2013. szeptember 17., kedd

Gina L. Maxwell: Elcsábítani Hamupipőkét /2013/

Egy újabb gyöngyszeme az Ulpius 18+-os sorozatának. Ismerjük a kategóriát, tobzódunk már egy ideje a témakör nyújtotta újszerűségben, és ezzel párhuzamosan azt is tudjuk már, hogy ez a kaszt meglehetősen kétesélyes. Vagy jó, vagy brutálisan rossz. Jelentem, ezen mű talán a második legjobb lett az én "sikerlistámon", közvetlenül az Élvezd a vaníliát után. Na nem mintha ez a könyv a teljes gyönyör érzetét nyújtotta volna, de legalább olvastatta magát, vagy kétszer sikerült is harsányan kacagnom rajta, és a maga lötyögős módján élvezhetőnek bizonyult. És ezen kategórián belül, ez már marha nagy teljesítménynek minősül.



"Az MMA harcos Reid Andrews mérkőzése előtt néhány hónappal komolyan megsérül, így annak az esélye, hogy visszaszerezze félnehézsúlyú bajnoki címét, elúszni látszik. Edzője elküldi gyógykezelésre, orvosa pedig nem más, mint Reid gyerekkori barátjának időközben felnőtt kishúga.
Lucie Miller, a szétszórt könyvmoly szintén segítségre szorul. Bármire képes lenne, hogy meghódítsa orvos kollégája és titkos szerelme szívét, így kapva kap az alkalmon, amikor Reid csábítási leckéket ajánl cserébe azért, hogy Lucie éjjel-nappal ellenőrizze felkészülését karrierje legfontosabb meccsére.
Reid hamarosan élete legnehezebb küzdelmét vívja Lucie szívéért, mielőtt a lány valaki másnak adná..."

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 316
Ára: 3499 Ft 

Azért merészek az írónők, ha a fantáziák kiötléséről van szó. Az ilyen romantikus könyvekben lassan már nem fogunk egyszerű, hétköznapi pasassal találkozni, aki mondjuk kerttervező, vagy esetleg építőmunkás. Vagy mit tudom én... asztalos. Pedig az de szép szakma! Milyen gyönyörű kis jelenetet lehetne ráépíteni arra, ahogy macsó férfiúnk véres munkájából alkotott, robusztus, kézzel faragott cseresznyefa ágyában hogyan teszi magáévá hősnőnket, miközben kérges tenyerével simogatja annak selymesen lágy bőrét. De nem. A mi kis csalafinta írónőink minden rendkívülit felsorakoztatnak: milliárdosokat, vállalati vezetőket, bűvészeket, katonákat (leszerelt, félig leszerelt, vagy éppen állományban lévőket, néha egyszerre többet is)... Na nem mintha panaszkodnék, csak minél bonyolultabb az alapelképzelés, annál nehezebben hihető a sztori is. Jelen kis szösszenet férfi főhőse MMA harcos. Erről rögtön két dolog ötlött fel bennem. Az egyik már a könyv kinyitása előtt: a Warrior c. film, amit egyszer sikerült végigszenvednem. Nem mondom hogy rossz film lett volna, de mivel dráma így nem is leltem meg benne a felszabadult boldogságot. És ami megmaradt bennem mind a mai napig a moziról, az az hogy a főszereplő pasinak (Tom Hardy) mekkora csukjásizma van. Gusztustalanul kigyúrta magát a forgatásra, annyira hogy az már nem is volt emberi, én pedig ahelyett hogy a történetre fókuszáltam volna, megállás nélkül döbbentből, döbbentbe csapódtam, hogy "te jó Ég, hogy néz ez ki!". Ezek után egy cseppet sem lepett meg, hogy a könyvben is felrémlik a film, az egyik közös, lágy kikapcsolódós este közben. Persze ezek után, én ezen is elkezdtem tökölni. Szóval belebotlasz egy MMA harcosba... Evidens lenne akkor hogy olyan filmet ülj le vele megnézni, ami a munkájáról szól? Akkor már nem is lehet vele megnézni például a Szenvedélyek viharában-t? És miért is van ez így? Akkor ebből egyenesen azt kellene levonni, hogy egy orvossal csak a Vészhelyzetet lehet megnézni? Egy milliárdossal pedig csak és kizárólag majd a jövőre debütáló Szürke ötven árnyalatát? Hát rendben... de az egyszer már biztos, hogyha engem valaki leültetne egy olyan filmet megnézni, amiben az ügyfélszolgálatok vannak fókuszpontban, akkor én tuti hogy a hajam tépve, és sikítozva rohongálnék föl s alá, míg a végefőcím le nem zajlik. 
Hmmm....
A másik komoly dolog ami a könyv első pár oldalának átnyálazása után mellbe ütött az volt, hogy a főhősről megállás nélkül Dwayne "The Rock" Johnson jutott eszembe. Oké, Ő pankrátor, és nem MMA-s, de ettől függetlenül mindig sikerült rá asszociálnom. Amikor pedig a könyvben szóba kerülnek a jótündérek, és főhősünk azt mondja hősnőnknek hogy képzelje el tündérjelmezben, és varázspálcával a kezében, akkor pedig egyenesen biztossá vált bennem, hogy írónőnk is minden kétséget kizárólag sziklakeménységű színészünk rabja lehet, méghozzá rajongásig. És nem érdekel, hogy a főhős szőke, és nem sötét hajú, és mohikánosan (jól olvastad Kedves Olvasó! Mohikánosan! Öregem...) viseli a séróját, részemről ez már csak terelés. Főleg ha azt is hozzátesszük, hogy hősünk törzsi tetoválásokkal van díszítve... 
Azért ez vicces...
Persze ahogy az már lenni szokott tökös faszagyerekünknek, kell hogy legyen érzékeny oldala is, ezért ennek szemléltetéséhez írónőnk beleinjektált a hősbe egy nagyadag művészhajlamot. Szobrászatit... Hah! Kérem szépen Hölgyeim (és természetesen Uraim, kik valamilyen véletlen folytán ide tévedtek), bővült a "milyen pasival szükséges találkoznom halálom előtt" listám. Eddig volt ugyebár a milliárdos cégtulaj, volt katonai szolgálattal a háta mögött, aztán volt még a morcosságosságos skót milliárdos szoknyában, hörgéssel, és akkor itt a következő kötelezendően megbámulandó fajta: a művészi tehetséggel megáldott bármilyen küzdősportot profi szinten űző fazon, aki legalább 190 centi, és piszkosul gazdag, mert a pályafutása már a csúcsok csúcsát döngeti. Remélem azt nem kell kihangsúlyoznom, hogy mindhárom típus esetében előfeltétel a kontúros izomzat, az értelemtől (vágytól, érzelmektől, indulatoktól) csillogó párás tekintet, az állandóan homlokba hulló dús hajkorona, és a komoly felszereltség deréktáj alatt. Ja igen, és minden típusnak csak úgy árasztania kell magából a feromonokat, hogy mágikusan tudjanak hatni a szaglószervemre is. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy csalódottan fogok elpatkolni...
Ami hősnőnket illeti, megint belerobogunk ugyanabba, amibe már tucatszor belerobogtunk. Önbizalomhiány, teljes analfabetizmus öltözködés, és megjelenés terén. Némi szerencsétlenség, megspékelve egy csipetnyi bambasággal. Én pedig még mindig nem értem... Oké, azt értem, hogy miért mindig az ilyenfajta nőt festik le az írónők. Mivel a romantikus irodalom mint olyan, nők által, nőknek íródott eszmefuttatásokat tartalmaz, így persze hogy tele van a nőket foglalkoztató problémákkal. Egyik ilyen pedig a sztereotípia, miszerint a helyes pasik, helyes csajokhoz, a kevésbé vonzók, pedig a kevésbé vonzókhoz húznak. Ennek ellenpéldáival nem egyszer szembesültünk már a realitás talaján, és mivel ezen sztereotípiához mi magunk nők ragaszkodunk leginkább, így csinos fantazmagóriákba csomagolva próbáljuk meg tudatosítani magunkban, hogy vajon mik is lehetnek azok az okok, amik felborítva az általunk elképzelt természeti rendet, totális káoszba taszítanak azzal, hogy keverik a keverhetetlent. A másik ok, hogy mivel mi nők előszeretettel gondoskodunk saját komplexusainkról is, így egy-két bátrabb képviselőnk igyekszik ellenpontozni a saját magunkba beszélt hibáinkat, és előnyként beállítani azt, ami eddig sem volt előnytelen. Istenem, hogy mi nők mennyire agyonkomplikálunk mindent! Ettől függetlenül nekem még mindig problémás annak az elfogadása, hogy miért kell a romantikus szösszenetek hősnőinek minden esetben bénának lenniük. Azért nem egy olyan hölgyemény él ezen a bolygón, aki köszöni szépen remekül elboldogul magával, és úgy en bloc az életével. Nem esik mindenben hasra, tud öltözködni, mi több flörtölni... szexelni. Vagy most rosszul következtetek, és az lenne ennek a sok céltalan irománynak a mondanivalója, hogy a bugyuta nőket jobban kedvelik a férfiak? Lehet hogy én vagyok már évek óta rossz pályán, és ezért nem ismertem fel eddig az ezen könyvekben megbújó titkos bölcsességet? Lehet hogy nekem is sokkal jobb lenne, ha hülye lennék - még ettől  is jobban? Amennyiben ezen második feltevés a helyes, akkor bizony én visszaadom a működési engedélyem, és önként és dalolva férfivá operáltatom magam. Ha már nagyon választanom kell a szaporítószerveim, és az eszem közt, akkor én maradok az eszemnél...
És akkor még amit meg kell említeni... a szex. A fullasztó erotika... ami nincs benne a könyvben. De ehelyett kapunk középkategóriás intim jelenetet, aminek sikerült elérnie nálam, hogy forgatni kezdtem miatta a szemem. Mert most sem marad ki a kötelező kör. Főhősünk már az első huncutkodáskor megpaskolja hősnőnk farpofáit. Hát persze hogy férfiúnk, már csak a tesztoszterontúltengésének köszönhetően is, imád irányítani az ágyban. Én kedvelem azon pasik tömegét, akik határozottak amikor megköveteli a haza, de már annyit olvastam a "tudom, hogy mit akarok, és azt kérdezés nélkül el is veszem"-ről, hogy lassan már sikítófrászt fogok kapni tőle. Én! Ez már a vég kezdete... az univerzumé, nem az enyém. Amúgy egy kátyút sikerült kikerülnie az írónőnek. Nem tűzdelte tele a történetet heves vízszintes akciózással. Pont annyi jelenet van a könyvben, ami még gusztusosnak ítélhető, és leszámítva a sablonokat, még élvezhetően is lettek megfogalmazva. Hangulatügyileg a sztori sodrónak mondható, és még helyenként vicces is. Mindent egybevetve "átkötőnek" remek kis kiegészítő olvasmány.

Értékelés: 6 pont 
Share:

22 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hűha, nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ilyen... "jó". O.O De azt hiszem nyugodtan élhetem az életem az elolvasása nélkül. :)
    Köszi a kritikát, jólesett nevetnem kicsit. :) Az a cuki tündéres kép megkoronázta a napom! :D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha mosolyogsz... Én meg kezdek színpadias lenni. :D Amúgy pedig tényleg nem volt rossz élmény, egynek bőven elment. Szerintem előbb-utóbb te is el fogod olvasni. :D:D:D Mert igenis nem fogod tudni kihagyni... bizgerálni fogja a tudatalattid... :D:D:D

      Törlés
    2. Hah... hát nem is tudom. :) Olyan jó a SZJG sori, hogy nem bírok tőle megválni... még egy eromantikus könyv kedvéért sem, amit jó pontszámmal láttál el. :D
      (Titokban a Karen Rose könyveimmel szemezek)

      Törlés
    3. Oké. Neked van igazad.:) Karen Rose sokkal jobb.:)

      Törlés
  2. "Vagy mit tudom én... asztalos. Pedig az de szép szakma!" Hogy ezen mekkorát nevettem! :D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök. :) Pedig mindvégig a duguláselhárító járt az eszemben... :D Na az nem szép szakma. És valamiért nem akartam harsány lenni, így maradtunk az asztalosnál... :D

      Törlés
  3. Nah,valamennyire (!) csak sikerül beérni téged,bár a kommentek nem ezt bizonyítják. :) Az a szomorú,hogy mostanában sok könyv ott csücsül a polcomon érintetlenül.
    Ami így első nekifutásra felötlött bennem az az, hogy most nem egy „kidolgozott” forgatókönyvet filmesítenek meg,hanem a már meglévő filmekből próbálnak forgatókönyvet, jelen esetben romantikus könyvet összehozni. Mert 18+-nak abszolút nem mondható, inkább a manapság hódításra indított New Adult könyvek kategóriájába sorolnám Gina L. Maxwell mostani írását.

    Érdekes,hogy neked is a Warrior - A Végső menet című film ugrott be elsőre és olvasáskor kiderül,hogy még szerepet is kap a történetben. Én még nagy hirtelen hozzácsapnám a Just Wright (Terápiás szerelem) Qween Latifah-val és The Ugly Truth (A csúf igazság) Gerard Butler-rel filmeket.Ezekből jó nagy gombócot gyúrva megszületett a mi kis Hamupipőke történetünk. :D

    A női karakterről már említést sem teszek.Felesleges és számomra már rettentő unalmas kielemezni a szériába gyártott ügyetlenkedő,dekoncentrált,mások segítsége és támogatása nélkül élni képtelen…; napokig lehetne sorolni a már unásig elhasznált jelzőket,amikkel ellátják a szerzők képzeletük szüleményeit.
    Az eddig megjelenteket olvasva komolyan kezdek aggódni a személyiségem miatt.Nem esem el a saját lábamban –még magas sarkúban sem.Szeretek olvasni,de nem vagyok könyvtáros kisasszony, amiről a szerzők szerint a pasik megállás nélkül fantáziálnak.Képes vagyok önállóan dönteni még szorult helyzetben is,bármily meglepő legyen az némely beteges fantáziával megáldott írónak. Et cetera,et cetera. Kíváncsi lennék a férfiak véleményére pár hasonló könyv elolvasását követően.Érdekes lenne.
    Pasik terén a kiindulási pont a jól megszokott dominancia és a pénz.Isten őriz,hogy egy átlag polgárról legyen szó,aki jelzálog hitellel küszködik;albérletbe kényszerült egy tíz emeletes bérházban,ahol a 6-on lakik és nem mellékesen a lift többnyire üzemen kívül van ,mert nincs elég pénz a közös költségből a javíttatására és teszem azt egy 10 éves citroen berlingo-val jár (ééés én mondok egy megnyerő autószerelőt) :P

    „… Hát persze hogy férfiúnk, már csak a tesztoszterontúltengésének köszönhetően is, imád irányítani az ágyban. Én kedvelem azon pasik tömegét, akik határozottak amikor megköveteli a haza, de már annyit olvastam a "tudom, hogy mit akarok, és azt kérdezés nélkül el is veszem"-ről, hogy lassan már sikítófrászt fogok kapni tőle. …”

    VIGYÁZZ MIT KÍVÁNSZ!! Mostanában némelyik remekmű elolvasása után azon gondolkodom,mivel tudnak még kínozni az alkotók.Fantázia terén engem sem kell félteni,ezért az az elmebeteg ötletem támadt,mi lenne ha megfordítanánk a story-t.Adott egy ambiciózus hölgy,aki milliárdos,gyönyörű,domináns…. egyszóval minden eddigi női karakter ellentéte + az eddig körbejárt minden létező jelző férfi Adonisz ellentéte. Egyfajta szerepcsere.Na,ez lenne az igazán őrjítő alkotás.Lehet hogy most vonzottam be az univerzumon keresztül a történetet és hamarosan olvashatjuk is :DDDD

    Összefoglalva esti,könnyű olvasmánynak megfelelő – csak az üvegcipőt készítsük karnyújtásnyira.

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nicole! :)

      Korrekt, kerek vélemény, mint mindig, nincs hozzáfűznivalóm. :D Hacsak nem az amit már eddig is párszor letisztáztunk: véleményünk az esetek többségében azonos. :) Két napja befejeztem a Sebző vágyakat... fogalmam sincs hol vagyok... :D Egyszer csak kicsikarodik belőle valami. :D

      Üdv:
      Linda

      Törlés
  4. Nekemis nagyon tecet. 3-szor olvastam. Csak alánlom!! :D
    A kedvenc könyveimet mind neked köszönhetöen olvastam,ugyhohgy szeretnélek mekérni hogy írj véleményt a gyönyörű sorscsapárol. Én már olvastam és tecet, de kiváncsi vagyok mások véleményére. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Heni!

      A Gyönyörű sorscsapást olvastam, de sajnos nem volt időm véleményezni, igyekezni fogom bepótolni ezt a hiányosságot. Köszönöm hogy kitüntetsz a figyelmeddel, és a kedves szavakat.

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  5. Bocs nem akaratak sűrgetni!! :)
    Nincs mitt köszőni, csak az igazat írtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy vettem sürgetésnek! :) Ráállok a dologra, reményeim szerint hamar. :) Csak egy kis türelmedet kérném. :) És nehogy elnézést kérj már nekem! :)

      Törlés
  6. Én szinte mindenért elnézést kérek.
    És türelemböl akad nálam böven. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a türelmed.:-) Én pedig mindig mindent megköszönök.:-)

      Törlés
  7. Csak azt szeretném kérdezni, hogy ez a könyv mennyire erotikától túlfűtőtt, mert maga a történet felkeltette az érdeklődésem, de mivel ajándék lenne nem mindig, hogy mit veszek de szívesen megvenném egy barátnőmnek, aki biztosan szeretné, de egy kicsit maradi lány ( na jó lehet, kicsit prűd szegény) és a túl sok testiséget nem szereti a könyvekben. Mit gondolsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha be kellene rangsorolnom, akkor az valahogy így nézne ki :)):
      Történetileg inkább romantikus, mint erotikus - talán ha három konkrét szexjelenet van benne, de az sem a túl leírós fajta, inkább a játékos. Tudnám egy Harlequin által forgalmazott Tiffany-hoz is hasonlítani. Nincs benne semmi botrányos, de valahogy csak ki kell teljesedni a szerelemnek a szereplők közt, ugyebár, és ezért egy kicsit betekintünk a szoknyák alá is. Vagy éppen az alsógatyákba... :D Szerintem bőven belefér, azoknak sem polgárpukkasztó, akik nem gyakran olvasnak ilyeneket. Bár az én véleményem lehet egy kicsit fals is, mivel ettől jóval durvább "műveken" aszalódom már egy ideje. :D Viccet félretéve, szerintem nem lesz benne semmi olyan amit kifogásolhatna a barátnőd. Ha pedig, na adj isten, egy kicsit belepirulna... akkor kicsit belepirulna. :)

      Törlés
  8. Szóval most sikerült elolvasni a könyvet. Nekem őszintén megmondva tetszett, könnyed kis olvasmány volt. Pláne azután,hogy néhány hónap szünetet tartottam mivel kezdtem elveszíteni a könyvek iránta lelkesedésemet. Annál is inkább örültem,hogy ezt választottam mert előtte - nagy bátran?? - úgy döntöttem, hogy Slyvian Reynard Pokoli erényének folytatását elkezdtem angolul. Igen...néha nem értem miért csinálom ezt magammal, de valahogy muszáj xD Azért annak nagyon örülök,hogy még egy Reynard "mű" sem tudja elvenni a kedvemet attól,hogy angolul olvassak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszett! :) Én sem kampányoltam ellene, erős középkategóriába lett sorolva, ami nálam már az elismerés csúcsa! :D Tényleg nem volt vele nagy baj, lendületes, a maga nemében aranyos, szórakoztató kis iromány. Reynard folytatása? Nem mondom... bátor vagy. Én azt a könyvet... na ha valaminek sikerült felhúznia, az az a könyv... Húúúú... Ha most így visszagondolok rá, még mindig elönt az indulat. Leszek olyan hülye hogy elolvasom a folytatását is majd valamikor a most, és az örökkévaló közt... Már most félek tőle. :D Respect! Fejet hajtok a teljesítményed előtt. :) És amúgy milyen volt? Még mindig szirupos, vagy a második rész már emberi síkon mozog - az isteni magaslatok helyett? :)

      Törlés
  9. Igen Reynard első könyve nekem is okozott némi...vérnyomásemelkedést :D Pedig tényleg,egyetemre is jártam, még olyan tanárom is volt aki hasonló mint Gabriel ráadásul ő is történelmet tanított. Még azonosulni is tudtam volna a főszereplő hölggyel ( kivéve az állandó esés kelést, én azért bőven képes vagyok megtenni két lépést a saját lábamon sőt... ) viszont ez a bűn nem bűn, előző életek, következő létek...ezek sokak voltak. A mostani könyvet egyszer félre is raktam mert egyszerűen majd hogynem csöpögni kezdett a sziruptól és még az első oldalaknál tartottunk!!! xD A legtöbb rész egy - földi keretek közötti - nyűglődés. Julia továbbra is szerencsétlen, ami nem meglepő. A legtöbbször olyan érzésem volt,hogy az író egy rózsaszín cukorszirupot akar erővel leönteni az olvasó torkán. De a többi már magyar nyelvű könyv kárpótolt valamelyest :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na akkor adott nekem a feladat hogy górcső alá vegyem a folytatást is. Függetlenül attól, hogy amit most leírtál, már megemeli az én vérnyomásomat is. :D Komolyan mondom esettanulmányt lehetne írni egy-két könyv köré. :D De előbb nekiesek a Férfi alatt c. remeknek... Na ahhoz is kell nem kevés lelkierő. :D Nem értem magam. Oké, hogy szeretem magam kínozni... De hogy ennyire? :D

      Törlés
    2. A felénél majd nem a hajamat téptem és csak némán kiabáltam de komolyan hálás voltam.hogy semmi nem volt a kezem ügyében, mert szinte biztos,hogy elvágom a szoba túlvégébe és összetörik xD Ha besok(k)allok ezektől a "remekektől" akkor szünetet tartok. A nagy kedvencemet pedig mindig elővehetem a Gyönyörű Sorscsapást. :) Sok sikert a Férfi alatt c. alkotáshoz ! Sosem tudhatod, talán jó lesz xD

      Törlés