Van egy olyan sanda gyanúm, hogy lesz még olyan alkalom e világi létem során, amikor kész leszek kijelenteni azt, hogy Sara Fawkes, és Raine Miller gyenge kispályás kezdők, már ami az erotikus romantikus irodalom meggyalázását illeti. Én balga ütődött barom, meg voltam győződve arról, hogy eme két írónő könyvnek is alig-alig nevezhető valamije sikeresen megfeneklésig taszította ezt a kategóriát. Voltam olyan merész kiindulni abból a feltételezésből, hogy a Meztelenül, és az Amit csak Ő akar c. könyvek stílustalan, történettelen, felszínes - és még lehetne sorolni - mivoltjából adódóan, ezek a könyvek bőven csak a "véletlenül besikeredett" eseményskálán mozognak. Hogy volt valamelyik külföldi neves kiadónál egy pályakezdő lektor, aki a szakmai alkalmatlanságát a szenvedélyével igyekezett pótolni - mind átvitt, mind szó szerinti értelemben. És bár egy tanult, szakmájában képzett valakiről van szó, mégsem volt képes az objektivitásra, és egy csöppet magával ragadta a hév. Aztán mi, bárgyú közönség ennek végeredményeképpen megvásárolhattuk, olvashattuk, majd jót derülve, vagy éppen zokogva kikritizálhattuk eme remekeket. Igyekeztem ezeket a bukásokat esetiként kezelni, nem általánosítani... Lainey Reese jelen könyve azonban már nem az első, hanem sajnos a sokadik negatív tapasztalat, és így azt kell lassan leszűrnöm konklúzióként, hogy az erotikus irodalomban kialakulóban lévő, kiadott könyvek tekintetében a nagyobb halmazt képző séma becses elnevezése nem más, mint az igénytelenség...
"Riley Ramirez tudta, az egész élete megváltozik, amikor New Yorkba költözik. Arra azonban nem számított, hogy már a városban töltött első éjszakáján bekövetkezik. Első látásra őrjítő vonzalmat érez egy éjszakai klub tulajdonosa, Kincade Marshall iránt, ami a másik fél részéről is azonnali viszonzásra talál. Amikor rájön, hogy a férfi, aki ízig-vérig dom, teljes megadást vár el tőle, még akkor is, ha arról van szó, hogy behódoljon a legjobb barátjának, Trevor Weelingtonnak, készségesen, sőt buzgón veti bele magát a szexuális kalandozásba.
Cade és Trevor a barátságuk kezdete óta megosztottak mindent, beleértve a nőket is. Most viszont egyetlen Riley-val töltött éjszaka elegendő, és rájönnek, ő álmaik hölgye. Teljes érzéki fegyvertárukat bevetik, hogy meggyőzzék, többről van szó holmi alkalmi kalandnál.
Alighogy Cade és Trevor Riley-ra irányítja a figyelmét, valaki a tudtukon kívül támadást intéz a törékeny kapcsolat ellen, és mire rájönnek, már majdnem késő. Az illető célja Riley halála. A barátok, akik az igazi megtartásáért harcoltak, hirtelen kénytelenek a nő életéért küzdeni."
Kiadó: Ulpius
Oldalszám: 300
Ára: 3499 Ft
Elszúrtam az előző kritikáimat, vagy az ingerküszöböm - már ami a totális idegbajt illeti - túl alacsony. Ha Fawkes és Miller esetében azt írtam, hogy felszínesek, és úgy en bloc pocsékok, akkor jelen könyvünkre nincs olyan mérvű negatív jelző, ami ráillene. Igen le lehetne írni róla, hogy igénytelen, borzalmas, leginkább blőd marhaság az egész, de mivel voltam olyan idióta hogy ezt már leírtam az elődeire is, így most kérem szépen, meg vagyok lőve. Egész nap azon agyaltam, hogyan, milyen módon, milyen nyakatekert formában tudnám átadni, mindazt a tömény, emberi emésztésre teljesen alkalmatlan, nulla információt, és értelmet tartalmazó élményt, amit ez a könyv számomra nyújtott, és nem jutottam egyről a kettőre. És most itt vagyok... fogalmam sincs mi lesz a mostani kritikámmal, de hogy ki kell dühöngenem magamból a felgyülemlett feszültséget, az is biztos.
Mielőtt belerobognánk az én kedvenc, spéci, belőlem idegrohamokat kiváltó szavak együttesének a felsorakoztatásába - merthogy ebben a könyvben nem mondatok vannak, hanem csak egymásra hajigált szavak -, azért volna egy-két keresetlen kijelentésem a "műről". Aki a kezébe veszi, az készüljön fel arra, hogy az érzékletesség teljes hiányába fog ütközni, ami meglehetősen lehangoló, mivel elvileg pont egy olyan könyvről volna szó, amihez pont az érzékletesség, és érzékiség kellene hogy alapul szolgáljon. De nem. Írónőnk bepróbálkozott a lehetetlennel, és tőmondatokra szorítkozva tálalta számunkra ez elképzeléseit. Mindezt tette ráadásul úgy, hogy az esetek többségében még az is nehezen elképzelhető, melyik szereplőnek, melyik testrésze éppen hol, mit csinál. Volt olyan rész, ahol az aktus leírásából, alig csak a lényeget, a behatolás mindent felemésztő pillanatát felejtette ki. Az egyik mondatban még az előjáték ködös mezsgyéjén tyúklépésben tapogatózva, teljes bizonytalanságban bandukolunk, aztán pedig a férfiúk egyike már kifelé húzza valamelyik lyukból - ez sem volt teljesen letisztázott - a legnemesebbik részét. Őszintén megmondom, fogalmam sincs hányadik szexjelenet volt ez a könyvben - merthogy más sincs a könyvben csak szexjelenetek -, az biztos, hogy valahol a könyv második felében lelhető fel. És erre is csak azért emlékszem mert kénytelen voltam háromszor is átolvasni ezt az egy jelenetet, ahhoz hogy egyszer értelmezni tudjam. Mire leesett a tantusz, hogy hogyan is fekszik hősnőnk, és hogy Trevor szája éppen hol van, és hogy Cade acélkeménységű vesszeje mégis merre bökdös, addigra sikeresen leizzadtam, és az agyam pépessé vált a kínlódástól.
Abba már bele sem merek menni nagyon, hogy a sztori úgy ahogy van egy eszetlen baromság. Csak erről képes volnék oldalakon keresztül regélni...Adott egy kisvárosi lány, aki felköltözik a gonosz nagyvárosba, ahol egy jóindulatú taxis - némi verbális figyelmeztetés kíséretében - elviszi egy olyan zárt klubba, ahol híres-neves emberek élik ki hétköznapi perverziójukat. A klub persze álcából olyan, mint minden más klub, ahová - ahogy ez a realitás tág talaján minden áldott nap elő is fordul - minden fennakadás nélkül beengednek, egy középosztálybeli, kisvárosból szabadult ártatlan kis virágszálat. Mert ez a kis vidéki árvácska annyira romlatlan, hogy a gardróbszekrények paramétereit csípőből leelőző kidobóembert azonnal meg is hatja. És persze emiatt ez a smasszer ahelyett hogy üvöltve elkotródásra kényszerítené a hölgyeményt, óvva annak harmatos, és alig használt kelyhét, betessékeli a szórakozóhelyre, ahol IQ bajnok hősnőnk rögtön abba boxba ül le diétás kólát szopogatni, amit üzekedésre tartanak fenn. És még csak le sem esik neki a helyzet! Majd megjelenik aktuális klubtulaj Adoniszunk, és már jön is a biztonsági szavas mizéria, meg a kamatyolás... És mindez az első 30 oldalon belül! Hah...Tételezzük fel hogy nem akadtam fenn a biztonsági szót körülölelő kötelező körön - amúgy de, fennakadtam ismét, újra, és még mindig -, és tételezzük fel hogy nem akartam az alkaromat harapdálni kínomban - nemcsak hogy akartam, de meg is tettem, mert a másik alternatíva a sikítás lett volna, és nem szerettem volna ha a szomszédok rám hívják a rohammentőt... Tételezzük fel továbbá azt is, hogy az analizálás kényszeres agyam sem füstölt el a sok általános iskolai éveimet idéző rövid mondatok, és szókapcsolatok miatt... Röviden tételezzük fel azt, hogy eddig a pontig még nem kaptam idegbajt... Szóval, akkor vajon minek is sikerült mégis visszavonhatatlanul kifektetnie? A biztonsági szónak öregem... "Spenót". Na ne, de most igazán, de komolyan, de tényleg...? Asszociációkban is jó vagyok, így nekem azonnal eszembe jutott Pepeye, majd éles váltásban rögtön az anyám összevont szemöldöke, ahogy kiselőadást tart nekem az ésszerű táplálkozásról. Két olyan dolog, amihez elengedhetetlenül szükségem van, ha el akarok merülni egy paráználkodásról szóló könyvben... De lépjünk tovább. Hölgyikénk megadja magát ellenállhatatlan, mind deréktáj alatt, mind személyiségileg kemény hősünknek, aki miután jól végezte dolgát, ősemberesen magával ragadja már elejtett prédáját, elvonszolja magával férfiasan naturalisztikus barlangjába, ahol újból érvényesíti akaratát, majd még egyszer. Hölgyikénk orgazmuskómába esik. Ezt kihasználva hősünk szól a legjobb barátjának - másik hősünknek (más egy élet alatt nem találkozik egy ilyen alfa hímmel, ennek a kis ártatlanságnak pedig rögtön kettő is jut... aztaaaa), és már jöhet is a szendvics, ahogy a lukon ki, illetve jelen esetünkben inkább befér.
Abba már bele sem akartam gondolni józan parasztival, hogy mennyire ferde a realitás talaján egy ilyen helyzet. Hipotetikus alapon elmész egy totálisan vadidegen pasival, miután engeded hogy egy asztalon meghágjon. Rendben, elfogadjuk, van ilyen. Majd elalszol a pasi ágyában és arra ébredsz, hogy egy teljesen ismeretlen férfi is ott van az ágyban, és egy röpke bemutatkozás után már a torkodon van az úriember vaskos vesszeje, aztán meg jól meg is bökdös. Te pedig mindvégig csak azon álmélkodsz hogy de jó is ez így! És hogy milyen biztonságban is vagy, mert ahogy hozzád érnek az milyen megnyugtató. ÖSZTÖNÖSEN érzed, hogy itt vigyázni fognak rád. HÁT PERSZE! Megint csak hipotetikusan...Felébredek arra hogy egy vadidegen férfi áll felettem, és az alig pár órával ezelőtt megismert kamatypartnerem pedig azt susmutolja a fülembe, hogy "nézd már ez itt a haverom! Na kedves, tedd szét neki is, mert ezzel fogadsz el bennünket!". Hát biz' Isten, én ebben a helyzetben ÖSZTÖNÖSEN úgy tökön rúgnám a szeretőmet, akármilyen alfa hím is... Ha pedig kedves barátja odalógatná botor módon a férfiasságát a szám elé... Hát magára vessen, ha kórházi kezelés, és szopránkarrier lesz a vége. Nem hiszem el, hogy ennek az írónőnek nem merült fel abban az enyhén ködös agyában, hogy a nagyvilág, odakint - írónőnk realitáselméletétől rohadtul messze -, tele van beteg, megbízhatatlan, és olykor akár még veszélyes emberekkel is. Lehet hogy én vagyok túl paranoiás, de amikor egyéjszakás futó románcot és szórakozást keresve vigadtam egykoron, nálam annak is megvoltak a szabályai. Amik közül az első: mindig legyen egy barát/ismerős, aki tudja merre kóborolsz! Ha baj van legyen kinek szólni, illetve ha sokáig nem hallatnál magadról, akkor legyen aki tudja merre kell keresni! Józan ítélőképességű ember nem megy fel ismeretlen emberek lakására, csak úgy heccből. Vagy ha meg is teszi, akkor azt elővigyázatosan teszi.
És ha ennyi nem volna elég...
Az ominózus, végtelen ciklusú erotikai jellemzővel bíró hármas, egy éjszaka után úgy is marad. Mert egy éjszaka alatt nyilvánvalóvá válik, hogy hölgyikénk a tökéletes, a non plus ultra... Főhősnőnk pedig ráébred, hogy mindennemű élettel kapcsolatos hiányérzetére orvosság két túlméretezett farok. Mély... Feneketlenül mély.
Aztán itt volt némi képszakadás nálam (valahol 50 és 200 oldal közt), merthogy a sok kufircon kívül nem történik semmi. Sokkot viszont így is sikerült kapnom. Amikor pár bejegyzéssel korábban, azt említettem, hogy az egyik ilyen tartományban leledző könyvből kimaradt az orrba, és fülbe dugás, akkor még nem gondoltam, hogy lesz olyan alkalom amikor ezeket a szóösszetételeket gúny nélkül is használnom kell majd. Újabb mérföldkő jelen könyvünk, mivel itt (pontosan a 116. oldalon) Cade az ujjával belekotor a nő orrába. Nem bír ellenállni a késztetésnek. Hát, mit tudom én... Voltam én is már nemegyszer érzelmileg motivált egy pasi iránt, de soha ebben a büdös életben nem éreztem kényszert arra hogy az orrába kotorásszak. De sebaj, én nyitott maradok, elfogadom ezt is: orrturkálási fétis. Végül is, amíg nem nyalogatni akarják egymás szaglószervéből a trutyit, addig határesetként belefér...Mondjuk azért vicces elképzelni, ahogy az aktuális, még alig ismert "páromat" azzal ébresztgetem - alsó fertályi masszázs helyett -, hogy benyomom a mutatóujjamat a második ujjpercemig az orrába...
A következő kisebb döbbenet a 196. oldalon ért utol, amikor Trevor magasan stílusosan így fogalmazott: "Ry? Szeretnél most elélvezni? He, bébi?" - HE... Ezt, ebben a formában, drága, jó középiskolai irodalom tanárnőm, az imádott piros tollával, legalább tucatszor aláhúzva, és felkiáltó-jelezve, akkora karóval dobta volna vissza, ami nem fért volna el a naplóban. Nem mellesleg bőszen egyet is értettem volna vele. A "HE" kifejezést - mint amúgy teljesen értelmezhetetlen, és elfogadhatatlan megszólítási vagy kötőszó formát - alkalmazó tömeget nevezem én TAHÓ-nak. És ezzel bele is lendültünk másik kedvenc témakörömbe: a fogalmazási hiányosságokba. A SZAKSZAVAK (mint pina, fasz, baszás), természetesen itt is megkerülhetetlenek voltak. Amin jót derültem: az anális szexnél eddig igyekeztek az írók kíméletesen fogalmazni, mint pl.: ánuszrózsa, gyűrött, redős, erősen szorító, sosem használt nyílás...na ennek ennél a könyvnél vége. Megjelenik helyettük a kevésbé fantáziadús, de annál nyersebb, és egyenesebb kifejezés, a "segglyuk". És ami még a halálom volt, az aktus közben a két pasi a csaj feje fölött, lába közt, vagy éppen átlósan kibeszéli, hogy a nő melyik nyílása mennyire édes, szűk, szorító, esetenként instrukciókat cserélnek, és néha kurjongató tizenévesek értelmi szintjén oda-odaszólongatnak egymásnak, hogy "ezt nézd már!". Érett...
Aztán, csak hogy kellően széles legyen a repertoár, kiderül hogy van ezeknek a bikáknak még egy haverjuk, Brice, aki tevékenyen ugyan sosem vesz részt a fiúk játékaiban, de szereti azt kukkolni. Így a végén gyorsan lezavarunk még egy 3+1-et is.
A könyv zárása pedig...maradjunk annyiban hogy páratlan. Egy enyhén pszichopata hajlamokat mutató nő, aki a pasik megszállottja megkísérli legyilkolászni hősnőnket. Előkap egy mini nyílpuskát és lelövi, Brice-al együtt. Alig két oldallal később pedig két áldozatunk minden egészségi probléma nélkül cseverészik, merthogy a fegyver feltételezhetően nem egy nyílpuska hanem egy altatópisztoly volt. Kár hogy ezt az olvasónak kell kibogarásznia, mivel egyértelműen ez is idióta módon van megfogalmazva. Majd miután elülnek a felhevült ingerek, mindenki mindenkinek szerelmet vall. A nő szülei egyenesen repesnek az örömtől, hogy a lányukat egyszerre ketten is kielégítik, a férfiak szüleinek semmi ellenvetésük - mert ugyan mindkettő gazdag famíliából származik, amiknek van némi renoméja, még sincs egy bugris rokon sem aki szeretné ezt megvédeni... hát persze -, és még az utódlás kérdése is letárgyalásra kerül...
Ezek után nekem már csak egyetlen kérdésem volna: ez az írónő normális? Vagy célirányosabban: honnan a fenéből szabadult ez a csaj? Ez komolyan azt vette célkitűzésbe, hogy a szerelem égisze alatt megkísérli morálisan elfogadtatni a többférjűséget? Könyörgöm a szerelem egy kisajátító érzelem, amibe még az is nehezen fér bele a közvélemény idilli megítélése alapján, hogy olykor, a határokat feszegetve, beengedjenek a párok egy harmadik felet is az intim szférába. Nem állítom, hogy a könyvben megjelenő felállás, plusz az érzelmi elkötelezettség soha nem jöhet így létre... Annyit mondok csupán, hogy marha ritka ha kialakul, és még ritkábban marad tartós. Ezt Maya Banks egyszer már előtte, ehhez képest sokkal józanabb formában. Ott be kellett volna fejezni, mert ez a könyv... nincsenek rá szavak mennyire borzalmas.
 |
| nyílpuska - ha ezzel lőnek mellkason, az bizony BAJ |
