2014. január 28., kedd

Jodi Ellen Malpas: Ez a férfi (Ez a férfi trilógia 1.) /2013/

Ó jaj... Egyetlen nagy mázlim volt ezzel a könyvvel kapcsolatban... Méghozzá az, hogy úgy kezdtem el olvasni, hogy előző nap kapták ki az epehólyagomat, így tele voltam fájdalomcsillapítókkal, és még éreztem a narkózis utóhatásait. Persze ez a könyv végére már semmit nem számított, de a könyv elején megadta azt a lökést, ami segített abban hogy egyáltalán eljussak a történet végéig. Ha nem lettem volna tompítva, félő hogy valahol a sztori elején leteszem ezt a remeket, de így volt esélyem végigélni eme csodás szerelem minden pillanatát, annak minden pszichopata és neurotikus tünetével együtt. Másik nagy szerencsém, hogy mivel eltávolították a gyomorgörcseimért felelős szervemet, így attól sem kellett tartanom, hogy a történet komplexitása újabb emésztési zavarokat okoz majd nálam. A rossz hír viszont, hogy nem homloklebeny eltávolításom volt, így sajnos nem hülyültem le eléggé ahhoz, hogy pozitívan értékeljem ezt a jobbára pocséknak is csak jóindulattal nevezhető élményt... Pályafutásom során annyi ilyen szexualitást, elmebajt, erőszakot, és egyéb baromságot körültáncoló irományt olvastam már végig, hogy meg voltam győződve arról - szerintem teljes joggal - hogy nekem újat mutatni már nem nagyon lehet. Ahogy arról is meg voltam győződve, hogy találkoztam már ennek a kategóriának a rémálmaival, azokkal a könyvekkel, amiknek destruktív hatása az ép elmére beláthatatlan. De nem... Még mindig képesek megdöbbenteni ezek az írónők, és határozottan rendre a tudomásomra hozzák, hogy elbizakodottságomban, és naivitásomban - miszerint jóval magasabbra becsülöm az emberi átlagos értelmi és érzelmi intelligenciát, mint ahol ténylegesen van - képtelen vagyok észrevenni azt a bődületesen hatalmas erdőt, ami amögött a nyeszlett fa mögött van, amit előszeretettel vizslatok már hosszú hónapok óta.


"Ava O’Shea, a fiatal belsőépítész az első találkozójára igyekszik a Manor tulajdonosával, Mr. Jesse Warddal. Nem számít másra, csak egy túlsúlyos, nyakkendős, tehetős vidéki úrra, és a megérkezésekor semmi nem is utal egyébre. Hogyan tévedhetett ekkorát? A férfi lehengerlően jóképű, elbűvölő és magabiztos. És öntelt, hedonista playboy is, aki nem ismer határokat. Ava kétségbeesetten küzd Ward vonzereje ellen, de nem bír azzal az elsöprő hatással, amelyet a férfi gyakorol rá. Minden ösztöne azt súgja, hogy meneküljön, és menekül is, de Jesse Ward nem szívesen engedi el. Akarja a lányt, és a fejébe veszi, hogy megszerzi. Ava tudja, hogy veszélyben a szíve, de hogyan menekülhetne, ha a férfi nem ereszti?"

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 347
Ára: 3499 Ft


A történetünkben szokás szerint semmi újat nem lehet felfedezni. Adott egy belsőépítész - hazudtam, ilyen még nem volt - akinek a neve Ava. Igen, ez a név csupán csak egy karakterrel tér el a már korábban megismert hősnő nevétől... Viszont pasasunk neve nem Gideon, így első ránézésre fuccs a deja vu-nek... Aztán mégsem, de ezt majd egy kicsit később. Visszakanyarodva, férfiúnk a nemesen egyszerű Jesse névre hallgat. Hölgyeményünk a megszokott totálisan hisztis punci szerepében tetszeleg, aki 26 éves korára már olyan karriert épített fel, ami ritkaságszámba megy, de ezen már meg sem lepődünk. Főhősünk személyiségileg pedig egy kolosszális barom - már elnézést. És akkor erről egy kicsit bővebben...
Én idióta már megint túl gyorsan, és túl magabiztosan hittem el azt, hogy a romantikus könyvek - még ha erotikus színezetűek is - egyik kemény alappillére az, hogy a férfi szereplőknek megnyerőnek kell lenniük. Sőt! Nem csak megnyerőnek, hanem olyan személyiségűnek, ami az olvasóban azt az érzést gerjeszti, hogy szívesen elfogadná kispárnájának a pasast, vagy örökbe fogadná, esetlegesen valamihez odabilincselné a pincéjében, és fogva tartaná, mintegy elrejtve a világ elől ezt a két lábon járó csodát úgy, hogy senki még csak ne is pillanthasson rá. Nincs azon mit tagadni, hogy egy romantikus könyv akkor válik jóvá, akkor tesz eleget a rendeltetésének, ha az olvasó szerelmes lesz, fantomszerű szerelemmel, ami van, de még sincs. Ami segít álmodozni, elandalít, és kellemes belső megnyugvást, esetlegesen még eufóriát is okoz. Ez nem olyan tartós érzelmi állapot, mint a nagybetűs, mindent leigázó SZERELEM, de mégis valós állapot, amit ugyanúgy megélünk, mint bármilyen más érzelmet, csak ez legfeljebb addig tart, míg olvassuk a könyvet. Vagy esetleg még egy-két nappal tovább. Aztán ha akarjuk, ha nem, a hétköznapok kecsesen felpofoznak bennünket, és ez az élmény úgy száll tova, mintha soha nem is lett volna... De ez már más kérdés. A lényeg, hogy azért szeretjük ezeket a könyveket, mert nőként, emocionális lényként, egy az egyben magunkévá tudjuk tenni a történet cselekményét, és annyira képesek vagyunk azonosulni a főhősökkel, hogy már szinte mi magunk éljük meg a kríziseiket. Ezért tartja nagyon bölcsen sok okos, hogy aki olvas, az nem egy életet él le, hanem több százat. Akinek van képzelete, az képes kiteljesedni ezekben a könyvekben. Feltéve ha jó a könyv. Ha a könyv pocsék, akkor nincs mit tenni. Akkor az imént felvázolt élményből semmi nem lesz. Jobb esetben. Rosszabb esetben még jól fel is idegesíti magát az ember lánya, és szinte menekül vissza a realitásba, mert ugyan bolond világot élünk, de még az sem annyira bolond hogy annyi idiotizmus elférjen benne, mint az olvasott történet szálaiban. Na már most, ez nem haladás. Ez a teljes kiábrándultság állapota, amikor joggal kijelenthető, hogy sokkal jobban jártunk volna, ha olvasás helyett, teszem azt, inkább uborkát pucoltunk volna, vagy a szájunk segítségével nyálbuborékokat eregettünk volna. Nem fogjátok elhinni Kedves Olvasóim, de jelen könyvünk, ez utóbbi kategóriát erősíti...
Ethan Blackstone (Raine Miller: All in) nem túl szövevényes gondolatainál éreztem először azt, hogy nem hogy nem vagyok képes megkedvelni a főhőst, hanem egyenesen irritálónak találom. Hogy annyira idegesítő a pasi, hogy akkor sem kellene ha utánam dobálnák, sőt... Hamarabb rágnám le a saját fogaimmal tőből a lábaimat, mint hogy beengedjek egy ekkora tuskót közéjük. Persze, akkor azt hittem, hogy ettől rosszabbul képtelenség felépíteni egy férfi karaktert. Minő meglepetés... tévedtem! Jesse Ward valami rémületesen sötét, buta, otromba, bunkó, erőszakos paraszt, akitől minden nőt óvjon meg az ég. Ja igen, és lehetetlen besaccolni a korát. Szőke, és piszkoszöld szemei vannak - ahogy azt majd minden oldalon kihangsúlyozza nekünk a szerző (már majdnem agybajt kaptam ettől a jelzőtől) - és sportos, meg izmos, meg blablablabla... és a lényeg, hogy kortalan a lelkem! Viselkedésében leginkább kamaszos, enyhén adrenalinfüggő, motorozik, szereti az extrém sportokat, lepedőakrobata... Szóval ezzel nem nagyon jutunk előrébb. Az egész könyvön keresztül átívelő kérdést képez a "mennyi idős vagy?" téma, ami leginkább csak azért irritáló, mert nem kapunk megfelelő infót ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy most egy negyvenesről beszélünk, aki jól tartja magát, vagy egy hetvenesről, aki a szexuális teljesítményét a sunyiban elrágott Viagrák tömegének köszönheti. Sehol nem esik szó arról, hogy Jesse mondjuk őszülne, vagy hogy nevetőráncai lennének, de azért utalunk arra, hogy a pasas korban közelebb áll hősnőnk anyjához, mint hősnőnkhöz. De ezt mi támasztja alá? Leginkább semmi, a sok üres frázison kívül, amiktől  a huszadik alkalom után már heveny agybajt lehet kapni. És amúgy meg nem értem, hogyan is kapcsolódik ez szereplőink szituációjához... Miért olyan szerves ez a rész, hogy állandóan hangsúlyozni kell? És ha kiderül, hogy hősünk közel húsz évvel idősebb, akkor mi van? Látott már ilyet a világ, és hihetetlen, de nem kezdett poszttraumás stressz szindrómában szenvedni tőle... Szóval nem értem... Mondjuk az egész könyvet nem értem, így ez már csak az a bizonyos hab, annak a bizonyos tortának a tetején... És ha még csak ennyi baja lenne hősünknek, talán nem is nagyon replikáznék. De nem. Irányításmániás, bár saját bevallása szerint nem az. Annyira nem az hogy még azt is meg akarja szabni Ava-nak hogy milyen ruhákat vegyen fel, milyen fehérneműt viseljen. Még nem is ismerik egymást de belekotor a telefonjába... EZ MI? Lehet hogy megint én vagyok a hülye, de ha egy vadidegen valaki megbabrálja a telefonom, annak eltöröm a kezét. Ilyen egyszerű. Hogy miért? Azon túl persze, hogy nem illik ilyet csinálni... Mert egy telefon, ha akarjuk ha nem, előbb-utóbb tömve lesz személyes dolgokkal, amik valamilyen szinten a MAGÁNSZFÉRA RÉSZÉT KÉPEZIK, és mint ilyenek, nem tartoznak senki másra. Pont. Ha egy pasas ezt az én esetemben meglépné, az kasztrációt kapna tőlem jutalmul, és nem kielégülést. Szóval Jesse-nek a fejéhez illemtankönyvet vágunk. Majd ugyanezzel a svunggal elküldjük egy dühkezelési csoportterápiás szösszenetre is, mivel a bunkóságát csak az agresszivitása múlja felül. De komolyan... Összefekszel egy faszival, akit alig ismersz, nem tudsz róla jóformán semmit, és az illető elkezd lázadozni a konyhád közepén úgy, hogy ököllel szétveri a szekrényedet... Mit teszel? Alig két perccel később elolvadsz a karjaiban, és hagyod hogy meghágjon...? HÁT NEM!!!! ELŐKAPOD A TÁSKÁD MÉLYÉRŐL A SOKKOLÓDAT, MINDEN FIGYELMEZTETÉS NÉLKÜL KIIKTATOD A PASIT, LEHETŐLEG ÚGY HOGY NYÁLADZÁSNAK INDULJON, ÉS HÍVOD A RENDŐRSÉGET! Majd keresel egy jó ügyvédet, és távolságtartási végzést kérsz ellene! Isten mentsen meg az idióta nők tömegeitől...

Na de menjünk tovább...

Jesse allergiás a káromkodásra... Ez az az aspektusa a könyvnek, amitől sajnos az olvasó kezd nyáladzásba - miután felére esik az intelligenciahányadosa. Konkrétan nem is szól másról a könyv, csak arról, hogy:
"- Hány éves vagy?
 - Nem mondom meg...
 - De hány éves vagy?
 - Pfff...
 - Basszus, mondd már meg!
 - Ne káromkodj, basszus!
 - Ne mondd meg mit tegyek! Basszus!
 - Vigyázza a szádra!
 - De hány éves vagy?
 - Mindegy...
 - Basszus...
 - Ava! Megbüntetlek!"
Csapó, majd kufirc. Húúúú BASSZUS, de rohadt tartalmas!

És lapozzunk, mert még mindig nincs vége...

Jesse méretügyileg... Ajjaj... Olyan ami neki van, senki másnak nincs a világon! Nagy is, vastag is. ÓRIÁSI!!! Kérlek alássan. Az Ő esetében új értelmezést nyer a HATALMAS, mint kifejezés. Mondhatom, nagyon örültem ennek a ténynek. És öregem, még használni is tudja a szerszámát! Orgazmusok sorozatát képes vele gerjeszteni, és sosem lankad... Éltes kora ellenére. Persze ez is szül némi konfliktust, mert - újabb állkapcsokat letépő meglepetés következik - aki ilyen szinten profin használja a fegyverét, annak feltételezhetően vannak tapasztalatai... Ne őrjítsenek már meg! Komolyan? Én eddig azt hittem, hogy a férfiak ezt a készségüket az anyatejjel szívják magukba... Ezek szerint ezt is tanulni kell? Jaj, de szar már... Erre felbátorodva holnap elő is kapom a férjem, és sarokba állítom, mert ki tudja hány puncit tömött meg előttem ahhoz, hogy megtanulja azt, amit jelenleg tud...

És amit még nem lehet kihagyni, az az, hogy kedves hősünk az összehangolt orgazmusok híve... Mindig egyszerre. Ami nem baj, csak azt nem értem, hogy ezt miért kell minden esetben verbálisan lekommunikálni. Lehet hogy megint velem van a baj, de az összehangolt orgazmus megalkotása, nem egyenlő egy űrsikló vezérlési rendszerének a megtervezésével. Ha figyelnek egymásra a partnerek, akkor jön az magától. A biztonság kedvéért, jelen irományunkban, minden esetben megbeszélés tárgyát képezi a "ki, mikor süljön el" téma. Ragyogó. Megint okosodtam egy keveset.

És jöhet a következő...

Az agyam dobtam el attól, hogy ez a farok teljesen analfabéta, ha párkapcsolati kérdésekről van szó. Szerinte a rendszeres, ugyanazzal a nővel történő szexuális aktus helyes megnevezése a "barátkozás". Aham...

És tovább...

Szerény véleménye szerint mindenre megoldás egy kiadós baszás, amiket még el is nevez. "Emlékeztető baszás", "józan észt beleverő baszás", "álmos baszás"... NEM! HATÁROZOTTAN NEM AKARTAM EZT EGY EGÉSZ KÖNYVÖN KERESZTÜL OLVASNI! Megtettem, mert a hülyeségem kitartással párosul, és bevallom egész őszintén, hogy jelenleg nagyon nem örülök ennek. 

Ennyit Jesse-ről mielőtt még annyira felingerlem magam, hogy agyvérzéssel visszaparancsolnak a kórházba...

A történet...
Anyám borogass...
A 140. oldalig letudjuk a kötelező köröket, köztük az anális szexet is... Dillema: mi fog történni ezek után? Hát leginkább semmi. Vannak hőseinknek barátai, ahogy az lenni szokott az egyik köztük homoszexuális, meg persze női oldalról ott van a barátnő, akivel közösen béreljük a lakásunkat... Mintha olvastam volna már valami hasonlót, MONDJUK ÚGY AZ ELŐZŐ 12 KÖNYVBEN! De sebaj... A legizgalmasabb kérdés ami felmerül a könyv negyedétől, az utolsó öt oldalig bezárólag, az az, hogy miért tűnik el állandóan Ava fogamzásgátlója. Zokogok. Megrendítő probléma. A történet felénél - figyelembe véve hősünk irracionális mivoltát - spekulálni kezdtem... Vajon ezzel a szerencsétlen farokkal mi történt, hogy ennyire a normalitásokon kívül ragadt? És hát elszaladt velem a fantáziám. A pasas egy majorságnak a tulajdonosa - többek közt, merthogy ez a hím is milliomos... - és azt akarja berendeztetni Ava-val. És ez a majorság enyhén szólva furcsa... A standard felállás szerint ez egy szálloda... Oké... Én már egy idő után ott tartottam, hogy esküdni mertem volna rá, hogy az lesz a sztori végén a csavar, hogy ez nem is szálloda, hanem elmegyógyintézet, és Jesse az egyik gondozott. Minden naivitásom ellenére is képtelen voltam elhinni, hogy ez lesz majd a végkifejlet, mert ennyi eredetiséget botrányosan nehéz lett volna kinézni az írónőből... De azért bíztam abban, hogy valami ilyesmire fogunk kilyukadni. Hát nem!

Spoiler következik

A rohadt majorság, egy rohadt szexklub! Hah! Készen vagyok ettől az információtól, annyira vérszegény... És ha szexklub, akkor mi van? Kedves gerlepárunk azért balhézik össze a finisben, mert ez kiderül, és Ava képtelen ezen túltenni magát, és itt kanyarodunk vissza ahhoz is, hogyha Jesse-nek szexklubja van, akkor biztos kefélt is rendesen. Nekem még mindig az a kérdésem, hogy: ÉS AKKOR MI VAN? Akkor kefélt, most Ava-val kefél... Elárulom, sok pasi akkor is rendszeresen kefél, ha nincs szexklubja... Na bumm. Komoly, lényegi probléma ez. Arról már ne is beszéljünk mekkora otromba, és buta párhuzam az, hogyha valakinek szexklubja van, akkor rendszeresen élvezi is annak gyümölcsét... Ez olyan, mintha azt általánosítanánk, hogy aki almát termeszt, annak biztos hogy az is a kedvenc gyümölcse. Vagy hogy aki szeszes itallal kereskedik, az tuti hogy alkoholista is... És ha már alkoholizmus. Tudjatok arról, hogyha a kedvesetek kezében megláttok egy érzelmileg megterhelő pillanat után egy üveg vodkát, akkor ebből egyenesen az következik, hogy a párotok alkoholista. Akkor is, ha előtte soha nem ivott egy kortyot sem...
Ettől a könyvtől szeretnék kiszaladni az Univerzumból...

Spoiler vége

A nyelvezet...
Nem bonyolította agyon az írónő... Mivel leginkább csak kefélnek a történetben, így a nyelvezet komplexitása is kimerül annyiban, hogy a különböző testrészek szinonimáit váltogatjuk, a cselekvés szinonimáival párhuzamosan. Néha káromkodunk. Unalmas volt, és száraz... Ha a műtétem előtt kezdtem volna el olvasni, akkor lehet hogy altatni sem kellett volna. Ahogy az már lenni szokott, itt is történik a szereplők közt írásbeli kommunikáció. Itt-ott egy-két sms, cédula a virág mellett... Ezen cédulák egyikén a következő olvasható:

"Ava!
 Számomra olyan könyv vagy amit kinyitottam.
 Nem tudom letenni. Többet akarok tudni.
 Puszi: Jesse"

Aucs. Ez a pár sor, minden olyan embernek kínzás, aki szeret választékosan fogalmazni. És minden olyan nőnek is, akinek van egy csepp öntudata. Tehát nekem duplán volt kínzás. Magyarázat:

1, Ha csak a választékos fogalmazás szemszögét nézzük:

Nem baj, ha valaki nem tud látványos szóvirágokat, hasonlatokat alkotni, vagy nem tud bókolni. Aki nem tud, az ne tegye, ennyire egyszerű. Az legyen őszinte, és mondja el őszintén, amit gondol, még ha az nyers is lesz. Vagy ne mondjon semmit. A "hallgatni arany" mondás jelen esetben nagyon megállja a helyét. Az a baj az erőltetett fogalmazással, hogy nem a hitelességet tükrözi, hanem az erőlködést, és a kínlódást. Hogy nagyon akar valamit az illető, aki mondja a magáét, csak vagy maga sem tudja hogy mit akar, vagy már annyira akarja azt a valamit, hogy bármit képes megtenni érte, akár még olyat is, amit józan ésszel sosem tenne meg. Nem kell ezt ennyire görcsösen venni. Azon a bizonyos képzeletbeli mérlegen, az őszinteség mindig nagyobb súlyt jelent, mint a cizellált megfogalmazás...

2, Ha csak a női öntudat szemszögét nézzük:

Röviden: viszlát! Hogy miért? Mert:

a, ha előző éjjel szenvedélyesen együtt hálok valakivel, és az másnap úgy kedveskedik nekem, hogy küld valami apróságot számomra, akkor kétlem hogy a megszólításban csak a nevem szerepelne. Vagy ha igen, akkor ez olyan érzés, mintha ezzel az ajándékkal most akarnának stílusosan lerázni. Klisék ide, klisék oda, van amikor szükség van rájuk. Jelen helyzetben sem ártott volna egy "drága", vagy "kedves", vagy bármi, ami nem mond túl sokat, nehogy olyan következtetésre jusson a másik fél, ami még túl korai, de azért érezteti, hogy jelentett valamit a másiknak is az elmúlt pár óra.

b, könyvhöz hasonlítani a kedvest? Olyanhoz, amelyik mindig ott nyílik ki, ahol a legtöbbet használják? Én imádom a könyveket, de tényleg... De senki ne hasonlítson egy könyvhöz, mert suta, bárgyú, fantáziátlan... meg amúgy is. Ezt az egész körülírást el lehetett volna intézni annyival, hogy "egy rejtély vagy nekem, és ez felizgat". Pont. Egyszerű. Őszinte. Nincs túlspilázva, és közvetíti azt az információt, amit kell.

c, "Puszi: Jesse"???? Na jó, ha figyelembe vesszük, hogy Jesse az egész könyvet végigbarátkozza, így érthető a "puszi", de amúgy nem. A puszi egy semleges kifejezés. Barátoknak, rokonoknak, könyörgöm, én még néha a főnökömnek is szoktam mondani. És? Egy ilyen üzenet esetében két alternatíva a stílusos. Semmi "puszi", semmi toldalék, csak maga a név önmagában, vagy ha nagyon rohanvást vagyunk akkor a keresztnevünk első betűje - bár én ezt nem szeretem, de még bőven az elfogadható kategóriában van. Ha már nagyon oda szeretnék biggyeszteni valamit a nevünk elé, és ha már a szeretőnknek írunk üzenetet, egy heves éjszaka után, akkor helytállóbb a "csók", vagy a "csókollak". És akkor ezeket a lehetőségeket lehet variálgatni.

Fogalmazás szintjén ez volna a legtöbb amit el tudnék mondani.

Lezárásképpen pedig - igen, illő volna már lezárni ezt a véleményemet, mert lassan hosszabb lesz már mint maga a könyv... -, egy dolgot szeretnék csak megemlíteni. A köszönetnyilvánításban írónőnk hálát rebeg egy bizonyos Aaron-nak, amiért az nem vágta a fejéhez a könyvet. Kedves Aaron! Nem tudom ki vagy, de ezt elszúrtad. Legközelebb könyörögve kérlek, vágd a fejéhez!

Értékelés: 0 pont 
Share:

28 megjegyzés:

  1. Hali :)

    Szenvedésből ötös :D
    Kérhettem volna valamit én is,ami egy kicsit elboditott volna. :) :D

    Spoilert tartalmaz:
    Rövidre fogom,mert telòról vagyok.
    Jessi kora: mivel a kedves barát -aki félmesztelenül rohangál a házban 30-as- én Jessit 35-40 -re saccolnám. A "milyen öreg hozzám" kínlódást úgy +30 év többletnél mondanám.

    Haladunk felfelé a ranglétrán rendesen.Eddig ugyebár voltak szexuálisan túlfűtött pasik,aztán megjelentek azok is,akik a vágyaikat esetenként különböző segédeszközökkel fokozzák.Haladunk szépen előre és máris találkozhatunk egy padlótól mennyezetig felszerelt,gyönyört fakasztò szobával.De ez mind semmi. apám! A sima kis kèlylakként berendezett házikót kihagyva egyenesen egy Majorságot kapunk.Ez aztán a ...... valami. (sejthető is volt a palota funkciója attól a pillanattól kezdve,amikor Ava először betette a lábat oda -túl nagy volt az óvintézkedés körülötte.

    ......

    Tényleg sokat lehetne írni erről a könyvről -1 oldal után +2 oldal véleményt- ,de véges a megjegyzésre szánt karakterek száma :)

    A fogamzásgátló eltűnésének lehetséges verziója: Jessi nagyon magához szeretné kötni szivszerelmét és úgy gondolja erre egy gyerek a tökéletes "lánc". Mert ez így megy ám... Alig pár hét ismerettség után házasság és jöhetnek is a kis utódok. Itt lehet hogy azért lesz esküvő,mert a sorrend megfordult?!

    Akárhogy is lesz,ízgatottan várom a folytatást......
    (nem tehetek róla a mazochista énem követeli a gyötrődét :D :"D )

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nicole!

      Egyszer még be foglak fűzni egy blogcikkbe itt nálam, vagy egy közös kis eszmefuttatásra szintén itt a blogban. :) Nem tudom mivel kiegészíteni a véleményedet, hacsak nem azzal, hogy "ez bizony mind így van". :) A folytatást úgysem fogom tudni megkerülni, mert enni fog a penész, hogy tudjam milyen mélyre lehet itt még süllyedni, illetve gyöngyöző homlokkal várom, hogy milyen meglepetésekben lesz még részem a többi ilyen könyv esetében, amit eddig még nem olvastam. szerintem nem kell aggódnom, lesz még itt olyan meglepetésben részem, hogy csak úgy kerekedni fognak a szemeim. :D

      Törlés
  2. :-D Köszi Roselyn, (nem írom, hogy drága, mert a végén még félreértelmezik az olvasók ;-) nem olvastam, asszem nem is fogom, de legalább az írásod a szokásos, nagyon jól szórakoztam.
    Puszi: Ildikó
    :-)
    PS.: végül kiderül a fogamzásgátló-rejtély és a pasi kora?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. TRILÓGIA??? csak most olvasom ezt az infót. Jajj...

      Törlés
    2. Nos igen, manapság minden trilógia... Ami azért vicces, főleg ha azt vesszük alapul, hogy nulla történet mellett lezajló szexelős könyvekről beszélünk...:D Szóval igen, feszülten várom én is a folytatásokat, mert miért is ne... :D A pasi kora rejtély marad, én valahová 35 és a halál közé teszem... De amúgy meg még mindig nem értem, hogy ez miért is ekkora dilemma... de lehet hogy én vagyok túl rugalmas ebben a kérdésben (is). A fogamzásgátlónak a kérdésére én is gyártottam az elméleteket, és valahová oda lyukadtam ki, mint a fentebbi bejegyzésben Nicole, hogy a pasas dugdossa el a gyógyszert, mert nincs is biztosabb módszer egy kapcsolat megszilárdítására, mint felkoppintani az asszonyt. Főleg ha vén vagy már mint az országút, és szexklubod van... De azért én még annak a lehetőségét is fenntartom, hogy kiderül a hősnőről hogy Alzheimer-kóros... de az már megint túl nem szokványos volna, ami feltételezi azt hogy az írónőnek van fantáziája, ami jelen esetben már kiderült hogy nincs, szóval visszakanyarodunk a gyerkcsinálási kényszerhez...
      Amúgy a tényleges ok nem derül ki.
      Röviden: ezt tényleg ne olvasd el. :)
      Puszi
      Drága
      :D:D:D:D

      Törlés
    3. Most mondhatnám, hogy ígérem, nem fogom, de ezek után főleg kíváncsi lettem. Meg amúgy is mazochista típus vagyok :-)

      Törlés
  3. Kedves Linda!
    Én azt az egyet baromira nem értem,hogy milyen alapon adják ki ezt a sok szemetet?! Most vagy az van,hogy aki lemeózza annak tényleg tetszik( akkor viszont komoly probléma van a fejében),vagy mindenki szarik rá mivelhogy a sok "könyvbuzi" úgyis megveszi....
    Kérdem és,hogy mi ebben az üzlet? Ha tüzes vassal kergetnének a akkor sem venném meg ill. nem is olvasnám el a második részét ergó kiesnek a bevételek... (Persze nem értek hozzá,de naivan ugye ezt gondolja az ember lánya... ) :) Köszönöm,hogy ismét megkíméltél ettől az szellemi posványtól és okoztál nekem igen-igen sok vidám percet!! :) :)
    Jobban vagy már?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Xandra!

      Köszönöm kérdésed, megvagyok. :) Egy belsőszervvel kevesebben... vagy könnyebben... :) Maratont még nem tervezek futni a héten, de amúgy minden rendben van.
      Kérdésed, miszerint miért adják ki ezeket a könyveket nagyon ügyesen rátapint a lényegre. Rövid válaszom rá: fogalmam sincs miért adják ki őket. Az első ilyen könyv még oké, a másodikat még rá lehet fogni a véletlenre, a harmadiknál már kész tény a szándékosság... Szerintem aki ezeket a könyveket lemeózza, illetve fordítja legalább annyira vehemensen sikoltozik a kíntól, mint mi. Legalábbis nagyon bízom abban hogy ez így van. Van egy elméletem erre vonatkozólag, méghozzá az, hogy:
      a, félreértelmezik a piaci igényeket - amit még magam is nehezen hiszek el, de lehet hogy megint én vagyok túl kritikus;
      b, ezzel is lentebb akarják nyomni a fogyasztói igényeket - ha hozzászokik az ember szervezete a foshoz, akkor a keményebb kakinak már örülni fog, és elfelejti azt hogy a szar ettől függetlenül még szar marad (elnézést a ronda hasonlatért, de most ez jutott először az eszembe :)).
      "Szellemi posvány" - szintén remek behatárolás, jobban én sem mondhattam volna. Én nem tudom mi értelme van annak, hogy ilyen köntösbe öltöztetve népszerűsítik az erotikus irodalmat. Mert van olyan hogy erotikus irodalom, és van belőle igényesebb fajta is, csak vagy nyakig kell merülni érte a net bugyraiba, vagy valamikor 100 évvel ezelőtt írták meg. Semmi baj nem lenne azzal, hogy ez a stílus népszerűsödik, csak könyörgöm, lehetne ezt igényesebben is csinálni. Hogy mikor fogok olyan könyvvel találkozni ami minden tekintetben kielégíti az igényemet, az kész rejtély, de azért még bízom abban hogy lesz ilyen. :) Addig pedig szorgalmasan olvasgatok, egyre lohadó lelkesedéssel. :)
      Örülök, hogy sikerült vidám perceket okoznom Neked. :)

      Törlés
  4. Ó, én már azt tervezgetem miket vigyek magammal a kórházba, ha végre (rászánom magam a műtétre) kiveszik ezt a kis rohadékot. Ó igen, epegörcsöket nem kell bemutatni, Szóval azt mondod, másnap talán ki bírok olvasni 1-2 ilyen gyöngyszemet? :) Éljen! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha én kibírtam, akkor Te is ki fogsz tudni olvasni legalább egy ilyen gyöngyszemet. Bízd magad az Ulpius-ra, addig tuti kiadnak még vagy három 180 oldal alatti remeket. :) Jaj, Te drága! Nem irigyellek. Oké, hogy a műtét nekem jobb volt mint amire számítottam, de ez akkor is egy műtét, és ebből fakadóan nem a legszórakoztatóbb dolog. Annyira örülök, hogy már túl vagyok rajta! Csak azt tudom mondani Neked, hogy vegyél egy mély levegőt, ugorj fejest a dologba, hogy mihamarabb el is felejthesd az egészet. Mindig a várakozás a legidegörlőbb rész! :)

      Törlés
  5. Szia!
    Én most kezdtem el olvasni a könyvet, de gondoltam csak utána nézek már, mi mások véleménye róla, mivel nekem elég lassan megy az olvasása. Komolyan lehet leteszem.
    A Meztelenül című könyvre azt mondtam, hogy papírpocsékolás, utána a Rabul ejtett szűzre nem is tudtam reagálni, viszont ez! egyszerűen és menthetetlenül SZAR, és remélem nem lincseltek meg a csúnya beszédért.
    Amiket leírtál már az első ötven oldalból kiderülnek, és nem is értem, mit küzdök vele tovább...
    Engem is érdekelne hány éves a hapsi, de szerintem nem fogom végig olvasni az egész trilógiát ezért az információért.
    Komolyan köszi ezt a kitűnő kritikát, annyira jót nevettem rajta, hogy a könnyem is kicsordult, illetve hasznos volt, mert megerősítetted bennem azt a gondolatot, hogy tegyem le ezt a pocsék könyvet, mielőtt elrohadnak a maradék agysejteim, ami a többi ilyen remekmű után maradt.
    PUSZI: Jessi

    Üdv: Vonnie S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja elírtam a csávó nevét, na mindegy nem is lényeges igazán.
      Ami még lemaradt az az, hogy annyi jó könyv jött ki magyarul, aminek aztán a második részét sosem adták ki lefordítva, és angolul is max netről lehetne megrendelni. Viszont egy ilyen utolsó selejtes mocskot képesek kiadni húszmillió példányba, és az egész trilógiát tizenöt kiadásba... én ezt nem értem.

      Törlés
    2. Kedves Vonnie Spring!

      Nekem külön kategóriám van, ami a Szórakoztatásra Alkalmatlan Regények névre van keresztelve, röviden: SZ.A.R... :D Szóval itt senki nem fog felháborodni azon ha nyílegyenesen fogalmazol. Én is szoktam. :D Annyira szeretném azt írni neked, hogy folytasd a könyvet, mert jobb lesz. De nem lesz jobb. Ha folytatod, akkor azt azért tedd, mert mazochista vagy, és kényszert érzel a szenvedésre. Ha ez nem áll fent, akkor gyorsan tedd le ezt a remeket, és inkább olvass mást. Hogy ezeket a könyveket miért adják ki... Halvány segédfogalmam sincs róla. Én már nem egyszer dühöngtem amiatt, hogy annyi tehetséges író közül, akik ebben az országban írnak, miért nem tud a piac válogatni. Ha nem lenne meg az a morbid, humoros vénám, ami van, akkor kegyetlenül tudnék dühöngeni azon a tényen, hogy mennyi szenny kerül ki a boltokba, irodalom címszó alatt. Még szerencse hogy nem vagyok indulatos típus - amúgy meg dehogynem... :D Szóval a legjobb tanácsom Neked: tedd le ezt a könyvet, vagy ha mégis úgy döntenél, hogy megemészted, akkor vértezd fel magad a humoroddal, mert épp ésszel ezt kibírni, nem lehet. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
    3. Szia bocsi de nem értek egyet frigid volnál vagy ennyire könnyű levetni a lábamról? Merthogy én személy szerint olvadoztam olvasás közbe
      Még egyszer bocsi nem bántásnak szánom

      Törlés
  6. Sokkal nagyobb élmény volt a véleményedet olvasni mint a könyvet!
    Megint könnyesre röhögtem magam , és minden sorral egyett kell értsek.
    Én azt várom a második résztől (mert várom ) , hogy kiderül a Jesse életében volt valami őrült nagy gyerekkori trauma , ami miatt ilyen elcseszett neurotikus barom lett . Ezt a fordulatot nagyon hiányoltam az "elődök" után, de szerintem a következő részekben ezt is megkapom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre akár mérget is vehetsz, mert biztos, hogy rendesen meg lesznek majd indokolva a miértek... Én arra vagyok kíváncsi, mivel akarja majd az írónő leerőltetni a torkunkon a főhőse személyiségét. Mert a jelenlegi állás szerint, még a gyerekkori traumatikus élmények sem elég jók nekem ahhoz, hogy megbarátkozzam Jesse személyiségével. És még mindig állítom, hogy attól hogy valakivel történt valamikor valami, attól még nem lesz egy kezelhetetlen seggfej mire felnő. És Jesse seggfej. Nem tudok rá jobb jelzőt. :D Amúgy engem is majd szét vet az ideg, hogy olvashassam a folytatást... :) Szeretném újra fogni a fejem... :D Bár most is fogom az Örök rabság miatt... :D Örülök, ha ismét sikerült olyat írnom, amivel nevetős perceket idéztem elő Nálad. :)

      Törlés
  7. Kedves Roselyn!

    Engem is sikerült jókedvre derítened ezzel a kritikáddal nem vitás! :)
    Igaz én is elolvastam a könyvet és amit leírtál egyet is értek veled.Én is mazochistának vallom magam mivel biztosan hogy elfogom olvasni a folytatást.Hát Jesse múltja... valami nagyon elcseszett dolog lehet de hogy ennyire? :D
    A fogamzásgátlós tablettásos eltűnéses dolognál meg én is amellett voksolok hogy valamivel magához kell láncolni az asszonyt valahogy. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Eve!

      Örülök, ha sikerült megmosolyogtatnom Téged. :) Persze hogy el fogom olvasni a folytatást... Szeretek azon szörnyülködni, hogy ennek a kútnak sehol nincs meg az alja... ami amúgy szomorú, de ha megfelelő derűvel áll neki az ember lánya, akkor remek kis röhögőgörcsöket lehet kapni miatta! :) Fene ebbe a kényszeres önsanyargatásba. :) Ez a tablettás dolog meg... hagyjuk. Nálam kiverte a biztosítékot. Nagyobb baj az hogy még mindig nem értem a könyvet. A szereplőket sem. Diszharmonikus az egész. Amin már ennyi hasonszőrű könyv után már meg sem lepődöm. :) Szóval mi keményvonalasok tartsunk össze! :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  8. Kedves Linda!

    Ha kedves az életed A férfi alatt -hoz hozzá sem kezdesz! Egy hétig húztam halasztottam, hogy "na, de ha már elkezdted olvasd végig" és hátha alapon folytattam, de a végénél már a hajamat téptem. Befejeztem. Ennyi vitát, szétmenést, mint ebben a könyvben van...még nem láttam. Nem értem miként vette rá magát a kiadó, hogy kiadja.
    Viszont azt hozzá kell fűznöm, hogy általad és az értékeléseid által rengeteg jó könyvet olvastam el! Szóval köszönettel tartozom, a szórakoztatásért is, amit akkor nyújtasz, amikor olvasom az elemzésedet!(:

    Üdv,
    Zsuzsi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsuzsi!

      Sajnos már elkezdtem A férfi alatt-ot...Letettem valahol az 50. oldal környékén, és vettem egy mély levegőt. :D Bevallom őszintén, kikezdte az idegeimet. Önkínzás ide vagy oda, a könyv meredek. Már az elején az. Elolvastam helyette mást, ami nem sokkal volt jobb, a kritika épülőben van róla... Ez a műremek, amit végül is elolvastam a Játék a házassággal volt. Na, ahhoz is lesz egy-két szavam. :) De A férfi allatt nem tudom mikorra lesz kivégezve. Itt már vérre megy a harc. Most visszatértem Roth Beavatott trilógiájához. Kell valami aminek értelme is van, mert meg fogok bolondulni... :) Köszönöm a figyelmeztetést, meg fogom fontolni, hogy mennyire vessem bele magam ennek a remeknek a folytatásába. :) Örülök, ha találtál a véleményeim után olyan könyvet, ami szórakoztatott. És annak is, ha egy-egy könyvről írt véleményem megmosolyogtatott. Legalább ennyi haszon származzon már az emészthetetlen könyvekből. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  9. Nagyszerű kritika, teljesen egyetértek minden szavával!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett - a kritika, nem a könyv -, és köszönöm a kedves szavakat! :D

      Törlés
  10. Szia! Sokakkal ellentétben nekem tetszett a könyv! ☺ Persze rengeteg hasonlósàgot felfedez az ember,ha màr túl van pàr ilyen iromànyon. Valóban voltak idegesítő részek,de valamiért engem Ava karaktere jobban idegesített. Ezek az àllandó hisztijei a semmiért...pfff A pasival nem volt gondom. ☺Érdekes,hogy az ilyen könyveknél mindig a főhős nőkön tudok kiakadni és szegény pasit sajnàlom. Na mindegy! Bírom a kritikàidat ès az íràsaidat, ezen is jókat nevettem annak ellenére,hogy bírtam a könyvet. 😉

    VálaszTörlés
  11. Szia! Sok véleményedet és kritikàdat elolvastam màr. Ez is nagyon tetszett, jókat nevettem rajta, bàr megjegyzem nekem tetszett könyv. ☺ Jó voltak részek ,amiknél forgattam a szemem 😄és tele van tipikus,ezekre a könyvekre oly jellemző hibàkkal,de én élveztem az olvasàst. Én amit észrevettem,hogy a főszereplő csajoktól kapok agyvérzést,az àllandó hisztijüktől és szegèny pasikat sajnàlom. Engem pl szórakoztatott a kor kérdés. A fogamzàsgàtlós réstek nekem elég nyilvànvalóak voltak,hogy ki is a ludas. De hogy én is mondjak rosszat: a "piszkos zöld szemétől" màr azt hittem, hogy felkötöm magam! 😊

    VálaszTörlés
  12. Àtment mindkettő úgy làtom pedig zavar volt az éterben a telo szerint. ☺ Bocsi

    VálaszTörlés
  13. Àtment mindkettő úgy làtom pedig zavar volt az éterben a telo szerint. ☺ Bocsi

    VálaszTörlés
  14. Szia! Sok véleményedet és kritikàdat elolvastam màr. Ez is nagyon tetszett, jókat nevettem rajta, bàr megjegyzem nekem tetszett könyv. ☺ Jó voltak részek ,amiknél forgattam a szemem 😄és tele van tipikus,ezekre a könyvekre oly jellemző hibàkkal,de én élveztem az olvasàst. Én amit észrevettem,hogy a főszereplő csajoktól kapok agyvérzést,az àllandó hisztijüktől és szegèny pasikat sajnàlom. Engem pl szórakoztatott a kor kérdés. A fogamzàsgàtlós réstek nekem elég nyilvànvalóak voltak,hogy ki is a ludas. De hogy én is mondjak rosszat: a "piszkos zöld szemétől" màr azt hittem, hogy felkötöm magam! 😊

    VálaszTörlés
  15. Szia, ez az első kirtikád amit elolvasok, véletlen akadtam rá, és nagyon örülök neki, nem követek ilyen blogokat, igazándiból csak kattingattam mert le akartam tölteni a könyvet. De fhú, hát nem bánom hogy végül elolvastam, kb 30 percig olvastam és a végén már folyt a könnyem annyira nevettem. biztos hogy sok értékelésedet fogom még megnézni.
    köszi a derültséget :)

    VálaszTörlés