2014. március 22., szombat

Sylvia Day: Megigézve 2014/

Hát jaj... Döbbenetem olyan hangos, hogy leginkább csak néma csenddel, és meg-megránduló szemöldökkel tudnám igazán szemléltetni. Ami pech, mivel elvileg eléggé szófosó vagyok, illetve ebben a blogban az írott szó a nyerő, és hát úgy sem jártam még soha eddig, hogy ne tudtam volna jó bő lére eresztett körmondatok özönével kifejezésre juttatni a nemtetszésemet vagy éppen a tetszésemet... De most ez a helyzet. Sokkot kaptam, másra nem tudok gondolni... Dermedten, arcomra fagyott mosollyal várom hogy az ihlet, a pozitív és kedves ihlet, ledöntsön a virgácsaimról... Várhatok szerintem amíg meg nem vakulok, így inkább előveszem indulatos, maró gúnytól fröcsögő, kevésbé kulturált oldalamat, és leveszem róla a szájkosarat. Előre is elnézést kérek a következőkben felvezetett mondatokért, mert ugyan a legjobb tudásom szerint meg fogom próbálni visszafogni magam, de ígérni nem merek semmit.


"Max Westin maga volt a megtestesült szexualitás. A lány már a közelségéből, a szagából érezte. Benne minden nyers volt és érdes. Egy őseredeti lény. Akárcsak Victoria.
Max túl hosszan fogta a kezét, sűrű pillákkal keretezett szeme leplezetlenül elárulta a szándékát: magának akarta, meg akarta szelídíteni a nőt.
Victoria. 
Egy szó csupán, de ahogy a férfi szájából hangzott, abból olyannyira sugárzott a birtoklás, hogy Victoria már-már magán érezte a nyakörvet.
Ez hozzátartozik a természetedhez - morogta a férfi. - A vágy arra, hogy valaki megszerezzen.
Ebben a macska-egér játékban minden csak illúzió, ám a szenvedély valóságosabb már nem is lehetne."

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 284
Ára: 3499



Van egy nagyon kedves felvezetésem a könyvhöz. Említettem már, hogy a munkahelyi kollégák, ha akarják, ha nem figyelemmel kísérik mindennapi idegösszeroppanásaim, amiket ezen kategória becses könyvei okoznak. Persze több alkalommal felmerült a kérdés, hogy teljesen eszemnél vagyok-e, hogy ilyen könyveket olvasok... A válasz: evidens, hogy nem vagyok teljesen eszemnél, olyannyira nem, hogy most már én is kezdem megkérdőjelezni a saját értelmi képességeimet. De mielőtt még önismereti krízisbe hajszolnám magam, kanyarodjunk vissza a kedves kis felvezetéshez. Épp kétrét görnyedtem a megrázkódtatástól, az egyik csavarosan kivitelezett teljességgel igénytelen tőmondaton, amikor az egyik kedves barátom és munkatársam, rákérdezett agóniám okára. Félig röhögve, félig zokogva felvázoltam neki ezt a förmedvényt. Amikor odáig jutottam a mesélésben, hogy a főhősnőnk egy macska - ez amúgy még a beszámoló első egy-két mondatán belül volt - akkor eme kedves barátom (aki mellesleg pasi) szemöldöke enyhén megemelkedett. "Mármint ezt átvitt értelemben gondolod, ugye?" - kérdezte, szerintem abban bízva, hogy azt fogom mondani, hogy "hát persze!", vagy azt, hogy "természetesen!". Fapofával egy szó volt csupán a válaszom: nem. Néhány percnyi "most csak viccelsz!", "nem", "komolyan mondod?", "igen", "ááá, csak viccelsz", "nem" stílusú bájcsevej után sikerült is meggyőznöm drága barátomat, hogy itt szó sincs tréfáról, a főhősnő bezony bagzik. Erre drága barátom csak annyit reflektált, hogy "és ezt megveszik emberek? Mármint pénzért?" Halovány bólintásom után drága barátom pár pillanat erejéig eljátszott annak a gondolatával, hogy pályát módosít, és ír egy hasonlóan igénytelen valamit, mivel úgy néz ki ma már minden idióta könyvelhet el sikert, illetve profitot a piacon.
Egy szóval képes vagyok Day eme remekét leírni: BULLSHIT. De nem a jófajta, amin talán még röhögni is lehet. Nem, ez a teljesen értelmetlen, tartalmatlan, fárasztó, idegölő, buta, agyzsibbasztó fajta, aminek se eleje, se vége. Teljességgel értékelhetetlen, még arra is alkalmatlan, hogy SZ.A.R. kategóriás legyen. Még ANTIKÖNYV-nek nevezni is sértés a kategóriára nézve. Ettől a borzadálytól gyomorfekélyt lehet kapni... Sőt! Azt mondom, hogy egy ízes szalmonellát hamarabb bevállalok, minthogy még egyszer a kezembe vegyem ezt a rémséget. Meg voltam győződve arról, hogy azoktól a ritka nagy baromságoktól, amiket eddig olvastam, nem lehet lentebb csúszni. Tényleg meg voltam győződve róla. Na de ez a... az a... pfffffff... Hát ez viszi a prímet.
Néhány gondolat a történetről...
Adott egy világ, amikben varázslók vannak. Varázslómesterek... Ezeknek a nagyhatalmú mestereknek - istenem, még leírni is fáj - olykor-olykor van familiárisuk. Hogy mik is ezek a familiárisok, azt nem tudjuk meg, mert csak egyet ismerünk meg közülük: hősnőnket. Hogy most a familiárisok állatok-e, vagy emberek-e, vagy gnómok, alakváltók, földönkívüliek, gizmók, karácsonyfadíszek, kaspók, vagy a tököm tudja mik, na arra nem derül fény. Annyit tudunk meg csupán, hogy Victoria egy macska, aki képes emberi alakot ölteni, avagy egy ember, aki képes macskaformába bújni. Illetve azt tudjuk még meg, hogy már nem familiáris, vagyis de, mégis az, mert hatalom ide vagy oda, eredetünket, és természetünket nem tudjuk megtagadni... Visszakanyarodva, és nagyon tömören: Victoria már nem áll senkinek a szolgálatában, meg van vadulva - nem vicc, veszett a lelkem a Tanács szemszögét nézve -, nyakörve immáron nem látható, és eddig senkinek nem sikerült betörnie. Hatalmát régvolt szerelmének köszönheti, Dariusnak, aki utolsó lélegzetével nem csak hogy felszabadította, de még minden erejét át is adta neki. A varázslóközösség atyjai - a bölcs és megismételhetetlen Tanács (eredeti, azt a rohadt mindenit neki, de eredeti!) tagjai - ezt a fejleményt nem tudják nem észrevenni, és elkezdi csípni mindent látó szemeiket a dolog. Annyira ráizgulnak Victoria kivételes pozíciójára, hogy csőstül küldik veszett és tüzelő szukánk után a Vadászokat (hagyjuk... kedvem volna tökön szúrni magam). A Vadászok azok a varázslók, akik szökött familiárisok, és fekete mágiát űző boszik után vetik magukat, amikor meghallják hogy csettintenek nekik. Amin tótágast lehet állni... Max Westin-nek, a Vadásznak, úgy kell doromboló kiscicát varázsolnia Victoriából, hogy minden módon leigázza, ahogy az csak lehetséges. Érzelmileg, agyilag, és szexuálisan is behódolásra kell köteleznie a csajt, hogy annak nyakában megjelenjen a nyakörve, aminek a segítségével újra egy varázslóhoz köthető. Mi van? MI VAN?!!! Ez most komoly? Pornót írtunk a Harry Potter-ből? Hát beszarok...
Minden komolyságomat latba vetettem hogy elkerüljem a sikítással egybekötött göndör kacajt, de nem jött össze a dolog. Persze alig egy perc alatt sikerült nem egy embert magammal rántanom a hülyeségbe, és alig negyedóra múlva már se vége se hossza nem volt, a varázspálcás vicceknek a baráti körünkben... A természetfeletti pálca, mely a megfelelő bánásmód mellett, és a megfelelő ember kezében, szó szerint csodákra képes. A fa, aminek a nektárja függőséget okoz... A jogar, aminek a hatalma oly széles spektrumú, hogy ihaj... ha kell gyönyörrel halmoz el, ha kell megbüntet, magához láncol, és ezt kapd ki, de még vizelésre is alkalmas. Univerzális! SÍROK!
Visszakanyarodva a Harry Potter-hez... Akkor hasadtam meg végleg, amikor kiderül hogy az egyik rossz boszi neve az, hogy Sirius... ARE YOU SERIOUS? BULLSHIT!!!
Ez a macskás, alakváltós, megyek utánad, mint az élő lelkiismereted dolog meg, olyan mintha egyenesen Az arany iránytű-ből szalajtották volna.
Amúgy meg az egész könyv olyan, mintha a Mágus szerepjátékot keresztezték volna Kovi egyik díjnyertesen mély mondanivalóval rendelkező filmjével. Plusz a pálca... És most vérig sértettem a Mágus szerepjátékot, és hazánk koronázatlan pornócsászárát...

Na de haladjunk, lássuk min akadtam még ki...

Azt hinné az ember, hogy a felvázolt trutyi elég is lesz a történetnek, hogy majd kezdhetjük csikorgatni a fogunk a hosszú és fárasztó macska-egér harc (hahaha) közben... De nem! Day alkotott... Összerakta a szereplőket, akik seperc alatt már egybe is kelnek, és függöny le, csapó, zárás, nekünk kedves olvasóknak meg kiülhet a homlokunkra a kérdőjel, hogy: most mi van? Hát az az! Semmi! A második felvonásban Victoria Max segítségével bosszút áll a volt szerelmét meggyilkoló Triumvirátuson (csikarodom, konkrétan csikarodom), majdnem meghal, aztán mégsem. A harmadik felvonásban gonosz boszikat kell kinyírnia Max-nak, amihez a fekete mágiát hívja segítségül, amibe aztán Victoria rokkan bele... Kicsi cicánk abszolút jóból átmegy átlagosba, lesz benn egy kicsi ez is, meg egy kicsi az is. Meg minden más is, amit Westin beletesz... Komplex sztori, húúú de nagyon az.

Nyelvtan... Fogalmazási készségek... Istenem, miket is beszélek...

Idézet:
"Milyen csinos kis punci - (...) -Puha, és szűk, és nedves. Én pedig keményen megdugom, és legcsodálatosabb orgazmust adom neki. Telenyomlak sűrű, síkos gecivel. "

Meg anyádat, azt... Ha elültetnélek kivirágoznál, te gyökér! Az erdőben sikoltoznod kell, hogy ki ne vágjanak, te tuskó! Ezmiez? Igénytelenség, Sylvia Day a neved! 

Idézet:
"Max a nyelvével körzött Victoria mellbimbója körül, s lassan mozgatta csípőjét és farkát Victoria spermával teli hüvelyében. A lány miákolt egyet..."

Miákolt. Nem térek napirendre... A hölgyeményünk miákolt. Így, ezzel a szóval. Miákol. És a mi kis cicusunk itt nem is hagyja abba. A kedves lábfetisiszta. Vagy háromszor érez kényszert a történet csavaros szálai közt arra, hogy férfiúnk szexi lábszárához dörgölőzzön... macskaalakban. Vérben forognak a szemeim...

Idézet:
"- Oóóó, Max! - dorombolta Victoria, és az ablaknak dörgölőzött, miközben a férfi levette a nadrágját. - És nagymama, miért olyan nagy a farkad?
Max kajánul elvigyorodott. Élvezte, hogy Victoria még így kiszolgáltatva is megőrizte a játékosságát.
- Hogy jobban megdughassalak, kedveském."

"És nagymama, miért olyan nagy a farkad?" Nagymama miért olyan nagy a farkad? Remek. Egy meseszerű fantasy bdsm pornó, garantáltan kis költségvetéssel, lábfétissel... Az gáz, ha a lelki szemeim előtt megállás nélkül az NDK pornók elevenedtek meg...? Ja..ja..schneller, schneller... Bitte... Óóóó... És akkor most már a teljes pornóipart is sértegetem...


Van nekem egy nagyon jó barátom, aki előszeretettel hív cicának, főleg ha szalonspicces. Szeretem ha becéznek, így majd minden barátom berendezkedett már arra, hogy mindenhogy szólít, csak a nevemen nem. És én imádom ezt. A cicát is nagyon imádom, mert aranyosan mondja az a valaki, és már annyira megszoktam tőle. És mert mást nem szokása lecicázni. Az ilyen privilégiumok pedig kellenek nekem. Köszönöm kedves Sylvia Day, hogy új értelmet adtál a "cica" kifejezésnek! Mostantól kemény önfegyelemre lesz szükségem, hogy ne kérjem ki magamnak, ha valaki így fog nevezni. Hogy ne éljem meg sértésként! Nakapdbeafaszomat...

Volt egy elmés kis eszmecserém is ezzel a könyvvel kapcsolatban, egyik kedves olvasómmal Nicole-lal. Remélem nem fogsz megorrolni rám, de kénytelen vagyok beollózni ide néhány mondatodat, amik megmosolyogtattak:

Fantáziadús, milliószor felvetett "ezmiez?" kérdésemre adott válasza Nicole-nak (Ő hamarabb kivégezte a könyvet, mint én):
"CICA!! Röhögök rajta,jó nagyokat. Mostantól kezdve ostorozni fogom a makkákat, és mellbimbó csipeszt teszek rájuk, hátha megjelenik rajtuk a nyakörv. :DDD Paranormalis BDSM Cica -Vadász (varázsló) módra. Nagyon süllyed a színvonal."
Kiegészítés: a színvonal a béka segge alatt leledzik...

Hmmm... Kérdésem: ezek után kell még írnom ide bármit is? Kell még ettől jobban ecsetelnem, hogy mennyire igénytelen, mennyire visszataszító, mennyire szavakba nem önthetően szar - és ezt most teljes komolysággal mondom, mindenféle vicces felhang nélkül - ez a könyv? 284 oldal... 284 oldal undort keltő pornó, mindenféle színvonal nélkül. Életem leghosszabb 284 oldala volt ez a valami... mert hogy ezt sem nevezném a legjobb indulattal se könyvnek, na az is biztos. Égetnivaló, máglyára vele...! Bár félő, hogy ettől a műtől, még a tűz is sikítva menekülne. Lehet hogy még a Pokol is kiköpné magából... Ennyi volt, nem tudom tovább fokozni. Hallgassatok rám, ennek ne feküdjetek neki, még akkor se, ha meg vagytok győződve arról, hogy keményvonalasok vagytok. Ez a könyv, nem az a könyv, aminek a hiányosságain jót lehet derülni, ha van az embernek humorérzéke. Ez a könyv maga a két lábon járó "hiányosság"! Abból épül föl, hogy mi nincs benne. Nincs benne normális történet, nincs benne jellemábrázolás, nincs benne értékelhető fogalmazás, és szóhasználat. Nincs benne semmi, de semmi, ami megfogna egy értelmes olvasót.

Értékelés: Bullshit 
Share:

18 megjegyzés:

  1. Hát tudod én most az eddigi SZARok védelmében szólalok fel. Ez a " valami" nem méltó a SZAR jelzőre sem. Azokban legalább a lehellete az élvezeteknek megvolt, de ebben szavakat sem tudok, de lehet hogy nem is akarok mondani erre a ......... ( nagyon csúnyát tudnék csak írni). Azonnal visszavittem a boltba kicserélni. Szeretem annyira a könyveimet, hogy nem büntetem őket azzal, hogy melléjük teszek egy ilyen " valamit"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kategorizáltam be a SZ.A.R könyvekhez... :D Külön kategóriában lett nyilvántartva, a Bullshit-ben... Amúgy én is bajban voltam a vélemény megfogalmazásával, mert szívem szerint minden második szavam kemény káromkodás lett volna, de az nem lett volna túl épületes. Én még ennyire igénytelen, élvezhetetlen, emésztésre teljesen alkalmatlan valamivel, mint ez, soha eddigi életem folyamán nem találkoztam... Nincsenek szavak arra mennyire rossz.

      Törlés
  2. Tudod azért mèlységesen megdöbbentett, hogy ezt egyátalán kiadták. Az hogy az ulpius, sajnos most már nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ulpius-on én már nagyon rég nem tudok megdöbbenni, de ezzel még önmaguknak is magas labdát adtak... Én teljesen kész voltam a könyv elolvasása után. Oké, hogy az ember kínjában néha már röhög, de ezt képtelen voltam viccesen felfogni. Ez már olyan szinten felháborító, ami keserű, epés szájízt okoz. Nincs benne egy hangyányi vicces hang sem... Még rejtve sem. Ez a könyv egy lebőgés, mind az írónak, mind a kiadóknak, akik forgalmazzák...

      Törlés
  3. Minden tiszteletem Tiéd és Nicolé:) Én ezt félbehagytam!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértelek Zsu :) Van amit jobb nem erőltetni. :*

      Üdv :
      Nicole

      Törlés
    2. Taníts Mester! Könyörgöm taníts! :D Oszd meg velem bölcsességed, mert még egy ilyen könyv, és szanatóriumba leszek kénytelen vonulni, hogy kiheverjem! :D Már annyiszor megfogadtam, hogy nem fogom erőltetni, ha jön az érzés, hogy le kell tenni, hát akkor én leteszem... De mindig erőszakosan ráveszem magam a folytatásra. Hát hol van az én eszem? :D Szóval, okos döntés volt félbehagyni... Így utólag, azt kell mondjam, nekem is ezt kellett volna tennem. :)

      Törlés
    3. Linda, dolgozz a saját történeteden, hadd olvassunk valami jót! :)

      Törlés
  4. Hali :D

    Cseles ;) :*
    Elismerésem a kritikádat illetően. Nagyon szalonképes lett,jobban elengedhetted volna magad :D

    Sok feltevésre remek példa ez a... ez a... Szóval ez.
    Pl:
    1) Ismét bebizonyították,hogy aki manapság egy pici kis ismeretséget is szerzett a könyvpiacon,az akár egy ilyen ízléstelen SZEMETET is el tud adni óriási profit reményében.Mert miért is ne?!
    A biztos recept,ha nincs eredeti ötleted:
    Végy egy már népszerűségnek örvendő történet innen-onnan copyzott elemét.Add hozzá a beteges fantáziád,egy szedőkanálnyi ízléstelenséget és ne felejtsd el a szex magasabb iskolai elemeit sem. KÖTELEZŐ!!! Gyúrd jól össze. És tá dám. Veszik majd,mint a cukrot.

    2) Egy jó marketinggel bármi eladható.De tényleg bármi! Egy kis reklám, egy kis parasztvakítás és tessék. A 200X oldalból,ami ér is valamit az talán a borító.Tehát,ha a csomagolás szép, a tartalma is elkelt.
    Még mindig helytállóak a régi bevált szólások - közmondások - népi bölcsességek – mendemondák… Az ide illő a „nem minden arany, ami fénylik”, tekintve,hogy honnan jött.

    Sajnálom azokat a vásárlókat,akiket megvezettek és ezúton is KÖSZÖNÖM egy kedves ismerősnek,akinek a jóvoltából az én pénztárcám nem esett áldozatul ennek a vékonyka füzetecskének. Tekintve az árát a terjedelmével ellentétben, a tartalomról meg inkább ne is beszéljünk,még a szerzőnek és a kiadó(k)nak kellene fizetniük. Ha mást nem kártérítést.
    Nem mondom,hogy ennél lejjebb már nem lesz,mert mindig rátromfol valaki erre a kijelentésre.Szóval nem félek én ettől a részétől.Fogunk még hajmeresztő szarságokról hallani.

    Amit nehezen értek meg az az,hogy miért jó az,ha valakit pornóírónak könyvelnek el?! És ráadásul nem is a jobbik fajtából. Félreértés ne essék, nincs bajom az igényesen kivitelezett történetekkel és tekintve,hogy már sok romantikus/erotikus olvasmányon túl vagyok én is röhejes is lenne ezt állítani.
    Miért jó az,hogy valaki (és itt általánosságban beszélve,nem konkrét íróról),ha még nem is eredeti ötlettel a tarsolyában ír egy elfogatható,vagy Urambocsá’ nagyon jól kivitelezett könyvet - igen könyvet!! - azt hiszi neki még ezt is lehet és kidob a piacra egy borzadályt?! (= irtózat, szörnyűség, rettenet, förmedvény, iszonyat, borzalom,rossz, silány, vacak, csapnivaló, szemét, hitvány, gagyi, értéktelen, tré, avétos, gyatra, ergya, ótvar, ócska, pocsék, kommersz, bóvli, borzalmas, satnya, fabatkát sem ér)
    És végül,amit mindenki feltesz : Miért adnak ki ilyen gagyi valamit?! Ennyire pénzéhes világban élnénk? Ennyit ér egy név, egy kiadó? (És itt is helytálló az a kérdésem miszerint: miért jó az,ha valakit pornókiadónak könyvelnek el?!)
    /az érdemi különbséget vegyük észre az igényes erotika és az olcsó pornó,illetve a minőség és a szemét között/

    1000 és egy olyan magyar ifjú titánt lehetne mondani,akik próbálnak kiadatni egy szerzeményüket és elutasítják őket.Meg merem kockáztatni,hogy mindezt úgy teszik, hogy egy pillantást sem vetnek az írásukra.Pedig ha megtennék…

    Itt fejezem be :) Kitartást mindnyájunknak :D

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megkönnyebbültem... :) Nem orroltál meg... :D Igen, igyekeztem visszafogni magam, mert azt sem nevezném éppen stílusnak, ha három oldalt bő, és cifra káromkodásoknak szentelek... :D Az a baj, hogy már amikor írtam a véleményt, tudtam, hogy nem lesz meg a lendület. Ilyen ótvar dologról, mint ez a valami, képtelen vagyok nagyon viccesen, illetve könnyedén fogalmazni. Azt is lehetne mondani, hogy amíg én tudok röhögni egy könyvön, addig jó annak a könyvnek, ha már szavam sincs, az pedig már régen rossz. :D Amúgy minden szavaddal egyetértek, mint mindig. :) És most megyek és belefojtom a bánatom a Ház a tónál c. remekbe, ha már írni nem tudok, és nincs itthon a notebook-om... és ha már mindenem azon a notebook-on van, ami nincs nálam. :D Nagyon remélem hogy holnap hazakerül a drága, mert félő hogy habzani fog a szám... :D

      Törlés
  5. Kedves Szilvit azért sajnálom, hogy nincs egy őszinte barátnője, családtagja aki megmondja neki, hogy irománya egy kalap sz ...t sem ér. A kiadót sem értem. Ugy gondolják, hogy Szilvike neve elbír egy ilyen förmedvény? Nem ciki nekik? Nem hiszem, hogy csak mi kifinomult olvasóközönség hőbörgünk. Elképzelhetetlen, hogy mások ne így gondolják

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos hogy nem csak mi hőbörgünk... Hogy a kiadó füléig miért nem jut el ez a sok jajszó, hát ez bizony egy jó kérdés. Az világos, hogy mit reméltek Day könyvéből: profitot. Csak ott bukik a dolog, hogyha van néhány olyan ember, aki megveszi, aztán alkot róla egy olyan véleményt, mint én ott fent.. Hát az nem fogja éppen előrelendíteni az eladási statisztikákat... :)

      Törlés
  6. Mondjuk Sylvia Day nem az eredetiségéről lett híres, mer azért Gideonék is igencsak koppintva lettek, de ez elég beteg agyszüleménynek tűnik, főleg, ha te is így kiakadtál rajta.
    Amit igazán nem értek. Jónéhányan a molyon drukkolnak a saját kedvencüknek, hogy végre kijöjjön magyarul. P.:l Karen Rose könyveiből talán 5-öt fordítottak le magyarra, azt is a sorozat közepétől elkezdve visszafelé, de nem is ez a lényeg, hanem hogy senki nem olvassa ezeket el, hogy megéri-e megvenni és lefordíttatni és kiadni itthon???
    Most komolyan ez kell?
    Miért éri meg az Ulpiusnak pl. egy ilyen minősíthetetlen könyvet kiadni?
    Persze tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül...

    Máskor jót derülök az írásodon és elolvasom, ha neked nem tetszett is, mert kíváncsivá teszel, vajon mit nem bírtál benne... de ez... nos, meggyőztél. le is veszem a várólistáról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ne pazarolj rá időt. Ez tényleg igénytelen, és ez a véleményemen is látszik. Most nem sikerült annyira viccesre, mint szokott, mivel az ilyen fajta igénytelenség már egyáltalán nem vicces. Ezen már én sem tudok röhögni. Karen Rose könyveiért mellesleg én is pipa vagyok. A hölgyemény nagyon jól ír. És tök jó, hogy ahelyett hogy Őt olvasnánk, ilyen szeméttel vagyunk megszórva... Csúcs. Kiadóm lenne biztos én is így csinálnám. A vicc hogy még arra sem lehet fogni, hogy nem látnak bele a könyvbe, mivel a könyv külföldön hamarabb megjelenik, így azért le lehet meózni előre... Olyan jó volna, ha csak egyszer ís felmérné a kiadót, hogy az olvasói körében mire van igény... A szürkéket is jó nagy példányszámban kinyomták, aztán már kuponokért lehetett megvenni a DM-ben... Azért ez is elmond valamit, ha mást nem azt, hogy az Ulpius hozzáértő alkalmazottai, lehet hogy mégsem annyira hozzáértők... :)

      Törlés
  7. Elég sokszor fogalmazódott meg bennem is az Ezmifeneez? kérdés.. Most tartok a felénél... de nem!! Nem bírom tovább... Eddig nem tettem le könyvet a felénél, de most eljött az ideje ennek is.
    A bejegyzéseden viszont csapkodtam az asztalt és vinnyogtam a röhögéstől (munkaidőben.. köszi :D )

    Dorisz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a könyvet szerintem minden lelkiismeret-furdalás nélkül tedd le. Ez nem tanács a részemről, hanem az egyetlen lehetséges út a túlélésre... :) Ez nem könyv. És én voltam olyan hülye, hogy kiolvastam. Elárulom, semmi nem történik a sztori végéig, amiről ha lemaradsz, akkor szegényebb leszel. Sőt! Ha lemaradsz róla, akkor megmarad a gyermeki éned egy kicsiny kis darabkája, és az emberekbe vetett bizalmad is! Szóval ne! Ne olvasd el! Dobd el! Rituálisan égesd el! Áldozd fel... Ötölj ki valamit, csak ne olvasd el! :D
      Már mások is mondták, hogy munkaidőben nem tanácsos engem olvasni... :D Nem szeretnék azzal a tudattal élni, hogy valakit miattam számoltak le, mert hangosan nevetgélt, úgyhogy a lelki üdvöm kedvéért, csak óvatosan! :)
      Örülök, hogy sikerült ebből a katasztrofális élményből legalább annyit kicsiholni, hogy tudtál rajta derülni egyet. :)

      Törlés
  8. Kedves Roselyn!

    Tiszta szívből örülök hogy nem áldoztam xy összeget erre a könyvnek sem igazán nevezhető valamire. Csoda hogy az e-book olvasóm bírta szusszal ezt az egészet és nem adta be a kulcsot.S miután végeztem eme förmedvényes csodával hálát rebeghetett magában és egyben én is. Sylvia Daytől többre számítottam de úgy látszik csak ennyire futotta. Szerintem lehet hogy még én is jobbat írok kezdőként mint ő. Na de hát van ilyen néha megesik... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy Day-nek ez már a második kisiklása, ami mellett van két elfogadható könyve (Crossfire 1-2). Ezt bárhogy is nézem, csak ötven százalékos teljesítmény... Amit mondjuk helyenként, néhány iskolában egyet jelent a bukással. :D Szóval nem tudom... Megrendült a hölgyben a bizalmam. Nem állítom, hogy sosem fogok tőle olvasni, de az biztos, hogy ezek után kétszer meg fogom gondolni, hogy beleugorjak-e egy könyvébe... :D

      Törlés