2012. december 22., szombat

E L James: A szabadság ötven árnyalata /2012/

És igen. Hivatalossá vált mit szeretnék kérni idén a Jézuskától. Amennyiben úgy alakulna, hogy következő életemben férfinak születek, nos akkor az volna a tiszteletteljes kérésem az illetékesek felé, hadd legyek homokos. Tudom hogy azon a piacon sem egyszerű boldogulni, de legalább ott van némi százalékos esélyem arra, hogy találok valakit, aki racionális. 
Ebben az egész "szürke" hisztériában nem az a megdöbbentő, hogy Anastasia Steel/Grey olyan amilyen (ezt bővebben ki fogom fejteni, nincs ok az aggodalomra), hanem az hogy aki ezt a könyvet megírta, az vajon milyen ember lehet. És bár mondhatnám azt, hogy most viccelek. De nem. A filmes blogomban Stephanie Meyer, és a Twilight kapcsán már sikeresen kifejtettem a véleményemet, az írók első szabályáról: arról írj, amit ismersz! Másképp nem leszel hiteles. És ez jelen írásunkra is áll. 
Ha belegondolok, hogy mennyien óvtak a trilógia befejező részétől! Akiknek csak egy hangyafütyülőnyi rálátásuk van a Linda-féle absztrakt agyi működésre az ismerősi körömben, azok mind egyöntetűen kántálták: ne tedd! De persze nekem tennem kellett! Mert én tökös vagyok! Meg amúgy is... keményvonalas vagyok, és nehogy már egy erotikus-romantikus könyv fogjon ki rajtam! Pfff... Nem is én lennék én, ha nem akarnám bebizonyítani, hogy árral szemben nemcsak hogy úszni, de még járni is lehet! Alábecsültem írónőnket, és be kell látnom túlbecsültem magam. (Ejj de fáj ezt így leírni!) Csatát vesztettem, és romjaim felett színpadiasan zokogok.



