Jaj de nem kellett volna. Nem mind arany, jelen esetünkben nem minden szürke, ahogy arra nagyon kedves blogger barátném Annie is rávilágított. Innen üzenem csajszi: igazad volt! És még mindig: jaj de nem kellett volna! Eddig is voltak problémáim a Harlequin kiadásaival, de ezek után, Isten őrizz attól hogy még egyszer a kezembe vegyem valamelyik könyvüket. Az addig rendben van, hogy a kiadványaik a lineáris romantikát követik. Vagyis nem. Ez sincs rendben. Az egész nincs rendben. Könyörgöm valaki mondja már meg nekem, ki olvas ilyeneket? Tudom hogy a romantika vonalait nem egészen az én tudatomra szabták, és tudom hogy valószínűleg soha nem leszek képes megérteni a lágy nyári szellőben, párás szemekkel elsuttogott, teljesen tartalmatlan, és klisé, bókoknak meg érzelmi megnyilvánulásoknak titulált valamiket... De azért igyekszem. A könyv elolvasása után azonban a teljes csőd szélén leledzem. Tényleg ekkora szakadék volna az átlagos női ízlés és az enyém közt? Tényleg ennyire messze volnék a női elme megfejtésétől? Na nem mintha arra vágynék hogy más nők agyával gondolkozzam, tökéletesen komfortosan elvagyok én a sajátomban is... Egyszerűen csak nem értem és ez zavar.
Íme egy példa:
Helyzet:
Karácsony, giccs minden mennyiségben, főhőseink VÉLETLENÜL a fagyöngy alatt találják magukat, aztán persze forrósodik a hangulat bla bla bla...
Férfi:
"- Tudja hogy aranyló pöttyök vannak a szép barna szemében?"
MI VAN???? Jézusom! És kedves főhősnőnk csak piheg.
Az én értelmezésem:
Ekkora egy fatökű barmot! És elnézést...
Részemről kedves ellenállhatatlan (!) hősünk már két hatalmas baklövést is elkövetett.
1, Ne dumáljon az aranyló pöttyökről, amikor mindenre gondol, csak a csaj szemére nem. Tudom hogy van ilyen az életben is, amit nem vagyok képes elhinni hogy van aki ezt elhiszi! Ha valaki egész éjjel a melleimmel társalog, az hagyja ki a szemeimet a játékból! Őszinteség! Részemről ez a nyerő. A kulturáltan, pajkos vigyorral, egyértelműen odavetett tényállás amire lehet frappánsan felelni. Az aranyló pöttyökkel mi a jó nyavalyát kezdjen az ember? Meg amúgy is, miért is kell ilyenkor elolvadni?
2, Ha már bók, nagy kérés lenne, hogy ne legyen ennyire KLISÉ???
Aztán alig két sorral lentebb a könyvben:
Nő:
"- Tudnia kell, hogy én soha nem hagyom kihasználatlanul a fagyöngy alatti csók lehetőségét." (Egészségedre!)
Férfi:
"- Magának meg azt kell tudnia, hogy állok elébe minden kihívásnak..."
Ja, hogy EZ kihívás! Tévedsz öregem! A kihívás az volna, ha engem akarnál elkapni a fagyöngy alatt.
Másik, amit nagyon szeretek:
Nő:
"-...én nem is tudom mit mondjak." (Hát hihetetlen hogy ilyen is van.)
Férfi:
"- Mondd hogy te is szeretsz!" (Auuu)
Nő nagy szemeket meresztve:
"- Te szeretsz engem?" (Ide azzal a rozsdás bökővel hadd szúrjam szíven magam!)
Másik...
Nő:
"- Én nem vettem neked ilyen szép és különleges dolgot. Csak levélpapírt meg egy töltőtollat a neveddel gravírozva, hogy ne felejts el írni nekem..."
Férfi:
"- Arra fogom használni, hogy kis szerelmes leveleket írjak neked, minden reggel életünk hátralévő részében."
Akkor már inkább használd budipapírnak, a töltőtollat meg nyugodtan döfjétek a szemembe!
És egy újabb gyöngyszem:
"- Szeretlek! Kedvellek is, de már akkor szerettelek, mielőtt még megkedveltelek volna..."
Teljes képzavar. Most ugyan nem látjátok de a fejem fogva kényszeredetten kuncogok. Hölgyeim! Mit tennétek ha valami ilyesmit hallanátok? Én tudom: hátra arc, és futás.
Aztán alig egy oldallal később kedves főhősünk bevallja, hogy azért csókolta meg a volt barátnőjét, mert le akarta ellenőrizni, hogy tényleg szereti-e főhősnőnket. Persze tette mindezt hősnőnk szeme láttára. Logikus. Én is mindig így ellenőriztem le az aktuális valakim iránt érzett érzelmeimet. Hát hogyan is tehettem volna máshogy? Mondjuk belenézek a tükörbe, tartok magammal néhány önismereti leckét, és talán, ha mázlim van FELISMEREM hogy szerelmes vagyok? Ó, nem... Ez túl bonyolult. Inkább smacizzunk le valakit!
Másik nagy kedvencem az ilyen könyvekben, a "mindörökké"-vel való dobálózás, a végkifejletnél minimum oldalanként ötször. Mindörökké szeretni foglak! Mindörökké a tiéd vagyok! Kérdésem: honnan a jó fenéből tudod? Éppen nyakig csücsültök az áthatolhatatlan rózsaszín gőzben, olyannyira hogy a saját fejedet nem találod, te...! Miből gondolod, hogy ha kijózanodsz, akkor is ilyen varázslatos lesz minden? Tudom, tudom, az lesz, mert ti mások vagytok! Ez az IGAZ SZERELEM, nem csak holmi románc! Ti vagytok a kivételek. Csak egy észrevétel: senki nem úgy megy esküdni, hogy úgyis válás lesz a vége! A statisztika viszont magáért beszél. Következtetésem: nem azért van ennyi csődbe ment házasság, mert a felek nem jönnek ki jól egymással, hanem azért, mert az emberek többsége nem jut el a szociális fejlettség csúcsára: képtelen az önismeret gyakorlására, és nem ismeri az önkritikát. Hát igen, nehéz is úgy felelősséget vállalni valamiért, amiben ketten vagytok, hogy fingod sincs arról mit is akarsz. Meg arról sem hogy ki is vagy te igazán.
Hangsúlyoznám hogy nem a romantikával van bajom. A romantika gyönyörű, amikor őszinte. Amikor reggel kinyitod a szemed, és Ő feléd hajol, és csillog a szeme, majd gyengéden megsimogatja az arcod. Ad egy puszit, és megkérdezi hogy főzzön-e kávét. Egyszerű, semmi snassz, de az a pillantás, mindent elmesél amit kell. Nem kell virág meg csoki, ha az a pillantás őszinte. Ja igen: és ennek a pillantásnak nem kell mindig gyengédséget tükröznie. Mesélhet vágyról is, és az is lehet romantikus ha épp azt súgják a füledbe, hogy annyira kívánatos vagy, és hogy most úgy meg fognak döngetni, hogy győzz talpra állni másnap. A lényeg az őszinteség! Abban nincs semmi szép, amikor a pasi csorgó nyállal legelteti a szemét a testeden, de arról hablatyol milyen értékes is vagy. És hogy milyen szép aranyló pöttyök vannak a szemedben. Meg ez a szeretlek kérdés... Könyörgöm nem kell ezt agyonbonyolítani, meg ragozni. Sosem értettem miért is kell ebből akkora felhajtást csinálni. Ismered a kapcsolatod. Benne vagy. Ismered a korlátait, a ritmusát, ha úgy érzed kötődsz, majd szeretsz, akkor mondd meg, amennyiben olyan a kapcsolat. Ha nincs visszacsatolás, az viszony, nem kapcsolat és akkor a képlet egyszerű: hülye vagy ha szerelmes leszel az organikus vibrátorodba.
Na jó ezt ki kellett adnom.
A könyvről:
Kritikán aluli, csak olyannak ajánlom, akinek semmi köze nincs a valósághoz. Nem lehet többet hozzáfűzni. Fáj minden egyes szava, mintha szikékkel simogatnák a bőröm. Ja igen, és a címmel ellentétben semmivel sem erotikusabb a könyv mint a kiadóból szabadult társai. Na nem mintha ez hiányzott volna. Csak azon kezdtem el töprengeni miután letettem ezt a remeket, hogy akkor most minden olyan könyv amiben egyszer leírják a pénisz, és csikló kifejezéseket, meg fogja kapni a szenvedélyes, és erotikus jelzőket? Szépen nézünk akkor ki...