2013. január 3., csütörtök

Sylvia Day - Melléd Láncolva /2012/

Aki olvasta előző bejegyzéseimet, az tudja, milyen vehemenciával kerestem azt a romantikus/erotikus könyvet, ami minden elvárásomnak eleget tesz. És mielőtt azt hinnéd, kedves olvasó, hogy a mostani bejegyzésem is arról fog szólni, hogy jelen könyvünk sem kivétel a már megszokott tucatidegesítő könyv közül, előre leszögezném, hogy ez nem így van. Történelmi jelentőségű pillanatot fogok felavatni ezzel a kritikámmal, mert saját magam is meglepve, azt kell mondjam: Sylvia Day Crossfire sorozatának második kötete, minden szempontból, sikeresen és visszavonhatatlanul megugrotta a lécet. Ha szentimentális típus lennék, akkor most ugrálva kiabálnám a Világba, hogy: igen, ez az! De mivel nem vagyok, így a magam halk, és szűkszavú módján (remélem áthallani az iróniát) fogok lelkesedni.



Az első könyv elolvasása után, bár nem húztam le a történetet, volt némi fenntartásom a második részről. Az első könyv összecsapottnak, ziláltnak tűnt, és nem igazán értettem mit is akar kihozni belőle az írónő (szerintem ezt még Ő maga sem tudta), így nem is tudtam mit is várhatnék a folytatástól. 
Eva az első könyvben egy kicsit dezoriántáltnak, hisztisnek tűnő női figura volt, akiről annyit tudni, hogy szexuálisan bántalmazta a mostohatestvére. Természetesen, ahogy az ilyen könyveknél ez lenni szokott, ehhez a problémához vezette vissza az írónő a szexuális szélsőségességet (amivel akkor sem, és azóta sem tudok egyetérteni, de mivel ezt már párszor kifejtettem, most nem fogom), és mivel az érzelmi vonalak nem voltak szakszerűen felépítve, így az egész történet félkésznek érződött. Eddig. A második kötet profi módon magyarázza meg a miérteket. Eva most is ugyanolyan hisztis, mint az első részben, de most olyan szépen és elegánsan levezeti saját érzéseit, hogy minden nehézség nélkül meg lehet érteni, sőt együtt is lehet érezni vele. Gyönyörűen összegzi, miért betegesen féltékeny, miért fél elveszteni amit Gideontól
kapott, és mindezek mellett a tipikus női gondolkodásmódot is felvázolja. Ami olykor tudatos, olykor viszont teljesen ösztönszerű, és Eva esetében még hangsúlyosnak is mondható. Emellett nagyon szép életszerű képet kapunk - mindkét fél részéről - arról a küzdeni akarásról, aminek a célja kapcsolatuk fenntartása, és megóvása. A ragaszkodni akarásról, arról, hogyan igyekeznek a saját kis boldogságukat mindenekfelett megőrizni, a józan eszükkel párhuzamosan. Problémák akadnak dögivel, mind lelkileg, mind a környezetbeli hatásokat illetően, és a bizalom magasiskolájának profizmusát szükséges szereplőinknek elsajátítani ahhoz, hogy kapcsolatuk működőképes maradjon. És ez utóbbi a buktató, mivel két olyan emberről van szó, akiknek a bizalom, nem több egy üres frázisnál. Van egy jelenet a könyvben, amikor az első párkapcsolati tanácsadásukra mennek a főhősök. Ez volt ez első olyan momentum, amikor elkezdtem azon tanakodni, hogy talán mégsem elpazarolt idő lesz ez a könyv. Ez a jelenet tele volt tökéletesen megírt frappáns párbeszédekkel, és nem volt elhanyagolható a helyzetkomikum sem. Néhány szösszenet:


"-Miről szoktak beszélgetni? - kérdezte dr. Petersen, mindkettőnkhöz intézve a kérdést.
 -Én főleg mentegetőzni szoktam. - morogta Gideon. Dr. Petersen felpillantott.
 -Mi miatt?
 -Minden miatt..."

Hát nem életszagú? De igazán!


"-...Hetente hányszor szexelnek? Átlagban.
Elvörösödtem. Gideonra pillantottam, aki elvigyorodott.
-Hmmm....- húztam el a számat. - Rengetegszer.
-Naponta?...Naponta többször?
Gideon közbeszólt:
-Átlagban."

"- A kapcsolatuk kezdettől fogva erősen szexulaizált? - érdeklődött.
Bólintottam, bár nem nézett rám.
- Roppantmód vonzódunk egymáshoz.
- Ez nyilvánvaló. - pillantott fel a doktor, és kedvesen elmosolyodott. - Mindazonáltal szeretném önökkel megbeszélni az absztinencia lehetőségét, amíg...
- Szó sem lehet róla. - vágott közbe Gideon. - Esélytelen. Szerintem inkább úgy koncentráljunk azokra a dolgokra, amik nem működnek, hogy közben nem szüntetjük meg azokat, amik viszont működnek.
- Nem vagyok biztos benne, hogy valóban működnek, Gideon. - felelte dr. Petersen nyugodtan. - Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan kellene.
- Kedves doktor - dőlt hátra Gideon. Maga volt a megtestesült hajthatatlanság -, csak akkor tudnám megállni, hogy ne érjek hozzá Evához, ha halott lennék. Találjon valami más megoldást."

Gideon elzárkózása azonban teljesen felesleges, mert a Sors úgy hozza, hogy kényszerűségből, pontosan ebbe a távolságtartásba sétálnak bele. Nathannak, Eva mostohatestvérének a felbukkanása, nem tervezett fodrokat indukál, nem csak Eva és Gideon, hanem a könyv összes szereplőjének az életébe, és a könyv vége egy szépen felépített thrillerbe csap át (és itt nincs gunyoros mellékzönge). Élvezet volt olvasni, hatottak rám a kétségek, a félelmek, és a történet végére sikeresen megrendültem. Mivel nem szeretném agyon spoilerezni a bejegyzésemet, erről többet nem írnék. Jelen könyvünk esetében tényleg nem éri meg lelőni a poént előre.

Volt egy másik meghatározó jelenete a könyvnek, ami szintén maga mellé állított. Gideon találkozik a volt menyasszonyával, ami miatt Eva vérszemet kap, és azzal kompenzál, hogy nyilvánosan megcsókolja a volt szeretőjét, aminek persze Gideon is a tanúja. 
A felhalmozódott feszültséget az egyetlen kommunikációs csatornán vezetik le, amit ismernek, és ami működik is kettejük közt, a szexen. Gideon elég agresszívan visszatartja Evat a beteljesüléstől, és arra követel választ, hogy miért is tette Eva azt, amit tett. Még a nő számára sem tudatos a reakciója, így először nem tudja mit is vár tőle a férfi, de aztán a kimerültség, és a düh miatt elveszti a kontrollt és a következő zajlik le köztük:

"- Gyűlöllek - zokogtam, és csupa könny lett az arcom, meg előttem a bőrülés.
Rám hajolt és a fülembe lihegte:
- Mondd meg, miért, Eva!
Felkavarodott és kifröccsent belőlem a düh.
- Mert megérdemelted! Mert meg kell tudnod, hogy milyen érzés! Hogy mennyire fáj, te énközpontú seggfej!
...
- Angyalka!... Az én makacs, gyönyörű angyalkám. Végre eljutottunk, az igazsághoz."

Olyan szépen ívelte ezt a jelenetet is az írónő, hogy azelőtt emelem a kalapom. Itt nincs megadás, meg félbehagyott jelenet, mint James esetében volt. Itt eljutunk a konklúzióig, ahogy annak rendje és módja szerint kell. Nagyon tetszett végig a könyvben, hogy két erős akaratú ember küzdelmét láthatjuk, ahol egyikük sem hajlandó feladni saját magát (többek közt azért sem, mert komolyan megküzdöttek azért a kevésért is ami van nekik), és mégis olyan mérvű gondoskodást (sok esetben szélsőséges odafigyelést) tapasztalhatunk a szereplők közt, ami kikristályosítja azt a mély valamit, amit a köznyelv előszeretettel titulál szerelemnek. Komoly pszichológiai, és viselkedésbeli problémákat taglal a történet, és nem lebutítva, hanem nyersen, realisztikusan. Még azzal is sikerült megbarátkoznom, hogy hőseink a felső tízezer tagjai, annak minden előnyével, hátrányával együtt. Most először nem éreztem kényszeredettnek ezt a kontextust. És hát a könyv befejezése, nemes egyszerűséggel: páratlan. Olyan dzsungelbe vezeti be az olvasót, ami sok kérdésre választ ad ugyan, de azért felvet jó pár másikat is, és már előre várom, milyen hasadásokat fog okozni ez a trilógia záró epizódjában. Összegezve: James elmehet a süllyesztőbe, mindenki mással együtt. A romantikus/erotikus irodalom koronázatlan királynője számomra: Sylvia Day. Nagyon merem remélni, hogy a harmadik könyv is hasonló színvonalon lesz megírva, és hogy ezáltal vége a hanyatlási tendenciának.

/A képeken, leszámítva a csókosat, Henry Cavill, és Amanda Seyfried szerepel, valami miatt megállás nélkül ők jelentek meg előttem, miközben olvastam. Christian Grey szerepére valamiért nekem nem passzol Henry, viszont Gideon szerepére tökéletesnek tartom./
Share:

9 megjegyzés:

  1. A datáról már törölték a linket!

    VálaszTörlés
  2. Ajh, fantaszikusan leírtad *-*
    Én csütörtök-péntek olvastam el mind a két könyvet, szóval elég tömény volt, és azt hiszem számomra túl elnyújtott volt. Az első könyv végére már éreztem, hogy túl sok a feszültség, a de másik könyv eleje-közepe már túl sok volt.
    Bár ez valószínű az én hibám. :D
    Amiket leírtál, azok a részek számomra is kedvencek voltak.

    Fantasziktus könyv, de azt hiszem csak annak, aki tényleg elég erős hozzá lélekben :D Pedig már nem vagyok 12éves, a majdnem 20 évemmel saját magam is megleptem, hogy mekkora hatással volt rám a könyv, de ez is azt bizonyítja, mennyire jól el van találva :))

    Tündér.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tündér! :)

      Mindig öröm számomra dicsérő szavakat olvasni, így köszönöm, hogy rám szántad ezt a pár mondatot. :) Ebben a kategóriában Day nekem eddig a legjobb, de idén sem maradunk erotikus könyvek nélkül, az Ulpius jóvoltából, több kitűzött erotikus/romantikus könyvük is van, és lassan meg is fognak jelenni. Hasonló kategóriában ettől csak meredekebbet tudok ajánlani, kezdve Maya Banks: Édes megadásával...na az még az én arcomba is sikeresen felkergette a vért. Daytől jóval szélsőségesebb. Ha eddig nem olvastad, szerintem tégy vele egy próbát...Nem túl tartalmas könyv, de erotikában nem ismer korlátokat...Amit ne végy a kezedbe soha: Sara Fawkes...kár időt pazarolni rá! És természetesen ott vannak még a szürkék, aminek az első kötete még so-so, utána már csak a mély hanyatlás érződik, szerintem...:D Még egyszer köszönöm a kedves szavakat, az meg külön öröm, hogy hasonló véleményen vagyunk a könyvet illetően! Üdv, Linda

      Törlés
  3. Kedves Linda!

    Szürke után kipipáltam ezt a két kötetet is, miután olvastam itt a véleményed. Tetszik, hogy Eva személye sokkal életszerűbb mint Anastasiáé,(az életkorához hű érettséggel) kevésbé erőltetett jóindulattal, azonosulhatóbb hisztikkel, reakciókkal. Ahogy írtad, Eva és Gideon (mikor először olvastam a nevét, a Gedeon bácsit dúdolgattam 2 napig...:)) szerelme is határozottan különlegesebbnek hat, valóságosabb az önfeladás nélkül. Szóval könnyebben emészthető a történet.

    Ami viszont számomra érthetetlen volt az a szex... most komolyan, ha Evának olyan nagy Gideon azzal a 20 centiével, akkor hogyan képes 2-3 orgazmus után jobban befogadni?? Mert a hüvely ugyebár rugalmas, főleg a nagy izgalmak hatására minden más reakció is beindul, ráadásul nem egy kezdő lányról van szó... Lehet csak én működök másképp, de egy kielégülés után, pont hogy szűkebb leszek, kevesebb vággyal... (na ez túl személyes infó, be is fogom a számat, viszont érdekelne, hogy is van ez :)) Az meg már a vicc kategória, hogy nincs több hely, ezért folyik ki... Úgy látszik az írónő sem az anatómiát sem a gravitációt nem ismeri.

    Azért tetszett a könyv, és el fogom olvasni a harmadikat is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dia!

      A harmadikkal óvatosan, mert az borítja a teljes láncolatot. De valami brutálisan, és otromba módon. :D
      A szex... khm... a megközelítés fókuszpontja, hogy nem szabad belegondolni. Soha! Ha megteszed sírva fogsz röhögni. Vagy csak sírni fogsz. :D Bár elég karakánnak tűnsz, így azt hiszem marad a bősz vigyorgás részedről... A lényeg: ha realisztikusan írnának az írónők, akkor 80 kufircos jelenet helyett csak 8 volna egy könyvben. Merthogy olyan pasival sem futottam még össze eddigi életem folyamán, aki megszakítás nélkül kibírna 5-6 menetet, legalább ugyanennyi (ha nem több) orgazmussal. A harmadik után már csak meleg levegő lövell ki (ezt viszont tapasztalatból tudom :D). A másik, hogy a jelenetek terjedelme sem húsz oldal volna, hanem kettő. Olykor megspékelve olyanokkal hogy "én mindjárt..." - "jaj ne... várj!" - "sajnálom!". És ezt nem a rosszindulat mondatja velem, hanem csupán csak az a tény, hogy olykor - túlfűtött állapotban - nem jön össze a fogösszeszorítós, anyósomra gondolós módszer. Ja igen, és feltételezhetően azt hiszik az írónők, hogyha azt írják le hogy "átlagos méretű péniszével" akkor mindenkinek lelohad a libidója... Részemről tök mindegy hogy most egy husángról olvasok, vagy egy fürge kis fickándozósról, a lényeg az igényesség volna. Olyannal pedig nem igazán találkoztam még. :D

      Törlés
  4. Kedves Linda!

    Írtam már választ, de vagy eltűnt vagy csak simán béna vagyok...
    Mindegy :)

    Lényegében azt írtam, hogy azóta elolvastam a harmadik kötetről írt kritikádat, és ohhhhhh :((( Pont a szex, ami olyan hihetetlenül, szánalmasan, eltúlzott, pont az kerül a középpntba??? De legalábbis nem javul... Nem is értem, van akinek ez bejön? Még én sem lennék képes 5 orgazmusra egy alkalommal, nemhogy a pasim... Bár lehet, csak szépen be vagyok etetve... és nem is szeret!!!
    Szóval jegelem a folytatást. Inkább keresek más elfoglaltságot, ami valóban szórakoztat. (Mondjuk kötelezem a pasim az 5 orgazmusom kicsikarására :D)

    Még annyit, hogy az oroszlános hasonlatod az ideális férfiállat jellemzésére nagyon tetszett!! Ennél jobban megfogalmazni nem is lehet. Idézlek is majd baráti társaságban, ha nem bánod. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bölcs döntés, hogy későbbre napolod a folytatást. Vértezd fel maga, ha jót akarsz, mert nagyon meredek a dolog! :D Nem vagy képes zsinórban 5 orgazmusra? Hát én ezt nem is értem! Pedig már annyiszor leírták hogyan is kell ezt csinálni. Mindennek az alapja, a macsó, harminc centi hosszú, és legalább hat centi vastag szerszámmal rendelkező pasi, akinek az illata feromonokkal teli, és olyan a tekintete mint egy fekete lyuk, magával ránt, bevonz, és nem tudsz menekülni. Kérlek ha látsz az utcán egy ilyen pasit
      1, ugorj rá, mert még elszalad
      2, szólj nekem is, mert ekkora csodát még nem láttam, és hajt a kíváncsiság
      Földi halandó - mint példának okáért a párod - nem lesz képes csak a hangjával, és a megjelenésével orgazmust kiváltani belőled. Ahogy sajnos az én párom sem belőlem. Nekünk ez jutott osztályrészül. Ennek oka pedig az, hogy
      a, nem vagyunk bamba egyetemisták vagy new york-i pályakezdők, milliomos anyucival, és mostohaapucival a hátunk mögött
      b, nem vagyunk szüzek, illetve (remélhetőleg) egyikünket sem erőszakolták meg - fontos tényező, mert fent említett férfitípus érzékeny erre a két tulajdonságra, képes ránézésből megítélni, vagy kiszagolni.
      Ezt figyelembe véve, totális bukás a dolog. Az "átlagos pasinak" pedig - nem akarok illúzióromboló lenni, de - korlátozott az állóképessége. Normál esetben, ha egyszer elsül, akkor kell némi rehabilitációs idő, hogy újra feltámadhasson. És hogyha ez az idő több percet is igénybe vesz... nos ez egyértelmű jele annak, hogy nem is kíván igazán. Vagy ami még rosszabb, "problémái" vannak... Ezt így végigvezetve, egyértelmű hogy nekem válságban van a párkapcsolatom. Kezdjük azzal, hogy a férjem csak 175 centi! Komolyan mondom, kezdek kétségbeesni... :D:D:D

      Részemről a megtiszteltetés, ha idézni fogsz bárhol is. :D:D:D:D

      Törlés
  5. Húúú áldom az eget hogy rátaláltam a blogodra!

    Most vagyok túl az ötven árnyalat és a Crossfire trilógiákon és szétröhögtem az agyam a kritikáidon. A férjem meg csak néz a hátam mögött , hogy milyen vicceket olvasok hogy itt vergődök a röhögéstől.
    Egyébként szinte mindennel egyetértek amit írtál. A Day könyvekben már automatikusan ugrottam át a szex jeleneteket, csak a párbeszédeket olvastam a második kötettől.

    Mondjuk azért kiakadtam tegnap este mikor a "trilógia" harmadik könyvének a végén az állt hogy igen kedves olvasó jól látod , hogy a történet még nem ért véget.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Edit!

      Örülök, ha sikerült a véleményemnek egybe esnie a tiéddel, illetve annak is, ha egy kicsit meg tudtalak nevettetni. Ezek a típusú könyvek el szokták érni nálam, hogy elkap az agybaj. Férjedet nyugtasd meg, hogy minden rendben, és értékeljük a férfiak bölcsességét, mert ők határozottan nem olvasnak ilyeneket. :D Hááát nem is tudom milyen tanáccsal lássalak el az ilyen könyvek terén. :D Azt hittem hogy a Szürke volt az egyik mélyrepülés, de sajnos, ahogy haladtam előre a piacon, voltak jóval nagyobb zuhanások is. Day pedig egyenesen szembeköpte a saját sorozatát. Öt kötetesre tervezik egyébként... nem tudom mi lesz a fennmaradó másik két kötetben, mert már ez a harmadik is egy vicc volt. De hát ennyiből kell meggazdagodni, ha már hagyom hogy a rosszindulat megszólaljon bennem. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés