2013. november 17., vasárnap

Ahol Megtalálod a Csődörödet Falva kontra városi kékharisnya 2.




Félelmetesen sötét volt az éjszaka, és ahogy a jobb napokat látott furgon falta maga alatt a mérföldeket, kezdett egyre feszültebbé válni a csend. Addison kedvelte a csendet. Nagyon is. De Mr. Crawford szótlansága, egyet jelentett a nemtetszéssel, és a modortalansággal. Nem mintha azt kívánta volna, hogy a férfi megállás nélkül csacsogjon, holmi felszínes témákról, de azért a normál udvariasság keretein belül kipréselhetett volna magából egy-két szót. Már csak azért is tanúbizonyságot tehetett volna ennyi figyelmességről, mert Addison kezdte magát egyre kényelmetlenebbül érezni. De ha így, akkor legyen így. Ha Mr. Crawford tüntető némaságba óhajt burkolózni, akkor tegye azt. Egy biztos, a dac elég erős motiváció, és Addison sosem félt a kihívásoktól. Ha a pasas nem hajlandó kinyitni a száját, akkor bizony ő sem fogja megkönnyíteni a helyzetet. Lopva a férfira pillantott. Leginkább semmit nem látott, mivel az egyetlen fényforrás az utat pásztázó fényszóró volt. Mr. Crawford magabiztosan vezetett, egyik kezét a kormányon nyugtatta, a másik keze lazán a combjára volt ejtve. Arra a combra, amin csak úgy feszült a farmer. Minden idegenkedése ellenére, Addison akaratlanul is lajstromba vette a férfi meglehetősen meggyőző testi adottságait, még a bárban… vagyis a kocsmában. Magas volt. Ahogy Addison is a maga 174 centijével, de a férfi még így is jó egy fejjel fölé tornyosult. Egyszerű sötét pólót viselt, ami törvényszerűen feszült meg a vállain és a mellkasán amikor mozgott, nem beszélve arról, hogy a bicepszénél egyenesen majd szétszakadt. De most őszintén… Az ilyen kontúros izomzat ugyan melyik nőnek ne tűnne fel? Addison sok sportos férfit látott már élete folyamán, volt hogy modellekkel kellett együtt dolgoznia, mégis az azokon a férfiakon megmutatkozó izomzatot, egy napon sem lehetett említeni Mr. Crawford izomzatával. Valamiért messziről sikított a pasas testfelépítéséről, hogy nem holmi sportszerű súlyemelésnek köszönheti az alakját, hanem az egyszerű fizikai munkának. Robosztus volt, masszív, és arányos. A sok hobbi gyúróval ellentétben, akiknek valamelyik testrészük mindig gyengébben volt kidolgozva, Mr. Crawford egyöntetűen keménynek tűnt mindenhol. Még a fenekénél is… Igen, Addison ezt is alaposan megfigyelte, amíg követte a férfit a kocsijához. Ha ehhez még hozzátesszük a meghatározhatatlanul fura homokszínű haját, ami kissé csapzottan keretezte amúgy markáns arcvonásait… Oké, be kellett látni, hogy Mr. Crawford külseje egyáltalán nem taszító. Mi több, még lehengerlően vonzó is lehetett volna, ha nincs az a piszok rossz stílusa, ami teljesen lerombolta az összképet. Addison mély sóhajtással terelte vissza a figyelmét az országútra. Ölni tudott volna egy meleg fürdőért. Amíg gyalogolt fel sem tűnt neki, mennyire felsértette érzékeny bőrét az aszfalt, de most hogy már jó tízedik perce egyhelyben ücsörgött, és a vérkeringése helyreállt, azt hitte menten meg fog bolondulni a szúró, lüktető, fájó érzéstől, ami a lábfejét kínozta. Automatikusan lenyúlt, és megtapogatta a bokáját. Enyhén meg volt duzzadva, és már csak ettől az egyszerű érintéstől is villámok cikáztak végig a testén. Felszisszent.
- Fáj a lába? – morogta mellette Mr. Crawford, tekintetét továbbra is az úton felejtve.
Addison azonnal kihúzta magát az ülésben.
- Most komolyan… Mégis milyen választ vár egy ennyire elképesztően ostoba kérdésre? – kérdezett vissza dölyfösen. Ami fix, Mr. Duzzogó lesz az utolsó, akivel bárminemű fájdalmát meg fogja osztani.
- Jellemző… - dörmögte az orra alatt Tanner.
- Mi jellemző?
- Maguk városiak… Egy egyszerű érdeklődő kérdésre sem képesek egyenes választ adni, inkább rögtön harciaskodnak. Ne gondolja aranyom, hogy álmatlanul fogom tölteni az éjszakámat a lába miatt, csak amilyen ridegen kuporog itt mellettem, kezdtem attól félni, hogy kikristályosodik a szélvédő. Gondoltam oldom egy kicsit a feszültségét…
- A feszültségemet… - visszhangozta Addison elnyújtva. – Hát ez jó. Tájékoztatásul közölném, hogy semmivel sem vagyok feszültebb az átlagnál.
Tanner halkan felnevetett. A hangban megbújó enyhén rekedtes mellékzöngétől, Addison hátán végigfutott valamilyen meghatározhatatlan izgalom.
- Ha maga mindig ennyire feszült, - morogta monotonon a férfi - akkor javasolnám, hogy rúgja seggbe a pasiját, mert az a szerencsétlen valamit nagyon elbaltázik.
