Lora Leigh: Buja éjszakák /2012/

Tényleg kellene már nekem egy jó vaskos enciklopédia. Vagy minimum egy Dean R. Koontz, vagy Stephen King, mert a romantikus irodalom kezd az agyamra menni. Soha az életben nem olvastam ennyit a szexről, mint ebben az évben. "Ha szeretnénk megtenni valamit, akkor tegyük" elv híve vagyok, és soha nem értettem miért is jók ezek a könyvek. Aztán elolvastam egyet, a következmény pedig itt olvasható a blogomban. Hogy miért csinálom? Keresek. Annyira szeretném leírni egyszer azt a mondatot, hogy: ez igen! Hogy ugyan erotikus, romantikus könyvről van szó, de bevonzott. Megvett, és teljesen maga mellé állított. Előző bejegyzéseimből nyíltan látható, hogy ilyen még nem volt. Sőt a közelében sem jártam soha ennek az érzésnek, ha a szórakoztató irodalom eme tartományáról van szó. De mint tudjuk, a remény - hogy a fene essen belé - hal meg utoljára, és nekem van egy olyan lényegi részem, ami képtelen elfogadni azt a kifejezést, hogy "nem". Nincs olyan könyv a piacon ebben a témakörben, ami megfelelne minden elvárt kritériumnak? Dehogyis nincs! Olyan nincs hogy ne legyen! Csak meg kell találni! És én gőzerővel keresem... Persze, milyen egyszerű is volna az élet, ha mondjuk a tizedik ilyen könyvnél, már felkiabálhattam volna, hogy "megvan"! Mondanom sem kell, hogy jelen könyvünk is a "jó-jó, de otthonra nem kéne" kategóriát erősíti...

Szedjük csak össze az alapokat:

Adott egy kisváros, és adott ebben a városkában három tesztoszteronágyú, akik történetesen unokatestvérek. Mit ad Isten, ezek a fiúk hobbiszinten paráználkodnak. Egyszerre. Nem, nem egymással. Csak egy nő, meg ők hárman, és megverekszenek a testnyílásokért. Teszik mindezt olyan csendben és halkan, hogy minden lánnyal rendelkező szülő áttereli a túloldalra a gyermekét az utcán, ha ezek a fiúk megjelennek. Főhőseink - természetesen - magasak, izmosak, katonák voltak (ugyan mi mások is lehettek volna?), és olyan kemények - minden értelemben - hogy egy teljes sebességgel haladó kamion játszi könnyedséggel pattan vissza a mellkasukról... Képességeik minden szinten emberfelettiek, és ebben a könyvben végre újraboncolhatjuk a "méret most lényeg vagy nem lényeg" kérdését. Merthogy főhőseink derék alatt is jócskán meghaladják az átlagot. Nem, nem a lábukról beszélek...

Történetünk középpontjában Dawg "Dog" Mackay, és Crista Jensen áll (és ne érezzük úgy magunkat, mintha egy huszadrangú pornót néznénk...). Előbbi egy beépített rendőr, aki annyira be van építve, hogy azt csak a hároméves gyerekek nem következtetik ki, utóbbi pedig egy pincérnő... Azt a karrierista jó Úristenit neki! Na már most, ezek ketten úgy nyolc évvel ezelőtt egymásba gabalyodtak - Dawg szüleinek temetése után. Ugyan mikor máskor? Crista ártatlansága olyan sebesen vész oda, hogy az már csodálatra méltó. A kisasszony a férfi két szép szeméért, mindent - na jó majdnem mindent, a fülbe, orrba, szemüregbe való töcskölés lemarad - megenged, aztán halálra váltan, és mint utóbb kiderül terhesen, lelép a hajnal első sugarai előtt. Dawg másnap úgy éli tovább az éltét, ahogy eddig, mivel az ominózus éjszakán olyan merev részeg volt, hogy az a röpke pár óra keretek nélküli erotika, csak úgy kisuhan az elméjéből. Telnek a hetek, Crista elvetél, kétségbeesik, majd úgy dönt képtelen egy városban maradni a férfival - aki még ekkor sem sejt semmit - és elköltözik. Természetesen egy homoszexuális párhoz, akik éjszaka, amikor rossz álmai vannak, magukhoz vonják, és babusgatják, ahogy jó testvérek közt szokás (nem röhög, együtt érez!). De a honvágy nagy úr, így Crista hét évvel később úgy dönt visszaköltözik a kisvárosba. Dawg olyan, mint aki felett megállt az idő. Crista érettebb, komolyabb, meg amúgy is, de Dawg nem! Ő még mindig a régi, a buja fiú, meg minden... Azt hiszem érezhető a nagy érzelmi mélység. És ha ennyi konfliktus nem volna még elég, azzal nyit a könyv, hogy a Fort Knox-ból származó atomtöltetek hordására is alkalmas sidewinder rakétákat chipestől meglovasítják. (Még mindig nem röhög!) És ugyan hol máshol is akarnának a gonosz csempészek nyélbe ütni egy üzletet, ha nem ebben a kisvárosban? (Persze csavarosan a miért is meg lesz magyarázva) Crista pechére (majd később kiderül, hogy készakarva) éppen akkor éppen abban a raktárban tartózkodik, ahol a közellenség cserekereskedelme zajlik, és csak hogy kerek legyen a kép Dawg is ott van, vagy két tucat S.W.A.T.- os rohamosztagossal kísérve. És vajon mi kedves főhősünk első gondolata? Igen, közvetlenül AZ után... Hogy Crista lehet hogy áruló. Terrorista... (Nem bánom, röhögj!) Törvényeink vehemens hőse, ahelyett hogy tenné a dolgát, és letartóztatná Cristát, ha már ennyire egyértelmű, hogy a nő bajos, inkább úgy dönt megzsarolja. Vagy a kedvére tesz főhősnőnk, és engedi magát meghágni, vagy mehet a börtönbe. Micsoda komoly konfliktus! (Személyes megjegyzés: én holt biztosan tökön rúgtam volna Dawgot, majd kértem volna a bilincsét (nem, nem azért), majd miután kecsesen magamra pattintottam volna, önként besétáltam volna az őrsre. Na majd nem!) Főhősnőnk sikeresen összeadja az egyet meg az egyet, alkot belőle valamit, majd habozva (!) igent mond (mert az túl lapos lett volna ha nemet mondott volna). És megkezdődik végtelenül hosszú utazásunk az erotika birodalmába.

Egyetlen egy szempontból tetszett a könyv. Christian Grey férfiasságának halála után, jó volt egy olyan pasival találkozni, aki nem adja fel önmagát, csak azért mert szerelmes lesz. Tetszett Dawg karaktere, attól függetlenül, hogy a pasi nem a legmélyebb, és több mint akaratos. Kellett már nekem némi masszív megrendíthetetlenség, miután Ana Grey agyával gondolkoztam közel egy hétig. És erre Dawg tökéletes volt. Most megint kerek a világ.

És akkor jöjjön ami nem tetszett...(persze a fantáziátlan, és lapos háttértörténetet nem számítva)

Ha szex akkor egyértelműen BDSM. Ugyan mi más lehetne? Az már nem is erotikus, ha csak úgy snassz egymásnak esünk! Kell fenékdugasz, meg több liternyi síkosító, popsi csapkodás, és mocskos beszéd. Orális szexnél hajmarkolászás, és ami kihagyhatatlan: anális szex! Ha valaki eddig nem tudta volna, annak most már teljesen világossá válhatott: igen, oda is be lehet dugni! Ha ennek az erotikai vonalnak ekkora lesz a kereslete a jövőben, akkor nemsokára már az lesz az újdonság, ha valaki arról fog írni, hogyan is lehet ezt a dolgot rendeltetésszerűen végezni. Tudjátok a jól megszokott, és bejáratott testüregben... Nem, nem a szájra gondolok...

És naná hogy megint beköszön a szeméremszőrzet létének/nem létének a kérdése is! És most már kikérem magamnak! Crista gyapjas. De csak egy ideig, mert Dawg beutasítja egy gyantázásra (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam mindenki figyelmét arra, hogy a szőrtelenítés ezen formája a középkorban kínzóeszköznek minősült...). Ami felbőszít: tisztán emlékszem, hogy duhaj ifjúságom kezdete óta volt vagy két teljes hónapom, amikor nem volt mellettem férfi. Semmilyen formában. Mégsem tollasodtam ki! Könyörgöm, szerintem az igényesség, és higiénia része az, hogy az ember így is odafigyel magára. Mi ez a mindig felbukkanó őrültség, miszerint a hetvenes évek bubifrizurája nőknél deréktáj alatt kötelező jellegű, hacsak nincs mellette egy acélmarkú hím, aki meg nem kopasztja! Kiábrándító...Fordítva belegondolva, nem is tudom. Valószínűleg megrémülnék, ha az első éjszakán a kedves letolt gatyája mögül egy egész barikasereg köszönne vissza. Nem hiszem el hogy manapság van olyan férfi, akit ne sokkolna le, ha a teljes beindultság állapotában egy vidrával fogna kezet, miután lágyan a tanga anyaga alá tolja az ujjait...

Összegezve: a könyv tanulságos volt. Nem, nem a szexhelyzetek miatt. Kipipáltam, csak mert megtehettem, hogy kipipálom. És még nincs vége ennél a könyvnél a piacnak. És ha addig élek is el fogom olvasni mindegyiket. És igen, mindegyikről írni is fogok pár mondatot. Aztán, ha már meguntam, és kellően felbőszültem, írok egyet. Hátha... Ha ezeknek a nőknek sikerült ebből meggazdagodniuk, akkor nekem miért ne lehetne szerencsém?

Végül egy idézettel zárnám a mai bejegyzésemet. Humor szintjén ez volt a plafon a könyvben (majdnem el is mosolyodtam), de nem ezért írom ide, hanem mert így a legkönnyebb demonstrálnom eme mű mélységeit:

"- Megjelöltem a puncidat nyolc éve, és megjelöltem ma is. És higgy nekem, édesem, senki más nem kapott a magomból. Halálbiztosra mentem.

A lány szeme elkerekedett az örömujjongást parodizálva, amely elfedte a feltámadó haragját.- Tyűha. Dawg adott nekem a magjából , már háromszor. - Megrebegtette a szempilláját. - Milyen szerencsés is vagyok. Na, akkor most engedj felállni, hogy ugrálhassak örömömben, és a világba kiálthassam vágyam beteljesedését..."