Van ugyebár az erotikus romantikus irodalom, mint olyan. Ebbe sok minden belefér. Fenékpaskolgatás, érintőlegesen a homoszexualitás, egy-két pikánsabb perverzió, mint amikor egy hölgyeményre kettő, esetenként három bika jut... ez a dolgok erotikus része. Azért válik romantikussá, mert a nagy és megmásíthatatlan érzelmek leírása ezt követeli. Nincs ezzel semmi baj... Az már más kérdés, hogy a legtöbb esetben ez egy kicsit itt-ott bicsaklik, és a végeredmény sokszor meghatározóan rémes. Rendben, ismerjük el, hogy nem mindig annyira rémes... Azt hittem a kezdetek kezdetén, hogy az a legnagyobb bajom ezzel a kategóriával, hogy nem igényes. Hogy valamilyen számomra felfoghatatlan késztetés miatt, az írók többsége abban látja meg a fullasztó erotikát, hogy közönséges kifejezéseket kezd egymásra halmozni. Még talán ez is lehetne izgató, a megfelelő mennyiségben, a megfelelő helyeken. De tapasztalataim azt mondatják velem, hogy az írók többsége csak végletekben képes gondolkozni. Fogalmam sincs mikor fogom már megunni ezeknek a könyveknek a gyűrését, de azt kell mondjam, lassan ideje volna már. És most véletlenül nem azért mondom ezt, mert kifárasztott egy könyv igénytelensége, hanem szimplán csak azért, mert nagyon unom már mindig ugyanazt olvasni. Komolyan. Lassan már az első oldal felütése előtt is tudom, hogy hol lesznek a történetben a stratégiailag fontos pontok. Tudom, hogy lesz egy csődör, egy keménytökű fenegyerek, aki előkapva bársonypuhaságú, ámde mégis duzzadó, merev, göcsörtös, eres, feszülő, nedvedző, megremegő, hatalmas lomposát, úgy felnyársalja hősnőnket, hogy az menten elalél. Tudom, hogy a hősnőnk kelekótya, buta, felszínes, hisztis, bárgyú, béna, suta, mamlasz - tudom, hogy ez a legutóbbi négy jelző leginkább ugyanazt fedi le, de a szókészletem kényszert érez arra, hogy csillogtassa a tudományát (az Osztozni Hailey-n c. könyvet olvasom... lesz róla olyan véleményem...) -, szerencsétlen, bumfordi, mafla, fogyatékos, önálló gondolkozásra képtelen valaki lesz, aki egy dolgot tud színvonalasan csinálni: sóhajtozni. Tudom továbbá, hogy a pasas kőgazdag lesz, és az sem kikerülhető motívum, hogy vagy egyikük, vagy mindkettőjük molesztálás, vagy erőszak áldozatává vált. És ehhez jön még hozzá, a vagy hímnemű, vagy nőnemű lakótárs (ha hím, akkor evidens hogy csak homokos lehet, ha nőnemű, akkor tuti hogy egy sokat tapasztalt picsa), és már meg is vannak az alapok.
Erotikatörténeti lépcsők amiken minden esetben át kell esni:
- szopás (mélytorok technikával, és gégére élvezéssel);
- normál, de heves szex, mocskos beszéddel;
- kikötözős, ütlegelős légyott, könyörgéssel, és mocskos beszéddel;
- popsiizgatás vagy ujjal, vagy vibrátorral, vagy farokkal - itt néha azért még színesedni is szokott a sztori, mert van hogy farokkal az egyik lukban, ujjal a másikban, vagy farokkal a kettesben, ujjal, vagy vibrátorral az egyesben, vagy farokkal az egyesben, és vibrátorral a kettesben. Természetesen itt még nem ejthetünk szót a helyenként felbukkanó "minden lyukban farok" felállásról - itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megemlítsem, egy olyan könyv sem került piacra eddig, amiben a kezekbe is tömtek volna valamit az aktuális hímek (nem, még csak halványan sem arra célzok ezzel, hogy valamelyik aranytollú író írja ezt meg).
- dühös, indulatos szex, mocskos beszéddel;
- területmegjelölést ellátó szex, mocskos beszéddel
- egymásra borulós, érzelmes szex, ami nem érvényesül rendesen, mert mocskos beszéddel társul.
Stratégiailag fontos, megkerülhetetlen pontok még a szexen kívül (ezek nem nagy terjedelmű részek):
- teljes és visszavonhatatlan elolvadás női részről;
- macsó hím féltékenységi rohama - amikor a főhős hörögve nyögi a hölgyemény mikor melyik testrészébe, hogy az övé, kizárólagos tulajdonát képezi, így kuss;
- a nő felfedi mikor, hogyan, és mennyire intenzív behatásokkal rongálták meg;
- a férfi felfedi mikor, hogyan és mennyire intenzív behatásokkal rongálták meg;
- teljes kétségbeesés az egymás iránti függés miatt;
- még több kétségbeesés a függés kialakulása miatt;
- a pszichopata fordulat (volt barátnő aki féltékenységében gyilkolni akar, volt faszi aki gyilkolni akar, valaki aki zsarolni akar, az erőszakot elkövető, aki vagy gyilkolni, vagy kefélni akar...);
- nagyon, nagyon nagyon izgulós szakasz, amiben jobbára nem történik semmi, de legalább a szünetekben újra kamatyolnak a főhősök;
- totális kiborulás, amikor egy teljesen mondvacsinált valami miatt eljő a világvége...;
- szenvedélyes kamatyolós kibékülés;
- valaki meghal, börtönbe kerül, vagy pszichiátriára - ebben a szakaszban vagy mindkét főhős, vagy az egyik megsérül;
- nyitott kérdések halmaza, mert mint tudjuk következik a folytatás.
Mit is tettem én meg most? Általánosságban jellemeztem úgy tizenkét könyvet. Remek hír következik... Jelen könyvünk a tizenharmadik...
"Mikor a zárkózott természetű légi utaskísérő, Bianca, megpillantja James Cavendisht, a multimilliárdos hoteltulajdonost, azonnal elveszti a nehezen megszerzett benső nyugalmát. Ő, aki 35 ezer láb magasan, tíz centi magas sarkú cipőben minden gond nélkül szolgálja fel az utasoknak a pezsgőt, elgyengül, amint meglátja őt. A mindig higgadt Bianca képtelen kivonni magát a férfi türkizkék tekintetének igézete alól. Ám ha csak a megjelenése lenne olyan vonzó ennek a tökéletes és félelmetes embernek, Bianca könnyen lerázná magáról. De van valami őrült vonzereje is, amit másoknál nem tapasztalt: a domináns férfi ereje, a gyönyör és a fájdalom ígérete, amit a beszédes szeméből kiolvas. Ez abban a pillanatban leveszi a lábáról, ahogy meglátja őt."
Kiadó: Lilith
Oldalak száma: 326
Ára: 3595 Ft
A történetbe nem mennék bele, mert már sikerült ától cettig felvázolnom az előbb. Amit jó tudni, hogy hölgyeményünk itt is el van egy kicsit varázsolva. Ártatlan a drága, szűzi, hamvas, érintetlen... - na jó, a szinonimákat itt befejeztem. És annak ellenére, hogy nincs gyakorlati tapasztalata, úgy fuvolázik, mint egy porszívó - irigyeljük a vele született tehetséget. Egyetlen dolog miatt becsülendő: a pénzkérdést szépen helyén kezeli, nem szégyelli felvállalni, hogy volt nagyon szegény helyzetben is, és egyszer sem leng ki jobbra, balra a gazdagság tényétől, következetesen kitart amellett, hogy nem érdekli a pasas vagyona. Nem ámuldozik állandóan, leginkább csak elkönyveli, hogy ez van és kész. Bár itt is volt némi kényszerített direkt szitu azzal a nyamvadt órával, de el lehetett viselni. Vagyis helyesbítek... hümmögve továbblapoztam a tény feldolgozása után, mint akkor is amikor színre lép a számító, dörgölőző kolléganő, vagy a pilóta, akit kedvelünk, vagy a berúgás (ami túldramatizált volt, és teljesen értelmetlen), és a többi, és a többi. Az íróknak esetenként komoly közléskényszerük van. Ha kell oda, ha nem, beleerőltetnek egy olyan momentumot a sztoriba, ami nem a hősökre, hanem elsősorban saját magukra jellemző. És ami persze, hogy úgy kirí a főhős karakterőből, hogy már csak a felkiáltójelet nem vonszolja maga után. Itt az anime/hentai vonalnál éreztem ezt. Annyira felesleges, idegesítő, semmitmondó helyzet volt az, hogy menten lecsúsztam tőle az ágyamról, és percekig kapartam miatta a padlót. A homoszexuális öribari annyira sikítóan pozitív jelleget akart kapni, hogy én már azt vártam, hogy a történet végén szentté avatják... És én hülye, ebben a történetben is kerestem a konfliktust... Jelentem, nem találtam meg. De olvastam megint jó sokat a reszelésről...
Nyelvhelyesség, és stílus tekintetében nem őrli fel az idegeket. Gördülékenynek, szórakoztatónak nevezhető, amikor történik is benne valami - ami meglehetősen ritkán történik meg. Ennyi. Ebben a kategóriában esetleg egy közepesnek nyilvánítható valami, ami olykor kissé vontatott. Altatónak kiváló, a nemi potenciálra enyhén veszélyes elegy, de vagy kétszer fel tudja kapni miatta az ember a fejét, hogy: odas' egy összetett mondat... Határozottan nem fogom még egyszer elolvasni, a folytatásait is csak akkor, ha már nagyon nem lesz mit.
Értékelés: 5 pont
