2013. szeptember 24., kedd

W. W Hallway: Sebző vágyak /2013/

Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor szembesülnöm szükséges azzal, hogy a véleményalkotásnak is vannak felhős oldalai. Jelen könyvünket bevallom nem vásároltam meg. Elkerülte a figyelmemet a megjelenése, mindaddig amíg az egyik molyos barátosné fel nem hívta rá a figyelmemet. Idézve az említett barátosné szavait a könyvről: "Szerintetek milyen, ha egész végig az kattog az agyamban, hogy elküldöm @Roselyn-nak kis notesszel és ceruzával, hogy kijegyzetelhesse, utána meg elolvassam a kritikáját róla. Mert erről aztán tudna írni..." Reflektálva eme kijelentésre - miszerint amennyiben elpostázza nekem, akkor én minden további nélkül, lelkesen és szívesen elolvasom - alig másfél nappal később már nálam is volt a könyv. Kedves molyos barátné szíves közbenjárásáért örök hálám, nélküle a könyv nyújtotta tapasztalatszerzés nemes egyszerűséggel kimaradt volna az életemből. A csavar a történetben ott kezdődik, hogy alig pár nappal később jelentkezett szintén a molyon egy másik kedves olvasóm is, aki homlokegyenest mást nyilatkozott erről az irományról. Neki meglepően kellemes, és pozitív kikapcsolódást jelentettek a történet oldalai. Így én szerencsésen belekerültem egy olyan ördögi helyzetbe, hogy végül is teljesen mindegy mit fogok írni erről a remekről, valakinek az álláspontját holt biztosan meg fogom sérteni. És mivel - szinkronban az univerzum összes erejével - jómagam is a nyugalmi állapot megtartásáért küzdöm nap mint nap, ott álltam bambán a borító felett, vakargatva a fejemet, hogy akkor most mi is legyen. Egy ennyire megosztó könyv csak felpiszkálja az ember fantáziáját - nem is kicsit -, ami mellett párhuzamosan beindul a "márcsakazértis" kényszere, így arról szó sem lehetett hogy ne olvassam el ezt a művet. Az már más kérdés, hogy az első oldal kinyitása után már kivert a hideg verejték. Életemben nem szurkoltam még annyira egy könyvnek, mint ennek most. Szinte majdnem minden oldalnál mantráztam a könyvkiadás egyetemleges istenei felé, hogy "kérlek add, hogy ne kelljen kiakadnom", vagy "csak most az egyszer ne szúrjatok ki velem...". Nem is tudom mit reméltem, hisz az istenségekkel való kapcsolatom enyhén szólva is kaotikus... Részemről mindegyikük olyan süket, mint a nagyágyú, részükről pedig - szerintem - nem vagyok méltó a figyelmükre, nem kapálózom elég hangosan. Röviden: tojnak ezek magasról arra, hogy én mit gagyorászok magamban unalmas pillanataimban...



"Igazi erotikus csemegét tart most az olvasó a kezében. A fiatal, hányatott sorsú lány közelébe férkőzik apja egykori barátjának, a kőkemény milliárdos üzletembernek, akinek ki akarja fürkészni legsötétebb titkát, azt, hogy mi köze volt az apja halálához. Ám a zárkózott férfi eleinte egészen másféle titkokat oszt meg vele: a különleges érzékiség és az extrém szex birodalmába vezeti újdonsült tanítványát, feltárva előtte a lefojtott, lekötözött, olykor őrjöngésig felizgató vágyódás, a késleltetett kiteljesedés és az erotikus vágy fokozásának ezernyi buja eszközét. A Sebző vágyak nem közönséges erotikus irodalom, a szerző a hipnózisban is alkalmazott beszédtechnikát használja stíluseszközként, s ez ösztönzőleg hat erotikus ösztöneink megismerésére; ugyanakkor a könyv romantikus szerelmi történetként és lebilincselő krimiként is megállja a helyét, hiszen a legutolsó lapjáig bővelkedik az izgalmas fordulatokban."

Kiadó: Art Nouveau
Oldalak száma: 432
Ára: 3499 Ft


Kedves szerzőnk stílusa meglehetősen sajátságos, mondhatni egyedi. Amit még lehetne is értékelni, sőt akár áhítattal is lehetne adózni egy ilyen tehetség oltárán, de... Felháborítóan fel vagyok dühödve. Merthogy, ha már valakinek van egy hajlama - mi több érzéke is - arra, hogy elbeszélősen, leírásosan megalkosson egy meseszerű világot, ami képes játszi könnyedséggel magába szippantani, az menjen el a bús fenébe ha ezt csak félvállról veszi komolyan. Három meghatározó érzelem ragadt meg bennem a könyv olvasása közben, csak az író fogalmazási stílusából fakadóan:

1, Néha olyan, mintha egy századelős novellát olvasnék a nagy klasszikusok közül, vagy mintha a nagyapám kezdett volna regélésbe - ez a megoldás hangulatilag kicsit szokatlan, de nem feltétlenül irritáló. Érdekesnek mindenképpen érdekes.


2, Nem tudom, hogy most az író eleve próbálta harmóniába szedni a magánhangzókat, és a sorvégeket, helyenként morbid rímet alkotva ezzel, vagy ezt csak a fordításnak köszönhetjük, de az biztos, hogy az elvártakkal szemben, ez nem megemelte a színvonalat, hanem esetenként sikeresen nevetségessé tette. Mintha a Frédi és Béni a két kőkorszaki szaki egyik mesterien fordított epizódjába csöppentem volna.


3, Mindezek mellett néha olyan profizmus csillan meg a kivitelezésben, ami már-már rémisztően szórakoztató, ami tényleg elandalít, amiben minden erőlködés nélkül nyakig lehet süppedni, mint egy pihe-puha takaróba. És ez okozta nálam a legnagyobb felindultságot. Már éppen süppedtem volna, amikor is tuti hogy jött egy olyan fordulat, vagy beszólás, gondolatfoszlány, valami, ami sikeresen nem hogy letaszított az idilli kis fantáziálgatásból, hanem egy ízes balegyenessel, olyan csattanósan ütött ki a magasztos hangulatból, aminek következtében órákig csengett a fülem. És ez az ami a legrosszabb. Amikor van tehetség, lenne a kivitelezésben, stílusban, fogalmazásban fantázia, de mégis elbagatellizálja a szerző az egészet, mintha nem számítana, mintha értelme nem volna. Azon kezdtem el morfondírozni, úgy a könyv kétharmadánál, hogy ez most vajon komoly-e? Hogy mindazt a velőtrázó ostobaságot, ami szerepel a cselekményben tényleg felkiáltójellel gondolta-e az író, vagy inkább csak a túlzások eszközével élve, gúnyolódva kifigurázza az erotikus-romantikus irodalom alapvető pilléreit? Amennyiben ez utóbbi lenne az igaz, akkor le a kalappal, és a könyv zseniális. Viszont ha ez nem egy szatíra, hanem egy precízen felépített és elgondolt könyv, akkor részemről bukás a javából. És akkor itt jöhetnek a történeti jellemzők...

Ahogy az már lenni szokott, az örök és eltántoríthatatlan kiindulási pont, amit már az unalomig nyúznak a szerzők, a milliárdos főhős, akihez képest Krőzus kispályás kezdő volt. De ne véljen az ember párhuzamot felfedezni az előzményekben megjelent könyvek tömegével... A másik fix tartópillér, a fiatal, ártatlanságtól csillogó, végtelenül buta, gyermeteg (kissé szellemi fogyatékos) hősnő, akinek a vágytól rögtön keresztbe áll a szeme. Na ebből, most már aztán tényleg, és végérvényesen elegem van. Tökös csajokat akarok! Talpraesetteket, olyanokat akiket áthat a realitás áporodott bűze. Nem nebáncsvirágokat, akik önmaguktól ezt sem tudják meghatározni, hogy merre van az előre. De ne akadjunk meg itt... Két dolog volt valami otrombaságig idegesítő. Az egyik, hogy hősnőnk annyira tanulatlan az alapvető udvariasság terén, hogy azt már mutogatni kellene. Összejön egy menő, nálánál 16 évvel idősebb faszival, akinek már csak a tekintélyétől, és puszta akaratától is görbülni kezdenek a piacgazdasági mutatók (meg persze minden nőnemű lény lábujja), és abból kezd sportot űzni hogy megállás nélkül degradáló jelzőkkel illeti. Kedvence ezek közül a "seggfej". Ez először talán vicces, másodszorra kényelmetlen, harmadszorra egyenesen feszélyező. És sajnos jóval többször, mint háromszor nyúl ehhez a kifejezéshez az író. A kontraszt azért is éles, mert valami alig-alig felismerhető pedofil hajlam miatt, hősünk állandóan úgy hivatkozik hősnőnkre, mint mókuskájára, cicájára, kislányára. Hősnőnk pedig bőszen bólogatva asszimilálja ezeket a gondolatkezdeményeket, és harmóniában a felvázolt képi hangulattal, sokszor gondol úgy a szeretője tetteire, érintéseire, mint atyaiakra. De ne vigyen ez bennünket egy cseppet se félre... Nem a francot! Aztán jön az állandó "seggfejezés". Nekem zsigerből az volt az első reakcióm erre, hogyha a férfi a nő számára valamilyen apapótlékot testesít meg (részben), akkor a káromkodásért, és tiszteletlenségért alapból jár két büdös pofon. Szerencsénkre idáig nem fajulnak el a dolgok a főszereplők közt, mégis ezek a szélsőséges ingerek annyira felkavarják az olvasót, hogy a végén már mi sem tudjuk hogy merre is van a lineáris egyenes. Mégsem ez volt az az aspektus, ami betette nálam a kaput. Szépen lépegetünk a történetben, innen-onnan csipegetve a már több tucatszor felvetett képeket. Eljön a sorsdöntő pillanat, amikor is hőseink egymásra találnak. És itt került kedves szerzőnk oltári nagy bajba... Hogyan is folytatódjon a sztori? És egy ravasz kis csellel kedves írónk belök bennünket a sűrűjébe. Zsaroló anyuci, aki évekkel ezelőtt lefalcolt, de látva lánya mosolygó arcát, amint egy milliárdoson csüng egy újság címlapfotóján, hirtelen úgy érzi pénzt kell kicsikarnia a helyzetből. De semmi baj! Köpeny nélküli superman-ünk, jön, lát, és győz, anyuci pedig balra el. Másfél oldal béke és nyugalom után, jön a volt tanár, aki megrontotta fiatalkorában a hősnőnket... és hogy mit is akar? Hát pénzt! Magával ragadja ártatlan kis virágszálunkat, és részben megerőszakolja. De itt is betoppan a hős, fényes páncélú lovag, és rövidre zárja a kérdést. Azt hihetnénk ezután talán jöhetne is a happy end (főleg, ha odatesszük azt a hangyányi kis információt, hogy hősnőnk a történet elejétől fogva azt hitte hősünk okozta apja halálát - most komolyan, lehetett volna ettől sablonosabban összerakni a cselekményvázat?), de nem. Hölgyeményünknek elkezd valaki fotókat küldeni magáról, egy rosszakaró, aki arra tereli a gyanút, hogy férfiúnk egy aberrált állat. És nekem itt lett végem, mint a botnak. Mert felteszem magamnak a kérdést... Szerelmes vagyok, de mint a fene. Valaki elkezd idióta információkkal bombázni. Mit teszek? Elkezdem átvizsgálni a pasi lakását? Feltöröm a laptopját (ami jobban be van jelszavazva, mint a NASA és a CIA rendszerei összesen - ezt nem én állítom, hanem az író)? Nem. Én hülye idióta, egy ilyen helyzetben főznék egy kellemes vacsorát, felnyitnék egy üveg bort, leültetném vágyaim hercegét az asztalhoz, és egyenesen rákérdeznék... de ez ÉN vagyok, és nem a hősnőnk. Ő csípőből a fent felsorolt dolgokkal indít. Ráadásként még követni is kezdi a hapsit, hátha így talál terhelő bizonyítékot. A slusszpoén: amit talál, az egy súlyos állapotú, mozgásképtelen, értelmi szinten komolyan sérült nő, akit férfiúnk kezeltet, és akit rendszeresen látogat. Most felteszem a nagy költői kérdést. Benézel egy ablakon, ahol azt látod, hogy a szerelmesed egy beteg, és láthatóan térben és időben nem orientált szerencsétlen, de fiatal lányt ölel meg. Mire gondolsz? Én elárulom mire gondolnék: ki ez a lány? Mi történt vele? És mi az oka annak, hogy életem értelme ilyen odafigyeléssel bánik vele? - és közben összeszorulna a szívem. Mert amit egyértelműen észrevennék, hogy a lány valamiért fontos. Talán a testvére? Biztos szánkáznának bennem az elképzelések, de amire tuti, fix, és biztos, hogy akkor sem gondolnék, ha ez volna a legvégső opció, hogy azért ölelgeti a pasim azt a nőt, mert a bénákra gerjed. Megbocsásson az ég, de ez egyenesen gyomorforgató. Csak a feltételezés is annyira abszurd, beteges, és visszataszító, hogy az kész. Azért annyira brutális, mert ezzel nem a férfi feltételezett, és bemesélt több méteres árnyékot húzó személyiségbeli óriássága lesz megkérdőjelezve, hanem az a szent és tiszta szerelem, amit a hölgyikénk érez a faszi irányában. Konkrétan szemen köpi ezzel a feltételezéssel önmagát is, a párját is, és ami a legrosszabb, tiszteletlenül legyalulja mindazt az érzelmi tartalmat, amiért addig véresen komolyan megküzdöttek. És ezek után nekem becsülnöm kellene a hősnőt? Megértenem? Szimpatizálnom vele? Meg a nagy, büdös, lóf...t (már elnézést). Részemről hősnőnk le lett selejtezve, "aki hülye haljon meg" alapon úgy leradíroztam a térképről ahogy kötelező. Innentől vihogva tapsoltam meg, amikor hősünk jól kirúgja (én jóval rosszindulatúbb lettem volna vele), majd zokogtam azon amikor a végén mégis egymásra találnak. Valami rémületesen idióta karakterű lett a női főszereplő. 22 évesen egy plüssállattal alszik? Na ezt ne. Józan ítélőképességű ember 10 éves kora után elvből nem alszik szivaccsal kitömött anyagdarabokkal. A sztori befejezése pedig... érezni rajta a rétestészta feeling-et. Mikor lesz már vége? Mikor lesz már vége? Hát most. Három évvel később elrabolják a lyánykát valakik Afrikában, jól le is lövik. Hősünk ugrik, a hírszerzés nyálát csorgatva végiggereblyézi a kedvéért az egész földrészt, és már mehet is a mentőakció. Aztán összeborulás, elsuttogott szavak özöne, és csapó. Egy kicsit sem volt elkapkodva. Újra felhívnám mindenki figyelmét a stílusra. Mert ezen zagyvaságok úgy lettek ám megfogalmazva, mint az Aladdin és a csodalámpa. És akkor nekem itt született meg az újabb kérdőjel a fejem felett: miért kell két ennyire eltérő dolgot összekeverni? Vagy csak nekem fals a meseszerűségből, és a szexuális segédeszközökből összegyúrt elegy? Emiatt a totális kép meglehetősen zagyva, és átláthatatlan. Azt is mondhatnám, hogy értékelhetetlen, vállalhatatlan, de ennyire szélsőséges sem lehetek tiszta lelkiismerettel, mivel egyes epizódok pedig egyenesen gyönyörűek lettek. Az a rész például, amikor beragadnak a főszereplők a padlásra, és a hapsit elkapja a klausztrofóbiás roham annyira élethűen, és megkapóan alakul, hogy odáig voltam meg vissza a gyönyörtől. Szinte éreztem, ahogy a levegő megtelik körülöttem elektromossággal, és az eső illata bekúszik az orromba. A pasi szexterápiája is lehengerlő volt, miután majdnem megerőszakolják hősnőnket. A kis buborék, amibe lelkileg elbújnak, és a lépésről-lépésre történő rehabilitálódás... Remek volt. Miért kellett az ennyire erős, és meghatározó irányba ilyen kegyetlenül belerondítani? A rózsaszín gumipapucsos elfenekelésről nem is beszélve...

Szóval röviden: nem kicsit idegelt fel a könyv. A sok tucatszerzővel szemben, Hallway-ben lenne fantázia. Botrányos, hogy ahelyett hogy valami értelmesen törné a buksiját, inkább egy ilyen kliséhez adja a nevét, és hogy ilyen módon teszi, ahogy tette. A sok bugyuta, egykönyves írónő botlásait könnyűszerrel elnézem, megbocsátom. De amikor valaki a saját tehetségét gyalázza meg egy ilyen irománnyal, azon nem tudok túllépni. Kedvem volna megtépni a szerzőt, és addig verni a pszichológiai ismeretekkel teletömött fejét az asztalba, amíg észhez nem tér.




Értékelés: 3 pont
Share:

48 megjegyzés:

  1. ÓÓÓ még mindíg annyira szeretem a bejegyzéseidet olvasni! Megint nagyon jól szórakoztam.
    nagyon vártam , hogy mi lesz a könyvről a véleményed! Általában egyezni szokott a véleményem a tiéddel, és most is egyetértek azokkal amit írtál, viszont összességében nekem tetszett a könyv. Bár ez a milliomos pasi, butácska nő,gyerekkori megrázkódtatás már nekem is kezd az agyamra menni.De szerintem is vannak benne jó részek, a pasas kiborulása a padlásszobában tetszett, meg a vége. Az hogy kirugta a csajt, és jó volt a végén a kis izgalom , már kezdtem elhinni hogy meghalt a lány, és lehet hogy bugyuta vagyok, de engem megrígatott mikor megkapta a dobozt az ajándékokkal és végignézte.
    Viszont a legvége a nagy összeborulás nekem is összecsapottnak tűnt már.
    Mindent összevetve én azért nem sajnálom a ráfordított időt :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves szavakat, ismét. :D És köszönöm a figyelmedet is, ismét. :D A helyzet az, hogy ragyogó könyv is lehetett volna, olyan, amivel 10 évente egyszer találkozom. Ami miatt fel vagyok háborodva, az hogy nem az lett, mert mellőzve minden eredetiséget, drága írónőnk egymásra halmozta a kliséket. Egy klisé oké, még kettő is. de az hogy x könyv, y jelenete köszön vissza, masszába gyúrva... na ez már nem oké. Ha csak egy kis eredetiség lett volna benne, és ha csak egy kicsit is tudatosabban építi fel az író a hősnőt, ebből olyan történet lett volna, hogy ihaj. És pont ezért lettem a végén ennyire kegyetlen. Azt a lovat ütik... :D Egyszerűen képtelen vagyok túllépni azon, hogy ennyire elmismásolta. :D

      Törlés
    2. Hát a helyzet az, hogy neked jobban van összehasonlítási alapod a könyveket illetően, én még csak mostanában "kaptam rá" az olvasásra :)
      Ja és még egy dolog amiért köszönettel tartozom:Neked köszönhetően találtam rá a molyra, pár napja regisztráltam , és nagyon tetszik :)

      Törlés
    3. Jaj, nagyon örülök, hogy sikerül becsalogatni a sűrűjébe! :D A Moly jó dolog... amíg ki nem tiltanak onnan (engem nem téged :)), mert a mai napi hozzászólástermésből kiindulva, már ezen sem lennék meglepve. :D Amúgy bejelöltük egymást ugye? Te jelöltél figyelőnek akkor, igaz? :) Hát összehasonlítási alapom az már van... hogy mihez kezdek vele, azon felül hogy itt szórom a lényegi információt, azt nem tudom... :D:D:D A könyvre mellesleg, én sem sajnáltam az időt. Minden aspektust figyelembe véve, gondolkodásra késztetett... azért ez nagy szó. Főleg ha odatesszük hogy ebben a kategóriában eddig még semmin nem gondolkoztam annyit, mint ezen a könyvön. Nem mindig kell egy könyvnek a standard szerint jónak lennie ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen. És ez a könyv figyelemfelkeltő. Csak az a sok sablon le lenne benne... Grrr... :D:D:D

      Törlés
  2. Hali!

    No comment.
    Mindent mondtál amit csak lehetett.Ismét lehengerlő kritikát olvashattam.Köszönöm.

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nicole. Kérlek kapd össze magad. Megijesztesz. Tudom, hogy vannak kevésbé cserfes hangulataid, de ez mi...? :) Már morzsoltam a kacsóimat, hogy milyen jó kis összefoglalót fogsz hozzákanyarítani ehhez, és hogy majd jól ki fogjuk vesézni... Kérlek, ne taposd el kegyetlenül a vágyaimat, ahhoz ott van a fenti könyv.:) :*

      Törlés
    2. na jóóó ígérem összehozok valamit ;-)
      Az ismétlés pedig a technika hibája telòról leleteketkez(t)em. :-\ sorry

      Üdv:
      Nicole

      Törlés
  3. Hali!

    No comment.
    Mindent mondtál amit csak lehetett.Ismét lehengerlő kritikát olvashattam.Köszönöm.

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
  4. Nos egyik éjjel olvastam...mikor kezdtem végre megörülni a happy end-ben, akkor ez a hülye pasi kidobja...igaz, bocsánatos bűn, de akkor is, megmutatja, senki nem hibázhat, akkor sem ha mindenki beledöglik. Megmenti, mert ugye nem a szerelem, hanem a bűntudat...de akkor sem szeretlek, hibáztam, hanem elbújok....és megint a csaj csinál magából hülyét...visszamegy. Most komolyan egyre több ilyen "romantikus" "erotikus" könyvet olvasok, de a buta liba, és az egomán barom kategóriákból elég lassan. A pasiknál van a bölcsek köve, ezt mindenki tudja, de miért kell egy nőnek ennyire idiótának lennie??? A libák lassan szégyenkeznek. Ez a hapsi megérdemelte volna, hogy a csaj meghaljon. nem kellett volna boldog vég. nagyon meg akartam ölni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látom mindenkinél osztatlan sikert aratott a könyv. :D Meg vagyok könnyebbülve. Több sebből vérzik, én a történet felénél feladtam, hogy összeszedjem minden problémáját, és részletesen felkoncoljam. Annak a kritikának sosem lett volna vége. :D De ami tényleg nagyon jó kérdés: hová tűntek az értelmes nők? Értelmes nőt akarok! :D De komolyan. Ha még egy húgyagyút kell végigkísérnem a lelki kínlódásai közepette viccet félretéve eret metszek magamon. "A pasiknál a bölcsek köve..." - hát ez nagyon jó volt. Röhögtem rajta, sokat. :) Ilyenkor szoktam volt elgondolkozni azon, hogy Ti kedves olvasóim, miért is nem véleményeztek? Mert nem mindannyian vezettek blogot... Én pedig nagyon szeretnék nevetni, sokat kacarászni az állásfoglalásotokon. Saját humorom - aminek meglétét sem tudom bizton alátámasztani - számomra nem annyira vicces... Szomorú vagyok. :D

      Törlés
  5. Szóval megbirkóztál vele. :) Kíváncsi voltam, hogy sikerül. Annak azért örülök, hogy találtál benne néhány megkapó részletet. :) Én sokat találtam, de hát nem vagyunk egyformák.

    Úgy látom, a vélemények azon fognak múlni ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy valaki ráérez-e a játékra benne, tetszik-e neki ez a stílus és szórakoztatja, vagy pedig irritálja. Az első csapat élvezni fogja, a másik csapat tegye le. Szerencsére ez kiderül már a boltban, úgyhogy senki nem lesz kínlódásra kényszerítve, mert beleolvasás után eldöntheti. Látod, nem mindig kell elfogadni a kölcsönkönyveket... XD

    Azzal egyetértek, hogy a stílusa egyedi. Ez nekem pont tetszett, hogy nem tucat. Szokatlan, de legalább valami egyéni hang. Szerintem az a magánhangzóharmónia, amit említettél, az lehet az a bizonyos hipnózisos beszédtechnika, engem nem zavart.
    Az szerintem teljesen a játék része, hogy kizökkenti a hangulatból a szerző az olvasót időnként. Nekem határozottan volt olyan érzésem, ami neked is, hogy ez egy kicsit a műfajjal való játszadozás is, és éppen ezért vannak benne a régi alapvető romantikus regényklisék is. A cselekmény ezért nekem mellékes volt. Nyilvánvalóan egy szokásos, ősrégi szerelmi sztori. Tökös csajt nem vártam, tökös csajoknak nincs jellemfejlődésük, azok már készen lennének a regény elején is, minek írni róluk?
    Lara azért megáll a lábán, azzal együtt is, hogy eléggé sérült személyiség. Nem várható el tőle, hogy egy abuzált lányból, akiben bőven ott van az apakomplexus (ahogy írod is), hipp-hopp tökös legyen. Ő azért egy eléggé megzavart lélek, és a reakciói nem felnőtt, érett női reakciók. Nem indulhatunk ki abból egy regényhősnő jellemének elemzésekor, hogy mi mit csináltunk volna. Azt kell néznünk, hogy ő a saját előéletéből kiindulva mit tehet. Én úgy értelmeztem, hogy ezért ingatható meg, és mivel a férfiakról való tapasztalata nem sok, és az is bántalmazóhoz kötődik leginkább, ezért veszti el a bizalmát a férfiban. Emiatt viselkedik úgy, ahogy.

    Nem hiszem, hogy ezt a könyvet annyira véresen komolyan kell venni, hogy bárki dühöngjön miatta vagy ezen élje ki az indulatait. Tényleg vagy bejön valakinek, vagy nem, és ennyi.
    Mint téged, engem is megmozgatott, részben mert egy kör annyira rátámadt, másnak meg olyan sokat jelentett. Úgyhogy most már olvastam olyan kritikát is róla, ami meg odavolt érte. Tény, hogy én is élveztem, de én szeretem az iróniát, a finom humort, és ebben úgy érzem, megtaláltam.

    Roselyn, jó sokat dolgozhattál ezzel a véleménnyel! :) Kívánok olyan könyveket a jövőben, amelyeket magad választasz ki a saját örömödre. :)

    hikori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért nem kellett rajtam erőszakot tenni azért hogy elolvassam ezt a könyvet. Mentem én magamtól is. :) Ahogy írod is, rendesen meg fogja osztani a közönséget. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy én elfogadtam volna azt is minden további nélkül, hogy a stílusa olyan amilyen, mert nem megszokott, friss, valami más. Amit nem tudok, és nem is fogok tudni elfogadni, hogy ahelyett hogy beújított volna történetileg is, ment a jól megszokott keretek közt. Ami felvetette bennem a kérdést: most komolyan ennyi telik egy értelmesnek vélt nőtől (merthogy az írónő tuti nem hülye), vagy pedig részben gúnyolódik? Kár hogy nem látok bele a hölgyemény agyába. Ha volt annyira merész, hogy szatíraként ment neki, akkor nincs egy rossz szavam sem. De mivel ez nem tisztázott, így nem merek ennyire éles feltételezésbe beleszaladni. És ha tényleg komolyan gondolta, akkor én nagyon is dühös vagyok, mert képes lett volna szerintem ettől jóval többre is. A jellemfejlődés: határozott karakter is fejlődhet. Miért ne fejlődhetne? Ha valaki határozott, akkor elképzelhető, hogy arrogáns, és úgy képzeli mindig mindenben neki lehet csak igaza. Érdekes egy ilyet szembeállítani a saját tévedésével, és némi alázatra tanítani - na nem a korbácsos fajtára. Attól hogy valaki erős jellem, még lehet rajta csiszolni, és nem mindig kell a változásnak óriásinak lenni, néha az árnyalatok sokkal érzékletesebbek lehetnek, ha jól vannak eszközölve. És még mindig fenntartom azon álláspontomat, hogy attól hogy valaki fiatal, netán tapasztalatlan, még nem feltétlenül kell ostobának is lennie. Ami itt is zavart azaz önkontroll teljes hiánya. Mert rendben legyen a hölgyeményünk hányattatott sorsú, de azért mielőtt cselekszik vehetne egy mély levegőt. Átgondolhatná mit is készül tenni. A pasas a könyv feléig annyi jóindulatot mutat, olyan kedves, soha nem bántja, ott védi ahol csak tudja (leszámítva a tanár büntetése körüli fiaskót), akkor mégis miből fakad a huszáros csapás, amiért rögtön elfordul tőle? A pasi megkérdezése nélkül? Szerintem ha valami aggasztót tudsz meg egy számodra kedves emberről, aki soha nem tett olyat, amivel csak egy kicsit is ártott volna neked, akkor ösztönösen felmerül a kérdés (főleg ha a kiszemelt áldozat a világ legpartiképesebb palija), hogy vajon mennyi hitelt is adj a rágalmaknak? Még a gyermeki elme is ösztönösen tiltakozni kezd, ha olyasmit hall, lát, tapasztal, ami ellentmond annak amit addig megélt. Szóval szerintem, az hogy a lány fiatal, és hogy volt az előzményekben olyan, ami okot ad számára a bizalmatlanságra, nem elég indok arra amit utána tesz. Ez a fajta dezorientáltság bőven nem egészséges, illetve életszerű. És így nem is hiteles. A hiszti pedig... mindkét fél részéről... megint csak a szokásos. :) Én abban bízom, hogy lesznek akik elolvassák, mert ha mást nem, akkor hatni fog rájuk, vagy így, vagy úgy. Ha elgondolkoznak rajta, vagy csak feleannyira elmerülnek benne, mint Te vagy én, akkor az pedig tiszta haszon. Nagy általánosságban a könyveknek az egyik célja a gondolatébresztés, és ebből a szempontból ez a könyv pipás. hogy ki, mit fog kihozni belőle, az mindenki szubjektív lelkivilágának lesz köszönhető. A lényeg hogy fognak rajta merengeni. :)

      Törlés
    2. Szerintem részben ha nem is gúnyolódik, de bizonyosan csipkelődik a műfajon. Hiszen ilyenek vannak a szövegben, hogy: "mert hát olyan volt az egész jelenet, mint a lökött romantikus filmekben, ahol a markáns arcú főszereplő végül elvágtat a hősnővel az alkonyatba, bár ezeket Lara ajakbiggyesztve nézi csak, hiszen mind mese az ilyesmi, az életben nincsenek hercegek és Hamupipőkék." Vagy az a részlet is, ahol a "nagy romantikus regényhősnőket" és sztorijukat elemzi, mint alapvető kliséket. Ezek szerintem egyértelműen arra utalnak, hogy van egy csibészkedés a műfajjal, és ez tudatos.

      A tökös csajok jellemfejlődése - ebben igazad van, hogy ha hibájuk van, azon változtathatnak. Ez egyéni kérdés, ki milyen hősnőkről szeret olvasni, én nem szeretem az erőszakos, túl határozott nőket, és nem érdekel nagyon, hogyan lesznek "normális" érző lények. A sebezhetőkkel vagyok, nekik több támogatás kell.
      Lara is ilyen. Nekem hihető volt a teljes megkavarodása, talán azért is, mert olyan területen dolgozom, ahol naponta látok megzavart életeket, és emberek nagyon is képesek teljesen elsötétülni agyilag nehéz helyzetekben.