- Mondja, maga mindig ennyire tolakodóan tuskó, vagy csak engem részesít ebben a kegyben?
- Mit mondhatnék… - vonta meg hanyagul Tanner a vállát - mindig próbálok eleget tenni az elvárásoknak.
- Tudja, pont az ilyen jellemző viselkedés miatt nem kell seggbe rúgnom semmilyen szerencsétlen alakot, aki valamit vélhetően nagyon elbaltázik.
A férfi válasz gyanánt halkan felhorkantott, Addison pedig egyre jobban elkezdett kijönni a sodrából.
- Mi az? Ez is annyira jellemző? – replikázott indulatoktól vöröslő fejjel.
- Nem feltétlenül, viszont nagyon sok mindent megmagyaráz… - felelte komótosan Tanner, továbbra sem pillantva a nőre. – Hogy hívják?
- Ez is egyike az általános érdeklődés tartományában mozgó kérdéseinek? – fújtatott továbbra is Addison.
- Tudja úgy halottam, hogy egyes kultúrkörökben, megszokott módja egy társalgás beindításának a bemutatkozás. De maga tudja… ha önnek megfelel az, hogy továbbra is össze-vissza fogom szólongatni, ahogy éppen hozza a helyzet, akkor ne válaszoljon.
- Addison. – bökte ki néhány másodpercnyi hallgatás után a nő.
- Jól meggondolta… - kekeckedett tovább Tanner.
- Mondja, maga képtelen arra hogy esetenként befogja a száját, és inkább ne mondjon semmit?
Tanner lassan a nő felé fordult.
- És maga? – kérdezett vissza és a nyomaték kedvéért addig figyelte Addisont, amíg az rá nem pillantott. Kár volt bevárnia ezt a pillantást. Valamiért arra számított, hogy Addison szeméből csak úgy sütni fog a gúny, és a megvetés, ezzel szemben a másodperc tized részéig olyan fokú sebezhetőséget látott megcsillanni a tekintetében, amitől menten görcsbe rándult a gyomra. Visszairányította a figyelmét az országútra. – Hol robbant le az autója?
- Fogalmam sincs. Elég sokat kellett sétálnom, amíg megláttam a kocsmáját. – felelte Addison tompán, miközben még mindig azon rágódott magában, hogy vajon mégis mi a nyavalya történt az elmúlt egy perc folyamán. Mi volt abban az egyszerű kérdésben, ami ennyire megrázta? Eddig is tudta, hogy nem a simulékonyságáról híres… Akkor mégis miért ütötte szíven, amikor a férfi visszakérdezett? Logikus megközelítés szerint, csak egy válasz volt erre az egészre. Egy pillanat erejéig felismerte önmagát a férfiban. A hideg, visszautasító stílusában. Vajon a kollégái, az ismerősei, a barátai – ugyan kit akar becsapni, nem voltak barátai -, olyannak látják, mint amilyennek Ő most Mr. Crawfordot? Tényleg ennyire zárkózott, közömbös, fásult, és rideg volna? Megfűszerezve persze egy csipetnyi szarkazmussal, és iróniával… Nem túl sok derültségre okot adó kép volt ez.
- Én Tanner vagyok. – köszörülte meg a torkát a férfi.
- Tudom. – vágta rá ingerülten Addison.
- Tudom, hogy tudja. Csak ahányszor azt mondja hogy Mr. Crawford, elmegy az életkedvem.
És újra csend. Vannak emberek akik genetikailag olyannyira nem kompetensek, hogy még csak egy egyszerű társalgást sem képesek a normák szerint levezényelni. Tanner úgy érezte, hogy pechére sikerült megtalálnia a leginkompetensebb nőt a világon. Vagy annak sikerült megtalálnia őt. Részletkérdés. A lényeg, hogy soha ebben az életben nem izzadt még bele annyira a kínlódásba, hogy fenntartsa a látszatát annak, hogy felnőtt ember, és nem holmi durcás óvodás. Nem volt könnyű természete, ezzel eddig is tisztában volt. De a mellette kuporgó nő idegesítően felsőbbrendű kisugárzása a legrosszabb oldalát hozta ki. Azt a fajtát, ami együtt jár a copfhúzogatással, és az állandó szekírozással. Pedig Addison külleme amúgy minden kritériumnak megfelelt volna. Túlságosan is, ami azt illeti. Amikor besegítette a nőt a furgonba, és azokon a farpofákon megfeszült az a szoknyának titulált valami, ami inkább volt második bőrnek nevezhető, mint ruhának… Nos, akkor minden önuralmára szüksége volt, hogy ne csapjon rá egy nagyot a gömbölyded formákra. Mint egy szép, érett barack. Egy kemény, formás selymes barack… Lehet hogy nem is rácsapni kellett volna, hanem beleharapni egy jóízűt. Már csak a gondolattól is érezte ahogy vérkészletének tetemes százaléka leáramlik a nadrágjába. Nagy ügy. Amilyen régen volt nővel, az volna a meglepő, ha nem izgulna fel. Lopva Addisonra pillantott. Lehetőségek tárháza lehetne ez az asszony. Azok az ajakak… Halk sóhaj hagyta el a száját. Remek. Milyen pihentető is az emberi biológia. Ha egyszer a keménység felüti a fejét, onnantól minden gondolat a szexről szól… De akkor is… azok az ajkak. Az alsó kicsit húsosabb, mint a felső. És amikor véletlenül nem kotyog valamiről, akkor olyan gúnyos, öntudatos halvány kis mosolyra húzódik. Vajon Addison tudja ezt magáról? Hogy minden gondolata, érzelme kiül az arcára, ha akarja, ha nem? Úgy lehetne olvasni belőle, mint egy nyitott könyvből. Tanner az életét merte volna tenni arra, hogy a nő párás tekintete, több mint izgató, amikor a csúcson van. Na ebbe határozottan nem kellene belegondolni. Ahogy Addison magát simogatja… Te jó isten! Ember fogd már vissza magad! Nem feltétlenül nyerő ötlet a nadrágodba élvezni, ezelőtt a némber előtt. Rendben. Vonzó. Oké. De lehet hogy neked már egy fűszálra is merevedésed lenne. Az hogy egy városi liba izgat fel, nem jelent semmit. Formás fenék, hetyke, körzővel tervezett cicik, és egy olyan száj, ami minden férfinak ugyanazt juttatja az eszébe. Felfogtuk. Nyugtázzuk. Továbblépünk. Higgadj! Tanner hangosan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. Eddig azt sem vette észre, hogy elfelejtett lélegezni. A combján lévő keze megremegett. Rendben. Otthon kivered majd magadnak. Máskor is csináltad már. Megkönnyebbülsz, és minden marad a régiben. Vett egy mély levegőt. Ó, csak jutnánk már el odáig!
- Jól van? – kúszott el bódult agyáig Addison kérdése.
- Soha jobban! – vágta rá, majd ismét megköszörülte a torkát. – Miért kérdezi?
- Csak mert olyan furcsán sóhajtozik…
- Biztos a refluxom…
Addison nem túl nőiesen horkantott egyet.
- Lehet hogy meg kellene vizsgáltatnia.
Ó, ha tudná!
- Mondja csak Addison, annyi legalább biztos, hogy az államhatáron belül robbant le? – tekerte vissza a beszélgetés menetét Tanner a megszokott, és biztonságot nyújtó gúnyos mederbe.
- Nem is tudom… - adta a hülyét Addison – mégis melyik állam határára gondol?
- Utah…?
- Hát nem Coloradoban vagyunk? – dobta vissza túljátszva, tányérnyira kikerekedett szemekkel a labdát a lány.
- Az agyamra megy, ugye tudja… - morogta Tanner válaszul. Végszóra a furgon fényszórójából kiszabadult pászmák megcsillantak egy fekete karosszérián.
- Ez lesz az. – dőlt kissé előrébb Addison az anyósülésen.
- Biztos benne? – ráncolta össze a szemöldökét Tanner, ahogy egyre közelebb értek.
- Talán csak felismerem a saját kocsimat. – reflektált ridegen a lány, lesújtó pillantásokat lövellve felé.
- És tényleg biztos abban, hogy ez a maga kocsija? – ismételte meg a kérdést, biztos, ami biztos alapon Tanner, miközben lehúzódott, és beparkolt a Mustang elé.
- Miért, lát a környéken esetleg egyéb más járművet is, ami jobban megfelelne az elvárásainak? – szaladt fel Addison szemöldöke a homlokán.
- Jól van, na. Nem kell minden feltett kérdésemet a személye elleni támadásnak vélni. Egyszerűen csak nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szépséggel furikázik. – magyarázta Tanner, miközben kinyitotta az ajtót, és kiszállt a furgonból. Nem várta meg, hogy a lány követi-e, ehelyett emelt hangon folytatta a mondandóját. – Az olyan fajta nők, mint maga, inkább hibridekkel szaladgálnak, vagy valamilyen menő európai sportkocsival. Egy Mustang meglepő fordulatnak számít… és nem feltétlenül a környezettudatos gondolkodásmód mintaképe.
- Na mert a maga furgonja aztán minden környezetvédőnek az álmai közé tartozik! – kontrázott hevesen Addison. Tanner kissé félrebiccentett fejjel figyelte, ahogy a nő szűk szoknyája ellenére próbál úgy kikászálódni az anyósülésről, hogy annak lehetőleg ne bokatörés legyen a vége.
- Segítsek? – érdeklődött pimaszul. Azok a hamvas, kemény barackok szabályos tolatással bukkantak fel a furgon ajtajában.
- Nem szükséges, köszönöm. – sziszegte Addison összeszorított álkapcsokkal. Egy panaszos nyikkanás mellet végül sikerült az aszfaltra szökkennie. Rohadt ruha! Csak jusson el ma éjszaka egy szállodába… Minden nyamvadt cafatját rituálisan fogja elégetni ennek a göncnek! 
Ahogy a talpa a földet érte, akaratlanul is felszisszent. Szép lesz, ha még le is sántul…
- Minden rendben, Addison? – lépett közelebb hozzá Tanner, majd megragadta a könyökét, és segített neki felegyenesedni. Addison ajkai kiszáradtak. Hullámokban érkezett felé a férfi testének a melege… és az illata. Akaratlanul nyelnie kellett. – Jól van? – ismételte meg Tanner a kérdést, de Addison csak bólintani volt képes. Hevesen reszketni kezdett a lába, és magában hálát adott az éjszakáért, mert így legalább biztos lehetett abban, hogy a férfi nem lát a benne dúló zavaros folyamatokból semmit tükröződni az arcán. Próbálta normalizálni a szívverését, és jobbára nem mert levegőt venni, mivel az a fűszeres, friss karakteres illat, ami körbelengte Tannert, elektromos kisülések tucatját idézte elő az agyában. Méghozzá kellemes, és izgató kisülések tucatjait.
- Szólaljon már meg, Addison! – ösztönözte a férfi parancsoló hangnemben. – Előre figyelmeztetem, nem fogom szájból szájba lélegeztetni…
Addison akaratlanul is felkuncogott. Tanner gerincén édes borzongás futott végig. Miért nem képes ez a némber többet viháncolni?
- Csak megszédültem. – makogta nem túl meggyőzően a lány.
- Mikor evett utoljára?
- Reggel…
- A hét melyik napján?
- Ma. Ma reggel. – nézett fel Addison fintorogva a férfira.
- Miért nem képesek maguk városi tyúkok, úgy táplálkozni, mint a normális emberek? – morogta az orra alatt Tanner, majd egy kicsit távolabb lépett a nőtől. Bőven elege volt mára a barackokból. Olyannyira hogy kezdett attól tartani, hogy hosszú ideig hanyagolnia kell majd ennek a gyümölcsnek a fogyasztását. Szeme észrevétlenül lekalandozott Addison melleinek az irányába… És az almákat is határozottan kerülnie kellene egy darabig. Elengedte a nő könyökét, és megfordulva öles léptekkel a Mustanghoz sétált, menet közben lopva megigazítva magán a nadrágot. Mindenről Addison bőrének a simasága tehet… Semmi kétség. Vagy az az édes illatfelhő, ami körülölelte. Szinte biztos hogy a hajából áradt…. A francba… Kezdhetne már lankadni… Kissé túl határozottan nyitotta fel a motorháztetőt.
Addison még mindig mély levegővételekkel próbálta tompítani zilált idegzetét. Fel nem tudta fogni mi is zajlott le a szervezetében. Nőből volt, és mint ilyen olvasott már olyan könyveket, amikben részletesen leírták a nagy tudású szerzők, hogy milyen érzés az, amikor az ember lányát letaglózza a vágy… na de ez. Ez az érzés, ami még mindig bizsergette a testét, minden volt csak nem komfortos. Lábelgyengülés? Reszketés? És úgy kapkodta a levegőt, mint aki menten meg akar fulladni. Közhelyes, és dühítő. Az hogy ráadásul pont egy ilyen férfi hat rá így, mint Tanner… egyenesen abszurd. Mindenről a szexuális életének a hiánya tehet. Ettől rögtön eszébe is jutott, hogy a nagyon gyors pakolás közben, mit is felejtett otthon… Ragyogó. Rá lesz kényszerülve a régi, jól bevált módszerre. A fürge ujjaira. Kedve lett volna ettől a gondolattól kínkeserves kacagásba kezdeni. Nem volt prűd, csak nem volt sem ideje, sem kitartása pasizni. Ettől függetlenül azonban még egészséges szexuális étvággyal rendelkezett, amit időnként le kellett vezetnie valahogy… Hogy most ezeket a megkönnyebbüléssel teli perceket egy zizegő szilikon darabnak köszönhette, hát na… Az vesse rá az első követ, aki soha nem maszturbált. De miért is gondolkozik egy kies országút szélén, az éjszaka kellős közepén ilyenekről? Fázósan maga köré fonta a karjait és odabicegett Tanner mellé.
- Na, mi a helyzet? – kukkantott be a férfi feje mellett a motorháztető alá. Tanner kérdőn felvont szemöldökkel sandított fel rá.
- Most itt fog egész végig a nyakamban lihegni? – tudakolta mézes-mázosan. – Attól nem fogom hamarabb megjavítani a kocsiját… - bár kit tudja, ha még sokáig fogja a szerszámja böködni a farmerja cipzárját, akkor még az is előfordulhat, hogy rekordsebességre fog kapcsolni. Kivette a hátsó zsebéből a kulcscsomóját, amin volt egy kisméretű ceruzalámpa. Felkattintotta, és bevilágított a gépkocsi lelkébe. – Nem hallott furcsa kattogást vezetés közben? – tudakolta közben a lánytól.
Addison megvonta a vállát.
- Előfordult, hogy kattogott, de ezek a régi kocsik mindig kattognak, vagy nem?
Tanner a felkarjára fektette a homlokát. A sors minden volt hozzá a mai napon, csak kegyes nem…
- Jegyezze meg, Addison – felelte kioktatóan, miközben lassan felegyenesedett – egy autó esetében, függetlenül gyártási évtől, típustól, és állapottól, sosem jó előjel, ha kattogást hall. – mondandóját nyomatékosítandó erőteljesen visszazárta a Mustang motorháztetejét. – Akarja hallani a rossz hírt, vagy sem?
Addison összeszűkült szemekkel, jól látható kétségbeeséssel rágcsálta az alsó ajkát.
- Ki vele, ne kerteljen!
- Ennek a jószágnak – paskolta meg a karosszériát finoman Tanner – egy teljes motorgenerálra van szüksége. A hengerfejeknek annyi, és nagyjából minden másnak is. Az is csoda, hogy eddig kibírta…
- Rendben. – toporgott idegesen egyik lábáról a másikra Addison. – És ez annyit jelent, hogy…?
- Hogy be kell vontatni, meg kell rendelni hozzá az alkatrészeket, ami már csak azért sem lesz egyszerű, mert ehhez a járgányhoz már nem gyártanak alkatrészeket… Meg kell várni, míg megérkeznek…
Addison becsukta a szemét, halványan megrázta a fejét, és feltartott tenyérrel jelezte, hogy ennyi információ untig elég volt számára.
- Mennyi idő, amíg helyre tudja hozni? – kérdezte halkan.
- Ez attól függ, hol találok hozzá alkatrészt. Ha sikerül valahonnan a környékről megszereznem a dolgokat, akkor nagyjából egy hét…
- Egy hét?! – sikantott fel Addison. – Egy hét?! Egy hét…?!
- Igen, egy hét. – szállt be most már Tanner is a kántálásba. – 7 nap, 168 óra…
- Ó, hogy én hogy utálom magát! – fakadt ki dúlva-fúlva Addison.
Tanner a csípőjével a kocsi oldalának támaszkodva lazán keresztbefonta mellkasa előtt a karjait.
- Én sem vagyok oda magáért aranyom, - dörmögte – de vajmi kevés közöm van ahhoz a helyzethez, amiben most magácska leledzik. Nem kellett volna felelőtlenül nekiindulnia ezzel a csotrogánnyal az útnak…
- Maga… maga… - fújtatott tovább Addison, miközben lendületesen grasszált fel és alá a kocsi mellett, olyan villámló tekintettel, amivel akár még embert is lehetett volna ölni – maga…
- Én…?
- Maga öntelt, pökkhendi, nagypofájú…
- Arrogáns. Ezt kérem, ne felejtse ki. – emelte fel a mutatóujját Tanner. - Módfelett büszke vagyok erre a tulajdonságomra…
- Maga arrogáns, lekezelő, bunkó! – fejezte be indulatosan a jelzők felsorolását a lány, aztán dühösen belerúgott meztelen lábfejével az abroncsba. Tanner már csak a látvány miatt is felszisszent, aztán szótlanul figyelte, ahogy a nő halkan jajongva fél lábon szökdécselni kezd, olyan cifra káromkodások közepette, amibe még Tanner füle is belepirult. Aztán az egész kifakadás, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Addison halkan pihegve a kocsi oldalának dőlt, és tenyerébe temette az arcát. Haja lágyan omlott a hátára, a kezdeti konty már teljesen kibomlott, és úgy ölelték körbe a selymes tincsek a nő vállát, és karjait, mint egy puha takaró.
- Ugye most nem fog sírva fakadni? – fészkelődött Tanner kényelmetlenül. Ha a nő most bömbölni kezd, nem lesz választása, kénytelen lesz megtépni. Vagy saját magát…
Addison félreseperte az elkószált fürtöket az arcából, majd lesújtó pillantást küldött a férfi felé.
- Én nem maradhatok itt egy hétig! – jelentette ki határozottan. – Biztos van valamilyen más megoldás is. Nem akarja valaki eladni Springdale-ben a kocsiját?
- Nem tudok róla – ingatta a fejét komótosan Tanner.
- Nem létezik, hogy nincs abban a porfészekben egy elárvult traktor, amire nincs senkinek szüksége! Vagy egy robogó…? Bicikli…?
Tanner továbbra is lassan ingatta a fejét.
- Sajnos nem fogok tudni ilyen megoldással szolgálni. De ha ennyire sürgős, akkor talán egy lovat tudok keríteni valahonnan…
- Lovat… - ismételte meg Addison hitetlenkedve.
- Úgy bizony. Egy lovat. Tudja a városi közhiedelmekkel ellentétben ezek a haszonállatok még nem haltak ki…
- Menjen a picsába, Tanner! – bökött Addison az ujjával a férfi mellkasába. Mielőtt még elhúzhatta volna a kezét Tanner elkapta a csuklóját.
- Figyeljen ide, Addison – váltott komoly hangnemre a férfi – ki van merülve. Én is ki vagyok. Elmúlt éjfél. Elhiszem, hogy most fel van dúlva, de ma már úgysem fog tudni semmit sem csinálni, ha tótágast áll akkor sem. Vontassuk be a kocsiját a műhelybe. A műhely közvetlenül a kocsma mellett van, és van egy vendégszobám a felső szinten. Nem túl nagy, de van benne egy ágy, és még le is zuhanyozhat…
- Mi ütött magába? Most miért ilyen kedves? – szegezte neki a kérdést egyenesen a nő.
- Mert ha elfogadom, ha nem, nyilvánvaló, hogy ma már nem fogok tudni megszabadulni magától… - Tanner elengedte a nő csuklóját. – Plusz felkoncolnának a városban, ha megtudnák hogy itt hagytam egyedül…
- Hát ez megnyugtató…
- Na mit mondd, Addison? Van önben annyi vállalkozó szellem, hogy hazajön velem? – hergelte tovább Tanner a nőt. – Ha jól viselkedik, még lehet hogy meg is etetem…
- Ja, hogy aztán majd az ételmérgezés vigyen el.
- Kedves öntől, hogy feltételez rólam ennyi találékonyságot, de ki kell ábrándítanom. A magafajtákat jobban szeretem egyszerűen csak megfojtani.
Addison tekintete a távolba révedt, és csak úgy sütött belőle a tanácstalanság. Tanner nem bírta ki, és kézfejével a nő válla mögé igazította a tincseit. Csak a hajához ért hozzá, de már ettől is feljebb szökött a pulzusa… Idegőrlő.
- Nincs választása, aranyom. – dörmögte lágyan, túl lágyan, amikor a lány tekintete újra a tekintetébe fúródott.
- Tudom. – suttogta válaszul Addison.
- Üljön be a kocsiba - bökött Tanner az állával a Mustang felé - én hozom a vontatókötelet…
A lány egy lemondó sóhaj kíséretében hátat fordított neki, és átsétált a vezetőoldalra.
Share:

34 megjegyzés:

  1. Minek nevezzelek? :) Önbizalomhiányos őstehetségnek? Ez NAGYON JÓ! Csupa nagybetűvel. Ha abbamered hagyni, elrabollak és kényszerítelek, hogy folytasd! :D Ezt vedd fenyegetésnek! :D Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Épp a minap ecseteltem valakinek, hogy valamit csak nem csinálok annyira rosszul, mert eddig még soha nem fenyegettek meg a blogon keresztül. :D De az ilyen fenyegetést, üsse kavics, nem bánom. :) Nem szándékszom abbahagyni, de már most rettegek az erotikus jelenetek miatt... Két alternatíva lehetséges:
      1, azt is elpoénkodom, mert nem fogom bírni megállni, hogy ne tegyem...
      2, megírom, csak nem fogom megtalálni az egyensúlyt, és vagy túl míves lesz, vagy közönséges... majd ezt is elpoénkodom. :)
      Lesz, ami lesz!
      Puszi :)

      Törlés
    2. Megy az neked :-) Majd az építő jellegű kritikával segítünk ;-)
      Szerintem az már fémjelzi az írói karrieredet, hogy a rajongóid el akarnak rabolni :-) Még majd egyeztetünk Adrianével az ügy érdekében.

      Törlés
    3. Semmi kifogásom ellene, csak szóljatok nekem is, hogy adott időben, és helyen az elrablásom helyszínén tudjak lenni. :) Fogni fogjátok a fejeteket szerintem az erotikus jelenetek miatt... :D Az én habitusommal erotikus jelenetet írni... Röhögőgörcs lesz a vége... :D

      Törlés
    4. Ugyan, alig várom! :-)))
      A többivel kapcsolatban majd időben értesítünk ;-)

      Törlés
    5. Cilee : Rendben. Egyeztetünk időt, helyet. :D

      Linda: Hidd el, nem szoktam csak úgy dicsérgetni, őszinte kritikusod leszek. Nyugodtan poénkodd el, én szeretek röhögőgörcsöt kapni olvasás közben. :D Az már más, hogy jól megbámulnak ilyenkor. Neked is szólni fogunk, aztán valami sütivel lefizetünk. :D puszi

      Törlés
    6. Vettem!
      Sütiben profi vagyok ;-)

      Törlés
    7. Akkor összefoglalnám, biztos ami biztos alapon... Tesztek nekem egy szívességet azzal hogy elraboltok, és még sütit is kapni fogok... Mikor, hol kell lennem? Ígérem hogy a fejedelmi bánásmód miatt, minden színészi képességem bevetve fogok sikoltozni, csak a maximális hitelesség kedvéért.:-)

      Törlés
    8. Roselyn drága csak mondd, hogy mit szeretsz. Csokitorta? Túrós citromtorta? (ezt a kettőt már profi módon készítem, ronda és finom xD ) Még igazi forrócsokit is kapsz mellé, ha azt szeretnél.
      Mikor? Jó kérdés. Cilee neked mikor jó? :D

      Törlés
    9. A sütésben benne vagyok én is :-) Nekem bármikor jó, akció indul!

      Törlés
    10. Édesség terén bőven nem vagyok válogatós. :D Ha kanállal kell megenni, mert nem áll össze, nekem az sem probléma. Én határozottan nem tudok sütni. :D A forrócsoki a gyengém... :D Szóval nem kell nagyon agyongondolnotok. :) Vágjatok hozzám egy csomag kekszet, és boldog ember leszek. :D

      Törlés
  2. Folytatást!!!!!!!!!!!!Gyorsan :)

    VálaszTörlés
  3. Az iménti hozzászólásról a Tortúra című Stephen King regény jutott az eszembe :-D
    De egyetértek, és sajnos csatlakozom Ariadne-hez az elrablásodban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Tudod mit? Raboljatok is el! Akkor legalább igazoltan foglalkozhatom az írással, mondván: nem volt más választásom! :D

      Törlés
    2. Édes kényszer. Már egyeztethetjük is az emberrablás részleteit ;-)

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon tetszik eddig, remélem, hogy hamarosan folytatod! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem, igyekszem, csak sajnos néha nem nagyon van időm nekifeküdni. Ha egyszer elkezdem, akkor pedig nem vagyok képes felállni mellőle. Ez mondjuk még jól is jöhet... :D Örülök, ha még nem sikerült totálisan kiakasztanom Téged. :)

      Törlés
  5. "...Nőből volt, és mint ilyen olvasott már olyan könyveket, amikben részletesen leírták a nagy tudású szerzők, hogy milyen érzés az, amikor az ember lányát letaglózza a vágy…"
    Ez nagyon kemény volt! :D
    Amúgy meg nem bírom leolvasztani az arcomról a ráfagyott vigyort :)
    Csatlakozom az előttem szólókhoz: abba ne hagyd!!!

