Az átmeneti időszakokban, amikor éppen semelyik általam nagy becsben tartott író/írónő könyve sem debütál, akkor szoktam fordulni, és szembenézni a könyvpiac végeláthatatlan mélységeivel. Mivel gyakorlatilag mindenevő vagyok könyvek terén, így az ilyen mazsolázások alkalmával rendszerint legalább húsz olyan könyvet találok, amik érdekelnének. Aztán jön a szitálás, éppen milyen hangulatban vagyok, mire vágyom, vért szeretnék és izgalmakat, lélektani thrillert, vagy romantikusat... Ez utóbbi szokott a legszórakoztatóbb eredménnyel zárulni, merthogy a thrillerekre általában jól rá szoktam érezni, a krimik azok krimik, na de a romantikus könyvkategória...na az más. Volt úgy hogy egy romantikus könyv teljesen megfogott (ez ritka), és volt úgy hogy alig vártam hogy letegyem, mert bár romantikus könyvként lett beharangozva az aktuális olvasmányom, mégis egy családregénybe kötöttem ki, és vontatottan mindennel foglalkozott a történet, csak a szerelmes főszereplőinkkel nem. Ettől függetlenül, mint minden kategóriában itt is vannak kedvenc szerzőim: Elizabeth Hoyt, Nicole Jordan, Julia Quinn, Lisa Kleypas, és Sherrilyn Kenyon, mint Kinley MacGregor. De Kresley Cole-nak is van minden fantasztikus lénytől mentes, egyszerű romantikus sorozata is. Lássuk be a paletta széles, és ezen a műfajon belül is a bőség zavarával küzdhet az olvasó. Ennyi könyv között pedig egyenesen törvényszerű, hogy legalább egy olyat találjon az ember lánya, ami teljesíti az elvárásokat. Hogy mik az én elvárásaim az ilyen könyvekkel szemben? Legyen könnyed, humoros, párbeszédes, lendületes. Az érzelmi szituációk legyenek hitelesek, és persze nem árt ha a történetben találkozunk egy csipetnyi erotikával is. Bevallom a kosztümös-romantikus könyvek nálam még újdonságszámba mennek. Körülbelül egy éve olvastam el az első ilyen jellegű történetet, és annak ellenére, hogy komolyan tartottam tőle, mégsem csalódtam. Sőt kifejezetten jól szórakoztam! A fent említett írónők mindegyikének, olyan könyvei születtek, amik a szintén fent említett kritériumoknak teljes egészében megfelelnek. A korszak, amikben a könyvek játszódnak, az angol felső tízezer, vagy középosztály hétköznapi élete, a konvenciók, és a helyzetkomikumok, minden esetben kacagásra késztettek, és öröm volt belesüppedni ebbe a számomra teljesen új világba. És innentől megindult a lavina. Elkezdtem bontogatni ezen az ingoványos talajon is a szárnyaimat (nem csak a kosztümös kategóriában), és azóta hol több, hol kevesebb sikerrel, de haladok. Nem vagyok oda a romantikus vígjátékokért, sem filmekben, sem könyvekben. Az esetek többségében, az ilyen alkotásoknál, nem kapom meg azt a humort, ami nekem humoros lenne...Így az egész könyv egy szenvedés, egy erőltetett kínlódás, aminek se vége, se hossza. A másik nagy problémám, az érzelmek lavinája, ha megindul. Mert az igazán jó írónők következetesen építik fel a történetet, szépen lépésről lépésre haladunk, és a csúcspont a könyv végére marad, amikor is szereplőink egymás karjába omolva, remegő ajkakkal lehelik: szeretlek. Na az én tűréshatárom körülbelül ennyit is bír ki. A halálom, amikor már a könyv negyedénél haj de szerelmesek vagyunk, és az egész történet nem szól másról, csak egymásba összefolyó, kellemetlenül szirupos "így meg úgy szeretlek" dialógusokból. Ilyenkor rendszerint zavarba jövök. Nem tartom magam nehéz felfogásúnak, így a tízezredik szerelmi vallomásnál, legszívesebben már kiabálnék hogy: értem! Felfogtam! Nyugtáztuk! Nagyon szeretitek egymást! Ragyogó, remek! De a könyv csak folytatódik, és folytatódik, és folytatódik...Ebből kifolyólag a romantikus műfaj -leszámítva a már letesztelt írónőket - nekem mindig zsákbamacska, amikor is sosem tudom előre, hogy most jó szórakozást, vagy idegromboló hosszú órákat fogok-e megélni. Jelen könyv nem kosztümös, napjainkban játszódik, és minden szempontból kimeríti a romantikus vígjáték kereteit.
Fülszöveg:
"A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét. Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem."
Bevallom nem voltam túl lelkes amikor nekiálltam a könyvnek. Tucatkönyv, gondoltam, és nem is sokban tévedtem, mert a történetben sok új nincs. Fogadunk a kedvesre, megismerjük, beleszeretünk, némi konfliktus a könyv végén, amikor kiderül, hogy mi indította be a folyamatot, majd békülés, és vége. Akkora klisé, hogy az már valami fájdalom, megírták már háromszáz évvel ezelőtt is...Szóval a jó kérdés: vajon akkor miért lett ekkora siker ez az alkotás? Egy szó: a humor. Könnyen jellemezhető az élmény amit a történet nyújt: sírva kacagás. Az első öt oldal után már tudtam, hogy jó szórakozás lesz ez! Főhőseink kellően bolondok, mind egy szálig, helyzetkomikumokban sincs semmi hiba, jól felépített a cselekmény. És ezzel mindent el is mondtam, amit kellett. Nem renget meg eget-földet, nem olyan könyv ami miatt több napig el vagyok varázsolva, de amíg tart, amíg olvassa az ember, addig remek kikapcsolódás. Nincs teletűzve csöpögős szerelmi jelenetekkel, nincs benne harminc oldalon keresztülívelő erotikus jelenet, de minden dialógusba jut legalább egy olyan poén, ami miatt kénytelen megállni az olvasó, és kinevetni magát. Számomra ez teljesen új élmény volt, mivel sok minden egyéb mellett, a humorom is elég fanyar, és amit a legtöbben viccesnek ítélnek, azon én legfeljebb csak fapofával elmerengek. Na de itt, ennél a könyvnél ilyenről szó sem volt.
 |
| Jennifer Cruise |
Írónőnk humora több mint kielégítő. Olyan komikusi hajlama van, ami a zsenialitás határait súrolja. Főhősnőnk, nem a trendi nullás méretű lányka, itt-ott kicsit teltebb, és hiába próbál fogyni, ez olyan kihívás, amit képtelen teljesíteni. Olyan lezseren kezeli le saját "hátrányát", és annyira jól gyakorolja az önkritikát, amit minden nő elsajátíthatna, akinek súlyproblémája van. Ahogy a férfiaknál is felmerül időről-időre a méret kérdése, úgy a nők szempontjából mindig ott van a karcsúság problémája. Hiszem, hogy ez nem más, mint a nők ferde ideálábrándjának a következménye. Eddigi tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a férfiak többsége lazán nem törődik egy kevés kis párnával itt vagy ott. Sőt! Eddigi tapasztalataim alapján, nagyon ritka ha egy férfi ideálja a piszkafa vékonyságú nő. A környezetemben tartózkodó pasik mindegyike bőszen állítja azt, hogy egy nő legyen olyan mint egy kólásüveg. Legyen melle, feneke, dereka, csípője...és egyáltalán nem elvárás az hogy olyan farizma legyen az illető hölgynek, amiről még az injekciós tű is visszapattan. Gyakran szoktam a férfiismerőseimet olyan jellegű kérdésekkel bombázni, hogy milyen elvárásaik vannak a kedvesükkel kapcsolatban, és a legtöbb esetben sosem a külső megjelenési formákra szokott megjegyzés érkezni. Az alapoknál a legtöbb esetben olyan dolgokkal találkozom, hogy legyen értelmes, vicces, ne hisztizzen (ez van, a pasik nem bírják a hullámzó érzelmi helyzeteket), legyen szórakoztató, olyan aki képes feltalálni magát, és a többi, és a többi... Amikor már a huszadik viselkedésbeli jellemző felsorolásánál tartunk, akkor szoktam rátérni, és megkérdezni, hogy mi a helyzet a külsőségekkel? Mi van ha az illető hölgy teszem azt narancsbőrös? Vagy rövid hajú, mert a hosszú haj pocsékul áll neki? Ha a melle szép kerek ugyan, de természetes, és így nem áll úgy mint a cövek? Vagy ha, példának okáért, kicsit párnás hastájon? Volt aki azt válaszolta, hogy ugyan kit érdekel, egy kis puhaságba még nem halt bele senki, és volt aki pajzánul csak annyit mondott, hogy a férfiembert nagyon nem érdekli mennyire párnás az illető hölgy hasa, amikor éppen a nőiességének mély rejtekéig hatol, és lágy csókokkal halmozza el azt... Amikor ilyen beszélgetésbe csöppen az ember, vagy ilyen felfogású férfiak közt nevelkedik, akkor elkerülhetők az önértékelési problémák, és az önsanyargatás is. Megint csak hálával tartozom a környezetemben lévő férfiaknak, mert én is egyike vagyok azon nőknek, akik komoly súlyproblémával is küzdhetnek, ha nem figyelnek oda. De sosem volt ismerkedési problémám emiatt, többek közt szerintem azért sem, mert eleve olyan a természetem, amit vagy rögtön kiábrándítónak, vagy azonnal szimpatikusnak találnak. Illetve nagy igazság van abban, hogy ha egy nő jól érzi saját magát a bőrében, akkor az elégedettsége kifelé is sugárzik, azt üzenve ezzel az ellenkező nemnek: ez a nő egyben van. Lehet valaki karcsú, de ha elégedetlen, és kényszeríti magát, vagy elvon magától dolgokat a pozitívabb megítélés kedvéért, akkor attól lestrapáltnak, kimerültnek, fáradtnak fog látszani, ráadásul ingerlékeny lesz, és idegbeteg. Ezt is korán észre lehet venni, és onnantól jöhet az örök költői kérdés: mi a fontosabb a kűlcsin, vagy a belbecs? Ezt mindenki rágja meg maga, és mindenki döntsön belátása szerint, ahogy neki tetszik. Saját bevallásom szerint, én többre értékelem a sziporkázó jellemet, mint a deltás izmokat. Sokat tud veszteni a vonzerejéből egy tökéletes testfelépítésű férfi, ha buta, mint a tök.
Na de visszakanyarodva a történethez, íme néhány idézet, ami az öröm könnyeit varázsolta a szemembe:
Az esküvő előtti ruhapróba, főhősnőnk az anyjával és a testvérével...
"Min nagy levegőt vett, mire lepattant a szoknyája gombja. - Nézd, anya, én soha nem
leszek vékony. Norvég vagyok. Ha vékony lányt akartál, nem kellett volna olyan férfihoz
hozzámenned, akinek a női felmenői között a legelők tehenei is ott vannak.
- Félig vagy norvég - közölte Nanette -, ami egyáltalán nem mentség, mert számtalan
vékony norvég szépség van. Te csak azért eszel, hogy ellenem lázadj!
- Anya, nem minden rólad szól! - csattant fel Min, miközben a kezével fogta össze a
szoknyáját. - Néha a genetika tehet a dolgokról!
- Ne olyan hangosan, drágám! - mondta az anyja, és Diana felé fordulva felemelte a
fűzőt. - Csak egy kicsit szorosabbra kell fűznünk.
- Remek ötlet - mondta Min. - Így amikor elájulok az oltárnál, megmutathatod
mindenkinek, milyen vékony és skandináv alkat vagyok.
- Minerva, a húgod esküvőjéről beszélünk! - mondta Nanette. - Hozhatnál egy kevés
áldozatot.
- Jól van, jól van - mondta Diana, és feltartotta a kezét. - Van még idő, hogy
csináltassunk egyet Min méretében. Minden rendben lesz.
- Oh, szuper. - Min fellépett az emelvényre, hogy megnézze magát a háromszárnyú
tükörben. Úgy nézett ki, mint valami csapzott kocsmárosné, aki a kastély mögötti ivóban
dolgozik, és kikukázza a királykisasszony kiselejtezett ruháit. - Ez nem én vagyok.
- Fantasztikusan áll neked ez a szín, Min - mondta Diana szelíden, miközben
mögé állt az emelvényen. Min hátradőlt, és összeért a válluk.
- Te leszel a leggyönyörűbb menyasszony - mondta Dianának. – Az embereknek
elakad majd a lélegzetük, amikor meglátnak!
- Vagy amikor téged - mondta Diana, és megszorította Min vállát.
Ja , amikor szétrobban a fűzőm és a melleim telibe találják a papot."
De ez is aranyos volt:
"A felső lap elszakadt, és megszólalt a telefonja.
Felkapta és mérgesen szólt bele. - Minerva Dobbs. - Készen állt rá, hogy ezúttal a hívót
szúrja át.
- Jó reggelt, Minerva! - mondta Cal, és hirtelen minden levegő kiszökött Min
tüdejéből. - Hogy kaptad ezt a borzalmas nevet?
Lélegezz! Mély levegő. Nagyon mély levegő.
- Oh - mondta. - Hát ez jó! Egy Calvin nevű pacák piszkál a nevem miatt. - Nem
érdekel, hogy felhívott. Teljesen hidegen hagy az egész. A szíve olyan hangosan kalapált,
hogy meg volt róla győződve, a férfi biztosan hallja a vonal másik végén.
- A Robert nevű gazdag bácsikám után kaptam a nevemet – mondta Cal -, ami aztán
teljesen feleslegesnek bizonyult, mivel az egész vagyonát a bálnákra hagyta. Neked mi a
mentséged?
- Anyám istennőt akart - felelte Min elhaló hangon.
- Hát, megkapta - felelte Cal. - Szóval visszaszívom. Ez számodra a tökéletes név.
- Apám anyját pedig Minnie-nek hívták - folytatta Min, és igyekezett visszatérni a
nyegle, higgadt stílushoz. - Kompromisszum volt. Téged miért nem Robertnek hívnak?
- A vezetéknevét kaptam - magyarázta Calvin. - Szerencsére. Nem tudom elképzelni
magam Bobként.
- Bob Morrisey. - Min tettetett lazasággal hátradőlt a székében. - Az a fura figura a
szállítási osztályról.
- A biztosítási ügynök, akiben megbízhatsz - folytatta Cal.
- A használtautó-kereskedő, akiben nem - fejezte be Min."
Ez is megnyerte magának az örök romantikára áhítozó lelkemet:
"Cal lenézett a lány bosszús arcára. Érzéki alsó ajkát kissé előretolta, de nem eléggé az
ajakbiggyesztéshez, ahhoz viszont épp eléggé, hogy eszébe juttassa, miért próbálta távol
tartani magát a nőtől. - Én soha nem mondtam ilyet. Különben is, miből gondolod, hogy
én...
- Mindketten engem bámultok, és pénz van a pulton - felelte Min. - Láttam már ilyet.
- A szeme sötét volt, parázslott a tűztől, ahogy mérgesen meredt a férfira, és Cal
szaporábban vette a levegőt, mert előtörtek az emlékek.
- Nem ő tette a fogadást - mondta Shanna. - Én voltam. Igazság szerint ő...
Cal kivett a zsebéből egy tízest, és a pultra csapta Shanna két ötöse mellé. - Áll a
fogadás - közölte, és lehajolt Minhez.
- Na persze, ő ártatlan - mondta Min, de aztán elhallgatott, amikor Cal közelebb
hajolt, rengeteg időt hagyva neki, hogy meghátráljon.
Min szeme tágra nyílt, ajkai szétváltak. - Jaj - nyögte, és ekkor Cal megcsókolta,
gyengéden, ezúttal emlékezni akarva a csók minden egyes másodpercvére: hogy milyen
volt a lányhoz érni, megízlelni puhán, édesen. Érezte, hogy a lány visszatartja a
lélegzetét, majd visszacsókolja őt, teljes odaadással. A belső hang ismét megszólalt:
Ő A Z ! , és Cal sutba dobta szándékait, két keze közé fogta Min arcát, és a csókba
feledkezett.
Amikor ajkaik szétváltak, a lány szeme félig csukva volt, arca pedig kipirult. -
Nyertél? - kérdezte a férfitól kifulladva, mire Cal azt felelte: - Igen - és újra megcsókolta
Mint, ezúttal szenvedélyesebben. Érezte, ahogy a lány keze az ingét markolja, aztán
valami hátulról a fejéhez csapódott, ő pedig a lánynak ütközött, mire Min megtántorodott
és felszisszent. - Áú! Áú!
- Francba! - mondta Cal, és megperdülve Lizával találta szembe magát. - Hagyd ezt
abba!
- Abbahagyom, ha te is - jött a válasz.
- Ne, tényleg! - szólt rá Min Lizre kissé kábán. - Minden rendben. Csak egy újabb
fogadás volt.
- Féreg! - sziszegte Liza.
- Nézd - szólt Cal, és igyekezett visszanyerni nyugodt légzését. – Min tud vigyázni
magára.
Liza közelebb lépett. - Igen, mondd, hogy ismered őt! Mondd, hogy törődsz vele!
Mondd, hogy szeretni fogod az idők végezetéig!
- Téged meg mi lelt? - kérdezte Cal. - Megcsókoltam. Megesik az ilyesmi.
Shanna felkapta a húsz dollárt a pultról. - Én pedig, a magam részéről nagyon hálás
vagyok, hogy megtetted. Nagyon szépen köszönöm.
- Azt hittem, nyertél - mondta Min Calnek. Tekintetében tűz égett, és ő is
szaporábban vette a levegőt.
- Nyertem is - felelte Cal, újra a lányon legeltetve a szemét. - Csak épp elvesztettem a
fogadást."
És a próbavacsora előtti ruhapróba...
"- Na, itt is lennénk - jelentkezett a szabó, miután visszatért. - Szépen áthúzzuk ezt a
fejeden...
Min a tükörben nézte magát, miközben az öltöztető felhúzta a cipzárt. Az anyja
természetesen feketét választott. Egyenes vonalú ruha volt, függőleges fehér betéttel az
elején, amitől Min kissé pingvinre emlékeztetett. A V-alakú betétek a csípőrésznél elvileg
a derékvonal illúzióját voltak hivatottak megteremteni, de ő egyszerűen csak úgy nézett
ki, mint egy pingvin, akinek lecsúszott a csokornyakkendője.
- Nagyon karcsúsít - jegyezte meg a szabó.
- Aha - bólogatott Min, és felkapta az anyja almáját. - Karcsúsít.
Ekkor megszólalt mögüle Cal. - Istenem, micsoda randa ruha! -
Amikor Min megfordult, a férfi az ajtóban állt, kezében egy üveg borral és két
pohárral.
Min szíve megdobbant. - Oh, remek, te vagy az.
- Mégis mit képzeltél, Minnie? - kérdezte Cal, besétált a szobába és le sem vette
szemét a lányról. - Vedd azt le! Ne sértegesd ezzel a tested!
- Csak egy a sok közül ma - mondta Min. - Ezt az anyám választotta. Kitűnő ízlése
van.
- Szerintem nem. - Cal letett mindent egy asztalkára a kanapé mellett. - Én ennél jobb
ruhát tudnék választani."
És itt a vége, többet nem ollózok be, mert akkor már az egész könyvet is bemásolhatnám. Aki szereti a könnyed, romantikus történeteket, és akik szeretnek nevetni, azoknak mindenképpen ajánlanám ezt az alkotást.
Megjelenés éve: 2009
Oldalszám: 318
Kiadó: Kelly Könyvkiadó
Kiadó: Kelly Könyvkiadó
Ár: 2980 Ft
Értékelés: 7 pont