Remegek az indulatoktól. Alig két perce tettem le a könyvet, és mészárolni volna kedvem! Szegény drága jó emberem a mai karácsonyi ajándékkereső, és favásárló túránkon, cirka háromnegyed órán át hallgatta tőlem, hogy Anastasia Steel milyen egy idegesítő némber. Le vagyok döbbenve, és csak hogy megérts kedves olvasó, pár lépésben/mondatban elmondanám a könyvhöz, de legfőképpen főhősnőnk személyiségéhez fűződő legnagyobb problémáimat. Amolyan kigyomlált, csokorba szedett formában...
Szóval belecsöppenünk a könyv elején a nászútba, és minden rózsás, meg pompás, meg idilli. Jaj de jó! A szirupos még csak meg sem közelíti azt az állapotot, ami a könyv első kétszáz oldalát jellemzi. A mi hatalommániás Christianünk fájdalmasan aprólékosan, és gyötrelmesen lassan, végérvényesen kasztráltatott. Sírok. Minden, de tényleg minden elveszett a figurában, ahogy annak rendje és módja szerint lenni kell: beállt a sorba. És miért? Mert a mi csupaszív érzelem, és együttérzés Anacskánk kimángorolta belőle. A helyzet a következő: Christian nem tűnt el. Ott van, ahogy mindig is ott volt, csak egy olyan szituációban találja magát, amihez eddig jobbára semmi köze nem volt. Több dolgot is biztosan tud: szereti ezt az ostoba libát (istenem van ilyen az életben is, ott sem értem, itt sem értem); beengedte őt a jól elszeparált, és kordában tartott sáncai mögé, aminek egyértelmű következménye, hogy tart a lelki sérüléstől; és végül: még mindig nem szereti magát, amitől kész rejtély számára, hogy Ana hogyan is szeretheti őt. Összegezve: Christian számára ez az egész "kapcsolat" egyetlen jó szóval körülírható: kompromisszum. Hihetetlen! Mint általában a párkapcsolatok zömében, itt is ez a kulcskérdés. És drága hatalom és irányításmániás főhősünk ezt teljesen tisztán át is látja, és enged annyit a korlátaiból, amennyit első lépésben engedni képes. Bizalmatlan. Érthető. De igyekszik. Ja, kérem szépen hogy ez nem elég? Valaki odanyújtja neked a kisujjad, de neked azonnal, rögtön, de máris, az egész karja kéne? Kiábrándító, hogy az egész könyv e köré a gondolatmenet köré épül. Ötszáz oldal tömény hiszti, egoizmus, és mártíromság...
Ananak minden baj, és nem használja a hülyeségen kívül semmire sem a két füle közti fekete lyukat. Sötét, mint az éjszaka. A kis szemérmes a hecc kedvéért ledobja magáról a bikini felsőjét, egy közkedvelt strandon...Ez még nem is volna baj, de könyörgöm te buta liba, egy milliárdoshoz mentél hozzá! Nem létezik, hogy nem fordul meg a fejedben, hogy ha lefényképez egy lesifotós, az a férjednek a következő tárgyalásán lehet hogy kényelmetlen lesz! És ez a nő okos? Mihez képest? Nem engedsz jet-skizni? Merészelsz a három hetes nászutunk alatt több mint két órára magamra hagyni? (Sejtésem szerint a dolognak lehet hogy van némi köze ahhoz, hogy a férjed egy nagyvállalati mogul, aki milliárdos...nem állt meg az élet azért, mert ráhúztak egy x karátos gyűrűt az ujjadra,teee...) Sebaj majd, én megmutatom neked! Elkötöm a jet-skit, és lelépek, csak mert nekem így jó! Benned meg álljon csak meg nyugodtan az ütő! Aggódj vakulásig, mit számít! Fogd már fel azzal az elsorvadt agyaddal, Mr. Grey, hogy én a magam erejéből akarok karriert építeni. Nem tartok igényt sem a nevedre, sem a pénzedre. Apropó név... Ezen okból kifolyólag, úgy döntöttem a munkahelyemen maradok Steel... (Logikus. Csupán csak az egész világ tudja rólad, hogy hozzámentél Christian Greyhez... Könyörgöm bemondták a gazdasági hírek, és minden bulvárújság fotóján te vagy! De nem.... A munkahelyeden, minderről meg fognak feledkezni, mert a neved nem Grey, hanem Steel. Istenem! És Christiannak majdhogynem egy folyamatábrán kell levezetnie, miért is olyan nagyon fontos számára, hogy Ana felvegye a nevét. Mert egy hatalommániás, és irányításmániás ember esetében, akiben annyi lelki ellentmondás feszül, hogy attól meg lehet csömörleni, képtelenség kikövetkeztetni a miérteket.)
Rám telepszel! Nem hagysz mozgásteret! (Könyörgöm egy irányításmániáshoz mentél hozzá, mire számítottál? Simulékonyságra? Meg te beszélsz telepedésről? Minden mondatodból süt a kritika, levegőhöz sem hagyod jutni azt a szerencsétlen faszit. Semmi nem elég jó... A dacolás még rendben is volna, de ez nem dac. Ana konkrétan sportot űz abból, hogy állandóan keresztbe tesz Christiannak.)
Látni akarom a barátnőmet! Mert már nem láttam vagy öt egész hete! A lelkemre kötöd (miután kiderül hogy a volt főnököm - akit te rúgattál ki - tehet a helikopter szabotázsról amiben majdnem meghaltál, és miután végigüldöznek minket az autópályán), hogy a biztonság kedvéért maradjunk inkább otthon. Én megígérem neked, mert szeretlek. Majd olyan magas ívből teszek az ígéretemre, amennyire csak telik az erőmből erőlködés nélkül, és naná hogy beülünk koktélt iszogatni egy hangulatos bárba! És ezek után még neked áll feljebb? Mit képzelsz, mégis ki vagy te? Aztán jól belefolyok a barátnőm szerelmi életébe is, mert az olyan sikkes, és még szerencse hogy tartom azt a lepcses számat! Pedig de szépen meg lehetett volna ott is kavarni teljesen feleslegesen a trutyit! Aztán persze vagyok annyira bamba, hogy elfelejtem, hogy a fogamzásgátláshoz fogamzásgátlóra is szükség van, és véletlenül (és nem is azért mert olyan lyukas a fejem, mint egy szita - személyi titkárnő mellett! Ó, ugyan már! Könyörgöm!) teherbe esem. Ja hogy te ezt dühöngve fogadod? Mi az hogy nem örülsz? Térden állva kellene hálát rebegned az ég felé, hogy itt vagyok neked, két lábon járó megváltásként, és szeretlek! Erre te pofátlanul berúgsz, és még a volt szeretőddel is találkozol! Na bízd csak ide! Júdásnak titulállak, majd elolvasom a személyes levelezésed, és nyakig kotrok a magánszférádba. De áldozatot hozok, mert még így is szeretlek! (Na az ilyen szerelemtől óvjon meg az a Magasságos!) 
Hosszú napokon keresztül nyavalygok, mert nem akarok tudni az alávetettjeidről, meg arról, hogy melyiket hogyan támogatod... Aztán még neked áll feljebb, és gondoskodni mersz arról, hogy ne tudják felvenni velem a kapcsolatot?! Hogy képzeled!
Nyílj meg nekem, bízz meg bennem! De tedd ezt úgy, hogy én persze nem bízom benned. Az amit teszel (az apám autóbalesete miatt végig ott rostokolsz mellettem; meghívod a barátaimat Aspenbe, mert azon is nyűglődöm egy sort, hogy ritkán látom őket; rögtönzöl egy szülinapi bulit, ahová elhozod az anyámat is, a magánrepülődön, átszelve így a fél Államokat), az csak egy dolog! Az hogy szinte mindent feladsz, csak hogy melletted maradjak, ez nem számít. Mondd is ki! A gyengébbek kedvéért, akár le is rajzolhatnád, vagy kottába is fűzhetnéd! Mert én ugyan váltig állítom, hogy ismerlek, meg tudom hogy milyen vagy, de ha te egyértelműen a fejemhez nem vágod a tényállást, akkor mégsem értem. Ó, Ötven, Ötven, Ötven...
Spirálisan (na ez volt az a jelző, amivel ha nem ezerszer találkozni a könyvben, akkor egyszer sem) süllyedve kaptam szép fokozatosan idegösszeroppanást a könyv végére. Nem kicsit dühített, és/vagy háborított fel. Azaz érzelmi mélység ami végigkíséri Anát, annyira sivatagos, hogy nincs az a kaktusz ami megélne rajta. De megint esélyt kapunk a szexuális illemtanunk fejlesztésére. Aki eddig nem tudta volna, annak most nyilvánvalóvá válhat, hogy a női orgazmus telt hólyaggal sokkal intenzívebb. Nem mondod! Ez csak valami tréfa lehet... Kapunk egy kis ízelítőt a "hogyan borotváljuk meg egymás intim és kevésbé intim területeit" témakör tananyagából is, és lelepleződik a nagy titok: terhesen is lehet huncutkodni! Azta... (Személyes megjegyzés: a dolog a 38. hét után igényel némi fantáziát...)
Ami pedig egyenesen letaglózott, rá kellett ébrednem arra hogy perverz/deviáns (ahogy tetszik) vagyok. Mert a könyvben felsorolt összes szélsőség, számomra nem szélsőség. Ez van. Én eddig meg voltam győződve arról, hogy megfelelő szexuális intelligenciával rendelkezem. Hogy ez leginkább, és a legerősebb jelzővel élve is, nem más mint pikantéria. Soha ebbe a jó életbe nem gondoltam volna, hogy az hogy bekötik a szemed, vagy rásóznak a hátsódra, esetleg kicsit illetlenebbül ragadnak meg itt-ott, az már perverzió. Vagy ha késleltetik az orgazmusod. (Hát hogy az írónővel sem játszottak el komolyabban soha, az is biztos.) A perverzióról, mint kifejezésről, nekem olyan dolgok jutnak az eszembe, mint mondjuk a nekrofília, vagy a gyomor, és béltartalom (és más testnedvek) nem rendeltetésszerű cseréje. De még akkor is. Ki vagyok én hogy ítélkezzem? Mindenki tegye azt, ami neki jól esik, és úgy ahogy neki jólesik, feltéve ha ezzel nem bánt sem lelkileg, sem fizikailag másokat. Felfordul a gyomrom a könyv üzenetétől: javulj meg, légy standard gyártósori tucattermék! Ne funkcionálj soha másként, mint az átlag. Mintha ez választható opció volna. Ha Anának csak egy kis esze lett volna, nem belekergeti Christiant a saját igazába, és valóságába, hanem kivárja, míg Christian magától billen. Ami fix, ha ez az egész az életben játszódott volna le, akkor Anácska szája már rég ki volna peckelve, és csak úgy csattogna a hátsóján az ostor. Egy kiadós verés után, talán megtanulta volna hogy hamarabb járjon az esze, mint a szája, és így mindannyiunkat megkímélhetett volna csavaros gondolataitól, és összeférhetetlen természetétől.
Share:

35 megjegyzés:

  1. Most már elkezdhetnél valami színvonalas könyvet is olvasni, hogy legközelebbi találkozónkkor arról halljak tőled :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lora Leigh Buja éjszakák című remekét nyúzom...:D Day-t és Wardot a végére igyekszem hagyni, mert mindig az utolsó falatnak kell a legfinomabbnak lennie. Hogy utána mi lesz, még nem tudom! :D Igyekszem... :)

      Törlés
    2. Esküszöm, kapsz tőlem karácsonyra egy Usborne gyermekenciklopédiát :)

      Törlés
    3. Tudod az a helyzet, hogy még mindig mazochista vagyok... És már megbocsáss, de egy enciklopédiában nem lehet érzékletes szexjeleneteket olvasni... Pffff. :D Amúgy meg szabin vagyok! Minek ide a komolyság? Legalább most hadd éljem ki a hülyeségeimet... :D Meg nagyon jól ismersz, én az enciklopédiából is egyenes következtetést vonnék a szexre, izmokra, meg az emberi sötétségre... veszett fejsze nyele ez... :D:D:D

      Törlés
  2. Szia
    Látom sikerült kiolvasnod a harmadik részt is.Megnyugodtam ,hogy
    nemcsak engem idegesített fel teljesen.Egyetlen fejezet tetszett a végén,amikor Christian szemszögéből elevenítette fel újra az első találkozás emlékét.
    Nem tudom hogy fenyegetésnek vegyem e ,hogy lesz folytatás...
    A csalódottság után elolvastam az általad ajánlott Lélek legsötétje
    c. könyvet most pedig Nesboval rehabilitálódom.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiolvastam, leépültem... :) Mint ahogy a bejegyzés is mutatja, nem kicsit idegesített fel Ana Grey. És olyan jó tudni, hogy nemcsak engem irritál! :D A Lélek legsötétje nem tetszett?

      Törlés
  3. Az írónő elérte a célját! Olvastátok a könyvét.xd:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen ez már csak így szokott lenni a könyvekkel! :) Nem sajnáltam rá az időt, ebből is lehet nyerni, ha mást nem tapasztalatot. Könyvtörténeti fordulópont lett James trilógiája, bárhogy nézzük is. Megdöntötte a Harry Potter eladási statisztikáit, szerintem nincs abban semmi rossz, ha rá akarunk jönni, hogy miért is.

      Törlés
  4. Tetszett a A lélek legsötétje. Szeretem az emberi kapcsolatokat
    boncolgató könyveket.Nagyon valós volt, semmi túlzás és
    összeteszem a kezem,hogy nem vagyok kényszerbeteg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök. Mármint annak hogy tetszett a könyv. :) Azzal mélyen egyetértek, hogy örülsz, hogy nem vagy kényszerbeteg. A könyv elolvasása után, én is örültem. :) A közeljövőben terítékre teszek egy Nesbot. Te melyiket ajánlanád?

      Törlés
  5. Úristen, nem tudtam, hogy mitől vagyok ennyire feszült 2 napja...rákerestem a kritikákra és a Tiéd után (ez volt az első, amit elolvastam) rájöttem, hogy ettől a könyvtől. Ana egy igazi idióta, infantilis pitsa és nem fér a fejembe, hogy ez a szuperintelligens/milliárdos/jóképű pasi hogy tűri meg maga mellett. Sőtmitöbb! Imádja! Szerintem kb olyan érdekfeszítő lehet vele élni, mint egy faékmintás bögrével. Mondjuk a bögrék legalább nem tesznek keresztbe és duzzognak folyton...
    Orvul hátralapoztam, hátha lesz temetés a sztoriban, de nem úgy tűnt. Az olvasásban az a leggázabb, ha a főszereplő olyan ellenszenvessé válik, hogy tragédiát remélek a történetben.
    Az biztos: ha egyszer ez a nő ír még valaha valamit, azt tuti messze elkerülöm!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Honey!

    Először is ne légy ideges, nagyon nem éri meg. Árt a szépségnek, miegymás...:) Másodszor légy bölcsebb mint én, és most tedd le a könyvet, mert ha elolvasod, akkor akárcsak én idegösszeroppanást fogsz kapni.:) Reméljük James nem követ el még egy merényletet az irodalom ellen, mert lássuk be ez a könyv az. Én a pocsék élmények után mindig valami garantáltan jóval rehabilitálódom. Ha javasolhatom, tedd te is ezt, mert én majdnem zokogva tettem le ezt a remeket, és nem a meghatottságtól... :) Jót nevettem a bögrés hasonlaton... Maximálisan egyet értek. :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Linda,

    Látom, írtál Stekker kritikája alá és Te sem voltál elővigyázatos. :-) Most már perverz kíváncsiság hajt, hogy vajh mi jöhet mééég??? Hová lehet ezt még fokozni??? Meddig lehet még lealacsonyodni?
    A Ti kettőtök véleménye (rég nevettem ilyen hangosan a munkahelyemen) sem képes kifejezni azt a szánalmat, amit Ana iránt érzek és őszintén remélem, hogy egyetlen hozzá hasonló emberrel sem fogok találkozni, mert az csak egyet jelenthet: a rácsok mögött nagyon sok időm lesz olvasni, tekintettel arra, hogy a testi sértés büntetendő cselekmény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Stekker kritikáján, én is majd behaltam...Olyan gyönyörűen összeszedte az egészet, hogy az kész...És igen attól függetlenül, hogy mindenki óvott ettől a könyvtől, elolvastam. Hidd el, csak jót akarok: ne tedd! Olyan baromi dühös leszel a végére, hogy nem fogod tudni csak valami nagy és nehéz tárgy összezúzásával kiegyensúlyozni a felhalmozott negatív ingereket. :) Tudom, mert én is ezt tettem. Befaragtam a mamutfenyőnket, a cirka 5 centi széles talpba, sity-suty! :) Még a férjem is csak ámult... :)

      Törlés
  8. A legszebb az, hogy a sok ámuló háziasszony láttán (legalábbis akiket említettek a PR cikkekben) én eddig úgy gondoltam, hogy egyedül vagyok a könyv iránti utálatommal. Szal a kritikátok nekem önigazolás is, ami pont jókor jött! :-)
    Legutóbb akkor voltam kifejezetten mérges, amikor nyáron A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című remekbe szabott svéd történetet olvastam. Olyan irtózatosan szar volt (nekem legalábbis), hogy elhatároztam, addig nem kelek fel a napozóágyból, amíg a végére nem szenvedem magam. Mondanom sem kell, brutálisan leégtem, szóval a könyvek "bosszújáról" (mint pl nagy tárgyak tördelése) van némi fogalmam! :-) Ugyanúgy a sokak által körülrajongott Viskót sem tudtam hová tenni...bár lehet, hogy én vagyok túl alpári ezekhez.

    VálaszTörlés
  9. Nem hiszem, hogy bármi probléma volna az ízléseddel, alpárinak pedig végképp nem gondolnálak. :) Manapság már sok mindent kinyomtatnak, az ember pedig győzzön válogatni. Sok "sikerkönyvvel" voltam bajban én is. Például a mai napig nem tudom hová tenni az Éhezők viadalát...vagy ott van a Trónok harca, ami mekkora nagy siker, nekem mégis terjedelmesnek, vontatottnak hatott, nem is bírtam végigolvasni. A Twilightról nem is beszélve, ami nekem egyenesen kínzás volt. Sajnos nagyon ritkán találkozom olyan könyvvel, ami eleget tesz az elvárásaimnak, és ami leköt annyira, hogy el is tudjak merülni benne. Nalini Singh könyvet olvastál már? Kedveled az ilyen kicsit romantikus, kicsit fantasy jellegű könyveket? Mert Nalinit bátran merem ajánlani mindenkinek. Mindenből van benne egy kicsi, nagyon szép a képi világa, érdekesek a történetei, és jól formáltak a karakterei...

    VálaszTörlés
  10. Hát igen, régebben meggyőződésem volt, hogy a könyvek mindig jobbak, mint a belőlük készült filmek, ma már inkább fordítva igaz...legalábbis az Éhezők viadala filmen viselhető volt, de a könyvet (bár megvan) még nem olvastam.
    Nalininek utánanézek, bár fantasy-t még nem olvastam. Lehet, hogy majd most ha egy tutival indítok, akkor tetszeni fog! :-)
    Én a "sötétebb" sztorikat kedvelem, mint pl Sebastian Fitzek Terápia című könyve, de nagy kedvencem Khaled Hosseini Papírsárkányok-ja, ami nem sötét, de kimondottan sok mondanivalója van az emberségről. Majd még nézelődöm, mi az, amit olvastam és Te is írtál róla kritikát, vagy mi az, amiről írtál és épp azért nem fogom elolvasni, mert Neked sem tetszett! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha segítség kell könyvekben, akkor dobj egy mailt az elérhetőségem alatt lévő email címemre, és megbeszéljük, miket tudok ajánlani, mellékelni. :)

      Törlés
    2. Köszi szépen! :-)

      Törlés
  11. Hehehe...

    Én 2 hete kezdtem el az első részt és tegnap fejeztem be a harmadik kötetet. Előtte és közben sem hallottam/olvastam kritikát, de olyan ürességet hagyott bennem ez a sztori, hogy kíváncsi voltam mások véleményére is. Meg is lepett, az egyik oldalon csak úgy csöpögtek érte, a legnagyobb kifogást a szexualitás része kapta...(mintha olyan extra lenne...) De szerencsére találtam a saját véleményemhez hasonlókat is, a tiéd tetszett a legjobban, könnyesre röhögtem magam :)

    Nekem a második kötet elejénél már szakadt a cérna, de a könyvet is eldobtam amikor ez a hisztis, álszent, nagyokos Ana, csakazértse alapon, minden kedves és erélyesebb kérés ellenére sem volt hajlandó a telefonjáról e-mailezni, csak is azért, mert hát nehogymá' megmondják neki mi a betű, mikor itt ő az agy. Aztán persze jött a Kérlek, ne haragudj rám... Christian, kérlek...hüp-hüp..

    Na ekkor elkalandoztam és eljátszottam a gondolattal, mit tennék Christian helyében. Nem akarom túlságosan részletezni, a lényeg az, hogy Anácskát kiosztanám az ő stílusában, szembesíteném gyerekes, önző viselkedésével, majd hagynám, hogy szarul érezze magát jó ideig. Elvégre ha nem kell a banán, ne rázd meg a banánfát...

    Valahol reménykedtem is hasonló folytatásban, de csak rosszabb lett. A végére már ott tartottam, a legjobb az lenne, ha Anácskát lecserélné inkább Miára vagy Katere. Valami durva alázással karöltve. Talán az izgalmasabb jellemfejlődést mutatott volna, ha Christian az én elképzeléseim szerint életszerűbben, karakteréhez méltón viselkedve "neveli" Anácskát, aki így biztos rájön hol a helye. Akkor a happy end is kielégítőbb lehetett volna.
    Mert ez így, hát nem is tudom, egy klimaxos, unatkozó, elnyomott anyuka kamaszkori álmodozása??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dia!

      Először is örülök, ha a véleményem hasonlóan alakult a Te véleményeddel, mindig öröm számomra a közös nevező! :) És hát igen... a könyv minden, csak nem hiteles, és igen szerintem is van benne bőven írói álmodozás, és frusztráltság. :) Ami nem gond, mert hát emberek vagyunk, álmodozunk, miegymás...de a könyv így is felvet két igen komoly problémát:
      1, nem értem a rá irányuló lelkesedést, mert sajnos én azon nők egyike vagyok, akik homlokegyenest máshogy viselkedtek volna, mint hősnőnk...
      2, fel nem tudom fogni, hogy egy alapvetően határozott, és az első részben még normális, igaz nehezen kezelhető pasi:
      a, hogyan képes gyilkolási roham nélkül elviselni egy ilyen nőt;
      b, hogyan képes ennyire kivetkőzni magából a történet végére.
      És akkor még ott van az hogy mennyien tekintenek bibliaként a trilógiára. Ilyenkor szoktam félve elmerengeni azon, hogy vajon most nekem ment el teljesen az eszem, vagy mindenki másnak? :) Lényeg a lényeg, egy olyan alapötletű könyvet mint ez, ilyen művészien elrontani... lássuk be ehhez is kell valamilyen szintű tehetség. De megírta, mi több kiadták, mi több megfilmesítik, és mi több meggazdagodott belőle az írónő... Ezek után nekem ne akarja bemagyarázni senki, hogy normális világban élünk. :) Köszönöm a figyelmed, és hogy megosztottad velem/velünk az észrevételeidet. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  12. Kedves Linda!

    Értem én a könyv iránti lelkesedést, hiszen szép kis történetként indul, sok izgalommal kecsegtetve (főleg ami a BDSM bereklámozását illeti), és tény, hogy sokan jobban tudnak azonosulni a főhősnővel mint pl. Te vagy én, ezáltal örülnek Christián életszerűtlen "megjavulásának" is.
    Azt sem mondanám, hogy bánom az olvasásra fordított időmet,(jobban tetszett mint Szalai vagy Fejős bármelyik könyve) inkább csak hiányérzetem van. Szerintem is sokkal többet ki lehetett volna ebből hozni ha a karakterek fejlődésében a közös nevezőt keressük, és nem a világ társadalmilag elfogadott elvárásait. Lehet, hogy akkor nem lett volna toplistás, bár ki tudja, talán győzött volna a racionalitás.
    Na de mindegy is, látom a régebbi kommentek dátumain, hogy már lejárt lemez... :P Azért kislányos naivsággal remélem, a film egy fokkal jobb lesz...

    Ja, még egy pozitívum: azóta több könyvről alkotott véleményed is elolvastam, kedvet is kaptam párhoz:) köszi!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dia!

      Te egy meglehetősen megértő, és toleráns ember lehetsz. :) A BDSM mint olyan dolog, ami eddig nem kapott nagyon teret, tényleg megadhatta volna az ívet, csak sajnos az a baj, hogy nem is jut el a könyv a BDSM-ig. Nekem egy nagyon egyszerű vágyam lett volna a történettel kapcsolatban: megtalálni a középutat. Belemenni a kevésbé elfogadott helyzetek sorába - nem a véresre verésig, és a minden testnyílásba dildók dugdosásáig (bár az okozott volna némi pikantériát)... Inkább a lelki részig, alávetett szinten. De ez totálisan megbukott, mert a lelki rész rugalmassága csak Christiant érintette, Ana annyira nagyon tudja hogy mit akar, meg amúgy is, hogy egy jottányit sem engedett semmiből, sehol. És ezt képtelen vagyok elnézni Jamesnek. :D A film... abban van minden bizodalmam. Egy jól kiválasztott, karakteres színész egycsapásra megmentheti az egészet, egy kellően hiteles hősnővel. Mivel a vásznon úgysem lehet megállás nélkül kamatyolni, így kénytelenek lesznek az alkotók a lelki részre is komoly hangsúlyt fektetni - legalábbis ebben reménykedem. Most már csak azt volna jó tudni, hogy kik is fogják kapni a szerepeket... De ne legyünk telhetetlenek, a rendezőt végre már megtalálták, így csak nincs minden veszve talán. :D

      Remélem hogy olyan könyvekkel sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, amik tetszeni is fognak. :) Majd referálj! :) És könyvek terén sosincs elavult téma. :)

      Törlés
  13. Kedves Linda!

    Nem tartom magam toleránsabbnak vagy megértőbbnek az átlagnál, de köszi a feltételezést :) Pl. jókat röhögök mikor azt olvasom, hogy ez a könyv sokaknak a szexbibliát jelenti, majd tudatlanságuk miatt a rendőrségen jelentik fel a szerencsétlen összezavarodott domot, mert az kikötözte és elverte őket, ami persze fájt, bár meg lett kérve rá, de csak szerelemre vágytak... :D

    Szóval a szerelem. Szerintem mindenki átélte már, olyankor az ember tényleg sok mindent elvisel, megtesz a másikért. Ez ilyen.

    Egyébként régóta foglalkoztat a BDSM, tisztában vagyok a lelki felépítés lényegével. (Hiszen egy lightos szerepjáték sikeréhez is elengedhetetlen a lelki ráhangolódás, beleélés, különben röhögés lesz a vége...) Ezért is írtam, hogy számomra (a könyv második részben történt félkegyelmű Anácska húzásaira) a kielégítő folytatás az lett volna, ha Christian az egyik műbalhénál ugyanazt a taktikát választja amit a csaj. Szépen kiosztja, eljátszva a hattyú halálát, majd ölbe tett kézzel várja, hagy szaladjon utána. Aztán jöhet a játék következő fokozata a vörös szobában... :) (Amúgy csak nekem tűnt fel a beígért anális szex elmaradása? (a dugasz nem számít...))

    A filmben szívesen látnám Ian Somerhaldert vagy Ed Westwicket, mindenképp valami karakteres, férfias pasit, ha véletlenül mégis Ryan Gosling játsza, nekem csalódás lesz. Női szerepre meg most úgy érzem jobb lenne valaki kevésbé ismert, hiteles színésznő.

    A könyvekkel kapcsolatban pedig jelentkezni fogok, köszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ian Somerhalder nálam is erősen bejövős, de sokan Matt Bomer-re is esküsznek, aki nekem azért nem toplistás, mert ugyebár tudjuk róla hogy meleg, és ugyan nekem ezzel semmi bajom, de azért egy kicsit hiteltelenné tenné a sztorit. Aztán ki tudja, lehet hogy úgy eljátszaná, hogy csak úgy pislognék miatta. :D Majd meglátjuk mi lesz. Gosling szerintem nem fog komolyan szóba kerülni. És igen... nekem is maradt némi hiányérzetem anális vonalon. Ha már megpengette, célszerű lett volna levezetni. A lelki részével pedig akkor teljes egyetértésben vagyunk. :D

      Törlés
  14. Szia Linda!

    Látom elolvastad. Részvétem, fogadd együtt érző ölelésem!
    Bár, ahogy olvasom, te jobban kezelted a lelki utóhatásokat, mint én. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziiiaaa! :)

      Nem bírtam ellenállni a késztetésnek. Rémes volt. A kritikád elolvasása után, és a könyv egynegyedénél még győzködtem magam, hogy nem lesz ez olyan pocsék... nem lehet annyira pocsék! De annyira az volt. Sőt még jobban. Fájdalmas...:D Lehet hogy csak azért bírtam jobban kezelni (szerintem nem kezeltem jobban :D), mert már részben fel voltam vértezve. Amúgy ha nálad olyan a "kevésbé hatékony kezelés", mint amilyen a kritikád volt, akkor nézd el nekem, ha azt kívánom hogy legközelebb se kezeld "jobban" a dolgot. :) Mert az a kritika... még mindig megnevettet és még mindig potyognak tőle a könnyeim. :)

      Törlés
    2. Tudod mi az ironikus abban a kritikában? Hogy pont egy olyan dologról sikerült így összehozni, ami összességében az egyik legpusztítóbb könyvélményem volt.

      Az utóhatások kezelése alatt tulajdonképpen arra gondoltam, hogy valamit nagyon jól csináltál, mert továbbra is tudsz a műfajban olvasni. Én 2 Ward könyvön kívül azóta se tudtam romantikus-erotikus könyvet a kezembe venni. Ezt a kettőt is csak azért, mert követem a sorozatot, úgyhogy muszáj volt elolvasni, hogy tudjam kivel mi történik.

      ...de nem baj, előbb-utóbb feltámadok hamvaimból! :)

      Törlés
    3. Igen, valamilyen nem teljesen megmagyarázható, és perverz, mazochista megfontolásból maradtam műfajon belül. :) Ha elolvastad más kritikámat is, az erotikus kategórián belül, akkor láthatod milyen károsodásokat könyvelhetek el eddig. Úgy sikerült szinten maradnom, hogy állandóan visszakanyarodok olyan könyvekhez, amiket régebben olvastam, és kedvenceimmé váltak. Ha már úgy érzem, hogy csomóstól fogom kitépni a hajam, fellapozom őket. Ezzel mentem, ami még menthető. A kritikáimat pedig a röhögve kínlódás jellemzi. :D Amúgy ha elhagynám a humoros oldalamat, akkor marhára felidegesítene, és elszomorítana annak a ténye, hogy ezeket a könyveket
      1, megírta valaki
      2, kiadta valaki külföldön, mert piacképesnek ítélte
      3, komoly pénzekért megvették itthon, és kiadták itthon is, mert valaki úgy ítélte, hogy szuper ötlet menni a többiek után
      4, voltam olyan idióta, hogy kiadás után én is megvettem, komoly pénzekért - ez kétségkívül pocsék húzás volt, egyetlen mentségem, hogy kíváncsi voltam :)
      Talán egy jó dolog származott abból, hogy időt, energiát, és költségeket áldoztam ezekre a könyvekre: megugrott a blogom olvasottsága, rájöttem hogy másoknak is legalább annyira fájnak ezek a történetek, mint nekem, és sikerült barátkoznom is. :) Igyekszem ezekre koncentrálni, és nem idegbajt kapni. :) Amúgy nem aggódom érted. Erős vagy. Előbb-utóbb úgyis bevállalsz majd egy ilyen könyvet, én pedig újra röhöghetek a véleményeden egy jót. :)

      Törlés
    4. A próféta szóljon belőled! :))

      Törlés
    5. Törvényszerűen így fog történni. Ez is csak egy állapot... :D

      Törlés
  15. nekem őszintén semmi bajom nincs a főhősnővel, se a személyiségével. örültem mikor egyszer, kétszer nem engedelmeskedett. Mongyuk az nekem sem tiszte hogy minek ment feleségül egy olyan emberhez akinek mániája a parancsolgatás ha egyszer nem tud eleget tenni az elvárasinak. az is tény hogy engem is felhúzott a könny.

    VálaszTörlés
  16. Hát én azt hittem bepisilek a nevetéstől, ahogy a soraidat olvastam. Ugyanezt érzem. Néha egy-egy jelenet erejéig szimpatikus Ana, de az esetek döntő többségében nem tudok vele mit kezdeni. Most készülök megvenni a harmadik kötetet, mert hát ha már kettő megvan, legyen meg a trilógia. Az első kötet lelkülete tetszett, minden nő vágyik egy erős pasira, aki miatta, érte, általa képes megváltozni és bizonyos dolgokat, pillanatokat, csak vele élt meg eddig az a férfi. Tök fasza....Aztán jött hideg zuhanyként a második kötet, amiben egyetlen olyan jelenet volt, ami igazán megfogott (ez inkább pszichomókus szemmel nézve, pedig nem vagyok az)...amikor Christian térdre rogyott Ana előtt. Ez a mozdulat valahogy megindító volt de nem sejtettem még akkor, hogy ez volt a teljes kiherélés pillanata. Valahol mélyen számítottam valami nagyon mély, nagyon sötét erotikus élményre ezután, amiben szerepet cserélnek és amitől Christian egy rövid légyott erejéig alávetett lesz, így bepillanthatunk abba, hogy mit élt át Elenával. Hát nem kaptam meg a választ. A könyv végére Christian egy túlérzékeny gyerekre hasonlít, aki szorongatja a plüssmaciját és bárki a közelébe megy arra rámordul hogy "Ez az enyém". Ez már nem a birtoklásról szól, sokkal inkább egy gyerek segélykiáltásának, amitől tényleg teljesen kiherélt lesz szegény fickó. A harmadik kötet még várat magára, de most már csakazértis elolvasom. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ágnes!

      Hát igen... ha megveszi az ember egy trilógia első két kötetét, akkor illek megvenni az utolsó részt is, de... Na jó, tudod mit... Nem beszéllek le róla! :D Szeretnélek, de E L James-szel időközben már eljutottam oda, hogy inkább nem is mondok róla már semmit. Őt mélyen át kell élni. Csak egyvalamire kérnélek... Amikor olvasod a befejező részt, akkor tedd azt olyan környezetben, ahol még csak véletlenül sem tudsz ártani magadnak, vagy bárki másnak. Tapasztalatból mondom... Van egy ritka rossz szokásom. Amikor olyat olvasok, ami elkezd felhúzni, akkor mindig játszom valamivel, hogy levezessem a feszültséget. Ezt úgy kell elképzelni, hogy pl...: fekszem az ágyon párnák hadával a hátam mögött, és a jobb kezemben van a könyv... Elkezdek idegeskedni, emiatt a bal kezemmel öntudatlanul elkezdem szorongatni magam alatt a takarót... vagy lebontom a szélérről a rojtot. Szélsőséges esetben képes vagyok még a kispárna sarkát is lelegelni. Na amikor a szürkéket olvastam a kezem ügyében a mobilom volt. Eldobtam. Messze. Szétesett. Azóta vettünk másikat. Ezt már határozottan nem dobálom. :D Szóval csak óvatosan, mert ezek a könyvek papírba csomagolt merényletek... És képzeld, elvileg James ki akarja adatni úgy is a sztorit, hogy Christian szemszögéből... Nem tudom... Egyrészt, lehet hogy az jobb lenne, mint ez, másrészt viszont... Első sorból végignézni hogyan élte meg a pasas a kiherélését? Félek én ettől... :D:D:D Kitartást kívánok Neked a befejezéshez! És tisztelgek eltökéltséged előtt... :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés