2013. november 4., hétfő

Julie Kenner: Édes rabság (Stark-trilógia 2.) /2013/

Avagy Sylvia Day 2.0...

Komolyan nem értem mi lelte ezeket az írónőket. Tényleg nem értem. Annyi ötlet van, amit ki lehetne aknázni... Például épp a minap botlottam bele egy autójavító műhely világába. Csak érintőlegesen, éppen elsuhantak mellettem a sziluettjei az épületnek. És hát reggel volt, nem voltam teljesen még eszemnél... mondjuk mikor vagyok? - költői kérdés, lapozzunk... Szóval rögtön agyon is csapott az isteni szikra.

Elképzelés: nő, aki felküzdötte magát véres munkával, és tanulással a felső középosztály - országunkban teljesen ismeretlen rétege a társadalomnak... - köreibe. Üzleti úton van, és tételezzük fel hogy szeret vezetni. Szíve csücske egy 1967-es Mustang GTO - szép széles járgány, úgy fordul az utakon, mint egy anyahajó, de masszív, és az a karosszéria... annyit eszik, mint egy dinoszaurusz, de akkor is... az a karosszéria! -, ami olykor-olykor idegbajt kap, és lerobban. Hősnőnk éppen halkan hallgatja a hangszórókból lágyan kiszűrődő Creedence Clearwater Revival számot... legyen mondjuk a The Midnight Special... A horizonton éppen lebukni készül a nap... És mit ad isten, a járgány fuldokolni kezd - nem, nem a zenétől, a CCR a maga korában orbitálisan jó banda volt! - miközben sűrű füst gomolyog elő a motorháztető alól. Persze a semmi közepén vagyunk, mérföldekre csak az üres országút, térerő sehol a világon... Hősnőnk bősz szitkozódásba kezd, hogy remek ötlet volt magassarkúban, szűkített sötét szoknyában, és ujjatlan selyemblúzban nekivágni a kétségkívül festői, ámde annál kiesebb terepnek. Magad uram, ha szolgád nincs alapon, hősies gyaloglásba kezd. Alig pár órával, két kitört sarokkal, foszladozó harisnyával, és az élet igazságtalanságának keserű ízével a szájában meg is érkezik Ahol Majd Megtalálod a Csődörödet Falvára - ami jobbára egy poros koszfészek, egy főúttal, és rögtön a település szélén egy röhejesen lerobbant kocsmával, amiből csak úgy üvölt kifelé a jókedv. Röviden: hősnőnk rémálma elevenedik meg, mindaz amitől óvták tanár szülei, és könyvelő nagyszülei. És persze az bátyja (Trent), aki jelenleg missziót teljesít valahol a Harmadik Világban. Eme kis család nevelési technikájának köszönhető hogy hősnőnk, a középiskola után felvételt nyert a Berkeley-re, majd a diploma után elhelyezkedett egy nagy múltú californiai vállalatnál, ahol immár hat kemény éve tapossa maga előtt az ösvény - a megfelelési kényszer, mint tudjuk, nagyon kedves barát. Na de visszakanyarodva... Történetünkben a nappalt leváltja az éjszaka, és hősnőnk nem éppen dalos jókedvvel berobban a színvonalasnak egyáltalán nem nevezhető kricsmibe. Rászegeződő kíváncsi tekintetek tüzében a pulthoz robog - ééés felcsendül a háttérben Billy Joel Uptown girl című melódiája, hősnőnk pedig összeráncolt homlokkal fanyarul megjegyzi milyen remek humorom van... Visszatekerés. Hősnő a pultnál. Pont. 
Hirtelen rekedtes, férfias nevetés kúszik keresztül az éteren, zabolázatlanul, és kivágódik a raktár ajtaja. Fehér pólót, egyszerű farmert viselő pasas, kezeiben sörös rekeszeket egyensúlyozva öles léptekkel viharzik be a pult mögé. Csak úgy duzzadnak karján az izmok. Feszülő toppban egy alig húszéves lány toporog körülötte, alig palástolt rajongással a tekintetében. Hősnőnk következtet: a város aktuális szépségkirálynője, és még aktuálisabb bikája... Elhúzott szájjal mustrálja a helyzetet, megerősítve magában a tudatot, miért nem kedvelte eddig sem az ilyen zárt, és fullasztó közegeket. Mindemellett azért legjobb modorát elővéve igyekszik felhívni a figyelmet magára, teljesen feleslegesen. A lába görcsöl, didereg, és amúgy is pocsék napja volt, így alig pár perccel, és vagy féltucat "elnézést uram...", "szabadna egy pillanatra" után, bekövetkezik a detonáció. Paprikásan, büszkén magára, gyorstalpalót ad a pult mögött terpeszkedő hősünknek a minimális udvariasságból, aki az egész kritikus helyzetet letudja annyival, hogy "magának tényleg hiányzik valami... és az biztos, hogy nem a telefon...". Teszi mindezt persze hetyke, semmitmondó pillantásokkal karöltve. Hősnőnk bíborszín arcával kegyesen eltekint a további konfrontációtól - mivel a született tuskókkal nem lehet mit kezdeni - és egyenesen megkérdezi, merre talál olyan autószerelőt, aki be tudná vontatni a kocsiját, majd lehetőleg rekordidő alatt meg is tudná azt javítani. Hát persze, hogy kocsmáros urunk egyszemélyben az autószerelő is! Hősünkről tudni illik, hogy elvált, exfelesége egy ambiciózus, pénzéhes némber, és emiatt az életfilozófiája a következő: azon a napon harapom le saját erőmből a tököm, amikor a volt nejem mentalitásához hasonló mentalitású nőbe dugom... Bár azt meg kell jegyezni, hogy ennek a némbernek, aki dühösen itt toporzékol előtte, meglehetősen olyan fara van, amibe élmény volna a kérdéses szerszámot bedugni... Lényeg, a lényeg, szereplőink temperamentuma megadja az ívét a keretnek. Hősünk megállás nélkül sikamlós megjegyzésekkel próbálja irritálni hősnőnket, mert nem tudja, hogy hősnőnk tudat alatt imád lázadni - emiatt a Mustang GTO (nem csak a pasik kompenzálhatják kényszerképzeteiket az autójukkal...). Persze hősnőnk tudja, hogy hősünk nem tudja, mennyire elevenébe talál kétértelmű, és mellesleg helyenként otromba megjegyzéseivel. Parázs szócsatáik komótosan elvezetik őket a műhely sötét, és csendes sarkába, ahol egyszer csak az indulatok kiszabadulnak, és már jöhet is a "ha ráhajolsz a motorháztetőre, megmutatom neked milyen érzés az, ha egy igazi férfi dolgozza meg a combjaid közt megbújó édes-nedves területet..."  kanyar. Majd románc, aztán szerelem, töprengés a "hogyan tovább"-on, kell-e egyáltalán hogy legyen "hogyan tovább"... És a végen egymás karjaiba omlás, és gyengéd, odaadó szeretkezés... persze csak egy falhoz döntős őrült kamatyolás után. Gyermekáldás, harangok - sorrendiség nem számít.

Kérdem én, egy ilyen sztorit tényleg annyira nehéz lenne összehozni? Oké, ez sem az eredetiség mintaképe. Leginkább olyan mintha összegyúrták volna a Doc Hollywood-ot, a Verdák című mesével... Ennek ellenére szerintem mégsem lenne ez rossz...


"Damien Stark mindössze egyet akar: uralni a testem és lelkem. Kívül-belül megtört, és én boldogan egyeztem bele, hogy kizárólag ennek a gyönyörű, titokzatos férfinak a tulajdona legyek. Én is azt akarom, hogy teljesen az enyém legyen. De hiába az elsöprő szenvedély, mégis van benne valami sötét, megfoghatatlan, ami felébreszti bennem a ragadozót."

Kiadó: Athenaeum
Oldalak száma: 426
Ára: 3490 Ft



Egy ilyen frappáns bevezetés után, gondolom már leszűrődött, hogy máris van egy hatalmas bajom a könyvvel. Mégpedig az, hogy Sylvia Day Crossfire sorozatának a pepitája. Lelövöm a poént: hősünk véletlenül - vagyis inkább nem teljesen akaratlagosan, de azért részben szánt szándékkal - hagyja meghalni azt a férfit, aki gyerekként molesztálta. Emiatt ott lebeg remekbe szabott feje felett az ütő (hősünk teniszcsillag volt, maradjunk már pályán akkor a hasonlatokkal is), hogy elítélhetik gyilkosságért. A jó anyját neki! Teljesen le vagyok döbbenve... Oda vagyok, meg vissza a kétségbeeséstől! Aztán persze ott van Nikki, a hősnőnk is, aki a leghalványabb kifejezéssel élve is, a többszörös személyiségzavar teljes repertoárjával szórakoztatja magát - meg persze minket is - naphosszat. Szegény asszonynak annyi jól elkülöníthető, egymástól jól elszeparált modulja van, ami minden pszichológusnak egyet jelent egy aranybányával. És ezen felül gondolatmenetei is erősen célorientáltak, minden szabad percében Damien Stark komplex voltát, működési elvét fejtegeti. (És akkor itt jegyezném meg hogy a Stark névről nekem állandóan a Vasember jutott az eszembe - nem jó helyre ment, többek közt ez sem...) Belegondoltam, hogy vajon mikor volt olyan, hogy én hosszú órákon keresztül morfondíroztam volna azon, hogy életem szerelme, most vajon azért vett-e fel piros zoknit, mert:

a, szereti a piros színt;
b, ezzel fejezi ki vágyát a vérre;
c, minden zoknija piros színű, mivel ezzel kompenzálja a gyerekkorában kimaradt karácsonyokat;
d, piros színű zokni fétise van - mondjuk akkor nekem kellene felvennem a piros zoknit, vagy nem? Ez az elmélet kicsit sánta, de így marad...;
e, minden más zoknija a szennyesben volt.

Elképzeltem, ahogy órákat agonizálok a téma felett, olyannyira belelovalva magam a dologba, hogy estére egy merő görcs leszek. Lefekvés előtt már nem bírok magammal, és remegve elkiabálom, a tudatomat szüntelenül csiklandozó kérdést: miért vettél fel piros zoknit? Válasz: "Miért, ez piros? Drágám, színtévesztő vagyok. Azt hittem, hogy ez barna."
Azt hiszem világos mit is szerettem volna érzékeltetni. Nem kell minden apróságot leelemezni, mert lehet hogy valami azért van úgy ahogy, mert úgy van ahogy. Szerintem. De nem Nikki szerint. Ő mindent megcsócsál, szűnni nem akaró hévvel. 
Apropó hév... A könyv, egy erotikus bizbasz izé. Emiatt nem szól másról sem, csak a párzásról. A hetvenedik szexjeleneten, szégyen nem szégyen, bealudtam. Amikor már közel századszor szaladtunk bele abba hogy Damien milyen szexi, és hogy a puszta látványa is spontán nedvesedést idéz elő, meg hogy mennyire éhezik, sóvárog Nikki pinája (összeszámoltam, 14 alkalommal használja az író ezt a kifejezést, ellenben egyszer sem használja a "punci"-t, vagy "nuni"-t, de a "vulva" öt ízben (te jó ég, ez még szóviccnek is szar) megjelenik. A leggyakoribb kifejezés a "baszni" ilyen-olyan alakja, ha jól számoltam 46 esetben fordult elő, ezzel szemben a "szeretkezni" csupán csak egyszer), én bevallom férfiasan, kibattyogtam a konyhába, kinyitottam egy sört, és ittam mindenki egészségére, akinek aznap este még lehet hogy lesz orgazmusa, mivel az enyém sikeresen éberkómába zuhant. Még mindig nincs ellenemre, hogy heves, és kissé szélsőséges szexjelenetek olvassak. Sőt, azzal sincs komolyabb bajom, ha nem csak olvasok róla, de... Tíz évente egyszer, csak úgy a változatosság kedvéért, nem lehetne szó arról, hogy szerelmeseink, saját lendületüket kissé visszafogva, normális ember módjára, lágyan, komótosan szerelmeskedjenek egyet? Csak úgy kérdezem... Azért vetődött fel bennem ez a mihaszna kérdés, mert minden toleranciám ellenére, azt mondatja velem a tapasztalat, hogy olykor még a lendületesebb aktust kedvelők is, el szokták küldeni szabadságra ezen oldalukat, és maradnak a szokványos alapoknál. Náluk ez a nem szokványos. És néha még egy vehemensebb természetű egyénnek is lehetnek gyengéd pillanatai. Csak úgy... spontán... minden érzelmi kríziskatasztrófa nélkül. De lehet hogy megint én nem gondolkozom józanul...

Jót derültem rajta - egyes csapó...

Mi az, amit semmi esetre sem akarunk hallani az aktuális szeretőnk szájából üzekedés közben? - tüzes természet ide vagy oda...

Idézet:
"- Mondd, hogy bárhogy beléd hatolhatok, ahogy csak éppen akarok.
Lehunyom a szemem, és szám mosolyra húzódik.
- Ó, igen.
- Rommá zúzlak, Nikki."

Hát ezt! Az egy másik sportág, kedves, és ha abba belelendülünk, akkor én féltéglával fogok ám játszani! "Rommá zúzlak." Zúzd rommá, a kedves, öreg, foghíjas, görbebotos nénikéd... Azt.
Újabb költői kérdés: hol van annak a feneketlen kútnak a mélye, amiből az ilyen frázisok előugrálnak?

Jót derültem rajta - kettes csapó...

Hősünk, ahogy az már lenni szokott, minden porcikájában tökéletes. Profi teniszezőként összeszedte az első millióját, amit addig duzzasztott, amíg személye meghatározó alakja nem lett szinte mindennek. Röviden: a világgazdasági mutatók már csak Damien bélgázmozgásától is kilengenek. Emellett belefért még az is hősünk idejébe, hogy megtanult főzni - meg persze elsajátított mindent, ami ahhoz kell hogy tökéletes szerető legyen. Röhej: egyik reggel Nikki arra botorkál ki a hálóból, hogy Damien egy szál melegítőalsóban, az ügyvédje társaságában tai chi-zik. Akarok, de nem fogok hozzáfűzni ehhez semmit...

Nem is tudom, hogy mindezeken felül van-e még értelme bármit is írnom ide. Az első rész után, ennek a könyvnek is gyengébb lett a kivitelezése. Egyrészt visszhangzik, és nem is kicsit, szinte minden oldal lapozása közben azt hallottam susogni, hogy "Sylvia Day", másrészt pedig ez a domináns, itt meg ott kötlek ki, verlek el, fejellek le, aprítalak fel, húzlak karóba, miközben csúnyán káromkodom - vagyis elnézést... inkább mondjuk úgy, hogy "nyersen fejezem ki a vágyaimat"... Hát jó. Felírjuk a többi közé, elkönyveljük, hogy íme, egy újabb fejezete ennek a témakörnek, és ennyi. Unalmas. Fárasztó, önmagát ismétlő körök már ezek a könyvek, ami azért elkeserítő, mert lehetne ezt másképp is. Biztos hogy van másképp is, csak azt nem feltétlenül a nyomtatott irodalomban lehet megtalálni.

Értékelés: 2 pont    
Share:

23 megjegyzés:

  1. Nagyszerű, humoros kritika. :) De hiányzott már! ^^
    Köszönöm, hogy még inkább megerősítettél abban, hogy nyugodtan kihagyhatom ezt a sorozatot. Javaslom, folytasd inkább Tiffany Reisz sorozatát. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reisz még mindig várat magára. Most úgy határoztam, hogy belerobogok az Örökké a csajom c. new adult irományba. Hallottam felőle sok jót, és ha nem szeretném, hogy az idegzetem egy végzetes allergiás rohamban kipurcanjon a sok közösülő nemi szervtől, be kell iktatnom értelmesebb olvasnivalót is. :) De Reisz sem fog kimaradni. :) Írok neked majd hosszú levelet... :*:*:*

      Törlés
    2. Az Örökké a csajom nálam is várat magára, de most a Gyönyörű rohadék élvez nálam elsőbbséget. :) Reisztől 2 könyvön vagyok túl, tetszik, tetszik, de kicsit emésztenem kell azt a világot, miközben majd meggebedek a 3. részért. :P
      Jaj de jó, már alig várom azt a hosszú levelet! ^_^ :*:*:*

      Törlés
  2. Kész vagyok! Elkövettem azt a bődületes hibát, hogy a munkahelyemen olvastam a kritikádat. A kollégák meg csak néztek , hogy nekem mi bajom , miért vihorászok itt magamban.

    Egyébként megint csak minden soroddal egyet tudtam érteni.
    Engem ami még bosszantott, hogy az egész nyűves könyvben nem történt semmi, elég lett volna az utolsó 25 oldalt elolvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "nyűves könyv" mint kifejezés, tökéletesen megállja a helyét. :D Na igen, egy kicsit olyan volt a sztori, mint amin átmentek egy mángorlóval. :D Már többen is mondták, hogy munkahelyen nem érdemes engem olvasni, mert elterelem a figyelmeteket a kenyérkeresés nemes feladatáról. :) (Csak csendben jegyzem meg, mert nem szeretném senki szorgalmát aláásni - mindenkinek kijár az a kávészünet, nem? :D) Nagyon örülök, ha becsempésztem egy kis vidámságot a taposómalmod monoton működésébe. :D

      Törlés
  3. Nem gondolkodtál még azon drága, hogy esetleg ezt a történet is formába öltsd? Szívesen olvasnám. :) A kritikád most is, mint mindig sziporkázik. Öröm olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De... Gondoltam arra hogy nekikezdek, és megírom. Amennyiben eljutok idáig, akkor ide fogom feltenni a kész fejezeteket. Még egyelőre érik az elképzelés, de nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy elkap a lendület. :D Köszönöm a dicséretet. :) :*

      Törlés
  4. Annyira, de annyira röhögtem, hogy öcsém haverjai idegyűltek mellém és hangosan fel kellett olvasnom nekik a kritikádat, időnként fetrengve nyihározva röhögés közepette :-D
    Azt hiszem nyertél még pár olvasót, felírták a blogod címét :-)
    Ja és tovább mentünk az Egymásba fonódva kritikádra, és azzal folytattuk :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült okoznom néhány szórakoztató percet Nektek! :) Ez mindig öröm a számomra is. Ha gyarapodni fogunk, hát üsse kavics! A jó társaság mindenkinek ösztönző erő. :D

      Törlés
  5. Hali :D

    Ó igen. A mai tucat könyvek Árnyalatokban gazdag fantáziája :D
    Lassan lehetne az,hogy egy nagyokos kitalál egy történetet egy nagy megosztó oldalon és a sok kicsi indián meg alákommentálja a saját verzióját.
    Bevallom hősiesen,nem tudtam egy szuszra kivégezni eme aktusokban bővelkedő színpompás ötletbörzét. Nem is menne most irónia és gúny mentesen a szokásos véleménynyilvánítás,amit mindig megengedsz nekem.
    Megint nagyot alkottál és csak ennyit tudok hozzáfűzni olvasás közben felmerülő érzéseidhez: DETTÓ
    VISZONT, tedd meg nekem azt a szívességet,hogy szabad idődben (tudom hogy olyanod nincs :) ) megírod "Ahol Majd Megtalálod a Csődörödet Falva Bikája és egy belevaló ambiciózus,okos NŐ" történetét. Felüdülés lenne végre egy földhöz közelibb emberi történet olvasása.
    Ez a sok milliárdos,Adonisz testű,Univerzum ura és már a székletemből is aranyat tudok csinálni, én mindent csak profi módon intézek és olyan nincs hogy 30 évesen ne legyek MINDENBEN professzionista,szexállat csődör…. FÉRFI - ÉS - az én szegény a saját lábamban is elesek és gondolkozni is nehezemre esik férfi agy segítsége nélkül,a komplexusaimról meg már említést sem teszek annyi van belőle,de azért a történet végére megmutatom,hogy tudok én önállóan is lélegezni …. blablabla OLDALBORDA már eléggé elcsépelt.
    Köszönöm. :*

    Üdv:
    Nicole
    :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még mindig jót derülök magamban az írói, és fogalmazási stílusodon. Mély fájdalom, hogy most kimaradok a sziporkáidból. :) Viszont, megígérem Neked, hogyha bejönnek a számításaim, és végre felszabadul némi szabadidőm, akkor nekifekszek a felvázolt történet megírásának. És ha ez megtörténik, akkor szépen fel is rakom ide a sztori fejezeteit. Ilyet még úgysem csináltam. :d ki tudna mi sülne ki belőle... Azon felül persze, hogy mindenkit sikerülne ritka rövid időn belül biztosítanom arról, hogy még mindig nem vagyok teljesen komplett. :D :*

      Törlés
    2. Nem fogod elhinni nekem -na jó, mégis :D - pont erre gondoltam,hogy nyugodtan faldobhatnád ide fantáziád termékeit :D
      Szerintem nagyon sokan örülnénk neki és a fejezetek között eltelt idő alatt tövig rághatnánk a körmünket.
      Én már várom ezt az alkalmat. Hajrá-hajrá :D :*

      Üdv:
      Nicole

      Törlés
    3. Ígérem igyekezni fogok. :) :*

      Törlés
  6. Addig fogunk noszogatni, amíg el nem kezded. :) Remélem tudod :D
    Az előző irományod után már alig várom, hogy ezt is olvashassam. Szóval hajrá-hajrá! :) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig elfelejtem, hogy vagytok itt páran, akik már olvastátok a zagyvaságomat... :D Azt elrettentő példának kellene megélni! :D:D:D De ígérem átgondolom, és veszek magamon erőt. :*

      Törlés
  7. Szerintem is írd meg az ötletedet, csinálj belőle egy könyvet! :)
    Ebből a kommersz és ötmilliószor feldolgozott sztoriból (kényszerkörnyezetbe jutott városi túliskolázott kékharisnya fapina és a nőutáló, falusi, dugódani duplabunkó az ágyig marakodják magukat) te biztosan ki tudnál valami eredetit is hozni. Az a gyilkos gúny és az a lesöprő, vitriolos stílus, ami neked van, új hangot jelentene mindenképpen. Ideje lenne, hogy legyenek olyan könyvek is, amelyek megmutatják, mennyire primitív szemlélet az, amelyben a boldog pár ismérve a döngető kefélés megléte, mint az összeillés fő bizonyítéka.
    Szerintem ki is tudnád adni, biztosan nagy siker lenne! Nem volna átlagos! :)
    Hát, lehet, hogy ez a megoldás - ha nincsenek olvasható, jó könyvek, csak szemét, akkor az embernek magának kell írni egyet. :D

    A Forró rabság kritikádért meg tisztellek - én nem bírtam még elolvasni se. Eleve utálom az egyes szám első személyű szövegeket, amelyek el akarják hitetni az emberrel, hogy valamiféle énvallomást olvasunk, ezzel az olcsó módszerrel akarják bevonni a befogadót. Csak bele-beleolvastam a könyvbe, de közönséges szexjelenetekből így is több volt az elégnél.

    Hikori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Konkrétan nincs is benne más, csak közönséges szexjelenet. Hidd el, nekem is küzdés volt ez a javából... Ha nem ötszázszor futott át a fejemen, hogy "mikor lesz már vége?", de "mikor lesz már vége?", aztán pedig "remek, és már megint a hancurléc, és a nedves pina...". Komoly gondolatok teljesedtek ki benne, míg olvastam. :D Viszont azon tényleg elkezdtem komolyan agyalni, hogy a tuskó/fapinának nekilendülök... De előtte kialszom magam. Fáradtan csak buta döntéseket hozok. :)

      Törlés
  8. Szia!
    Ismételten sziporkáztál! Öröm olvasni téged! :)
    Egyébként már nagyon várom Az engedelmesség naplója c. könyv kritikáját.
    Maritila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm. :) Az engedelmesség naplójával félúton járok. Kicsit tömény, így megszakításokkal olvasom, és eddig bőven a "nem is tudom" kategóriában leledzik. Szóval még bármi lehet belőle... :D

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  9. És ismét lebilincselt a kritikád, bár én már nálam kicsit elkésett (sírás) már nyáron elolvastam, sajnos azóta a harmadik részt is :D Raine Miller trilógia is ugyanez dettó gondolom az is megvan már...
    Az engedelmesség naplója, az én véleményem nem mérvadó, de rettenetesen pocsék a könyv, kár volt megírni. Rettenetesen eröltetett, tiszta gáz :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig mindig igyekszem visszafogni magam... :D:D:D Nem jön össze. Amikor én egyszer belelendülök a véleményezésbe... :D Raine Miller utolsóját még nem olvastam, de nem fog kimaradni az sem. Az engedelmesség naplójáról eddig a véleményem annyi, hogy le kellett tennem, mert kell egy kis szünet, egyben nem emészthető. Fogalmam sincs mikor fogom befejezni. Az biztos hogy nem az a túlromantikus ideológia. :D

      Törlés
  10. Mondtam már, hogy zseniális a stílusod, ha nem most mondom. Fantasztikus. Minden nap olvasnék egyet. Komolyan jobb mint egy-ket könyv . ( sőt újra olvasom ) . Gratulálok!!! Ja és még az ízlésünk is hasonló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) A hasonló ízlés remek dolog. Amióta megy ez a blog, hiszem el azt hogy sok értelmes ember is van ám ebben az országban. :D Nagyon örülök, ha sikerül egy kicsit hatnom a hangulatodra, főleg ha az a hatás pozitív. :) Igyekszem mihamarabb újra beiktatni ide egy szösszenetet. De most az Örökké a csajomat fejezetm be, és az azt kell mondjam nem volt annyira rossz, hogy elkezdjen ugrálni tőle a gúnyolódós vénám. Sebaj, majd a következő... valami erotikus, légikisasszonyos bigyó van kilátásba helyezve. Délelőtt még tudtam a címét is. :D

      Törlés