majdnem itt élveztél el a kezeim közt… Be fogom bizonyítani neked az
igazamat nem is olyan sokára, de nem most. – Tanner keze végigsimítva a hasát a
combjai közé nyomakodott. – Most egyelőre maradunk a hagyományos módszereknél.
– a férfi nem zavartatva magát, félrehúzta elázott bugyiját, ami duzzadt ajkait
takarta, és már be is siklott ujjaival a résébe. – Milyen forró… - sóhajtotta Tanner
ahogy gyengéden előre-hátra simogatta. Nem nyúlt elég mélyre ahhoz, hogy
táplálja a mámort, de mindent megtett azért hogy az alfelében dagadozó, hullámzó kéj
egy pillanatra se csökkenjen. – Tett szét a lábaidat! – követelte.
Addison
összerezzent, de automatikusan tette amire utasították. Szégyentelenül szélesre
tárta a combjait, medencéjét felfelé billentve, hátha ezzel erősebben
dörzsölődik érzékeny nőiessége a férfi tenyerének.
- Sajog, ugye? – kérdezte Tanner
kedvesen, szinte gyengéden. – Annyira nedves vagy… - nyalta meg újra a
mellbimbóját. – Tudod, már azóta kísért ez punci, amióta megláttalak behajolni annak
a nyamvadt kocsinak az ülésére. Az a fekete csipkecsoda amit viseltél, szinte
semmit nem takart, és én csak arra tudtam gondolni, hogy kifulladásig tudnám nyalni
ezt a szépséget…
Addison nyöszörögve helyezte a
saját tenyerét Tanner finoman munkálkodó kézfejére, és erősebben magához húzta.
Combjait összepréselve próbálta növelni a nyomást, hátha azzal közelebb lendíti
magát a csúcshoz, de Tanner nem engedte magát befolyásolni. Bár kezével
teljesen betakarta az ölét, mégsem érintett egy olyan pontot sem, amivel a
gyönyör végre kirobbanhatott volna a testéből.
- Miért csinálod ezt? – zihálta
Addison kétségbeesetten.
- Mert azt akarom, hogy a legjobb
legyen neked. – simogatta meg a férfi az orrával a mellének a külső ívét.
- Kínzol…
- Csak egy kicsit. – lehelt újabb
csókot Tanner a bimbójára. – Nyisd szét a combjaidat, hogy rendesen hozzád
férjek… - kérte csendesen.
Addison szótlanul tárta szét újra
a lábait.
- Vedd el a kezed a kezemről. –
hangzott az újabb instrukció.
Addison hezitálva emelte le
remegő kezét a férfi kézfejéről.
- Bízz bennem! – nyugtatgatta
Tanner látva tétova mozdulatát. Kék szemével nyíltan figyelte arca minden
rezdülését. – Be fogom fejezni.
Addison izmai elernyedtek, karja
erőtlenül hanyatlott a matracra. Bármit is fog most tenni, vagy nem tenni
Tanner, el fogja fogadni. Ki volt szolgáltatva egy férfi akaratának, és
ahelyett hogy halálra rémült volna ettől a gondolattól, olyan szinten
felszabadultnak érezte magát, mint még soha. Figyelte hogyan verődik vissza a
fény Tanner szőke fürtjeiről, ahogy fejével ráhajol vörösre duzzadt
mellbimbójára, és nyelvével körkörösen izgatni kezdi azt. Remegés szaladt végig
a testén az újabb intenzív kényeztetéstől. Sóhajtozva, nyögdécselve mozgatta a
csípőjét, keresve a ritmust, amit a férfi kezének kellett volna diktálnia, de
az még mindig csak nyugodtan pihent izzó, rángó nőiessége fölött. Mikor már azt
hitte hogy eszét veszti a kielégületlenségtől, Tanner két ujja szétnyitotta a
szeméremajkait, harmadik ujja pedig a nyílására siklott. Finoman, gyengéden
körözve izgatta, halogatva a behatolást, de Addisonnak elfogyott a türelme.
Csípőjét élesen felbillentette, ezzel mintegy felszúrva magát Tanner ujjára. És
bár a férfi ujjának csak az első perce jutott be a testébe, az érzés mégis
leírhatatlan volt. Feje hátracsuklott, combjai remegtek, és ha képes lett volna
könyörögni, szégyentelenül könyörögött volna a folytatásért.
- Jaj, gyönyörűm… - nyögött fel
Tanner mellette. – A türelmetlenséged fog egyszer még a sírba vinni… -
furakodott ujjával erősen még bentebb.
Addison hüvelye görcsbe rándult.
- Istenem…
- Annyira szorítasz… - húzta
kicsit kintebb az ujját a férfi, hogy aztán újra lendületesen mélyre
hatolhasson. – Annyira kívánod… - lehelte a fülébe Tanner. – Ez megőrjít. –
nyomakodott ismét előre, de most ahelyett hogy visszavonult volna, ujjbegyével
körkörös dörzsöléssel izgatta tovább barlangjának érzékeny belső falát.
Addison egész testét elöntötte a
forróság. Alhasa megfeszült az eddig ismeretlen, és egyre csillapíthatatlanabb
gyönyörtől, ami fokozatosan eluralta minden porcikáját. Medencéje hánykolódott
az érzéki izgatás alatt, mintha nem tudná eldönteni, hogy akar-e többet ebből a
kínnal vegyes kéjből, vagy sem. Már régen nem volt semmi ráhatása a testében
zajló folyamatokra. Combjai saját nedvétől voltak síkosak, puncija remegett a benne
munkálkodó ujjtól, és annyira közel volt már a megkönnyebbüléshez, hogy
majdnem sírva fakadt.
- Kérlek… - lihegte – Nem bírom
tovább…
Tanner szótlanul hajolt vissza a
mellére, és minden gyengédséget nélkülözve beszippantotta a szájába. Erősen
szívta merev bimbóját, szinte már fájdalmat okozva. Hüvelykujja puncija síkos
redőin játszott, míg rá nem talált megduzzadt csiklójára. Az enyhe kis
pöckölgetés megadta Addison testének a kegyelemdöfést. Hangosan felkiáltott,
ahogy elszabadult érzékei fölött a gyönyör. Izmai megfeszültek, szemei szorosan
összezárultak, és nem létezett már semmi más körülötte, csak a nőiességét
ostromló kéz, és a mellét szopogató száj. Összerándult a csúcs minden egyes
hullámánál, kontrollálhatatlanul, felszabadulva, az eszméletvesztés határán. A
lassan csituló megkönnyebbülés teljesen elvette az időérzékét. Képtelen volt
behatárolni, hogy vonaglása Tanner ölelésében hosszú percekig, vagy csak
pillanatokig tartott-e. Mikor végre képesnek érezte magát arra, hogy kinyissa a
szemét, a férfi feszült pillantásainak kereszttüzében találta magát. Tanner ujja
még mindig mélyen a testében volt, de már nem mozdult.
- Mit tettél velem? – pihegte
összeszorult torokkal.
- Hagytalak helyzeti előnyhöz
jutni. – felelte a férfi fájdalmas grimaszt vágva. – És már csak a látvány
miatt is megérte. Annyira fel vagyok izgatva, hogy már fáj. – kihúzta az ujját
a testéből, megragadta a kezét, a szájához vonta, és megcsókolta a csuklójánál.
A levegőben jól érezhető volt izgalmának az illata, mint ahogy a férfi bőrén is
ott csillogott orgazmusának a jele, de Tanner-t láthatóan ez egy kicsit sem
zavarta. – Nem vagyok önzetlen ember, Addison. – morogta. – El akarok élvezni
tőled… A kezedtől… - húzta végig a nyelvének a hegyét a vénája feletti érzékeny
bőrfelületen. – Vagy a szádtól… - sóhajtotta. Tenyerét a kézfejére fektette, majd
ajkai közé vonta középső ujjaikat, és finoman megszopogatta őket. – Finom vagy.
– dörmögte.
Addison megborzongott a kis cuppanó
hangoktól. Teljesen le volt döbbenve. Bármit is gondolt eddig az érzékiségről,
be kellett látnia, hogy nagyon tévúton járt. Eddigi szeretői még csak meg sem
közelítették az intimitásnak azt a fokát, amibe sikerült jelenleg nyakig
süppednie. Tanner maga volt a két lábon járó ördögi csábítás. Minden mozdulata,
a hangja, a mondatai egyre csak gerjesztették a testében a vágyat. Máris újra
lüktetni kezdett, mintha nem is elégült volna ki alig néhány perccel ezelőtt.
És kívánta… Jézusom! Kívánta a férfit! Minden sejtje sikoltott Tanner bőrének minden
centije után. El akart veszni benne, meg akarta kóstolni, ízlelni akarta…
Megfeszült a teste annak a gondolatára, ahogy a szájába fogadja, ahogy a kezével
masszírozza…
- Csillog a szemed. – állapította
meg Tanner tényszerűen. – Felizgatott a gondolat? – markolta meg ismét a
mellét, hüvelykujja alatt görgetve még mindig összehúzódott bimbóját. – Nem
kellene sok hozzá, Addison. Annyira fel vagyok húzva, hogy szerintem már az is
elég lenne, ha csak végighúznád rajta a nyelvedet… Megteszed nekem? Beengedsz a
csinos kis ajkaid közé?
Addison kiszáradt torokkal
bólintott.
- Akkor gombold ki a nadrágom.
Vetkőztess le! – szólította fel a férfi ércesen.
Tanner sok mindenre számított
ezen az éjszakán csak arra nem, ami végül is eddig történt. Azt hitte, hogy
addig fognak fejüket vesztve kefélni, míg össze nem csuklanak. Igen, kefélni…
Nem szeretkezni, nem gyengéden enyelegni, hanem állatiasan, ösztöneiktől
vezérelve dugni. És pont ennek az ellenkezője kezdett kialakulni. Meghittség…
Addison ezzel az egy szóval beletrafált a dolgok közepébe. Nem mintha erőszakos
szeretőnek tartotta volna magát, de nem kevés tapasztalata volt az egyéjszakás
kalandok terén, és ami tény, még egy kalandjánál sem viselkedett ennyire
lágyan. A figyelmesség egy dolog volt. Akkor élvezte a szexet, ha a partnere is
legalább annyira élvezte azt, mint Ő maga, de soha ebben az életben nem volt
annyira…. nos, annyira önzetlen egy futó numeránál, mint most. Egyszerűen nem
bírta leállítani magát, annyira felhergelték Addison őszinte reakciói. A nő csodálkozott…
Ezt egyenesen hihetetlennek találta. Hisz olyan tapasztaltnak, nagyviláginak
tűnt első ránézésre, és tessék. Csodálkozott amikor a mellét ingerelte,
meglepődött amikor mélyen a testében dörzsölte ujjával azt az érzékeny kis
gócot, ami jobbára minden nőt megadásra kényszerített. És ez felvetett egy
nagyon lényegi kérdést. Vajon milyen pasikkal volt eddig dolga Addison-nak? És
ami még jobban foglalkoztatta: vajon hány férfi jutott be a nő édes combjai
közé? Figyelve Addison zöldes árnyalatú szemeit, amik most párásak voltak a
vágytól, le merte volna fogadni, hogy nem túl sok.
Könyökeire támaszkodva a hátára
fordult. Erekciója jól láthatóan domborodott a farmerja anyaga alatt, de nem
zavartatta magát, hisz reményei szerint nem is olyan sokára végre megszabadul a
nadrág kényelmetlen szorításától, és Addison ajkai fogják kényeztetni. Már a
gondolattól is megborzongott. Nézte ahogy a nő tétován feltérdel, majd keskeny
ujjaival átbújtatja nadrágjának a gombját a lukon. Farka megrándult ahogy az
anyag súrlódást képezett a makkján. Csöpögött, annyira vágyott már a
kielégülésre, és nem sokat segített az önuralmának a fenntartásában az sem,
hogy Addison úgy nézett ki mellette, mint egy kéjvágyó istennő. Mellei
kibuggyanva a melltartó kosarából, szabadon mocorogtak a levegőn, bimbói még
mindig keményen ágaskodtak. Öntudatlanul hol az ajkait rágcsálta, hol a
nyelvével nedvesítette meg azokat. Combjait erősen összeszorította, így
legalább édes kis puncija rejtve maradt előtte, ami amúgy leginkább semmit nem
segített, mivel már tudta milyen is az amikor az a forró csatorna a gyönyörtől
görcsösen összerándulva szorongatja az ujját. Cipzárjának sercenő hangja úszott
keresztül a levegőn, és érezte ahogy a farkát érő nyomás enyhülni kezd. Kicsit
megemelte a csípőjét, hogy Addison könnyebben le tudja húzni róla a nadrágot. A
térdétől már saját maga rúgta le a testéről a zavaró ruhadarabot. Ott feküdt
egy szál alsónadrágban, aminek a végén kikandikált a péniszének a feje, nedves
nyomot hagyva a bőrén, és várta, hogy mi lesz a nő következő lépése. Addison
arcára jól látható csendes kétségbeesés ült ki, ami még lehetett volna
szórakoztató is, ha nem abban a helyzetben lettek volna, amiben voltak.
- Gyerünk, gyönyörűm… - bíztatta
halkan a nőt. – Csak bátran.
Addison mint aki révületből ébred
az arcára emelte a tekintetét, aztán határozottan megragadta az alsóját, és
letolta a combjára. Farka ahogy megérezte a szabad levegő érintését peckesen
kipattant, majd néhány apró rándulást követően az alhasára simult.
- Ó… - szakadt fel a nő tokáról
egy halk sóhaj, ami ugyanúgy lehetett a meglepődésé is, mint bármi másé.
Tanner nem bírta megállni, hogy
szája felfelé ne görbüljön.
- Ó, mi? – kérdezte csendesen,
mintha attól tartott volna, hogy ez az egész kis világ, amibe begubóztak egy hangosabb
szó miatt menten összetörik.
- Semmi… - válaszolta nem túl
meggyőzően Addison, miközben kecses ujjaival a combjának a belső felét
birizgálta. Tanner agyában kezdett vészesen gyorsan felmenni a pumpa ettől a
vélhetően minden tudatosságot nélkülöző játékos érintéstől.
- Hmm… - megköszörülte a torkát.
– Úgy bámulod, mintha még sosem láttál volna ilyet. – bökte ki végül kertelés
nélkül. - Szóval, mi a baj?
- Nekem még soha nem volt dolgom
ekkorával. – jött a hasonló tónusú felelet, egy csipetnyi bosszúsággal
fűszerezve.
- Hát, nagyon sajnálom ha
csalódást okoztam…
Addison lesújtó pillantására, nem
tudott egyebet tenni, mint fülig érő vigyort villantani.
- Tényleg érdekes pasikat
szedhettél eddig össze, mert azért annyira nem nagy…
- Hát jóval vastagabb, mint
amilyennek képzeltem, és hosszabb is…
- Ennek általában nem örülni
szoktak a nők?
- Mit tudom én mit szoktak tenni
ilyenkor a nők. Én most jelenleg bajban vagyok… Hogy fog ez beférni a…? – a
kérdés itt elakadt, és Addison feje olyan mélyvörös színt öltött, mintha ott
helyben ütötte volna agyon a guta.
- Szerintem emiatt nem kellene
aggódnod. – szólalt meg elnyújtva Tanner. Ha most arról van szó, amiről
gondolja hogy szó van, akkor a nő még attól is tapasztalatlanabb, mint
amilyennek eddig hitte. - Hidd el, minden nehézség nélkül beléd fogok férni.
- Ez kedves. – fortyant fel
Addison a szemeit forgatva. – Csakhogy én nem erre gondoltam.
Tanner szemöldöke kérdőn futott
fel a homlokán.
- Na, most kíváncsivá tettél. Ha
nem a csábos kis puncidat félted, akkor mégis midet?
- A számat. – nyögte ki Addison tenyerébe temetve az
arcát.
- Most viccelsz, ugye? – hökkent
meg Tanner. Ilyet sem mondott még neki soha senki eddigi pályafutása során, de
elég volt csak egy pillantást vetnie a nő arcára ahhoz, hogy tudja, ebben
bizony most nincs semmi vicces.
Egyik kezével megragadta Addison
csuklóját, és elhúzta a kezét az arca elől.
- Ha ez ennyire kényelmetlenül
érint, akkor nem kell megtenned. – nyugtatgatta a nőt. – Csak az előbb úgy
láttam, mintha te is kívántad volna…
- Még most is kívánom. – vallotta
be halkan Addison. – Csak ebben nem vagyok túl ügyes, és azok után amit te
műveltél velem…
- Akkor azt hiszem itt az ideje
tiszta vizet önteni a pohárba, galambom. – vágott közbe Tanner határozottan. –
Ez nem verseny. Én férfi vagyok, ami azt jelenti hogy a működési elvem
feleannyira bonyolult, mint hiszed. És fel vagyok izgulva. – biccentett fejével
vágyának tagadhatatlan bizonyítéka felé. – Már csak attól is beindultam, hogy
simogattalak, és láttalak elélvezni. Olyan erősen vonzódom hozzád, hogy jelen
állapotomban nem merek beléd merülni, mert szinte biztos hogy felsülnék. Alig érnék
végig benned, és már végem is lenne… Az egóm ezt a lehetőséget pedig nem
hajlandó elfogadni. Hogy rövidre fogjam… Teljesen mindegy mit fogsz csinálni
velem a következő percekben, vagy hogy a kezeddel fogod-e csinálni, esetleg a
száddal, nekem így is, úgy is jó lesz. Csak tedd meg. – simított végig az
ujjbegyével a nő alsó ajkán. – Úgyis a következő menet lesz az igazi.
Addison szája enyhén elnyílt a
becézgetéstől, és Tanner nem bírta megállni hogy ne csúsztassa egy kicsit
bentebb az ujját az ajkai közé. Amikor a nő nyelve megérintette a bőrét az
izgalom végigcikázott a végtagjain. Anélkül hogy a kezét elhúzta volna odahajolt
hozzá, és szájába szívta a nő telt alsó ajkát. Édes volt, bűnösen édes.
Felmordult és a következő pillanatban lecsapott rá. Éhezve csókolta Addison-t,
követelve hogy engedje át magát újra annak a szenvedélynek, ami már azóta
kerülgeti őket, amióta meglátták egymást. És nem kellett csalódnia. A nő halkan
nyöszörögve fektette törékeny kézfejét a mellkasára. Tétován simogatni kezdte,
pillekönnyű érintésekkel rajzolta körül a bimbóit, miközben nyelve követte azt
a heves iramot, amit Ő diktált neki. Amikor az érintések már a köldökénél
becézték Tanner nem bírta tovább türtőztetni magát. Megragadta Addison kezét,
és kemény farkára vonta.
- Ez az… - szisszent fel, ahogy a
nő ujjai lüktető rúdja köré fonódtak. A gyengéd ütemes mozgástól majd
megbolondult. Fejét Addison vállára hajtotta, és próbált szabályosan lélegezni,
hátha ezzel is tovább tudja nyújtani azt a kéjt, ami a becézgetés miatt
lesújtott rá. Remegett a karja, és a combjai, és csak dőlt a péniszének a
végéből a nedvesség. A nő kezének a látványa a farkán megbabonázta. Figyelte
ahogy Addison hüvelykujja a hosszúkás nyílásra siklik a hímtagjának a tetején,
majd körkörös mozdulatokkal szétkeni makkján az előváladékot. Amikor már azt
hitte menten ordítani fog a szisztematikus simogatástól, a nő rámarkolt
férfiasságának a kalapjára, és szorosan masszírozni kezdte. – Bassza meg! –
hördült fel, ahogy ettől a furfangos izgatástól végigszáguldott a testén a
gyönyör. Golyói felhúzódtak, és úgy megtelt vérrel a farka, hogy azt hitte
azonnal el fog élvezni. – Várj! – ragadta meg újra Addison szorgoskodó kezét. –
Ha így folytatod semeddig sem fogom bírni…
A nő lassabb ritmusban ugyan, de
folytatta a kényeztetést.
- És nem ez volna a cél? – búgta
a fülébe.
Tanner érdeklődve vette leltárba
Addison vonásait.
- Hová tűnt az a nő, aki az imént
még annyit aggodalmaskodott?
- Az a nő most éppen saját
hatalmától megmámorosodva gyönyörködik.
- Gyönyörködik? Miben?
- Benned.
Tanner szíve kihagyott egy ütemet.
- Ne mondj ilyeneket, Addison,
mert ettől csak még erősebb lesz bennem a kényszer, hogy most azonnal
megdugjalak.
A pimasz kis kacsó újabb erőteljes
masszírozó mozdulatokba kezdett.
- Miért izgat fel ennyire az,
hogy izgatlak? – tűnődött félhangosan a nő.
- Mennyire izgat fel? – kérdezett
vissza Tanner lihegve.
- Nagyon…
- Nedvesedsz?
- Ó, igen…
- Lüktetsz értem, Addison? –
hajolt Tanner a nő füléhez. – Fel szeretnéd nyársalni magad a farkamra?
- Ez övön aluli volt. – rezzent
össze Addison csendesen nyögdécselve.
- Ha te piszkos eszközökkel
játszol, akkor én is. – felelte nevetve Tanner, de rögtön kapkodni kezdte a
levegőt, amikor válaszul a nő síkos keze lecsúszott a farkának a tövére, majd
markába zárta összehúzódott golyóit. – Emelkedj fentebb és add a számba a
melled! – parancsolta rá a nőre türelmetlenül.
Addison hangtalanul
engedelmeskedett. Kissé oldalra fordulva feljebb nyomta magát, míg peckes apró
bimbója egy vonalba nem került a szájával. Tanner úgy vetette rá magát a
gyöngyöcskére, mint valami vadállat. Szopogatta, szívogatta, azonos ütemben a
farkát verő kézzel. Pillanatok múlva már mindketten remegtek a frusztrációtól.
Addison csöndben, visszafojtott nyögésekkel pumpálta a férfiasságát, és
Tanner-nek igencsak meg kellett emberelnie magát ahhoz, hogy nem robbanjon ki
pillanatokon belül.
- Imádom ezt… - nyöszörögte
bódultan – Annyira imádom ezt… - megragadta Addison bugyijának a szélét és
örült módjára elkezdte lerángatni róla. Ha volt is türelme valamikor, az már
régen elveszett félúton valahol a nő orgazmusa, és a most közt. Az ingerlő kis
ruhadarab makacs módon megakadt Addison csípőjén, és az istennek nem akart
lentebb csúszni. – A picsába… - morogta Tanner fújtatva. Annyira beindult már,
hogy szó szerint remegett a keze a nő sikamlós, tüzelő kis puncija után. – Vedd
le! – horkantott egy újabb visszatarthatatlan nyögés után.
Addison fürge keze eleresztette a
dákóját, de csak annyi időre, amíg a térdéig csúsztatta a mostanra már jól
láthatóan elázott anyagot. A levegő megtelt a nemiség semmivel sem
összetéveszthető illatával, ami ha lehet még jobban beindította Tanner-t. Meg
sem várta hogy Addison keze újra a farkára kulcsolódjon, már nyúlt is a nő lábai
közé. Azok a gyönyörű, hosszú combok szemérmetlenül kitárultak, hogy
akadálytalanul közéjük férhessen, és Tanner-nek nem is volt szüksége több
bíztatásra. Középső, és gyűrűsujját minden finomkodás nélkül merítette bele a lucskos
barlangocskába, ami rögtön minden izmával szorongatni kezdte. Addison
felkészült rá, és nem csak a kezére. Bőre kipirult, vékony izzadságréteg fedte
a testét, és ösztönösen körzött a csípőjével, kiéhezetten, hátha így hamarabb
jut a gyönyörhöz. Látni ezt a nőt ilyen állapotban, ahogy levetkőzve magáról
minden gátlását átadja magát a testét érő ingereknek, ahogy teljesen elmerül az
élvezetben kéjesen sóhajtozva… A kép szinte beleégett Tanner agyába. Már most
tudta, hogy a jövő magányos óráiban nem egy alkalommal fog ehhez az emlékhez
visszanyúlni, miközben saját magának okoz megkönnyebbülést. Nézni ahogy az
ujjai csillogva újra-és újra meghódítják az ütemesen lüktető csatornát,
cuppogva… Annyira lekötötte a figyelmét ez a csodás kilátás, hogy észre sem
vette hogy Addison az ölébe hajol, így felkészületlenül érte a sikamlós, meleg
érzés, ami hirtelen körülölelte a rúdját. Hörögve mozdította a csípőjét
fölfelé, hogy még többet lophasson az érzéki kényeztetés okozta élvezetből. Ritmusából
kiesve kapott Addison homlokához, hogy egy kicsit el tudja tolni a fejét, mert
még az agyát megülő ködön keresztül is tudta, hogy nem lesz képes visszafogni
magát, és nem akart túl mélyre hatolni.
- Óvatosan… - lihegte. –
Nyalogasd egy kicsit a végét. – kérte a nőt, és Addison minden ellenkezés
nélkül futtatta körbe érdes kis nyelvét a makkján, de olyan lassan, hogy mély
levegővételekkel kellett csillapítnia magát. – Igen, így… - dünnyögte arrébb
seperve azokat a kósza hajtincseket, amik megakadályozták abban, hogy lássa,
amint dorongjának feszülő feje a rózsaszín nyelvecskével hadakozik. – Mindjárt
elélvezek tőled, Addison. – suttogta – Éveztek már a szádba? – kérdezte
szándékosan nyersen, mert tudta hogy minden fenntartása ellenére a nőt is
legalább annyira izgatja ez a fajta egyenesség, mint őt magát. Puncija jobban
rászorult az ujjaira, és ha lehet még nedvesebb lett, mint volt alig néhány
pillanattal ezelőtt. Tanner tenyerének az élét a csiklójához dörzsölve
folytatta tovább a nő ingerlését, míg Addison csípője ritmustalan őrlésbe nem
kezdett. Ahogy egyre jobban üldözte az előtte vonagló karcsú testet a
beteljesülés felé, úgy lett egyre szaporább a ficánkoló nyelv munkája is a
péniszén. Addison szája kinyílt. Először csak a farkának a hegyét fogadta a
szájába, majd fokozatosan egyre lentebb csúszva addig engedte, míg a torkának
nem ütközött.
- Élveztek már a szádba? –
ismételte meg Tanner a kérdést belemarkolva a nő hajzuhatagába. – Mert ha nem,
akkor azt javaslom ezt most fejezd be…
De ahogy előzőleg sem, most sem
kapott választ. Addison ajkai lecuppantak a farkáról, majd szinte azonnal újra tövig
bekapta. Tanner próbálta visszatartani csípőjének döfő mozdulatait, egyre
kevesebb sikerrel. Golyói bizseregtek, akárcsak a gerince, és már az alhasában
is gyülekezni kezdett közelgő orgazmusának csalhatatlan előjele. Farka egyre
jobban megduzzadt, és már gyöngyözött a felsőtestén az izzadtság, annyira
igyekezett elodázni csak még egy kicsit a beteljesülést, de szépen fokozatosan
cserbenhagyta az akarata.
- A kurva életbe, Addison! – sziszegett
– Nem bírom tovább… Érted? Mindjárt bele fogok élvezni a… Azt a rohadt…! –
kiáltotta elfúlva, mert Addison még mélyebbre nyelte a farkát, ezzel kirántva a
kezéből az irányítást. – Most! – tolta fel a csípőjét ütközésig, Addison fejét
mozdulatlanul tartva. A nő halk nyögése végigrezonált a farkán, és már
spriccelt is a magja egyenesen Addison torkára. – Bassza meg… - hörögte amikor
az első hullámtól összegörnyedt, amit azonnal követett a második, majd a
harmadik, majd a negyedik… Sorra terítették le az élvezet görcsei, mintha soha
nem akarnának véget érni. Szégyennel vegyes izgalommal nézte az ölében le-föl
mozgó fejet, amibe még mindig úgy kapaszkodott, mintha az élete múlt volna
rajta. – Istenem… - lökött még egy utolsó a csípőjével, aztán szédülve, teljesen
kifacsarodva dőlt hátra az ágyon. – Sajnálom. – dünnyögte öntudatlanul
simogatva a nő fejét. – Sajnálom. – ismételte meg lepillantva. Addison lassan
kiengedte még mindig rángó farkát a szájából. Élvezetének a nyoma ott
csillogott az ágyékán, a szerszámán, de még a combján is. A nő ajka fel volt
duzzadva a rohamtól, vörös volt, nedves… és valami észveszejtően kívánatos.
Szemei lecsukódtak, és halkan nyögdécselt. Tanner tudata lassan visszatalált a
valóságba. Ujjai még mindig Addison hüvelyében voltak, ami csak úgy öntötte már
magából a forróságot. Annyira intenzíven élvezett, annyira elmerült saját
gyönyörében, hogy elmulasztotta a nőt is a csúcsra juttatni. Mint valami
éretlen kamasz… Saját magára bosszúsan finoman újra dörzsölni kezdte az
érzékeny kis pontot a nő testében, miközben tenyerét erősen a szemérméhez
nyomta. Addison elkerekedett szemekkel nézett rá, a levegőt kapkodva,
nyöszörögve. Tanner újra ülő helyzetbe húzta magát, és ráhajolt az egyik
összehúzódott apró mellbimbóra. Nyelvével előbb megpöckölgette, aztán erősen a
szájába szívta, majd ugyanezt tette a másik gyöngyöcskével is. Addig ingerelte
a duzzadt gombocskákat, míg Addison alfele hevesen bele nem toltatott az
ujjaiba. Akkor felnézett a nő arcára, és szavak nélkül, szemeivel itta magába
Addison agóniájának utolsó rezdüléseit. Az ujjait pulzálva szorongató punci, a
halk nyöszörgések, és a nő elrévedő tekintete a csúcson, újraértelmezték benne
az érzékiséget. Hagyta, hadd lovagoljon addig Addison a gyönyör hullámain, amíg
jól esik neki. Már nem mozgatta az ujjait, rábízta a nőre hogy úgy ringassa
magát, ahogy neki a legjobb. A kéj lassan csitult, a szapora levegővételeket
apró pihegések váltották fel, a zöldes árnyalatú szemek álmodozó tónust
öltöttek… Aztán Addison ajkai lágy mosolyra húzódtak, Tanner szíve pedig
hatalmasat dobbant.
- Míg élek nem felejtem ezt el. –
csúszott ki a száján mielőtt még átgondolhatta volna. Nem hagyva a nőnek
lehetőséget a megszólalásra, magához húzta és gyengéden megcsókolta. Túl
gyengéden… Milyen remek találmány is az elme. Amíg az agysejtjei fulladoztak a
szenvedélyben egy pillanatig sem gondolt józanul arra, hogy mit is művelnek itt.
De most, kis idővel élete egyik legfantasztikusabb orgazmusa után, egy egész
másfajta érzés húzta görcsbe a gyomrát. Méghozzá az aggodalom. Bármi is zajlott
le közöttük az elmúlt percek, vagy órák folyamán, annak semmi köze nem volt egy
rideg viszonyhoz…
Addison kibontakozott az
öleléséből, és reszketve pillantott fel rá.
- Fázol? – érdeklődött Tanner
halkan, kihúzva ujjait a nőből.
- Nem… - szisszent fel Addison.
- Fáj?
- Nem.
- Egyszavas válaszok… Hm… Szokatlan.
- Milyen válaszokat vársz
egyszavas kérdésekre?
- Jogos. – hintett egy apró
csókot Tanner a nő vállára. – Minden rendben?
- Mmm… Igen.
- Ez két szavas kérdés volt…
- Igen, az volt.
- Elégedett vagy?
- Maximálisan…
- Az elégedett Addison, nem
közlékeny Addison… - vonta le a kézenfekvő következtetést Tanner halványan
mosolyogva. – Mostantól ahányszor leállsz velem vitatkozni, le foglak teperni.
- Akkor van egy olyan sanda
gyanúm, hogy sosem fogod megjavítani a kocsimat. – kuncogott fel a nő. – Illő
lenne egy kicsit összeszednünk magunkat… - pillantott Addison jelentőségteljesen
az ágyékára.
- Hát, igen… - fordult Tanner
tekintete is az alteste felé. Élvezetének kézzelfogható bizonyítéka rászáradt a
combjára, a dárdájára, de még a hasára is. – Remek szájtechnikád van, csak egy
kicsit maszatolós…
- Maszatolós, mi? – váltott
vörösbe Addison arca. – Kívánom, hogy legközelebb egy fogatlan vén banya
szopjon le!
- Hogy beszélsz? – horkantott fel
Tanner túljátszott felháborodással.
- Hogy én hogy beszélek? Én? És
ezt pont Szertnédmagadfelnyársalniafarkamra Uraság kérdezi?
- A vágy hevében nem szokatlan
hogy durván fogalmaz az ember…
- Neked. De nekem az…
Tulajdonképpen nekem minden szokatlan veled kapcsolatban. Könyörgöm… Te magad vagy
a szokatlanság személyesen!
- Ezt én is ugyanúgy elmondhatnám
rólad, Addison. – kontrázott Tanner teljes komolysággal, amivel sikerült
megakadályoznia a nő következő csörtéjét. – Más emberek ilyen helyzetben
kedvesen cirógatják egymást, vagy alszanak, de mi nem. Mi itt is sportszerűen
hergeljük egymást, és tudod mit Addison, élvezem ha idegesíthetlek!
Töredelmesen bevallom, gyakran direkt froclizlak, csak azért, mert felizgat.
Kőkemény leszek attól, ahogy látom hogy vérben forognak a szemeid, és gőzt
eresztesz ki a füleiden…
- Na jó, abbahagyhatod…
- Teljesen komolyan mondom…
- Tanner…
- Csókolj meg!
És Addison mosolyogva kissé
oldalra biccentett fejjel hozzá hajolt, és pihekönnyű csókot nyomott a szájára.
Minden ellenkezés nélkül.
- Azt hiszem kezdek rájönni arra,
hogyan lehet téged megzabolázni. – morogta Tanner a nő nyakát simogatva.
- Nagyon rosszul hiszed. –
nyomott újabb puszit a szájára Addison. – Nagy szerencséd, hogy én is szeretek
kötekedni veled.
- Csak kötekedni szeretsz velem?
– húzta végig Tanner a nyelvét a nő alsó ajkán.
- Nem ezt mondtam.
- Akkor mit mondtál? Kezdelek
egyre nehezebben követni…
- Igazán? – sóhajtott fel
színpadiasan a nő, mielőtt finoman az állába harapott volna. – És mivel tudnám
visszaterelni a figyelmedet arra amit mondok?
- Ne kísérts, Addison. – hördült
fel Tanner, majd elkapta a nő derekát, és egy lendületes mozdulattal maga alá
gyűrte csábító testét. – Ezt tetszik… – nyögött fel kéjesen ahogy Addison
mellének buja domborulata a mellkasához préselődött. – Szinte szúrnak a
bimbóid.
- Össze fogsz kenni…
- Akkor majd lemoslak…
- Vagy az ágyneműt fogod
összekenni…
- Azt is ki lehet mosni, Addison.
- De kis házias vagy.
- Muszáj annak lennem. Ha nem
tűnt volna föl nem tartok házvezetőnőt…
- Ezt a barbárságot!
- Ugye? Amúgy meg mi ez a
kényeskedés? A szádba élvezhetek, de az ágynemű már tabu?
- Nem fogsz leszállni erről a
témáról, mi? – húzta el a száját Addison bosszúsan.
Tanner egy hosszú pillanatig csak
nézte. Engedte hogy az agya örökre elraktározza a képet, ahogy a nő
gesztenyebarna fürtjei szétterülnek a fehér ágyneműn, ahogy arcán megjelenik
két apró gödröcske a durcáskodásától, ahogy tekintete mindenfelé rebben csak az
arcára nem…
- Addig nem amíg egy egyszerű
kérdésre választ nem kapok… - csúszott lentebb egy kicsit a puha halmokon.
- És mi lenne az az egyszerű
kérdés?
- Miért? – nyomott Tanner egy
hosszú puszit a nő két melle közti völgybe, közvetlenül a szíve fölé. –
Mondtam, hogy nem kell tenned semmit, amit nem akarsz…
- De én akartam. – simogatta végig
Addison az arcélét. – Ennyi elég válasznak?
- Miért zárkózol el ettől a
témától ennyire?
- És neked miért van kényszered
ezt ennyire nyíltan kitárgyalni?
- Mert ellentmondásos vagy, és ez
ellentmondásos érzéseket vált ki belőlem. – vonta meg a vállát Tanner. – Nem
szeretek olyat kicsikarni a szeretőimből, amit nem adnak szívesen. A
mártíromságnak nincs helye a hálószobában, és ha végigpörgetem gondolatban ami
történt, akkor nehezen tudok szabadulni attól a benyomástól, hogy sokkal inkább
motivált téged a bizonyítani akarás, mint a vágy… Ettől pedig meglehetősen
kényelmetlenül érzem magam. Nem tudom hogy most bocsánatot kérjek-e tőled, vagy
dühömben megtépjelek…
- Szóval ha valaki csak azért
tesz meg neked valamit, mert azt akarja hogy neked jó legyen, akkor az neked
már nem is elég jó?
- Nagyjából így van, igen.
Részemről a szex akkor a legélvezetesebb ha a partnerem is teljesen bele tud
feledkezni abba ami történik vele. Ha elkezd közben gondolkozni, vagy magára
erőltet valamit, amit nem akar, akkor az egésznek szolgáltatásjellege lesz,
amiből köszönöm szépen, de nem kérek.
- Hát ilyen hozzáállással sem
találkoztam még…
- Miért nem lepődök meg ezen…?
Nem kell ezt annyira véresen komolyan venni, Addison. A legtöbb nő képes a
legnagyobb odaadásra, ha úgy érzi hogy biztonságban van, és megfelelően bánnak
vele. Némelyik nő hamarabb nyílik ki, némelyik kicsit lassabban, de előbb-utóbb
mindegyik átadja magát a legnyersebb testiségnek, ha azt éreztetik vele hogy
amit tesz az természetes, és hogy nincs benne semmi szégyellnivaló.
- Röviden: egy manipulatív disznó
vagy…
Tanner karcosan felnevetett.
- Ha szerinted ez a helyes
megfogalmazás… Eddig még senki nem panaszkodott arra, ahogy bántam vele. Mindig
őszinte vagyok a partnereimmel, ahogy veled is az voltam a kezdetektől fogva.
Mindenféle nőhöz volt már közöm, alacsony kerekdedhez, magas vékonyhoz, kicsi
aranyoshoz, de az mindnyájukban közös volt, hogy tudták mit akarnak, és ezt nem
is rejtették véka alá. Nem vagyok az a fajta, aki olyan nőkre vadászik, akiket
úgy kell kibontogatni, kiédesgetni a páncéljukból. De te… Ha nagyon
leegyszerűsítjük, akkor be kell látnom, hogy veled kapcsolatban tévedtem. Nem
hittem volna, hogy ennyire visszahúzódó vagy, arra pedig végképp nem voltam
felkészülve, hogy ez jobban be fog gerjeszteni, mint bármi más eddig… - tekerte
az ujjára szórakozottan a nő egyik tincsét – Legközelebb csak akkor engedj a
szádba, ha ez téged is legalább annyira felizgat, mint engem.
- Engem is felizgatott…
- Ami téged felizgatott az a
kezem volt a puncidban. Én azt akarom, hogy már csak annak a gondolatától is remegni
kezdj, hogy a szádba élvezek.
- Vannak elvárásaid… - válaszolta
fojtottan Addison. Pirosló orcái, és őszintén csillogó tekintete olyan fiatallá
és sebezhetővé varázsolták, amitől Tanner védelmezőösztöne szapora tangóba
kezdett.
- Most mit mondjak erre? Én
amolyan mindent vagy semmit típusú ember vagyok… Nézd, szerintem a legtöbb
ember a szexet magáért a szexért szereti. A jelentéséért. Egy jó menet
felszabadít, kimerít, boldoggá tesz. Az én álláspontom annyiban más, hogy nekem
csupán a szex ténye nem elég. Kell hozzá egy olyan nő is, akihez erősen
vonzódom, aki felpiszkálja a fantáziám, hogy most mivel, az másodlagos… Lehet
hosszú a combja, vagy olyan a mosolya, teljesen mindegy. Az egésznek az a
lényege, hogy lássam ahogy ez a nő teljesen elveszti az önuralmát, ahogy remeg,
ahogy semmi nem számít már neki, csak a gyönyör. Ez indít be. Ettől vesztem el
én is a saját kontrollom. De ez csak akkor működik, ha felismerem mik a másik
fél igényei, és ha tiszteletben tartom a határait. Nincs unalmas szex, Addison,
és nincs unalmas szerető sem. Csak figyelni kell egymásra, a többit pedig
elintézi a kémia.
- Önzetlen önzőség…
- Pontosan. – bólintott Tanner. –
És ez csak akkor működőképes, ha őszinte vagy velem. Én nem csak kielégülni
akarok benned. Ha csak ez számítana, akkor azt egyedül is elintézhetném. Én
beléd akarok veszni, és ezt csak akkor tudom megtenni, ha látom hogy te jól
érzed magad a kezeim közt. Ha rád erőszakolok valamit, amit te nem akarsz,
akkor feszült leszel, és ez a feszültség ki fogja nyírni az intimitást.
Bárkiből ki lehet csikarni a fizikai kielégülést, de ennek semmi köze nem lesz
a gyönyörhöz, vagy akár a felszabadultsághoz.
- Szóval ha jól értem, – harapta
meg Addison az alsó ajkát, amitől Tanner ágyéka ismét duzzadozni kezdett. – te
az a fajta vagy, aki ha édes babusgatás kell, akkor azt adja, de ha arról van
szó, hogy jól el kell döngetni valakit, akkor azzal sincs semmi gond.
- Imádom a nőket, aranyom. – szívta
be Tanner a nő egyik bimbóját a szájába. – Szenvedélyesen, és fenntartások
nélkül. Ebbe pedig rengeteg minden belefér. – pöckölgette tovább a nyelvével az
érzékeny kis rügyet.
- Ez kicsit gátlástalanul
hangzik… - feszült ívbe Addison háta.
- Mert az is. Nincs a testeden
egy olyan pont sem, amit nem kényeztetnék szívesen. És ebbe most azt gondolsz
bele, amit csak akarsz.
- De… - köszörülte meg Addison a
torkát.
- Ó, igen. – vigyorodott el
Tanner a nő jól látható zavarán. – Bármi járjon is most a fejedben, arra csak
ennyi a válasz. Egy nagy, és határozott „ó, igen”.
- Azt erősen kétlem… - morogta
Addison pirosló arccal.
Tanner továbbra is mosolyogva a
nő felé térdelt. Kedvtelve hordozta végig a tekintetét a buja domborulatokon, a
félrehúzott melltartón, és a bugyin, ami még mindig Addison térdhajlatáig volt
csak letolva.
- Pedig, de bizony, Addison. – fújta ki erősen a levegőt. Farka már megint félig merev állapotban vastagodott közöttük. – Örömmel igáznám le minden hajlatodat, ide értve a körzővel tervezett fenekedet is. Már csak a gondolattól is újra feláll. – és tényleg. Mire az ágyékára tekintett, már ismét teljes harckészültségben volt. Egy-két kósza pillantást még engedélyezett magának a nő fedetlen bájaira, aztán egy lemondó sóhaj kíséretében kikecmergett az ágyból. – Gyere! – nyújtotta a kezét a Adison-nak, aki láss csodát minden ellenkezés nélkül fonta össze az ujjaival az ujjait. – Tegyük rendbe magunkat, mielőtt még kiabálni kezd a tisztaságmániád...
.jpg)