      Osztom a véleményed, hogy a gondolatébresztés jó cél egy könyvnél, és ha megtörténik, már az jó. Biztos hogy így van, hogy a könyv felkelt érzéseket, engem őszintén szólva nagyon meghatott, hogy valaki a molyon írta, mennyire komoly megerősítést kapott tőle, és segít neki a lelki sebei begyógyításában. Ha így van, az már egy pirospont.

      hikori

      Törlés
  6. Hát igen :)
    Engem a klisék zavartak már az elejétől. Sajnos, odáig rendben van, hogy egy-két résznél ráismerek másik történetre, de a sokadik hasonló témájú könyvből vett résznél már zavaró volt.
    Pl. amik egyből eszembe jutnak:
    -Pezsgő! Csak az a fajta jó, amit Grey iszik Anaval a szürkében? Más márka nincs?
    - Megyünk, elutazunk.... HOVÁ? JA! egy szigetre? Ahol egyedül leszünk, de csak a pasim tudja hol vagyunk, amíg oda nem értünk? Tisztára, mint Edward viszi Bellát nászútra :(
    - Pedofilia. Képek is készültek! Amivel lehet majd a mostani gazdag pasit zsarolni, ha úgy adódik a helyzet. Nem ismerős a Crossfire-ből?
    - Újságírónő barátnő! Na igen! Nyomozó is lehetett volna, kevésbé szúrta volna a szemem.

    És igen jó kis kikúrálás a szexuális erőszakból.... de nem kellett volna elengedni, pátyolgatni a csajomat, mielőtt megerőszakolom a volt rajztanárt? Nem otthagyom kikötve, hadd tanulja meg hol a helye!

    ÉS egyetértek veled, ha szeretjük a pasinkat, megbízunk bennük, leülünk és megbeszéljük a dolgokat. Ezen már én is sok könyvnél filóztam, hogy ha a főszereplők beszélnének egymással, akkor könnyebb lenne az életük! De akkor miről írnának könyveket?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Parázs vita van itt kialakulóban érzésem szerint. Ami azért jó, mert én kezdek valahol a tengelyen elhelyezkedni. Történetileg maximálisan egyetértek veled, illetve a meseszerűség kontra dildók is meglehetősen kiakasztó. De azt el kell ismerni, hogy stílusában egyedi, és mint ilyen legalább ebben más mint a tucat. :) Oké, ettől még sajnos nem lett jó élmény nekem sem. De ez leginkább annak tudható be, hogy ahányszor kezdtem volna lelkesedni, annyiszor ütött le az írónő a szokásos idegbajokkal. Tehát a konklúzió részemről: ha fantázia szempontjából is olyan egyedi lenne az író, mint ahogy a stílusában az, akkor most nem lennénk itt feldühödve, és nem vitáznánk egy olyan könyvön, amit egy olyan kategóriába szültek, ami eddig sem az igényességéről volt híres. :D Sajnos a komplex élményt figyelve, nekem is azzal van bajom, hogy mentségek ide vagy oda, jellemábrázolásban, és történetvezetésben erősen bukós olvasmányról van szó. ezt én sem tudom szépíteni, és nem is akarom. :D Nagyon köszönöm, hogy elküldted nekem, és így olvashattam. Így utólag azért azt kell mondjam, hogy bűn lett volna kihagyni. Szeretek a sűrűjében lenni, és ez azért az. :) Meghatározó darab a maga témakörében. :D Diplomatikusan fogalmazva... :D

      Törlés
    2. Engem nem a stílus zavart, hanem a klisék. Még az alapötlettel is ki lettem volna békülve ... sőt, mikor megismerhettük az írónő humorát, az egyenesen fenomenális volt. Csak ne kellett volna az egész történetet belerakni egy mixerbe, és a sikerlistás könyvekkel összezutyulni! Pedig lehet, hogy azért csinálta, hogy így jobban eladható legyen, pedig pont ez húzza le a könyvet :(
      Jó ötletei voltak, sokat ki lehetett volna dolgozni jobban is. De egy biztos, maradandó élményt nyújtott, tehát a célját elérte.
      ( A csomagos résznél én is majdnem bőgtem :( - csak a könyv közepe ne lett volna! )

      Törlés
  7. Mint mazochista mindent elolvasok, amit csak lehet, engem nem a stílus döbbentett meg, mert az legalább más volt mint a többi, én az alapokkal nem vagyok kibékülve, már sok könyv óta. Gazdag pasi, védeni, szeretni akar, minden gondolatom lesi, szeretem állítólag, és elfogadom, de mindet tudni akarok róla, sőőőőt annál is többet, mert mindez kevés, mert ugye mi az hogy titkai vannak. Ami kicsapta a biztosítékot, feltöröm az asztalát, a laptopját, a titkos szobáját, mert igenis nem elég. Aztán ami vitte a prímet, a volt barátnő iránti féltékenység stílusa. Na ott azért a kislibát a betonba tapostam volna. Aztán persze mikor kiderül, nincs ok aggodalomra, és a lelke a pasinak mégis szép, a szánombánom, és tegyünk rá mégegy lapáttal. A szakítás durvasága meglepett, ujdonság volt, a csomagos résznél megsirattam őket, de inkább bűntudat jellege volt a dolognak. A végre mikor kibékülnek, akkor meg összecsapja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ebből a pár hozzászólásból könnyen le lehet már vonni a végkövetkeztetést: jó is lehetett volna ez, ha nem teszi ennyire sablonossá a történetet. Én még mindig azon agyalok -pedig már letettem pár napja a könyvet- hogy mennyi volt ebben a szándékosság? A célirányos, játékos, de azért komoly gúny? Mert az istennek nem tudom összeegyeztetni a fejemben hogy egy alapvetően értelmesnek vélt író, ennyire fantáziátlan legyen. A másik, hogy szerintem, azon emberek akik ezt a könyvet megkedvelték, fele annyira sem mélyültek el a történetben mint én... :D Woody Allen mondta: "Bármely probléma megoldatlanságig fokozható, ha eleget töprengünk rajta." - jelentem, én már itt tartok ezzel a könyvvel. :D

      Törlés
  8. Na, itt van hideg és meleg is, de mivel én ismerem az író műveit, NEM ENGEDEM BÁNTANI! HA OLYAN KIRÁLYOK VAGYTOK, LEHET JOBBAT ÍRNI! HA NEM MEGY, AKKOR LEHET CSENDBEN LENNI! Ez az első könyve, és szerintem remek lett! Nekem nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez szuper. Örülünk, hogy Néked tetszik. De miért kiabálsz?
      (Azt már csak nagyon halkan merem megkérdezni egy ilyen kardos menyecskétől... vagy úrtól?... tényleg komolyan gondolod, hogy a saját blogjukon kuss-ra - mert nem tudom szebben mondani a csupa nagybetűs felszólítást - utasíthatod az embert? Ki vagy Te, hogy ezt megteheted? Szívesen olvasnám a blogodon a Te saját értékelésedet.)
      üdv
      :)

      Törlés
    2. Kedves Desischado!

      A véleményezés mint olyan mindig egy szubjektív folyamat. Nem lehet erőszakot tenni másokon hogy azt szeressék amit te szeretsz. Mindannyiunkkal előfordult már hogy olyan véleménybe ütközött ami ellentmondott a saját álláspontjával. Ezt tudni kell elfogadni, és az egyet nem értés még nem ok arra hogy degradáljuk vagy elítéljük a másikat. És ez érvényes a kiabálásra is. Szerintem mindenki aki olvas engem és a blogot, van annyira rugalmas hogy minden fennakadás nélkül meg tudjon barátkozni egy eltérő véleménnyel. Én is vagyok annyira rugalmas. Amivel nem tudok egyetérteni, hogy a hozzászólásokban szereplő olvasókkal szemben is támadólag léptél fel. Nem a véleményalkotással van problémám, hanem azzal a móddal ahogyan tetted. Kérlek a jövőben próbálj meg erre jobban odafigyelni. Előre is köszönöm.

      Üdv,
      Linda

      Törlés
    3. 1.rész a korlátozás miadt :)

      Kedves Desischado!

      Ez annyira „felesleges” bejegyzés volt!
      Értelmes,művelt felnőtt emberek vagyunk,akik kulturáltan beszélgetnek az olvasás okozta élményeikről,erre jössz TE és csupa nagybetűvel szinte fenyegetően és „üvöltözve”, arrogánsan nyilvánulsz meg. Rá fogsz GOOGLE-ni és minden talált oldalon ahol megemlítik Halway-t ki fogsz törni??? Hát, ez cseppet sem gyerekes!HM..?

      „NEM ENGEDEM BÁNTANI!”

      Ennek ugorj neki még egyszer szerintem!

      1) Senki nem sértegette a szerzőt. Ha figyelmesen végig olvastad volna a bejegyzéseket láthatnád,hogy elismerően nyilatkoztak – személy szerint helyeseltem - az író tehetségéről. De segítek,hogy ne kelljen visszaolvasnod:
      „...De azt el kell ismerni, hogy stílusában egyedi, és mint ilyen legalább ebben más mint a tucat.:)...”(Roselyn)

      „...Nagyon köszönöm, hogy elküldted nekem, és így olvashattam. Így utólag azért azt kell mondjam, hogy bűn lett volna kihagyni. Szeretek a sűrűjében lenni, és ez azért az. :) Meghatározó darab a maga témakörében. :D Diplomatikusan fogalmazva... :D...”(Roselyn)

      „...Engem nem a stílus zavart, hanem a klisék. Még az alapötlettel is ki lettem volna békülve ... sőt, mikor megismerhettük az írónő humorát, az egyenesen fenomenális volt. Csak ne kellett volna az egész történetet belerakni egy mixerbe, és a sikerlistás könyvekkel összezutyulni! Pedig lehet, hogy azért csinálta, hogy így jobban eladható legyen, pedig pont ez húzza le a könyvet :(
      Jó ötletei voltak, sokat ki lehetett volna dolgozni jobban is. De egy biztos, maradandó élményt nyújtott, tehát a célját elérte. ...”(Odile)

      2) Ha valaki írásra adja a fejét és ezt megosztja akár egy emberrel is el kell tudnia fogadni a kritikát! Van olyan alkotó,aki elég szépen tud ezekből építkezni és kifejezetten örül a visszajelzéseknek (akármilyen )! Minden ember mást érez egy adott szituációban. Engedd már meg nekik (nekünk) ezt a szabadságot és ne Te akard megmondani,hogy mit érezzenek – akár egy adott könyv olvasásakor is.

      3) Akár hiszed akár nem,a negatív kritika is növelheti egy adott könyv eladási rátáját. Mert szokták mondani,hogy bármilyen is egy hír ,attól még hír. Attól a perctől kezdve,amikor kikerül a piacra egy alkotás,önálló életet él. Az író megalkotja,a kiadó kiadja,a PR-csapat útra indítja,az olvasó meg véleményez. Ami lehet pozitív (és ezért veszik meg mások),vagy negatív (és ez is emeli a fogyasztók táborát). Ha utána jársz az eladási könyvlista TOP 100 felnőtt könyvek tekintetében a 3. helyen; TOP 50 erotikus listáján az 1. helyen áll a Sebző vágyak ( közvetlen a Szürke előtt).

      Egy érdekesség külföldi –minden jel szerint sikeres- írótól a bloggerek munkásságát illetően:
      „Mit gondolsz a könyves bloggerek megváltoztatták a könyvek és szerzőik reklámhadjáratának eddig kialakult menetét?
      Jennifer: Ők valóban megváltoztatták a szemléletet és ez nagyon helyes irány. Ezt megelőzően csak hivatásos kritikák voltak, és őszintén, a legtöbb tini nem olvassa az ilyen véleményeket. Kevés a hivatalos kritikus ahhoz képest, amennyi könyv megjelenik, és sok könyv nem kerül sorra. Blogerekkel viszont a könyvek olvasásra kerülnek, beszélnek róla, reklámozzák, és mindez nem kerül semmibe a szerzőnek. Semmi sem fontosabb a szóbeszédnél, és tudom, hogy a bloggerek nélkül a könyveim nem lennének annyira ismertek. A bloggerek elengedhetetlen részét képezik a mai könyvkiadásnak. Legalábbis véleményem szerint.”( Interjú Jennifer L. Armentrout-tal - Interjúk a világból-)


      Na de menjünk tovább!



      Törlés
    4. 2. rész :)

      „HA OLYAN KIRÁLYOK VAGYTOK, LEHET JOBBAT ÍRNI!”
      Lefogadom,hogy TE is kifejtetted a véleményed egy könyv elolvasását követően - és nem minden esetben volt a pozitív; vagy nem adsz ennek állandóan hangot az éteren keresztül -, mégsem álltál neki a saját kis történeted kiötléséhez.
      Szerethetsz olvasni és határozott elképzeléseid is lehetnek szituációkról - amit megoszthatsz egy oldalon - mégsem ragadsz pennát! Ugye? Ahogy nem kezdesz el írni dalszövegeket sem,vagy egy „rosszul” kivitelezett filmet sem kezdesz el újrarendezni!Pedig ezeknél is határozott véleményed lehet,hogy miért nem pont úgy kellett volna. Nemde?

      Haladjunk.

      „HA NEM MEGY, AKKOR LEHET CSENDBEN LENNI!”

      Ahogy ezt már fentebb is kifejtettem (2. pont), ha van egy ember, aki alkot valamit, szembesülnie kell a ténnyel, hogy ez biza meg fogja osztani a Tisztelt Nagyérdeműt. Akár elfogadja, akár nem, beszélni fognak róla. Ha ezt nem képes vagy tudja feldolgozni/elfogadni vezessen titkos naplót! Az csak az övé lesz,de ettől nem biztos,hogy fejlődni is fog. És ismét megemlíteném: az hogy valaki elmondja a véleményét nem baj (!),sőt. Ezzel csak még több ember érdeklődését vonzza be és ez segít az író anyagi helyzetén is, mert a végeredmény az,hogy fogy a könyve –neki pedig ezáltal gyarapodni fog a bankszámlája -, az esetleges hibáin (ha van) pedig változtat (ha akar).


      És ne haragudj,de miért is kellene CSENDBEN LENNI????
      Értékelem a lojalitásod a szerző felé,de ha csak nem te vagy az ne beszélj az Ő nevében,mert ha valaki képes 432 oldalt összehozni,- hozzá teszem részben értelmes dolgokról + vannak korábbi írásai -, annak nem kell fegyverhordozó!
      Ha pedig személyes érintettséged van, elemezd a kritikákat,mert szoktak lenni értelmes hozzászólások is az internet „poklán”,ami a későbbiekben még hasznos is lehet!


      „…ismerem az író műveit…”„..Ez az első könyve…”

      Az,hogy vannak személyek,akiknek nem jön be az esetlen női karakter,nem megbocsáthatatlan bűn. Szép is lenne,ha adott fikciók életre kellve botladoznának az utcán kacarászva a sutaságukon. Kérdezz meg 10 FÉRFIT,mit gondolnak az említett szériáról. Szerintem megdöbbennél a válaszon.
      W.W. Hallay-nek volt ideje mérlegelni a karakterek formálását illetően. Tucatjával születtek hasonló művek –amiből építkezett Ő is -,így eldönthette,hogy melyik irányba fog elmozdulni. Olvashatott kritikákat a jellemvonásokról és arról milyen véleménnyel vannak az olvasók,kit mennyire érint meg,háborít fel,…..
      Az,hogy Ő most ebből a művéből egyfajta görbe tükröt akart tartani elődjeinek,vagy nem nincs konkrétum,mert csak a könyv tartalmának elemzését illetően találgat mindenki. De amúgy ez teljesen mindegy is!

      Üdv:
      Nicole

      Törlés
    5. Elmegyek dolgozni, és ez vár mikor hazaérek. :D Most nekem nincs hozzáfűznivalóm... :) Kértem hogy ne fukarkodj a hozzászólásokkal, és ezt kimerítően meg is kaptam. Köszönöm. :) Nekem munkahelyről, telefonon keresztül nem volt lehetőségem a kiindulási pontra bővebben reagálni, de most már nincs is rá szükség. Ahogy azt már mondottam volt, nem az eltérő ízlésekkel, véleményekkel van baj, hanem a tálalás módozatával. És ennek az álláspontnak a képviseletével jeles elismerést érdemelsz. :D Mondjuk nem is számítottam másra Tőled. Még egyszer köszönöm. :)

      Törlés
  9. Érdemes nyomon követnem, úgy látom, ennek a könyvnek a sorsát, pedig csak véletlenül csöppentem bele a felhabzásba körülötte. :) Tanulságos, amit ez az egész elmond a mai olvasói és netes világról. Tanulmányt lehetne írni róla... Csak nehogy megtegyem a végén. :D

    Sajnos manapság a véleményezésekkel alapvető bajok vannak.
    Kritikát nem ír a többség, mert a kritika szakmai fogalom, amit szakmai szabályok alapján ír egy profi. Tökéletesen látod Roselyn: az olvasói blogokon megjelenő vélemények nem ilyenek, hanem kizárólag szubjektív, egyéni meglátások. Ami azt is jelenti, hogy elsősorban nem a művet tükrözik, hanem a róla beszélő embert. Az ő ízléséről, tudásáról, felkészültségéről, élettapasztalatáról szólnak elsősorban, nem a műről. Vagyis ha valaki nem romantikus típus, az be fog hányni egy romantikus nyelvezettől. Ha érzelmes alkat, imádni fogja. Ha megérinti egy sebzett főhős, akkor a kedvence lesz. Ha nem tud mit kezdeni ezzel, és más hősökről olvasna, akkor nem fogja szeretni a szereplőket. Ha a cselekménytől olyasmit vár, ami az eddigi olvasmányélményei alapján az ízlése, és egy könyv nem ezt hozza, nem fogja bírni.

    A helyzet az, hogy mindezek még mindig nem a könyvről szólnak, vagyis nem lehet kimondani, hogy egy könyv jó vagy rossz, a becsületes eljárás az, ha csak annyit mond valaki: nekem nem jött be, vagy én imádtam. A Sebző vágyakról például a te véleményeddel teljesen ellenkező, hosszú és pozitív hangú értékelés is megjelent már egy lánymagazin oldalon, és annak is teljes létjogosultsága van.
    Ezerfélék vagyunk, ezerféle véleménnyel. Ez azonban nem jogosít fel senkit arra, hogy csupán azért, mert valami neki nem a szája íze szerint való, bele is rúgjon műbe, szerzőbe, az eltérő véleményű olvasóba és társasági programként fikázza. Ez történt ezzel a könyvvel kapcsolatban is az egyik könyves oldalon nemrég, erre írtam, hogy nem méltó kultúremberekhez. Az ilyesmi egyszerűen komolytalanná teszi a könyvértékeléseket. Nem csoda, hogy ott sem tolerálták. Sokan nem tudják, hogy a szólásszabadság nem azonos a sértegetéssel, a vélemény a minősítéssel, a kritika a gúnyolódással, az őszinteség a bunkósággal.

    Úgyhogy sok szempontból érdekes ez a jelenség, sokat elmond az emberek viselkedéséről, jelleméről. És még mindig nem az adott könyvről. Én is szoktam véleményezni írásokat itt-ott, blogokon főleg, de az alapelvem, hogy azt emelem ki, ami értékes a műben szerintem, és soha nem minősítem az alkotót, sem kimondatlanul az olvasóit. Én nem bírom pl. a vámpíros történeteket, na azokról írhatnék hasonlót, mint te erről a könyvről, stílus, irracionalitás, cselekményszálak és szereplők tekintetében, de nem teszem, mert belátom, hogy nem nekem szólnak. Ha veszek egy pulóvert, ami nem jó rám, ráadásul dörzsöl is és a színe sem jön be, akkor nem a pulóvert bántom, az még valaki másnak a kedvence lehet, hanem a saját hibám, hogy rosszul választottam.

    Roselyn - érzékeny területhez értél, itt vagyunk a sűrűjében! Úgy tűnik, jól megérezted, hogy lesznek, akik a tenyerüket dörzsölve örülnek a posztodnak, másokat pedig megbánt, és felzúdulnak miatta, mint itt is megtörtént.
    Miért? Mert egy könyv (film, zene, stb.) utálata vagy szeretete elsősorban is rólunk szól, személyes kérdés. Ha szidnak valamit, amit valaki szeret, akkor érezheti úgy, hogy a választását, az ízlését szólják le. És azzal az érzelmi töltéssel reagál, amilyen érzelmi töltést a véleményekből kiolvas.

    Ki mit szeret... Ez valóban nem lehet vitatéma. A rómaiak tudták jól, már kétezer évvel ezelőtt is: De gustibus non est disputandum.

    hikori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ízlésről nem lehet vitatkozni... :D Szerintem ezzel ki is van vesézve, tömören, frappánsan össze is van foglalva a lényeg. Én csak egyet nem értek, de ez megint a saját beállítottságomnak lesz köszönhető. Ez pedig az, hogy mi értelme van, egy ilyen témában, ennyire vérre menően acsarkodni egymásra. A szenvedély hasznos dolog, és én támogatom bárhol nyilvánuljon is meg, de van egy olyan érzésem, hogy a világ sokkal jobb, kellemesebb, mi több emberbarátibb lenne, ha ez a fajta vehemencia nem itt, hanem mondjuk - nem is tudom - a környezetvédelemben fogalmazódna meg. Vagy a UNICEF valamelyik missziós küldetésénél. Én nem vagyok a vita ellen, mert szerintem az intelligencia ott is megmutatkozik, hogy ki mennyire képes érvelni a saját álláspontja mellett, de azt azért igyekszem megválogatni milyen témában gabalyodok vitába. És soha ebben az életben nem fogok senkivel leállni "vitatkozni" (ami a mai napon lezajlott nehezen nevezhető vitának), főleg nem sértések hadával csapkodni, egy olyan területen belül, ahol a legnagyobb hatalom az emberi tényezőben, és annak faramuci felépítésében leledzik. Felesleges. Az egész ami talán egy kicsit idézőjelesen bánt, hogy itt a blogban is, illetve a molyon is legalább tucatszor kifejtettem már, hogy az én véleményem az egy a sok közül, semmivel sem hangsúlyosabb, mint bárki más véleménye, és nem is áhítozom szószólói babérokra. Részemről ez az egész véleményezés egy dologról szól. Kiírni magamból a tapasztaltakat, ha esetleg ezzel megnevettetek valakit, akkor az már tiszta haszon... hogy ki mennyire teszi magáévá amit írok, az minden ember saját döntésén, érzelmein múlik. De kenyértörésig vinni ezt... ez nem ennyire komoly dolog. Amióta megy ez a blog nem egyszer beszéltünk már arról itt is és a Molyon is, hogy ez soha nem a kötelező egyetértésről szól. Volt hogy nem esett egybe a véleményem más véleményével (nem is egyszer, akár most mondhatnám azt is, hogy Veled sem értünk a könyvben teljesen egyet, mégsem téptük meg egymást csak úgy, heccből), de ennyire durva atrocitásnak mint ma, még nem voltam tanúja. Ráadásul a legbántóbb, hogy csak részben irányult ez a véleményemre, hangsúlyt kaptak azok a Kedves Olvasók is, akik már ki tudja mióta olvasnak engem, és ez fáj. Mert Ők aztán nem tehetnek semmiről, csak hozzászóltak valamihez. És ez viszont fellobbantja bennem a dacot, miszerint ez az oldal nem boxklub, és ezt a stílust nem fogom elfogadni. Lehet véleményezni, egyet nem érteni, és ezt szóvá is tenni, intelligens formában, hogy lehetőleg ne menjünk egymás idegére. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés volna.

      Törlés
    2. Látom, megmozgatott ez a helyzet, Roselyn, és rosszul esik, hogy a parázs vita, amit reméltél, másként alakult. Nagyon megértelek. Azért amikor ezt a könyvet célzatosan elküldték neked, hogy tollhegyre tűzd, már megéreztél valamit...

      Ezért fontos a szóhasználat, szerintem. Erőteljes szavak erőteljes reakciókat váltanak ki, és elindul egy nem kívánatos folyamat. Ha van egy karakteres vélemény, akkor arra karakteres ellenvélemény is jöhet, sajnos az indulatokat meg nem mindig tudja mindenki kihagyni. A szubjektív véleményekkel ez a helyzet, hogy azokra a válaszok is szubjektívek. Ha valaki szereti a könyvet, annak esetleg nem tetszik, hogy az író (egy ember) fejét aszfaltba akarják vagdalni, még ha ez egy viccelődés is. Most csak próbálom megérteni a másik oldalt...
      Viszont igazad van, érdemes leállni. Szerintem sem kell ennyire kiélezni ezt az egészet, ennyit nem ér meg semmi, hogy emberek acsarkodjanak miatta.

      Ami a kliséket illeti: azért ha megnézzük, minden hasonló könyv hasonló elemekből épül fel. Nem kell világmegváltást várni éppen ettől az irodalmi kategóriától. Nem arra készültek, nem is ez a céljuk. Szórakoztat, kikapcsol, ennyi. Ezért mondtam neked, hogy tündérmese. Az össze tipikus elemmel, ami kötelezően, műfajilag ehhez tartozik. Ezért gondolom egyébként, hogy ez tudatos volt, és szándékosan válogatta össze a szerző éppen ezeket a momentumokat. És mivel a könyvnek az egészén végigvonul egy finom irónia, nekem ebből egyértelműen lejött, hogy itt egy játékról is szó van. Emellett a történet mégiscsak hat, különben nem lenne az első helyen az eladási listán, mint fentebb írták.

      Ha ez egy első könyv, és ennyire veszik, akkor lehet, hogy lesz újabb is. De hogy mi, olvasók mit javaslunk az írónak, az megint nehéz ügy: az egyiknek a történet bejön, a stílus nem, a másiknak a történettel van baja, de a stílus szerinte eredeti, az egyik kevesli benne a szexet, a másik szerint pont elég, a harmadik nem szereti ezeket a szereplőket, a negyedikre meg éppen a szereplők miatt lesz életet alakító hatással. Akkor az író most melyik olvasó óhajának megfelelően írjon? Pontosan melyik olvasó kényes ízlését szolgálja ki?

      Az biztos, hogy ez a könyv egyedi. Ezért lehet megosztó, és szerintem aki imádja, annak éppen úgy megvannak az indokai, mint annak, aki nem kedveli. Úgyhogy visszajutottunk a kályhához. A könyvek könyvek, ilyenek vagy olyanok, vagy bejönnek, vagy nem. És ennyi.
      Mindenesetre én örültem, hogy egy értelmes emberrel is lehetett beszélgetni róla - főleg az egész eset e könyvtől független tanulságai miatt is. Ez meg lehet, hogy nem alakult volna így, a kommentek nélkül. Szóval minden jó valamire... :)

      hikori




      Törlés
    3. Hát igen, amilyen mázlim van, tuti előre belefejelek az átláthatatlanba. :D Pedig hidd el, nem azon akartam eszmecserét indítani, hogy akkor "most ki a hülyébb, én vagy te...". :) A hozzászólások kellenek. Már hogyne kellenének? Nem is moderálom, moderáltam őket soha, csak a célirány siklik ki olykor-olykor. Én mindig fenntartom az álláspontot, hogy meggyőzhető vagyok. Hallway fejét pedig szimplán azért verném az asztalba, mert ettől Ő szerintem jóval többre képes. :) Ez valahol inkább dicséret, mint elítélés. Még egy gondolat ötlött fel bennem, és részemről itt le is van zárva a dolog. A karakteres ellenvéleményekkel sincs semmi bajom. Azért a Te véleményed is elég szilárd, jól felépített és határozott. Ha valami a halálom, akkor az az, ha elkezdünk személyeskedni. Igen az én véleményem erős. Sosem állítottam, hogy a simulékonyság és/vagy a bájolgás erős oldalam volna, de olyan még nem volt hogy én nekimentem volna valakinek, és csendre intettem volna, mert nem ért velem egyet. Ezt kifelejtettem az előző körből. :) Ilyen helyzetben személyeskedni, szerintem nagyon nem stílusos. És ez a "mindenki fogja be" bőven kimeríti nálam a személyes szféra megsértését... :D Na, de mindegy is. A lényeg, hogy sokan el fogják olvasni, lesz belőle sok vélemény, és ha csak egy kicsit szerencsés vagyok, akkor fogok én még visszakanyarodni ide. Remélem, hogy a jövőben azért kellemesebb hangulatú "parázs vitákban" vehetek/vehetünk majd részt. Azért most is volt olyan eleme ennek az egésznek, amit élveztem, és ezért minden kedves hozzászólónak hálás vagyok. :)

      Törlés
  10. Kedves Roselyn!

    Pár hónapja találtam rá a blogodra. Azóta meghatározóak a kritikáid könyvválasztás szempontjából. (Még ha ez csak a magánvéleményed, ahogy fentebb kifejtették.) :) Teszem azt azért, mert – mint számomra kiderült – hasonlóan vélekedünk a művekről. Nem igazán vagyok a szavak embere, ezért nem írok sűrűn véleményt. Úgy gondoltam most mégis tollat ragadok. Több okból is. Az egyik, hogy olvastam az író összes publikált művét. Lenyűgöz a stílusa. Többször megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon miért nem ír könyvet. És mikor megjelent … Szerintem elsők között voltam aki megvette.
    Már a könyv borítója rossz érzéseket keltett bennem. Nem értem miért reklámoznak egy könyvet egy másik könyvvel. Gondolom az ötlet a kiadótól ered, az írónak nem sok köze van hozzá.
    Lehet, hogy ha úgy fogom a kezembe, mint egy ismeretlen író művét, máshogy állnék most hozzá. Nem tudom.

    A könyvben is hozta a tőle megszokott stílust. Mint oldalán ő is kifejtette, az általa megformált karakterek nagyon hasonlítanak az eddig írott műveinek főszereplő párosára, csak másmilyen felállásban. (Ezt inkább nem fejteném ki. :)) Nekem ezért nem idegen a két karakter. Szeretem az erős macsó férfit és a kissé szeleburdi, következetlen, érzelmektől vezérelt gyengébbik főhőst. A történettel sajnos vannak problémáim. Tényleg tele van klisével. És míg egy rövidebb történetnél ez nem gond, addig egy regénynél már probléma lehet. Az is felmerült bennem, hogy vajon a szerkesztő mennyire szólhat bele a műbe. Tele van szerintem az írótól teljesen idegen mondatokkal. (Vagy csak remélem?) Például a „tiéd akarok lenni” felkiáltás, óhaj, sóhaj, brrrr, stb. Ilyen …, hogy is fogalmazzam, … mézes-mázas mondat még soha nem röppent ki a tollából. Na, itt raktam le a könyvet egy hétre. Ez az idő elég volt ahhoz, hogy átértékeljem hozzáállásomat és tudtam elvárások nélkül folytatni. A könyv egészében élvezhető volt. Vannak benne mélypontok – ezeken túl kellett jutnom –, de nagyon szép, mély-érzelmű epizódok is. Nekem több jelenet is visszaköszön előző írásaiból, és mivel azokat szerettem itt is bejöttek. A vége elkapkodott, és nekem túl ... mézes-mázas volt.
    Bármennyire is vannak fenntartásaim a könyvvel, örülök neki, hogy toplistás. Remélem, hogy lesz következő műve, és azt is, hogy tanul a hibáiból, mert tudom, hogy jó regényíró lehet belőle.

