Az Elemi vágy arca - interjú Mercy Varga's írónővel

Nem kevés alkalommal hangoztattam már itt a blogban, hogy ha választani kell a külföldön publikáló írók, és hazánk reménységei közt, akkor nekem elfogultságomban mindig hazánk írói felé húz a szívem. Megannyi tehetség rója kicsiny országunk utcáit, várva valamire, a nagy pillanatra, a megfelelő könyvre, arra hogy a legkedvezőbben álljanak a csillagok, hogy elégedett legyen végre a saját munkájával, hogy megjöjjön az önbizalma... Vagy lehet hogy csak az örök, mindent eldöntő kérdés tartja vissza: biztosat a bizonytalanért? Mi garantálja, hogy hátat fordítva a munkahelynek, a társadalmi, és családon belüli kötelezettségeknek, megérkezik majd az oly hőn áhított siker? Mi fog történni akkor, ha a szerencse még csak pillantásra sem méltat bennünket? Sajnos az minden további nélkül leszögezhető, hogy a mi kis hazánk, nem a legelnézőbb fajta. Ha felmondunk a munkahelyünkön, és felégetjük magunk mögött a hidainkat, akkor egy kisebb csodára van szükség ahhoz, hogy visszakapjuk amiről önként lemondtunk. Senkinek nem egyszerű a mai világban, és ismerjük el, nem azokat a korokat éljük, amikor szabadon, következmények nélkül, azt tehet az ember, amit akar, mondván "úgyis lesz valahogy". Emiatt teljesen érthető a félsz, és az is, hogy miért nem dobja mindenki sutba a kötelezettségeit, hogy csak és kizárólag az írásnak szentelhesse magát...

És én most mégis arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy néha a bátorság célravezetőbb. Nem baj, ha őrültség, nem baj ha egy kicsit megfontolatlan egy lépésünk, néha kockáztatni kell.

Az a megtiszteltetés ért, hogy riportot készíthettem hazánk egyik írónőjével. Mercy Varga's Elemi vágy arca című trilógiájának első kötete e-book formában, és az Anima könyvesboltokban már nyomtatott formában is megvásárolható. Hogyan jutott el a könyv idáig? Mi motiválta írónőnket? Mely jelenetek megalkotását élte meg kihívásként? Szerintem igazán fontos kérdések ezek, amikre most válaszokat is fogunk kapni, és nagyon bízom abban, hogy a válaszok sok kezdő, szárnyait bontogató írónak a segítségére lesznek majd.

Én: Kezdjük az elején... Mióta ír?

M.V: Gyerekkorom óta megosztottam a gondolataimat a fiókkal. Verseket, aforizmákat, idézeteket írtam, majd két könyvet szintén a fióknak. Nem mertem még kiadatni, nem volt elég bátorságom hozzá. Aztán az idő múlásával változtam, és kiadattam. Több könyvem volt már piacon, az első nagy ünnep körülbelül hat éve volt. Igazán most találtam meg azt a műfajt, ami én vagyok, amiben ki tudok teljesedni. Ez, pedig a romantika műfaja. Épp ma készült el a Gyűrűbe zárt szerelem legújabb könyvem nyers változata, ami egy pszichológusnő és egy szenátorjelölt szerelmi történetéről szól.

Én: Mi volt a fordulópont, ami arra sarkallta, hogy komolyan elgondolkozzon a hivatásszerű írással?

M.V: A standon ültem a medence szélén szomorúan fiatal, csinos lányként, egy fiú miatt búsultam. Odajött egy ismerősöm, és megkérdezte mi a bajom. Elmondtam, és végigbeszéltük a délutánt! Az elválás végén megkérdezte, hogy miért nem írom ki magamból az érzéseimet, a gondolataimat. Kiírtam. Ez a füzetem a mai napig meg van, őrzöm.

Én: Az Elemi vágy arca... Mi motiválta a történet megírására?

M.V: Anno a barátnőimmel leveleztem a pasikról, a szerelemről, és mindenről, ami ehhez a témához kapcsolódhat. Várták a leveleimet, mindig utaltak rá, milyen jó olvasni a soraimat. Felcsigázóan izgalmas, szinte azonosulnak velem - mondták. Nyaggattak, hogy írjak ilyen sztorikat. Természetesen nem írtam! Évekkel később egy nap a könyvesbolt előtti padon ülve néztem egy könyvborítót a rajta lévő címmel, ami nagyon tetszett. Tíz percen át tapadt rá a szemem, miközben átfutott rajtam egy hatalmas áramlat, amiből már tudtam, hogy „most jött el az idő.” Áradtak a gondolatok, az érzések, elleptek a szavak. Több lépcsős volt az alkotói motiváció, úgy gondolom az egyik megérlelte a másikat. Hiszek abban a tényben, hogy mindennek eljön az ideje. 

Borító

Én: Honnan származik az ötlet? Mik voltak a kiadás kezdeti lépései? 

M.V: Az ötletet szintén a barátnőm ültette el bennem. Ő olvasott romantikus, erotikus, és egyben minden más műfajú könyvet is, időnként mesélt részleteket, melyeken azt vettem észre, hogy foglalkoztatnak. Piszkált az „úgy se tudod megírni” és hasonló horderejű mondataival, miközben ecsetelte milyen részeknek kellene benne lennie. Ő az én alkotói lázam, aki felizzította bennem azt a tüzet, ami a regény szerelmi, szexuális jeleneteiben kibontakozott. Jómagam a thrillereket imádtam és imádom, innen jött a befűződő krimi szál, mert muszáj volt a többféle jellegű, kreatív, extrém, szexuálisan felforrósodó izgalom mellett valami idegrendszert feszítő sztorinak is benne lenni. 

A kiadás előtt a klasszikus izgalmas kérdés volt bennem, ilyenkor mindig van egy kis félsz az emberben, „mi lesz, ha nem tartják izgalmasnak, ha nem veszi meg a kiadó, stb.” Akkor azt mondtam: volt egy jó hónapom, amikor átléphettem egy olyan általam teremtett világba, ahol átélhettem a katarzis sokszínű részletét. Akár pl. az ijesztő konyhajelenetnél, amikor Kathy, a főszereplő tehetetlenül lefagy a pánikja miatt - amikor egyre közeledő, furcsa hangot hall, és érzi, van még rajta kívül valaki más is ott - és ha az életét akarja menteni, akkor muszáj legyőznie azt a pszichológustól tanultak alapján. Más izgalmat nyújtott az egyik kedvenc jelenetem a jet ski-s is, ahol a nő a férfi kedvéért megmutatja másnak a bájait. Feszíti a szexualitást, az erotikát, a beteljesülést… 

Szerencsére több kiadó is vissza jelzet a kiadást illetően, de végül úgy döntöttem, hogy önmagam kiadója leszek, és terjesztőt kerestem. A regény magyarul jelenleg e formátumban is kapható, illetve a hazai Anima könyvesboltokban. Cél a további könyvhálózatok ellátása is, bízom benne, hogy hamarosan az anyagi vonal is lehetővé teszi akár magán, akár támogatói fronton. E formátumban már angolul is olvashatják a témára érdeklődő kedves Hölgyek szerte a világon.

Én: Mennyire elégedett a saját munkájával? Íróként nagyon nehéz a saját munkánkat megítélni, ezt tapasztalatból tudom... :)

M.V: Én sosem vagyok elégedett, ez az én születési rendellenességem vagy karmám? Nem is tudom. Egy biztos a maximalizmus a tökéletességre törekvés átka. Viszont soha sem gondolok a „mi lett volna ha”, „mivel egészíthetem volna még ki…” gondolatokra. Egy szobor is, ha elkészül olyan marad, amilyennek megszületett, az ékességeivel, a hibáival együtt. Ettől egyedi többek között egy alkotás. 

Borító

Én: Miben más az ön könyve? Miért lehet eredetinek tekinteni? Mi lenne ezzel a könyvvel az üzenete? 

M.V: Trilógia, vagy is három részből áll, háromszintű, úgymond „szerelmi fejlődésen” megy keresztül mind két főszereplő. Az elemi vágyban (első rész) a történeti szálak és a személyiségek kuszasága; az önző önzetlenség, a lelki megadás képtelensége, s annak következtében szexualitásuk fenomenális kisülése színesíti az unalmasnak semmiképp sem mondható történetet. Szerelmi amplitúdók cikázása, harag, ármány, amnézia, nyomozás… és megannyi izgalmas elem feszíti izgalomba az olvasót. 

Az „eredeti” jelzőt a különcsége miatt kapta. Egyrészről a művészi leírások miatt - akár a jelenetek, helyszínek, akár a szexualitás - és annak formai megjelenítésére gondolok - más részt, pedig a két személyiség különc jelleme és annak még is egyszerű megnyilvánulása nyújt egyfajta vadóc, kusza, kétségbeejtő, reményteli, időnként kavargóan idegesítő..., de nem akarom a könyvet letenni élményt. A kötődési vágy arcában már kezd egymásra hangolódni a két főszereplő, többet ér számukra a szerelem, mint a félelmük. Szükségük van egymásra; érzik zsigerből, tudják hiányból… A szerep nélküli szerelem megélését féltékenység, bosszú, helyenként borzongató élmény kíséri. Ami a harmadik részt illeti, az még titok, hogyan alakul, de A beteljesülési vágy arca címet kapta.

S, hogy mit üzenetek? Két röpke idézetem jutott most az eszembe:

„Olykor van, hogy hatalmas kuszaságot élsz meg az életedben. Minden a feje tetejére áll, úgy érzed, nincs körülötted stabil pont. Éld meg ezt a káoszt, ne keresd az okát, s ha az ingerek beengedésére fekteted a hangsúlyt, hamarosan választ kapsz miért is történik veled az, ami.”

... mert a szerelem sokszor összezavar, de az egyik olyan káosz, amiért érdemes élni.

„Az igazi szerelem egy hatalmas örvény, mely megszédíti a realitást, felnagyítja az érzelmet, és telibe találja a lélek álomvilágát! Az egyik ösztönös gyönyöre az életnek, élvezd hát ki!”

… mert a másik olyan káosz, amiért érdemes élni.

Én: Mely szakasz megírása jelentetett kihívást? Minden író beleírja magát a könyveibe - elvileg... Gyakorlatilag Önnek mi erről a véleménye? Mikor jelennek meg a folytatások? 

M.V:Ösztönös kihívásként éltem meg az egész könyv megírását, mert új kategória volt az életemben. 

Egy része mindenképp megjelenik az írónak a saját alkotásában, ez egészen biztos. Az alkotói láz hőfoka határozza meg, hogy melyik része, és az milyen mélységben kerül a műbe. Ez lehet a stílus, az egyik szereplő karaktere, a vágyai… Ha jól érzékelem önmagam működését, akkor a fordulatokkal, a szavak megformálásával, a stílussal stempliztem a könyvbe a MyV névjegyet. 

A kötődési vágy arcára október végéig, november elejéig még várniuk kell a hölgyeknek. Előtte egy nagyon lágy, kifinomult regényemmel lepem meg a nyár folyamán a kedves olvasókat melynek címe a Gyűrűbe zárt szerelem. 

Én: Miben látja annak az okát, hogy az enyhén pikáns romantikus művek, most ekkora népszerűségnek örvendenek?

M.V: A nők tagadhatatlanul imádják a romantikát, az erotikát, amit nem mindig kapnak meg. Okolhatjuk a férfiakat is ezért, (más a genetikájuk, más kódot hordoznak - olvassuk számos magazin oldalán) de a női igény is valahol elvész a mindennapi rutinban, fáradtságban, megszokásban. Másik oldalon, pedig a tehetem - e, ezt vagy azt a szexben, mit tehetek, ami nem tabu, vagy éppen, hogy az… Hogyan számolok el magammal, a lelkiismeretemmel, mit kezdek a gátjaimmal, stb. belső kérdéskörrel húzzák vissza vágyaikat a nők. Az erotika, a merész, a mindennapi rutintól elszakadó érzékiség, a saját test megismerésének lehetősége sejlik az ilyen típusú könyvekben, ez az oka az egyre terjedő sikerüknek.

Én: Végezetül... Mit üzen az olvasóknak?

M.V: Mozgassák meg a fantáziájukat, az érzelmeiket, mert ezen keresztül vagyunk képesek nyitottá válni a világra, és élvezni azt, amit kapunk lehetőségként. Egy ismerősöm szavaival búcsúzom: „Ragaszkodj könyvekhez, sztorikhoz, de ne tapadj le egy témánál, lépj tovább, ha színesedni akarsz!”