    Adri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod mi ebben a legjobb nekem? Hogy mosolyogtok rajta. Én nem tudom objektíven megítélni a munkám. sokszor még azon is elképedek, hogy mennyien olvassátok már a zagyvaságaimat. Nekem az is nagyon elég, ha tudom, hogy az a bizonyos mosoly odaragadt az arcodra. :)

      Törlés
  6. Az elrablásod és kényszerítésed igazán jól hangzik. :) Hogy a fenébe jutnak ilyen jó kis párbeszédek az eszedbe? Csak ámulok meg bámulok. :O
    Csak így tovább, ez eddig a legjobb kezdés egy pikáns erotikus történethez, amit valaha olvastam. :D
    Csak így tovább, már alig várom a folytatást, bár ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül. :)
    puszi
    Kriszta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halványlila fogalmam sincs honnan jönnek elő belőlem ezek a szófordulatok. Elképzelem a helyzetet, és már ott is vannak, nekem csak annyi a dolgom hogy leírjam őket. Haszontalan információk terén, büszkén állíthatom hogy a toppon vagyok... Tudom például, hogy a Kreml kupoláját azért szerették nagyon a varjak, mert nagyon jó volt rajta csúszkálni, vagy hogy mekkora egy csatorna ideális dőlésszöge - sosem építkeztem -, hogy Mária Terézia 16 gyereket szült, és a többi, és a többi... annyi minden tapadt már rám a hülyeségből, hogy igazán illik most már elkezdenem kamatoztatni... :D

      Törlés
  7. Szia! Ha továbbra is ezen a szinten tudod majd folytatni a történetet, engem tuti megveszel vele kilóra.:D Nem is, tévedtem. Már megvettél! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még ne kiabáld el. Én is csak bízom abban, hogy ezen a szinten fogom tudni tartani... :)

      Törlés
  8. Végre nem egy agyavesztett szőke liba......tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még lehet, hogy az lesz... :D Nem tudom... Lassan kétségbe fogok esni... :D

      Törlés
  9. Hajrá tovább! Kiváncsi vagyok hogyan szabadul meg a ruhájától :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit kiszámítható, mi? :D Hát na... Meg fog szabadulni a ruhájától...:)

      Törlés
  10. Hali :)

    Annyi mindent elmondtak már előttem,hogy felesleges ismételnem Őket :D Na jó,mégis :P
    Tetszik,hogy kendőzetlenül mersz írni és nem ragozod túl az egyébként egyszerű dolgokat :) Imádom egy story- ban a ping pong párbeszédeket,vagy ahogy tetszik szájkaratét és az utána bekövetkező féktelen őrületet. Szerintem ebben nem lesz - a továbbiakban sem - hiányérzetem. :D
    Gördülékenyen lehet olvasni,csak egyetlen problémám van. Mire kezdek belemelegedni elfogynak a sorok :D :D *-*
    Hajrá-hajrá :D

    Üdv:
    Nicole
    :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem haladni vele... :) Addig úgysem hagy nyugodni a dolog, amíg be nem fejezem... Szóval bízz benne, hogy nem kell majd sokat várni a különböző epizódok közt. :) a párbeszédeket én is élvezettel írom, bár azt azért el kell mondanom, hogy lesznek kevésbé párbeszédes helyzetek is... :D És hát ugye a feszültségfokozás miatt, nem lesz mindig poénos sem...Majd meglátjuk. :) :) :*

      Törlés
  11. Reménykedtem, hogy már ma folytatod:) Mindegy, jó munkához idő kell :DD

    A ruhaledobásra a cipzár miatt vaagyok kíváncsi, bár most hogy mondod, ami utána jön az is érdekel:DDD

    Amúgy a legelején kikerekedtek a szemeim, amikor megjelent a jó kiállasú 70-es főnök. Azt hittem ő lesz a pasi főszereplő. Aztán jött a kolléga, majd a csapos-autószerelő, szóval jól bevittél engem a málnásba :) Kivi leszek melyikkel tervezed a nagy szexjelenetet! Én az utolsónak drukkolok :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval akkor egy kicsit lelövöm a poént... Csak Tanner és Addison közt lesz kamaty, merthogy azt igyekszem elérni, hogy igényesen erotikus keretek közt legyen a sztori. És bár nagyon jókat derülök a különböző hármas-négyes felállásokon, én romantikus/erotikus dologban gondolkozom, amiben azért helyet kap a románc is, mint olyan. :D Meg szerelem, meg blablabla... némi humor. A lényeg hogy szórakoztató legyen. Az nagyon nagy bajom, a jelenlegi "erotikus" piaccal, hogy a közönségességre dolgozva próbál nyomatékosítani. Én megpróbálom más megközelítésből... És akkor itt jön a következő, úgyis olvasni fogod nemsokára... Nem akarok belerobogni rögvest a közepébe, a kamaty rész is szépen fokozatosan szeretném kiépíteni, szóval segít Addison-nak a rucival, de nagyjából nem történik semmi...még. Hajjaj, ha tudnád, hogy konkrét erotikára milyen elképzeléseim vannak! :D Csak szépen, lépésről-lépésre szeretnék a beteljesülésig eljutni... :D Remélem, hogy tetszeni fog... :)

      Törlés
    2. Alig várom! Húzzál bele! :-*

      Törlés
    3. :):):) Nem valami elrablásról beszéltetek nekem? :) :) :)

      Törlés