2013. július 31., szerda

Christina Lauren: Gyönyörű rohadék /2013/

Még mielőtt belemerülnék a könyv elmés kivesézésébe, két észrevételt szeretnék már itt rögtön az elején leszögezni - félek hogy elfelejtem. Hát hiába, akinek híg az agya...
Első:
Totális meggyőződésem ellenére - lehet hogy csak én vagyok teljesen dilinyós (sőt, több mint valószínű) - az első oldal után el kellett könyvelnem, hogy a "gyönyörű rohadék" nem a női főszereplő lesz, hanem a férfi főhős. Na ezen rögtön el is merengtem egy kicsit... Vajon miből is gondoltam én azt, hogy a "gyönyörű rohadék" csak és kizárólag nőnemű lény lehet? És nem fogjátok elhinni, de rájöttem hogy miből! Azok a bugyuta kereskedelmi adók, és azok nagy kedvenc brazil szappanoperái... hogy a ménkű csapná agyon azt, aki elindította ezt a hullámot... még valamikor időszámításunk előtt. Kezdtük először azzal, hogy a sorozatok címe a főhősnő neve volt: Isaura, Esmeralda, Rosalinda, Paula és Paulina - menten kiver a víz, hogy zsigerből emlékszem ilyen információkra. Megjegyzés: soha, semmilyen körülmények közt, nem néztem meg egy epizódját sem ezeknek a remekeknek! Még amikor a kétségbeesés kénköves poklának ikszedik bugyrában ültem, akkor sem. Vannak pocsék dolgok az életben, könyvek, filmek... aztán vannak azok amik nemhogy pocsékok, hanem egyenesen rémületesen, felháborítóan, otrombán buták, és értékelhetetlenek. Na ezek a sorozatok ilyenek. És én az ennyire elborult dolgokat élből bojkottálni szoktam. A tévém sikoltozna kínjában, ha akkora tiszteletlenséget követnék el ellene, hogy az áramkörein, és a folyadékkristályain hagynám átfolyni ezen típusú adatokat, akárcsak tíz másodperc erejéig is. Még besértődne, és nem volna hajlandó továbbműködni. És én szeretek jóban lenni a tévémmel. De kanyarodjunk csak vissza... szóval, miután megszoktuk, hogy minden hasonlóan igényes, végtelen hosszúságú, túldrámás agybaj címe a hősnő neve, a közvélemény - gondolom én - kezdte már megunni ezt. Azt nem hiszem, hogy a stratégiaváltás oka a brazil női nevek felélése lett volna... na de mindegy is. Jött a korszakalkotó megoldás, és átavanzsáltunk a következő hangzatos címekre, mint: 
Vad angyal;
Árva angyal;
Csacska angyal;
Édes, dundi Valentina;
Betty, a csúnya lány;

Igen, kicsit túl sok az angyal, de nekem a legdurvább betépés eddig a Klón c. valami volt... Halvány lila segédfogalmam sincs arról, miről is szólhat egy szappanopera, aminek az a címe hogy "Klón", de hogy határozottan nem is akarom megtudni, na az is biztos. Ezen felül még rémlik egy-két snitt valamelyik remekből, ahol a hősnő egy arcátlan, rosszakaró gonosz ribi... és a szinapszisaim már idomultak is: egy nem túl fantáziadús jelző + valami = női főhős. Képzelhetitek a döbbenetemet, amikor leesett a tantusz, hogy itt a "gyönyörű rohadék" kedves, tökéletes, markáns férfiúnk lesz. Ez sem nem előny, sem nem hátrány, csupáncsak egyszerű tényközlés.

Második:
Szerintem megint az én rendkívül beteg asszociációimból adódik, de a borítóra pillantva, azonnal Justin Timberlake jutott eszembe. Az állforma, a kartartás, a testalkat... még a nyakkendő vékonysága is... a szájforma nem klappol, ez tiszta... na de a többi. És ez azért nem túl jó hír, mert nem fogjátok elhinni, de nem kedvelem Justin Timberlake-et. Az úriember rajongóitól ezúton is elnézést kérek. Valószínűsíthető hogy az ellenérzésem ahhoz vezethető vissza, honnan indult a fiatalember. Fiúbandák, fiúbandák, fiúbandák... Az én szívem másokhoz volt lojális akkortájt, és mivel nem kaptam elég motivációt az elmúlt években ahhoz, hogy újra kelljen gondolnom az álláspontomat, így leginkább nem is érdekel sem a pasi, sem a körülötte zajló tömeghiszti. Mivel azonban a bölcsek szerint se, és szerintem se a borítóról ítéljünk meg egy könyvet, így ez a benyomás vajmi keveset nyomott nálam a latban, ezért lelkesen nekikezdtem az olvasásnak...   

"Egy ambiciózus gyakornok. Egy perfekcionista igazgató. És rengeteg indulat. Ismerje meg a történetet, amelynek blog előzményét több mint kétmillióan olvasták el online! 
Chloe Mills esze borotvaéles, mindent belead a munkájába, és éppen most szerzi az MBA-diplomáját. Egyetlen problémája van csak: a főnöke, Bennett Ryan, aki szigorú, korlátolt, tapintatlan és teljes mértékben ellenállhatatlan. A Gyönyörű Rohadék.
Bennett Franciaországból tért haza Chicagóba, hogy fontos szerepet vállaljon a családi médiavállalkozásban. Nem gondolta volna, hogy az az asszisztens, aki oly sokat segített neki innen, Chicagóból, míg ő külföldön volt, egy káprázatos, ártatlanul provokatív és végtelenül dühítő lény, akit mostantól mindennap látnia kell. A pletykák ellenére Bennett sohasem csípett fel nőket a munkahelyén. De Chloe annyira csábító, hogy már hajlandó érte kijátszani - vagy akár nyíltan felrúgni - a szabályokat, csak hogy megkaphassa őt. Az irodaépület bármely zugában.
Mikor az egymás iránti étvágyuk eléri a kritikus pontot, Bennettnek és Chloének dönteniük kell, milyen áldozatot hajlandók hozni, milyen nyereségért."

Kiadó: Lilith
Oldalak száma: 300
Ára: 3295 Ft



Pár oldal után két dolgot már el is könyvelhettem a siker mellett, és ezért külön kifejezném hálámat az írónőnek is:
1, Összetett mondatok - összetett gondolatok alkotják a téma vázát! Hihetetlen!
2, Latin és egyéb idegen eredetű kifejezésekkel is lehet találkozni a műben - végre nem éreztem úgy, hogy kötelező jelleggel hülyének vagyok nézve. Ledöbbentő sokkhatással ért fel az első ilyen élményem a könyv olvasása közben. Gondoltam is: mi a fene? Majd elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy az emberi értelem mégsem veszett el végleg a süllyesztőben.

A történetről nagy általánosságban elmondható, hogy sok újat nem tartalmaz, viszont a klisék közül nem a legrosszabb lett kiválasztva: főnök-beosztott katyvasz. Megunhatatlan. Külön említést érdemel az is, hogy kivitelezésében igényesnek, szórakoztatónak, és lendületesnek mondható. Ebből is igazolható az amit eddig is nem egyszer hangsúlyoztam már: attól hogy valami nem eredeti, még lehet nagyon jó. És ez a könyv - meglepő módon - tényleg jó.
Mindkét főhős gondolatait nyomon követhetjük, ami szintén teljessé teszi a képet, nem marad hiányérzetünk semmilyen fronton. Az is tetszett, hogy nem lacafacázik az írónő. In medias res beledob bennünket a dolgok közepébe - emiatt már a 20. oldal magasságában kamatyolunk. Nem mondom, hogy ez a tény rögtön felvillanyozott volna, de mivel eddig is ez volt a megszokott ütem, így nagyon nem is szóltam hozzá semmit. Úgy voltam vele, hogy vállrántás, és uzsgyi tovább... bár azért lábjegyzetben hozzáfűzendő, hogy némi lelkesedésvesztés sikeresen kísérte azt a vállrántást. Aztán ez a két, egymással kommunikációra képtelen idióta (tényleg azok, de a legjobb értelemben), elkezdenek alakulni, mint púpos gyerek a prés alatt, én pedig olyan jókat derültem magamban... Ha nem tucatszor éltem meg azt, amit ezek, életem folyamán, akkor egyszer sem. Az eltökéltség, miszerint többet nem (!), soha (!)... aztán mégis legközelebb amikor a helyzet adta... Másnap meg jött a párnagyömöszölős bujdosási kényszer. Ez az a fajta érzelmi hullámvasút, aminek minden pillanata képes valamilyen megmagyarázhatatlan perverz örömet okozni. Innentől már csak egy komoly aggodalmam volt, mégpedig: nehogy elszúrja az írónő a helyzet szerelmi részét. Nehogy átmenjünk bősz agonizálásba, mert akkor tuti meg fogok valakit tépni - leginkább magamat. És ugyan jött klisé, klisé hátán, mégis csont nélkül sikerült a szerzőnek az érzelmi szálat is szép kerekké fejlesztenie. Méghozzá nem egy helyen humorosan! És a csavar: menet közben a Büszkeség és balítélet járt a fejemben. Na nem azért, mert annyira hasonlít ez a történet arra, hanem mert a szereplőink rendre azért mennek el egymás mellett, mert meg vannak győződve arról, hogy a másik személyisége mennyire értékelhetetlen. A nő szerint a pasi bunkó - néha tényleg az, de szórakoztatóan az -, a pasi szerint a nő pedig leginkább egy jégcsap, aki még csak hírből sem ismeri a kedvességet. Aztán győz a kémia, majd a józan ész, és szépen fokozatosan mindketten rájönnek, hogy elhamarkodottan ítéltek. A szerelem szárba szökken, a világ ismét teljes szépségében pompázik, és mindenki boldog. Még én is!
A szex a szokásos jellemzőkkel bír a könyvben. Néha kicsit mocskos, de inkább vulgárisan, nem ténylegesen... ennek megint csak igazán örültem. Végre szembekerültem a heves kufirccal, análtágító, bilincs, és liternyi síkosító nélkül. Szokatlan volt.
Összegezve, Christina Lauren története megvett, vevő vagyok a széria további kötetire is. És ha csak egy kis igazság van a földön, akkor a következő könyv Gyönyörű idegen címmel még idén meg is fog jelenni. Legalább végre valami, amiért egy kicsit lelkesedhetem...

Értékelés: 7 pont         
Share:

9 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam a beszámolód, mondhatnám úgy is, hogy tűkön ülve. 7 pont :D
    Vegyes érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban,”féltem” egy újabb merénylettől,amit az agyam ellen akarnak elkövetni. Persze a választás mindig az enyém;vagy elolvasom,vagy nem.
    Hááát, én elolvastam és nem bántam meg. Jól bevált –mondhatnám koptatásig használt- ötletbörze ebben a könyvben is szép számmal fel volt vonultatva. Ami mégis tetszett,hogy kíváncsivá tett vajon még mivel fogják egymást „szívatni” :). Nem 3(!) és 5 hónap alatt jutottak el az ismeretlenség és az ’annyira beléd estem,hogy most rögtön házasodjunk össze és boldogan kínozzuk egymást amíg…’ szintig. Nélkülözve lett a bimbócsipesz,fenekelés,kikötözés,és társai.Ugye, hogy ezek nélkül is lehet észbontót khm... döngetni.
    Justin Timberlake nekem is eszembe jutott (utána nézve hasonló képen csokornyakkendő volt rajta).

    A múltkor említettem,hogy műfajt váltok(???).Hmm… nem sok sikerrel.Igazad van, nem tudtam megállni és máris beszereztem egy újabb próbálkozást - Az engedelmesség naplója (Sophie Morgan).

    Már várom következő bejegyzésed (A pokoli erény; S.E.C.R.E.T.; Holtodiglan –nálam kipipálva sorakoznak a polcon./Még a műfajtól megválás kísérletem előtt kivégeztem :)

    Üdv:Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A műfaj potenciálja vonzó... ezért nehéz abbahagyni. :D Ismerős. Te is megskubiztad Justint? Én is... Be is akartam ollózni, de aztán meggondoltam magam... :D Szóval a könyv tényleg jó volt, köszönöm a hozzájárulásod, és figyelemfelkeltésed. Lökött egyet az elhatározáson hogy elolvassam. Most pedig jöhet a többi... :D Majd meglátjuk. A baj, hogy ezek után nem sok kedvem van megint mélyrepülni. De fogok... tartok attól, hogy fogok. De míg élünk remélünk, ugyebár. :D

      Törlés
    2. Részemről az öröm.Kritikusnak "ajánlani" mindig nehéz. ;)
      Biztos,hogy lesz zuhanás -sajna-,de legalább lehet miről írni. :) Egy klasszikussal élve:"ember higgy és bízva bízzál" :D

      Üdv: Nicole

      Törlés
    3. Bármikor bármit szeretnél ajánlani, ne fogd vissza magad! :D Szerintem kezd nyilvánvalóvá válni, hogy egy rúgóra jár az agyunk. :D

      Törlés
  2. Az ajánlód után ennek a könyvnek is nekiestem, és rekord sebességgel elolvastam.
    Nagyon jól szórakoztam, kedvenc lett, bár elsőre elkerekedett a szemem amikor leribancozta a csajt, de bevallom, lassan kezdet tetszeni a stílus.
    Nagyon tetszett, hogy nem ment át csöpögősbe a történet, és a vége is klappolt, bár olyan érzésem volt, hogy még folytatnám egy kb száz oldalon a sztorit.
    Bírtam ahogy lassan összecsiszolódtak, hogy a pasi férfi maradt, és nem sírdogáló perzsacica lett a végére, bár visszaszerezte a csajt.
    Nem hiányoztak a segédeszközök, nagyon szuperül sikerült szexjelenetek vannak benne így is.
    Remélem a Gyönyörű idegen is hasonlóan jó lesz, az írónő nagyon bejött nekem.
    Szóval köszönöm az ajánlódat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A folytatás remélem legalább ilyen jó lesz.:-) Az elején még én is tartottam tőle, kicsit gyors a tempója, de egész kerekre sikerült kihozni az írónak a végét.:-) Bár mindegyik könyv ilyen volna... Nem lenne szavam.:-)

      Törlés
  3. Így van, kicsit hirtelen cseppentem bele az irodai szexbe, és a szöveg is mellbe vágott, de amikor a csaj otthagyta a pasit lógva, azon én akkorát mulattam, hogy tudtam, nekem való ez a könyv.
    Nem egy brit klasszikus, de asszem az utóbbi időben leadtam kissé a színvonalat, határozottan könnyedebbek, kevesebb agymunkát igényelnek az ilyen könyvek.
    Ez egyelőre a kedvenc az utóbbiak közül.
    Köszi érte.
    Üdv: Ildikó
    U.i.: szokj csak vissza az olvasásra, hiányolnám a kritikáidat :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó! :)

      Olvasás terén terepen vagyok, most két könyvet is nyúzok egyszerre, amit nem szoktam, de le vagyok maradva. Reményeim szerint a hétvégére alkotni is fogok majd, egy tartalmasnak alig nevezhető, de reméljük azért szórakoztató valamit. :D Bár egyik könyv sem olyan, de majd meglátjuk mi sül ki belőle... :D Bárki bármit is mond, az ebben a kategóriában megszületett könyveken, ha az ember nem veszi vészesen komolyan őket, akkor szakadásig lehet rajtuk nevetni... vagy sírni. :) Embere válogatja. Én az elsőket még igyekeztem komolyan venni, de amikor olyanba ütközik az ember lánya, hogy az ominózus hősnő naphosszat fenéktágítóval a hátsó bejáratában járkál szorgalmasan fel s alá... nos akkor nehéz a komolyságot megtartani. :D Lehet hogy rossz vagyok, amiért helyenként kifigurázom ezeket a könyveket, de az ésszerűségnek megvannak a maga határai, és ami azon túl esik, az szabad préda. :) Nagyon örülök annak, hogy ilyen lelkesen olvasgatsz, mind a blogot, mind ezeket a könyveket. Nem állítom hogy nem lesznek mélyen kínszenvedősen fájdalmas pillanataid, de mindenképpen élmény mindegyik ilyen jellegű iromány. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  4. Második elolvasásra is nagyon tetszett, Bennett még mindig az álompasi, lehetne az én bugyiszaggatóm is :D :D A második részben mondjuk Will is megéri a pénzét ;)
    Amúgy szerintem a "borítós pasi" Adam Levinera hasonlít :)
    A sorozat többi kötetével nem tudom mi a helyzet, a kiadó egyik levelemre se válaszol, angolul meg nekem nem az igazi... de a remény hal meg utoljára, hátha kiadják, sőőőőt a novellákkal együtt, mint "befejező" kötet :D

    VálaszTörlés