Nálam mindig van könyv. Mindig ott lapul a táskám mélyén, hogyha akad némi szabadidőm, akkor legyen azt mire elpazarolni. Persze ez a pazarlás, nem mindig pazarlás, de az ilyen öt-hat csődörös irományok nem nevezhetők éppen művészeti csúcsnak. Na de a lényeg. Kollégáimat is szoktam odabent a munkahelyemen fárasztani. Annál ha valaki olyan személyiséggel rendelkezik mint én, csak egy rémisztőbb dolog van, ha ennek a személyiségnek a társasága fogékony arra a sok hasznos információra amit ez az illető mond. Munkahelyi körülmények közt azért illik komolynak lenni, de tudjátok hogy van ez... kávészünet, ebédszünet, "elegemvanmárebbőlamainapból"-szünet. És ilyenkor valamivel ki kell szakadni a mókuskerékből. Mások a munkahelyükön recepteket cserélnek. Én alkalmanként benyögök egy-egy frappáns, és szűk jellemzést, vagy színpadiasan agonizálok, vagy felolvasok egy olyan részletet az éppen aktuális könyvből, ami gyomorszájon vágott. Nem állítom hogy nem születtek már érdekes szituációk ebből a közléskényszerből... Még szerencse hogy sem a közvetlen feletteseim sem a férfi munkatársaim nem a pironkodásukról híresek. Szóval amire ki akartam lyukadni... a mai napon a munkahelyemre érkezésem után odahajítottam az asztalomra ezt a könyvet - bízva abban, hátha lesz egy lélegzetvételnyi időm...nem volt. Aztán van nekem ez a kollégám, és mellesleg nagyon kedves barátom, akinek a facsart világnézete, és nem teljesen komplett, de annál komplexebb személyisége már hosszú évek óta piszkálja a szürkeállományomat. A maga lezserségében, odabattyog hozzám, én nyakig merülve a munkában... játszik egy kicsit azzal a szivárványszínű spirális készségfejlesztő bizbasszal, amivel a lépcsőkön olyan jókat lehet mókázni, feltéve ha az ember három éves, és ami ugyan az én asztalomat díszíti, de nem az enyém. Technikailag. Gyakorlatilag a kolléganőm vette, behozta, én pedig azóta is vigyázok rá... De már megint elkalandoztam. Szóval megbizgerálja a játékomat - most hagyjuk hogy nekem ilyenkor már milyen kétértelmű frázisok kacsáznak keresztül az agyamon - kecsesen visszateszi a helyére, majd végigsimít a mutatóujjával a könyv gerincén, kicsit arrébb tolva azt, hogy félrebiccentett fejével elolvashassa a címet. Szemöldökét kissé összevonja, aztán rám néz, és azzal a kellemes hangfekvésével azt mondja: " Te mazochista vagy. Én alapból nem olvasnék el olyan könyvet, amit egy Lexi és egy Sahyla nevezetű nő írt..." Hát most erre mit lehet mondani? Okos, és kétségkívül bölcs. Ráadásul még a testre simuló fekete póló is úgy áll rajta, hogy attól minden nő szeme könnybe lábad...Hmmm. Mivel sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas arra, hogy hosszan kivesézzem neki ennek a könyvnek a mélységeit, így egy komisz fintort vágva visszahessegettem dolgozni. Akkor még csak a történet felénél jártam, de már akkor is nagyon jól tudtam, hogy kollégám - már csak így első ránézésre is - sikeresen rátapintott a lényegre.
"Gavin és fivérei, Slade és Dex beleszeret a férfi új titkárnőjébe, a gyönyörű Hannah Craigbe. Az olajvállalat vezetői tudják, időt kell adniuk a lánynak, hogy jobban megismerhesse őket, mielőtt kiválasztja közülük azt, aki elcsábítja.
Egy veszélyes alak zaklatni kezdi a kisvárosi szépséget, és a testvérek összefognak, hogy megvédjék a lányt - elrejtik egy világtól elzárt helyen. És a fiúk képtelenek elfojtani izzó vágyukat. Míg Slade és Dex szívesen megosztoznának Hannah-n, Gavint tragikus múltja elszakítja a testvéreitől, akik remélik, hogy lány nem csupán viszontszereti őket, de talán a fivérük is visszatalál hozzájuk.
Miután legyőzik a lány kezdeti aggodalmait, a három férfi földöntúli gyönyörökben részesíti Hannah-t, rajongásuk feloldja minden gátlását. Ám a boldogságot rettegés váltja fel, amikor a zaklató a lányra talál."
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 348
Ára: 3499 Ft
Előző könyvünkben két kan... Ebben a mostaniban már három kan. Ejj, de kis telhetetlenek ezek az írónők! Szeretném azt hinni hogy ez nem függ össze a nemi élet karcsúságával, de ha nem a frusztráltság, akkor mégis mi az ami arra motivál valakit, hogy ilyet írjon? Részemről már ott tartok, hogy legközelebb már csak egy swinger klubról vagyok hajlandó olvasni, mert három fő még társaság, négy pedig már tömeg, és ha már tömeg, akkor miért ne legyen ez a lúd kövér? Félek nem kell olyan nagyon sokat várnom egy ilyen könyvre...
Szóval "A rabul ejtett szűz"... sokatmondó cím. Kapásból levágható belőle, hogy ebben a történetben bezony egy érintetlen, ártatlan hölgyeményt fognak majd megrontani. A fülszöveg után pedig nem marad kétség afelől sem, hogy ez a megrontás expresszsebességű lesz. Nem tudom ki hogy van vele, de valamikor én is voltam ártatlan. Az már más kérdés, hogy nem is emlékszem már arra hogy ez mikor volt, de az tisztán megmaradt bennem, hogy hamvas piciny testem illetve lelkecském ez idő tájt még hajlamos volt a szemérmességre, és a pirulásra. Még szerencse, hogy ezeket a meglehetősen rossz szokásaimat ritka rövid időn belül sikerült levetkőznöm. Visszakanyarodva, igen egykoron engem is fel kellett avatni, de azért álljunk már meg egy pillanatra... Mire én eljutottam odáig, addigra már minden saját kezűleg elsajátítható módon kitapasztaltam mire is jó ez az egész felhajtás - hihetetlen, de a tinikre oly jellemző magányos hancúrkodást én sem vetettem meg (azért lássuk be, egész szépen sikerült körülmagyaráznom a maszturbálást). És akkor adott hősnőnk, a 25 éves Hannah, aki ellentmondva a mai kor vehemens üzekedési statisztikáinak még mindig szűz. Jó van ilyen, ezen nem akadunk fenn, de azért nem is nyaljuk be kötelező jelleggel, főleg nem úgy, hogy hölgyeményünknek soha nem volt még orgazmusa... Tapasztalataim szerint a kettő nem zárja ki egymást, legalábbis nálam nagyon jól megfért a szüzességem az orgazmusaim mellett. De Hannah esetében ez nem így van. Ő 25 éves koráig csukott szemmel, betapasztott fülekkel járt-kelt a nagyvilágban, és egyszerűen lemaradt arról, hogyan is szaporodik az emberiség. És hogy ez miért is olyan élvezetes. De ezzel szemben alig egy-két nappal később már oda az ártatlansága, két bika ölelő karjai közt, a harmadikat pedig másnap délelőtt profikat megszégyenítő technikával lecummantja a szalonban - egy análtágítóval a farában. Komoly. Öregem, nekem ahhoz hogy idáig jussak, évekre volt szükségem...És akkor rögtön van is itt két sarkalatos pont, amit kénytelen leszek kivesézni.
1, Mint tudjuk ezekben a könyvekben nem holmi átlagos szerszámok szerepelnek. Itt mindig a "monster" kategória jelenik meg. Kinek a pap, kinek a papné... szerintem aki komolyan arról fantáziál, hogy felökleli egy 25 centi hosszú, 6 centi vastag répa, azt még sosem öklelte fel egy ilyen. A kedvencem ilyenkor mindig az orális szex. Pasi tarkón csapja a csajt, és kezdetben "finoman", majd a szenvedély exponenciális növekedésével párhuzamosan, egyre vehemensebben szeretgeti a hölgyemény ajkait - könyvekből idézve: szájba b@%%@ (bocsánat), vagy szájba dugja. Ilyenkor kapunk mi kis kezdők is instrukciókat bőven, például "nyeld ahogy nyomom", vagy "lazítsd el az állkapcsod", és "az orrodon vedd a levegőt" (kösz a tanácsot haver, mivel a seggemben is dugó van, így kénytelen leszek megpróbálni...). Kéretik kedves írónőnk arra, hogy legközelebb ha közértbe megy, akkor legyen kedves venni egy méretügyileg megegyező nagyságú kígyóuborkát - lehetőleg a göcsörtösebb fajtából, csak a még realisztikusabb hatás kedvéért -majd miután hazaért, próbálja meg egy szuszra benyelni. És próbáljon meg közben levegőt venni az orrán. Elárulom: nem fog menni. Ha ekkora kígyóuborka simogatja a nyelőcsöved, az már gyomortükrözés. A gégereflexbe már bele sem megyek. Nem fogja tudni senki bemesélni nekem, hogy egy olyan ártatlan nő, aki még magát sem simogatta soha, az a szüzességének az elvesztését követően, alig pár órával később már úgy simogatja a srác nadrágjából előbújó veszedelmet a nyelvével és a manduláival, mintha világ életében ezt csinálta volna. Öklendezés, vagy kényelmetlenség érzése nélkül. Okééééé... lehet hogy nekem sikerült valamit nagyon eltolni tinikoromban...
2, Az análtágító remek dolgod, de tudod ki volna az a hülye idióta aki naphosszat magában őrizné, csak azért mert két dúvad, csupa izom pasi ezt követelné. Dugja a seggébe Ő maga, és járkáljon vele napestig. És ha már itt tartunk, az miért nem került még szóba eddig ezekben a könyvekben hogy a férfiak ezen nyílása legalább olyan érzékeny? Domináns pasik akik tudják mit akarnak, és még egyik sem noszogattatta meg a prosztatáját egy huncut kis női újjal sem...De mellbimbócsipesz, meg össznépi gruppen elfenekeléssel, az bezzeg jöhet vakulásig. Totálisan reális.
A slusszpoén pedig az volt a könyvben, hogy itt már nincs "segglyuk" sem. Helyette jön az anatómiailag helyes kifejezés, a "végbélnyílás". Meg voltam róla győződve, hogy a "segglyuk", mint kifejezés, olvasva eddig a legrombolóbb az emberi libidóra, de tévedtem. A "végbélnyílás" rosszabb, főleg ha a "hüvely" kifejezéssel társul. Mintha egy egészségügyi szaklapot olvasna az ember... És akkor a végére még egy nagy kedvencem. Könyv 312. oldala:
"Gavin újabb adag síkosítót csöpögtetett a végbélnyílása köré, a bőrét masszírozta. Hannah soha nem hitte, hogy ez ennyire jó érzés lehet. Gavin nyalogatta a nyílását, hogy felkészítse a farka befogadására..."
Vagány. Nincs is finomabb egy nagyadag síkosító lenyalásánál...Minden profi így csinálja...Na jó, egyesek csak köpnek egyet... de ez már pornó. Ez így az igazi. Figyelem fiúk! Ha bekenitek kedvesetek még szűz hátsó kapuját, akkor ne hezitáljatok, hajoljatok le, nyaljátok le a síkosítót, aztán lendületesen hatoljatok tövig. Rendesen húzni fog, de ez nem gáz, mert mint látjátok, a sokat tapasztaltak is így tesznek. Majd hajoljatok kedveseitek ajkaira, és csókoljátok meg azokat... csak úgy siklani fog egymáson a nyelvetek.
Így felelevenítve ezeket a dolgokat egyszerűen nem hiszem el, hogy elolvastam ezt a könyvet. Annyi technikai bakit halmoz egymásra, ami már elismerést érdemel. Főhőseink pedig... pasik a javából, három tesztoszteronagyú milliárdos, de mégis érzékeny lelkivilágú alak - ó, hát persze - akiknek csupán egy álmuk van: megosztani egymás közt a szeretett nőt. Az egyik srác a "jókedélyű", a másik a "faszagyerek", a harmadik a "morgó" - ez utóbbiban (Gavin) még lett is volna fantázia, de aztán Ő is beállt a sorba. A történet lapos, érzelmileg egyáltalán nem kidolgozott, in medias res rögtön a sűrűjében vagyunk... Pocsék. És mellesleg ezek a nagyon kemény legények, mind komoly gyomorpanaszokkal küzdhetnek, mert oldalanként legalább egyszer felbukkan a "felfordult a gyomra" szószerkezet ilyen-olyan formája. Mindenkinek mindig hányingere van, kivéve Hannaht, az egyetlen személyt, akinek még helyenként oka is lett volna rá. Eme remek részemről csatlakozik az Asztal három főre mellé. Két egyformán értékelhetetlen könyv, mindössze annyi különbséggel, hogy a péniszek száma az egyikben egyel több.
Értékelés: 0 pont
Értékelés: 0 pont
