2012. augusztus 25., szombat

Tömegeket megosztó bestseller: A szürke ötven árnyalata


A napokban adta ki az Ulpius E L James, egyesek szerint botrányosnak ítélt, kasszasikerét magyarul. A szürke ötven árnyalata azon felül hogy minden eladási toplistát pillanatokon belül az uralma alá hajtott, rendesen megmozgatta a világ olvasói közönségét is. Nagyvonalakban a könyv egy kissé szélsőséges szexuális szokásokat képviselő férfi (aki természetesen amellet hogy piszkosul jóképű, még mocskosul gazdag is), és egy tapasztalatlan fiatal lány találkozásának történetét, és kapcsulatuk kezdetét írja le. Persze teszi mind ezt számos erotikus jelenet részletes, és képszerű megfogalmazásán keresztül. Hogy miért erről akarok blogot írni? Őszintén, fogalmam sincs. A könyvet megvettem, elolvastam. Ebben nincs semmi meglepő. Főleg ha lábjegyzetben elárulom hogy előzményekben olyan írók könyveit is elolvastam mint Ward, vagy Cole, vagy Kenyon, vagy Showalter, Nalini Singh-ről már nem is beszélve. Egyszóval az erotikus, kissé pikáns szerelmi jelenetek nem jelentenek számomra túl nagy meglepetést. És akkor itt talán el is jutok a miért-ig...Miért is akarok pont erről a könyvről írni? Pofon egyszerű. Aki már olvasott az előbb felsorolt írók közül valamit, az tudja hogy a "szélsőséges" szex egyik írónő esetében sem ritka. Wardnál ott van V, Showalternél Reyes (aki egy méretes tőrt döfve a lábába képes csak elélvezni, és lássuk be ez azért egy kicsit meredek), Nalini Singh-nél meg talán a teljes angyal-sorozat. A piac már ismeri ezeket a könyveket, van is vásárlójuk dögivel, és mégis A szürke ötven árnyalata az ami ekkora vihart kavar. Kérdem én, miért? Talán azért mert itt nem vámpírok, démonok, vagy angyalok a főszereplők? Így már túlságosan is valóságos? Túl közeli? Lehet. Vagy egyszerűen csak túl sok? Mihez képest?



Véleményem szerint semmi olyan túlzást nem tartalmaz a könyv ami megbotránkoztató. Ami okot adna a hisztériás rohamra. Stílusát tekintve lendületesnek, humorosnak mondható, bár a jellemábrázolás lehetett volna egy kicsit árnyaltabb. Mivel mindent a női főszereplő szemein keresztül látunk így a történet férfi főhősének belső vívódásairól, csak sejtéseink lehetnek. A női főszereplőnk, talán tapasztalatlanságának köszönhetően, hajlamos elveszni a részletekben, és rettenetesen türelmetlen. Kiindulási pontja a mindenki számára olyan nagyon preferált, szépen kertek közé szorítható, tipikus szerelmi románc, ami persze szöges ellentéte Christian Grey kapcsolatokról kialakított véleményének. És ez adja a könyv konfliktusát...

Ami talán egy kissé visszás a könyvben, legalább is számomra, hogy egy erős felvezető után, a könyv második felében, a vártaktól merőben eltérően, Christian jelentősen visszavesz magából. Igyekszik hogy többet adhasson, visszaszorítja a legszélsőségesebb vágyait, és nem is erőlteti azokat rá Ana-ra. Elfogadja azt amit a lány adni kész, és ennyi. Kérdem én? Mi ebben a rossz? Megdöbbenek amikor azt a véleményt hallom, innen-onnan, hogy ez a könyv a női nemet lealacsonyítja. Megalázza. Ugyan miért? Hölgyeim bátran kezeket fel! Lehet hogy vagyunk páran akik nehezebben ismerik be, de megkockáztatom mindannyian voltunk már olyan helyzetben ami eltért az átlagostól. A intimitás mindig két embertől függ, és lássuk be minden belefér, ami mindkét félnek örömet okoz. Miért borzadunk el, ha szóba kerül a fenékpaskolás, vagy a különböző kiegészítők használata? Amíg a dolog a gyönyörről szól, addig minden szentesíthető. Szerintem. És a könyv még csak a negyedét sem mutatja meg annak, mi minden lehetne...

Ami nem tetszik a könyvben...
Valahogy úgy érzem hogy a történet olyan irányba halad, hogy Christian majd "megjavul". Merem remélni hogy a második, és harmadik rész nem szalad bele ebbe a klisébe. Már csak azért sem, mert Christian nincs elromolva. Vannak komoly lelki sérülései, amikből remélem valamilyen szinten sikerül felépülnie. de ezen felül nincs benne semmi szemére vethető hiba. Ha az lesz a trilógia végső tanulsága hogy Christian átváltozik Edward Cullen-be, akkor Isten látja lelkem komoly toporzékolásba fogok kezdeni. Minden porcikámmal abba kapaszkodom hogy az arany középútnál fogunk kikötni...

Még egy kis szösszenet. Az hogy ez a könyv ilyen nagy példányszámban kelt el, többek közt annak is köszönhető, hogy a nagy emancipációnak köszönhetően kissé kifordult a világ a sarkaiból. Az Alkonyat után, szerintem tévesen, a közhiedelmeben az terjedt el hogy a nők a simulékony, kedves-rendes, romantikában női érzelmeket lefölöző mélyérzésű férfiakat részesítik előnyben. Nos kedves uraim ez nem így van. A húsz év feletti, realista, talpraesett nők ki vannak éhezve az igazi férfiakra! Vágyunk arra hogy olykor-olykor helyre tegyenek bennünket. Kívánjuk hogy egy férfi erős legyen, sziklákat megszégyenítő tartással, és csak és kizárólag akkor lágyuljon ha azt mi váltjuk ki. És ez a lágyulás abban az esetben lehet csak helyes, ha azt a tökéletes szex, és a mély érzelmek is alátámasztják. Amíg olyan nőbe nem botlotok, aki arra késztet benneteket hogy csacskaságokat suttogjatok a lemenő nap fényében az illető hölgy fülébe, addig bátran legyetek csak rosszfiúsak! Hisz nincs is nagyobb kihívás egy betörhetetlen férfinál, és nincs is nagyobb ajándék mint megszelídítve látni azt.
Share: