Lehet hogy első ránézésre - kiindulva a nagyméretű számból - nem szűrődik le, de ha valami nem áll közel hozzám, akkor az a dominancia - női oldalról. Megharapni valakit, vagy a vágy hevében összekaristolni a szeretőm hátát és egyéb testrészét azzal nincs semmi bajom. De hogy én egy ostorral ütlegeljek valakit...oké megostorozok én bárkit, ha kéri, de nem fogok attól begerjedni. Az arcomra kiülő elégedettség, és sátáni mosoly egy ilyen manőver közben, teljesen más érzelmeknek lesz köszönhető. Életem elég sok területén kell komolyan összpontosítva helytállnom, semmi szükségem arra, hogy még az ágyban is én legyek az irányító fél. Ha már játékok, akkor inkább én legyek az akit irányítanak, vagy ha nagyon elkap a romantikus hév, akkor jöhet a fifty-fifty, de abszolúte semmi hajlamom nincs a megkötözésre, vagy a náspángolásra. Nekem úgy kerek a világ, ha a férfi az erő, én meg a zavar a biliben, amivel nem képes mit kezdeni. Hiszem hogy bárminemű kapcsolat az emberek közt komoly agymunkát igénylő meló, és szeretem ha verbális síkon én vagyok nyerésben, de az ilyenfajta ellenállásomat rendszerint a hálószobán kívül hagyom. Emiatt mindig van bennem némi fenntartás, amikor olyan könyv kerül a kezem ügyébe, amiben bőrszerkóba bújtatott, körömcipős "nyald meg a csizmám" típusú hölgyemények, bilinccsel a kezükben, teljes harci díszben igyekeznek leigázni a FÉRFIT. A fülszöveg után be is kapcsolt nálam a riasztó, és nem állítom hogy nem ugrott görcsbe már előre a gyomrom.
Heather Pierce unja, hogy szakmai és magánéletében is a háttérbe szorul. Egyetlen éjszakára kétségbeesetten szeretne más bőrébe bújni, ezért részt vesz egy villámrandin. Talán itt, névtelenségbe burkolózva, új emberré válhat, amíg másként nem dönt. Amikor egy férfi, akinél esélye sem lehetne, az asztalához ül, Heather összeszedi minden bátorságát, és átveszi az irányítást, titokban attól félve, hogy elrejteni kívánt valódi énje elutasításra talál.
Tony Carmine, beszerzési igazgató és nemzetközi hírű nőcsábász, élete legfontosabb üzletét készül megkötni. Azonban egy villámrandin megismerkedik Heatherrel... és felfedezi, hogy talán éppen alárendelt szerepre van szüksége. Heather buja érzékisége megszállja minden gondolatát, égető vágy ébred benne, hogy magáénak mondhassa a legizgalmasabb szeretőt, akivel valaha találkozott. Egészen addig, amíg egy nap be nem sétál a konferenciaterembe, és meg nem látja Heathert az asztal túloldalán."
Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 364
Ára: 3499 Ft
 |
| C.J Ellisson |
Na de azért kevés ennyi információ ahhoz hogy elrettentsen, így lendületesen elkezdtem olvasni a könyvet. Két dolog rögtön meg is fogott:
1, Mindkét fél szemszögét megismerhetjük, ráadásul mindkettőt E/1-ben. Találkozhatunk a FÉRFI belső gondolati foszlányaival is. Hogy ez most mégis mennyire hiteles, lévén hogy az író az nő, abba nem mennék bele. Ha tucatnyi szexuálpszichológus, és párkapcsolati kutató sem bírt dűlőre jutni a női és a férfi agyban lezajló folyamatok különbözőségeit illetően, akkor nem leszek annyira naiv hogy elhiggyem, hogy egy romantikus erotikus könyv lesz majd az áttörés. Biztos van olyan pasi aki gond nélkül képes lenne azonosulni Tonyval, és biztos lenne legalább ugyanennyi aki nem. Főhősünk személyisége nem a legbonyolultabb, mondhatni teljesen átlagos, de a maga egyszerűségében megnyerő. Bizalomgerjesztő. Számomra egy kicsit lapos - nekem a harsány, rossz fiús alkatok a gyengéim (ki hitte volna, mi?) - de ezzel párhuzamosan szimpatikus is. Szinte már magam előtt látom, ahogy bimbózó szerelme elmélyül, ahogy megszilárdul, és kiteljesedik, megnősül, majd megnemzi a maga kettő egész akárhány tizednyi gyermekét, és leül mint az iszap. Kellemes. De az legyen a legnagyobb bajom egy ilyen könyvnél, hogy a főhős jelleme "kellemes".
2, Főhősünk neve egyenesen páratlan. Tony. Semmi tupír... Sehol egy Cade, vagy Dominic, vagy Damon, vagy Damien, vagy mit tudom én. Erről rögtön eszembe is jutott egy tanulmány, miszerint nekünk nőknek a név is olyan tényező, ami számít. Persze mi nők előszeretettel szónokolunk arról, hogy a belső értékek a legfontosabbak, és tény hogy emocionálisabb félként, sokunk komolyan is gondolja ezt, és ha a nagy szerelemről van szó, akkor az érzelmi beállítottságunk szépen felül is írja az értékelésünkben a kisebb hibákat, de... azért az érdekes statisztika, hogy egy Dávidot vonzóbbnak ítélünk meg, mint mondjuk egy Bélát. Persze ez csak első benyomás szintjén működik, de ott bizony működik. És persze ebbe a statisztikába azon hölgyemények rétege sem fér bele, akik a kiválasztott kedvest bankszámla, vagy autótípus alapján ítélik meg. Ilyen is előfordul, és meggyőződésem, hogy az ilyen elvárásokat támasztó nőknek, majdnem teljesen mindegy, hogy most az a pasi Dávid, vagy Béla. Meg aztán persze ott vannak az átmulatott éjszakák esetei is, amikor minden halk sóhaj után, a legtöbb ami kiszállingózik az ember ajkai közül az az "édes", meg a "jesszus" - ami legalább részben klappol, mert itt-ott kapcsolódik egy férfinévhez. Én például az a fajta vagyok, akinek rém pocsék a névmemóriája. Olyan emberektől is meg szoktam kérdezni, hogy hogyan is hívják, akikkel már évek óta együtt dolgozom, mert éppen rövidzárlatot kap az agyam. Még mázli hogy a Sors ezt figyelembe vette, mert engem kísért egy férfinév, méghozzá az Attila. Az első csókom, és az első kamatyom is "Attilához" fűződik - nem, nem ugyanahhoz az emberhez. Az úgy unalmas lett volna. Majd jött egy kis színesedés ezen a téren az életem ezen szakaszán. Volt itt minden az ábécé betűi közül. Talán a legmeredekebb a Rudolf volt. A rénszarvas. Vagy a "rudi"... - ez utóbbiból lehetetlen volt nem kihozni több tucat szexuális célzást. De a barátaim körében is előfordultak ám humoros nevek - hihetetlen, de azért nem mindenkivel feküdtem le... Ilyen volt egyik kedves volt osztálytársam/barátom családneve is. Czövek. Ó, hogy mit nem hallgatott tőlem szegény jó hosszú időn keresztül. És a slusszpoén. Ahogy az már lenni szokott, engem is kobakon talált a Végzet - vagy egyéb fertályon, ez a mai napig nem tisztázott - és belehabarodtam a mostani páromba. És nem fogjátok kitalálni hogy hívják. Hát Attilának! Oké gyakori név, meg minden, de ennyi "Isten ostorát" besűríteni egy életbe, ráadásul mindig a stratégiailag fontos helyekre... Elhatároztam, hogy ha a Sors egyik vértelen tréfájának köszönhetően, egyszer újra a piacon találom magam, én olyan sebesen fogok rükvercbe kapcsolni a következő Attilánál, mint Superman. Na de megint elkanyarodtam a könyvtől...
Szóval a technikai felépítés az tetszett. Mellesleg az érzelmi felépítés sem volt rossz. És a vártakkal ellentétben, ez az egész "ki is itt a domináns" játék, olyan finoman és ízlésesen lett megalkotva, ami nem feküdte meg a gyomromat. Tony vevő Heather játékaira, élvezi a számára még ismeretlen terepet, módfelett fel is izgatja, de azért szépen fokozatosan elkezd átlátni a szitán, és a hatalmi kérdések valahol a könyv utolsó harmadában visszazökkennek a megszokott kerékvágásba. És nem, a megszokott kerékvágás alatt nem azt értem hogy férfiúnk játszószobává alakítja a nappalit, és a csillárról lelógatva döngeti kedvesünket, miközben paskolóval üti hurkásra a fenekét. Itt szeretkezünk kérem szépen. Szokatlan a többfütykösös játékok után, de mindenképpen felemelő. De azért nem maradunk le az újdonságról sem. Már akinek ez újdonság. A 179. oldalon az általam eddig olyan nagyon hiányolt rektális izgatás is helyet kap - Heather kacér ujjacskája bizony befeszül Tony farpofái közé. De nem kell agyérgörcsöt kapni. Csak kis ideig fickándozik ott, nem száguldunk bele a fisting szó szerint mély örömeibe - nem is értem hogyan is gondolhatta az Ulpius erről a könyvről, hogy erotikus, miután sikeresen ránk zúdította a blogban már előzőleg bemutatott remekeket. Semmi giant méretkategóriás pénisz, semmi kikötözés, és foltosra ütlegelés, még Heather orális tevékenysége is csak érintőleges...Úgyhogy én úgy is döntöttem, hogy jelen könyvünk nem is képezi a romantikus erotikus irodalom részét tevőlegesen. Vagy - és azt hiszem ez lenne az inkább helytálló - ez volna a romantikus erotikus kategória, merthogy van benne ROMANTIKA is, és nem csak pornó jelentek százával, kicsi a rakást játszva, amitől heveny agybajt lehet kapni. Csak mivel a kategóriát már ellepték a horrorisztikus, sekélyes, csak és kizárólag reszelésről szóló könyvek, így sajnos ennek a műnek új kategóriát kellene keríteni. Azon túl persze, hogy bőven az "olvasható", és "élvezetes" listákon szerepel.
Ami talán egy kicsit hagyott bennem némi tüskét, az a barátok felvonultatása volt. Nem a pasik részéről. Az világos, átlátható, némi sör, és sport...Na de a lányok. Rémálmaim egyike, amikor nőkkel kell szót értenem. Olyan nőkkel, akik tipikus NŐK. "Jó a hajam? Jó a rucim? Nézd már ezt a retikült! És amúgy is, miért is nézel ki te most ennyire jól? Nem lehetsz feltűnőbb nálam... bla bla bla..." Remek. Ez a versenykényszer a női berkekben nemes egyszerűséggel a pillanat tört része alatt hozza ki belőlem a hárpiát. Letojom, de igazán magas ívből, hogyan néz ki a barátnőm...Csinos? Örülünk neki! Bepasizott? Meghágták? Vége a hosszú frusztrált napoknak? Na ide annak a pasinak a kezét, akinek ez köszönhető, hadd rázzam meg. A hiszti, és a féltékenység, kell a fenének. Igazán széles terepen lehet vadászni, van még ott ahonnan ez jött. De nem. Vannak nők, akikből csak úgy harsog az hogy "az enyém", amivel nem is volna baj, ha ezt csak egy pasira értenék. De az a fajta nő, akire én gondolok, az általánosítja ezt minden férfira. Vannak nők, akik belehalnak a figyelem hiányába, és kedves hősnőnk barátnője eleinte ilyen. Aztán felenged, de a történet elején nagyon nem volt a lelkemnek kedves.
Ezen felül nem nagyon van mit mondanom. C.J. Ellisson bebizonyította hogy ügyes író. Könyve harmonikus, idilli, szórakoztató, egyenletes. Nem összecsapta a történetet, hanem felépítette, szépen fokozatosan. Helyenként kellően vicces, máskor egyenes. És ami megnyert engem véglegesen, hogy ennek a könyvnek a végén lemarad a minden ilyen történetre annyira jellemző nagy szerelmetes vallomás. Itt JÓZANOK a szereplőink, és BELÁTJÁK (azt a mindenit!), hogy két remek hét után, még egy kicsit gyors volna az "sz" betűs szóval dobálózni. Nem hittem volna, hogy valaha meg fogom élni ezt a pillanatot. Szóval a könyv aranyos, a világ újra kerek, én pedig elégedett vagyok... mi kell még?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése