Sherrily Kenyon: Pokoli tűz

Ritkán fordul elő velem, hogy valamihez nem tudok hozzászólni, de ennek a könyvnek sikerült befognia a számat. A Sötét vadász sorozat legújabbját talán egy mondatban is képes vagyok jellemezni: ezt valószínűleg az írónő sem gondolta komolyan... Legalábbis nagyon merem remélni.

A történet röviden:

Vannak az arcadiaiak, akik emberi formában járnak, emberi szívük van, és ha akarnak állattá tudnak változni. Velük szemben vannak a katagariaiak akik állatként születnek, állatokként élnek, állati szívük van, és emberré képesek változni. A könyv főhőse Vane Kattalakis a katagariaiként nevelkedett arcadiai farkas. Na, aki eddig nem vesztette el a fonalat, azé minden tiszteletem. Én az összes, magyarul kiadott kötetét olvastam a sorozatnak, mégis vért izzadtam hogy képes legyek átlátni ki kihez tartozik, ki emberi, ki állati, és ki, kinek, miért az ellensége.

Ahhoz hogy megértsük a történetet (mert a lehetetlennel próbálkozni jó!), először Vane származását kell górcső alá vennünk. Vane egy "vegyes házasság" gyümölcseként látja meg a napvilágot. Anyja arcadiai, apja katagariai. Egyesülésükből hat gyermek születik, három emberként, három állatként. Vane állatként születik, így az anyja kitagadja, és nevelését "átengedi" a kedves papának. Vane serdülőkorában emberré válik, és ráébred hogy nem apja fajtájához tartozik, de már nincs mit tenni, az anyja nem akar hallani róla (ennek oka visszavezethető nem egészen standard üzemszerű eljárással történő fogantatásához - anyuci kicsit pipa a nemi erőszak miatt, amit Vane apja ellene elkövetett). Eddig minden világos, ugye? Nos... Szerintem is. A történet ott kezd bonyolódni (igen még ennél is jobban), amikor Vane találkozik Bride-dal, a Sors által neki szánt párjával. Főhősnőnk ember, és természetesen mit sem sejt a körülötte hömpölygő fantasztikus világról. Időközben Vane-t az apja is kitagadja, így tulajdonképpen mindenki vadászni kezd rá. Mondhatni, nem a legtökéletesebb az időzítés a románcra. Vane-nek még sikerül azzal is megfejelnie a helyzetet, hogy nem bír a libidójával, és a könyv első fejezeteiben, régiesen fogalmazva, magáévá teszi a nőt. Egy próbafülkében...Merthogy a hölgyeménynek ruhaüzlete van. Ezzel persze rajta hagyja az illatát a lányon, így lehet miért aggódni. Ekkor bukkan fel Szőrös. Nem tévedés, az úriember (!) neve az hogy Szőrös. (Van egy rész a könyv közepe táján, ahol úgy mutatkozik be hogy Szőrös Kattalakis, na itt, konkrétan sírva röhögtem). Szőrös egy emberként született, arcadiaiként nevelkedett, katagariai, és mint később kiderül Vane öccse. Egy a hat utód közül. Na? Kapiskálod? 

Szőrös, Vane mellé szegődik, és segít neki megóvni a párját a támadóktól. Közben megismerhetjük a motoros kocsmák hangulatát idéző, a sötétség szülötteinek mendékül szolgáló Szentélyt is, ami egy katagariai medvecsalád igazgatása alatt működik, és aminek a padlásán egy sárkány lakik (itt visszakanyarodnék fenti bejegyzésemhez a sírva röhögésről).

A könyv folytatásában ugrálunk téren-időn keresztül (merthogy mind a katagariaiak, mind az arcadiaiak képesek a teleportálásra, és az időugrásra is, mivel az alakváltoztatáson felül, még mágusok is! - komoly). Itt-ott ütköznek egymással az érdekek, amolyan természetfeletti módon. A szerelem a két főhős között szépen kibontakozik, ahogy az már lenni szokott. Bride shaolin papokat megszégyenítő hűvös nyugalommal fogadja Vane különcségeit, ezzel is erősítve a közhelyet: a szerelem mindent legyőz... A romantikus fonalhoz sajnos ettől többet nem tudok fűzni, mert egyszerűen nem ragadott meg, sablonosra, egyhangúra sikeredett.

A történetben visszaköszönnek az előző epizódok főhősei. Felbukkan Kyrian a volt Sötét vadászból emberré avanzsált római kori harcos, immáron apuka szerepben. Thabita a kissé paranoiás vámpírvadász, és Valerius a szintén ókorból itt ragadt hadvezér. És Acheron... A tizenegyezer éves, múltat és jövőt ismerő atlantiszi, aki itt nem színváltoztató hajával, átlőtt fülével, és bőrnadrágjával hökkenti meg az olvasót... De nem ám. Hanem ritmusérzékével! Ash ugyanis a könyv végén táncol. És nem is akármit. Makarénázik! Azt hiszem ehhez nem is kell kommentet fűzni...

Találkozhatunk még katagariai sólyommal, leopárddal, és az egyik medvebocs megjelenésén keresztül Balázs Palival is. Minden férfinak hosszú haja van, rendszerint a tarkóján copfba kötve, kivéve a göndör szőkeséget... Őt nem irrtálják rakoncátlan fürtjei.

Egy valamiben sikerült egyetértenem a szerzővel. A könyv pokoli. Tartalmatlan, komolytalan. Zarek, Kyrian, Talon, és Wulf történetéhez viszonyítva egyenesen szánalmas. Soha nem gondoltam volna, hogy Kenyon egyik művéről ennyire lesújtóan fogok nyilatkozni. Azt hittem a sorozat legrosszabbja az Álomszerető lesz, de be kell látnom, tévedtem. Ez az alkotás felkerül a polcomra a testvérei mellé, de hogy újraolvasni nem fogom, az biztos.