    Még annyit, hogy az író saját művére tündérmeseként hivatkozik.

    Sajnálom, hogy az író egyik rajongója ilyen hangnemben írt ide, – és, mint egy másik „rajongó” :) elnézést kérek érte – de bizton állíthatom, hogy a többség – legyen bármennyire fanatikus is – nem ilyen. Sajnos tudjuk, hogy egyre több gyerek olvas hasonló műveket és bár ehhez elég idősnek tartják magukat, a kulturált vélemény alkotáshoz még nem nőttek fel. (Akkor döbbentem meg igazán, mikor a 12 éves keresztlányom kifejtette, hogy ő inkább domina típus, mert nem szereti a vaníliát.) :D

    A szórímekről még annyit, hogy nem a fordítás miatt van, lévén, hogy magyar nyelven íródott a könyv.

    (A legnagyobb dilemmám most az, hogy írjam meg neki úgy a véleményem, hogy az építő jellegű legyen és ne vegye rossz néven.)

    Üdv.
    netener

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Netener!

      Na látod, én is tanulhatok még sok új dolgot, mert annak nagyon őszintén nem néztem utána, hogy milyen nyelven íródott a könyv. Azért ez egy kicsit most meglepett. Én nagyon is örülnék egy másik könyvnek az írótól! Sőt! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy egy olyan egyedi stílust használó író, mint jelen szerzőnk is, ennyire kikerülje az egyediséget, mint ennél a könyvnél- történeti szempontból. Azt hiszem a molyon írtam azt, hogy ha a történet nem lenne ennyire sablonos, és nem gyalogoltunk volna bele minden kötelező klisébe, akkor az évtized legjobb könyve is lehetett volna részemről. Képtelen vagyok megemészteni, hogy egy ennyire karakteres jellemzőkkel bíró, ennyi potenciált - és érezhető szenvedélyt - tartalmazó tudásra - csak úgy ejtve magasból - ráhúz egy teljesen és totálisan összegyúrt katyvaszt, aminek se eleje se vége. Szerintem az író ha csak egy kicsit is kiengedné magát, és tenné azt amit a szíve diktál, merészen elszakadva ezzel a mostanság tökéletesre kedvencelt (túllihegett) tucattermékektől, szerintem olyan könyvet kapnánk tőle, amibe még én sem tudnék/akarnék belekötni. :D Tudod mennyire élveznék már egy ilyen helyzetet? Leírhatatlanul szenzációs élmény lenne... Szóval csak írogasson az író szorgalmasan, én meg bízok abban hogy egyszer fellélegezhetek. :D

      Üdv,
      Linda

      Törlés
    2. Szia Netener!

      Gondoltam,hogy az író magyar – lévén,hogy a könyvben nincs megjelölve a fordító ;)

      Remek ötletei voltak a szerzőnek. Az meg hogy a kiadó mennyire nyúl(t) bele az írásába, Hallway jobban meg tudná mondani,de ha tényleg ez a helyzet kár volt érte :(
      Szívesen olvasnék tőle több alkotást. Privátban megadnád a publikációi elérhetőségét? ( me.kozos1@gmail.com) Köszi.

      És ha megengedsz egy személyes véleményt a dilemmáddal kapcsolatban.
      Szerintem minden író (vagy bármilyen műfaj alkotója) szívesen veszi a rajongók észrevételeit a „gyermekét” illetően .A visszajelzés mindig jó,mert ezzel Ő is fel tudja mérni,hogy mennyire volt sikeres a munkája. Ha kulturált(!) módon fejezed ki észrevételeid,biztos értékelni fogja. A továbbiakban pedig majd eldönti,hogy mit fogad meg és mit nem.


      ui: Roselyn még mindig imádom a blogod és ne változtass semmit sem az írásaidon/stílusodon.Nem lehet mindig agyondicsérni egy könyvet,főleg ha benned más érzéseket kelt.A véleményalkotás pedig mindenkinek jogában áll és nem muszáj vele állandóan egyetérteni. :))
      Írj sok "kritikát". Már várom a következő bejegyzésed :)


      Pease

      Törlés
    3. Nagyon köszönöm a támogatást, és a lelkesítést. :D Máris kicsit jobban érzem magam. :D

      Törlés
  11. nekem nagyon tetszett a könyv mivel ilyen műfajt most olvastam először, de annak örülnék ha valaki leírná melyik könyvekből lopott az író! köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Írok neked néhány könyvet, amiben hasonló momentumok fordultak meg, mint ebben a könyvben, de azt kiemelném, hogy Hallway stílusát máshol nem nagyon fogod megtalálni, az meglehetősen egyedi, így az általam megadott címekben ugyan történeti hasonlóság az lesz, stílusi biztos hogy nem.
      A kiindulási pont, aminek az első kötetét merem is ajánlani: E.L. James: A szürke ötven árnyalata. A másik aminek az első két kötetét merem ajánlani: Sylvia Day Hozzád kötve, Melléd láncolva. Ami még halványan érezhető Hallway történetében, az a Twilight, de azt nem ajánlom. :D Illetve vélhetően azért érezhető, mert James "szürkéi" is Twilight fanfic sztorik, így leginkább minden mindennel összefügg. Ez a két írónő volt az első akik betörtek az erotikus/romantikus piacra - vagyis inkább berobbantak (persze előttük is írtak már hasonló történeteket, de a kategória ugrásszerű népszerűsége nekik köszönhető), és akiknek nagyon szépen indultak a sorozataik, majd hanyatlottak egy termeteset - de ez már más lapra tartozik. :)

      Üdv,
      Linda

      Törlés
    2. Azért elég veszélyes konkrét idézetek, bizonyítékok nélkül "lopásról", hasonló momentumokról írni egy könyv kapcsán, a plágiumvád lebegtetése nagyon súlyos dolog, és jogi következményekkel jár, mind a plagizáló, mind az azzal gyanúsítóval szemben. Senki nem állíthatja, hogy egy szerző bármit is vett bárhonnan, hiszen nem tudhatjuk, hogy ténylegesen ismeri-e a történeteket. Nem kell ahhoz Alkonyatot meg Szürkét olvasni, hogy bizonyos momentumok megjelenjenek egy könyvben, mert a romantikus-erotikus regények közismerten alapklisékből állnak össze. Egy mesénél sem mondjuk, hogy a három sárkányt lopták, mivel azok a műfaj sajátosságai miatt kerülnek a történetbe.

      (Most már biztos, hogy dolgozatot írok a Sebző vágyak jelenségről, mert lassan már irracionalitásba megy át az egész, ami körülötte zajlik. Tényleg megér egy tanulmányt. :) )

      Hikori

      Törlés
    3. Itt senki nem beszélt plagizálásról. A lopást itt értsd idézőjelesen, a hozzászólás tartalma, és a válaszom jellege sem utal plágiumra. Átfogalmazva: a sablonosság, a klisék mivolta az, amire a kérdés irányult. De ha már a háromfejű sárkány... Pont az volt többünk baja a történettel, hogy olyan milliószor ismétlődő elemeket tartalmaz, amit nehéz nem észrevenni. És míg egy mesénél, mint kategóriánál, tudjuk hogy ezek az elemek miért köszönnek vissza, elismerték már őket szépirodalmi fokon, ebben a műfajban még nagyon nem tartunk itt. Nem hiszem hogy az eddig megjelent könyvekből arra kellene következtetnünk, hogy ennek a kategóriának a sablonjai - milliárdos pasi, bugyuta hősnő, megerőszakolás ilyen-olyan fronton, minimum egyszeri utazgatás valamilyen eldugott szigetre, segédeszközök arzenálja - általános érvényűek. Pont az lenne már a formabontó, ha valaki ezek nélkül alkotna valami tartalmasat. Mert addig amíg majd minden könyvben ebbe fogunk belebotlani, addig senki nem fog tudni szabadulni attól az érzéstől, hogy ezt már olvastam valahol...

      Törlés
  12. Én most olvastam el a könyvet, és erősen az az érzésem, hogy a szerző a klisék, sztereotípiák használatával egyszerűen kifigurázza az erotikus-romantikus irodalom remekeit, miközben ötvözi ezt valami meseszerű történetvezetéssel és egy megragadó, jellegzetes stílussal.
    Próbálok valamit kideríteni a szerzőről, de sajnos nem találtam róla semmit, pedig szívesen megkérdezném ezekről. Jó lenne beszélni vele, és megtudni, jól gondolom-e, mikor azt hiszem, a klisék, a fordulatok és egyes kijelentés a szereplőktől egy igen finom és intelligens paródia.
    Nekem nagyon tetszett, főleg a humora, iróniája, stílusa, jellemábrázolása, karakterei és a történet, még ha a befejezést én nem is így oldottam volna meg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az író magyar, ennyit sikerült nekem is kiderítenem róla, sajnos több információm nekem sincs róla. Illetve visszajelzések alapján még annyit sikerült kimazsoláznom, hogy régebbi, nem nyomtatott írásai is jelentek már meg, amiben a tehetsége igazán meggyőző volt. Bevallom, én ezeket a műveit nem olvastam, bár abba nem tudok én sem, és nem is akarok belekötni, hogy az író tehetséges. A képábrázolása rendkívüli, és igen érzékletes is. Ezzel a könyvvel azonban még mindig nem tudtam megbékélni. Először is azért nem, mert ha a Te álláspontodat veszem alapul, akkor remekműről beszélünk - amennyiben ez a könyv tényleg a meglévő hebehurgya erotikus irodalmat kívánja túlzásokkal "kifigurázni". Viszont ez nem egészen egyértelmű, ezért van az, hogy eme könyv iránt vagy rajonganak emberek, vagy képtelen megemészteni. Én ez utóbbi kategóriában vagyok. Nem tudok szatíra jelleggel tekinteni rá, komolyan pedig nem tudom venni. Ennek ellenére megértem, ha valakinek elnyeri a tetszését. Nagyon szeretnék valami mást is olvasni az írónőtől, mert a stílusa kikezdhetetlenül jó. Megérné egy nem ennyire megosztó könyvben is megismerni. :)

      Törlés
    2. Igen, hogy magyar, azt már olvasás előtt tudtam, de sajnos semmi többet. :(
      A stílus miatt érdeklődtem nagyon, mint Erickson és az erickson-i hipnózis nagy rajongója, aki engem írott szöveg által is hipnotizálni tudott. Erre Hallway azért nem képes, ennyire - szerintem - nem hipnotikus a stílusa, de határozottan jó, élvezhető, meggyőző.
      Megértem, hogy a te értelmezésed más a könyvről, neked másképp csapódott le, mint nekem. Épp ez benne a szép, nem, hogy mindenkinek mást jelent... :)
      Végülis, igazából egy írás (mint bármilyen művészet) végső lényege, hogy milyen hatást kelt az olvasóban, hogyan hat rá, a "felhasználó" mit kezd vele, hogyan interpretálja, elsősorban neki mit jelent. :) (Bár nyilván lényeges az is, hogy a művész mit akart kifejezni - legalábbis számomra.) :)
      Köszönöm a választ, kedves Linda.
      Azért ha bárki megtud bármit is (akár újabb, akár régebbi írásai elérhetőségét), kérem, jelezze nekem: angyal9 kukac gmail pont com. Köszönöm.
      Üdvözlettel: Ildi

      Törlés
  13. VKI és VMP – Tanulmányt írok a Sebző vágyakról, ezért folyamatosan figyelemmel kísérem a sorsát, többek között felvettem a kapcsolatot a szerzővel is, így egy keveset tudok ahhoz szólni, amit kérdeztél. Nem témám a könyv értékelése, de néhány dologra rákérdeztem, és a válaszok alapján megerősíthetem, hogy tökéletesen megláttad a lényeget, amikor azt írtad: „a szerző a klisék, sztereotípiák használatával egyszerűen kifigurázza az erotikus-romantikus irodalom remekeit, miközben ötvözi ezt valami meseszerű történetvezetéssel és egy megragadó, jellegzetes stílussal…” „…a klisék, a fordulatok és egyes kijelentés a szereplőktől egy igen finom és intelligens paródia.” Én is ezt gondolom. Nem véletlenül értik kevesen ezt a vonulatát, mert ehhez kell némi intelligenciatöbblet, ami az átlagolvasóban nincs meg. Nekem a művészeti utalások is nagyon tetszettek, valószínűleg ezek is bónusznak vannak benn azoknak, akik „veszik az adást”. A többieknek sima romantikus mese, olvasmányosan.
    Ő úgy fogalmazott, „szerető csipkelődés volt a műfajjal”, ez volt az egyik célja. Ami az egyéb műveit illeti: tudtommal csak zárt körnek érhetők el egy blogon, ezen kívül szakmai munkái vannak, más néven.


    Kedves Linda, meglep, hogy még olvasnál a szerzőtől, azok után, hogy gyakorlatilag kinyírtad, a barátok meg követtek ebben.

    hikori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És vajon valahogyan hozzá lehet tartozni ehhez a zárt körhöz ezen a bizonyos blogon? Nagyon szívesen tenném... Az emailem továbbra is: angyal9 kukac gmail pont com. Ha esetleg meg tudsz adni valamilyen elérhetőséget az íróhoz, szívesen felvenném vele a kapcsolatot, hogy engedélyt kérjek tőle a művei olvasásához. Nagyon megköszönném, üdv: Ildi

      Törlés
  14. Kedves Linda!

    Meglepő,hogy közel egy év leforgása alatt mennyire átvált az ember csak egy olvasóból (( …”Nem hiszem, hogy ezt a könyvet annyira véresen komolyan kell venni, hogy bárki dühöngjön miatta vagy ezen élje ki az indulatait. Tényleg vagy bejön valakinek, vagy nem, és ennyi. „… / 2013. szeptember 24. 22:39/ )) támadó ,megszállott fanatikussá (( …” ehhez kell némi intelligenciatöbblet, ami az átlagolvasóban nincs meg. Nekem a művészeti utalások is nagyon tetszettek, valószínűleg ezek is bónusznak vannak benn azoknak, akik „veszik az adást”. A többieknek sima romantikus mese, olvasmányosan. „ … / 2014. augusztus 19. 3:29/ )) csak azért,mert tudott értelmezni 300 oldalt,utánanézett több véleménynek és a szerzővel is váltott néhány mondatot. Ezekből egyenesen következik az, hogy nagyképűen kiemelkedően intelligensnek is gondolja magát az illető. Aki azonos véleményen van vele, vagy szimplán csak tetszik neki az alkotás,helyeslően bólogat,örül neki. Viszont, aki ki meri fejezni nemtetszését,az már csakis degenerált,szegény tudatlan lehet,aki fel sem tudja fogni a könyv mivoltát.
    Tanulmányt ír egy adott műről,ami nagy valószínűség szerint nem csak saját szórakoztatásra készül - feltételezem ennyire nem ingerszegény az élete,hogy emiatt úton- útfélen belekössön a más nézeteket valló emberekbe -. (Célszerű lenne kidolgoznia valamilyen megoldást,hogy a bírákat ne degradálja le a könyvvel kapcsolatos esetleges ellenszenv miatt.)

    Szóval. A provokálást figyelmen kívül hagyva nem merülnék bele meddő vitába emberünkkel, hiszen az olyan lenne,mint bolonddal beszélni, vagy lóval imádkozni. És egyébként is kifejtetted hosszú véleményed + a hozzászólásoknál is felvázoltad a „miért nem nyerte el tetszésemet” nézeteid.
    Régebbi bejegyzésben volt egy rajongói nem túl intelligens kitörés,de látom a kór fertőző. Az ember azt hinné,hogy a gyermeki rajongást felnőtt korára már sikeresen kinövi. Kivételek mindig vannak :D Szerzőnk egy másik olvasója pedig ugyan úgy állt a könyvhöz, mint jó páran – pedig neki volt összehasonlítási alapja más írásaival is!!!
    Az, hogy a SAJÁT blogodban – amit sok blogerrel egyetemben azért hoztál létre anno,mert a SZEMÉLYES olvasási élményeidet akartad képernyőre vetni – miről és mit írsz szíved joga.
    És csak hogy értelmet nyerjen az a fölényes megjegyzés …”Nem véletlenül értik kevesen ezt a vonulatát, mert ehhez kell némi intelligenciatöbblet, ami az átlagolvasóban nincs meg.”… !!!! ;)

    Ui.: szerintem sikerült újabb rajongóra szert tenned :D (üldöz a mániájával mindenhol :DD )
    A további „csipkelődéseket” meg egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni. Van,akinek ez jelenti a kielégülést,ne rontsuk el a kedvét holmi reagálással. ;) :)

    Üdv:
    Nicole
    ’csak egy barát’ ;)

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Tetszett a kritika, egy aprósággal nem vagyok kibékülve csak (ha valaki írta kommentben akkor bocsi, azokat nem olvastam el), hogy ezt a könyvet NEM fordították, mivel magyar. Az elején nincs feltüntetve az eredeti cím, tehát ez az eredeti cím, sem a fordító, ami külföldi könyveknél kötelező ugyebár. W.W. Hallway tehát egy lelkes, 50árnyalat fanatikus magyar írópalánta. :)

    VálaszTörlés
  16. Szia
    Most olvastam el könyvet és őszintén megmondva az itt kialakult parázs vita izgalmasabb
    lett,mint maga a mű.Nem sok önálló gondolatot találtam a történetben iróniának meg gyenge volt.A név választás is Wayne úrfi azt hiszem,ezt már a Batman c. filmben hallottam.Mint egyszerű átlagolvasó, aki esetleg tudja ki William Wallace és volt olyan szerencsés ,hogy járt az emlékműnél még nem gondolom azt,hogy okosabb vagyok ,mint egy ötödikes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát szia! :D
      Rég halottam felőled! :) Óvatosan itt az olyan kifejezésekkel, hogy iróniának gyenge volt, mert a végén még rólad is leszedik a keresztvizet. :D Ez a könyv, az a könyv, ami miatt már közel egy éve megy a vita, hol itt, hol máshol... Meg kell barátkoznod - nekem is, és Neked is - a gondolattal, hogy értelmileg nem a megfelelő skálán fekszünk, nem tudjuk értelmezni a történet lényegét. Alapvetően ebben az az elszomorító, hogy míg a könyvet elolvastam, nyugtáztam, feldolgoztam, és túlléptem rajta, addig a vesszőfutásnak, amit okozott, még mindig nincs vége, és lassan már emiatt idegenedek el teljesen ettől az egésztől. Esküszöm nem mernék már elolvasni a szerzőtől még egy könyvet, mert ha ne adj isten, azt sem rajonganám körül, újabb órákon át tartó diskurzust könyvelhetnék el jogról, meg stílusról, meg modortalanságról... és természetesen a saját hülyeségemről, és korlátolt agyamról. Mindenesetre megkönnyebbüléssel veszem tudomásul, hogy Te sem élted át azt a - mások szerint - törvényszerű katarzist, amit elvileg kellett volna. Így leszögezhető, hogy nem csak bennem van hiba, hanem más olvasókban is - ezt amúgy eddig is tudtam, csak jó olyan véleménnyel találkozni, aki osztozik abban amit én éreztem olvasás közben, és nem titulál idiótának, csak mert nem egyezik a véleményem az övével. :) Köszönöm, hogy szántál pár percet (órát) a sok hsz elolvasására, és hogy írtál egy pár mondatot Te is. :) Puszi :)

      Törlés
  17. Szia Neked is!
    Igen a nyári időszakban keveset ülök gép előtt.Ha kell segítség bármikor csatlakozom hozzád, a keresztvíz meg már rég lekerült rólam.Ne foglalkozz a fogadatlan prókátorokkal vagy az író is ilyen nehezen viseli a kritikát?Hála az égnek,hogy nem ezen a skálán mozgok.Olvastam már több kortárs japán író könyvét na azokról lehetne diskurálni.
    Apropó ha jól emlékszem te olvastad a Holtodiglan c. könyvet.A napokban kerül a mozikba David Fincher rendezésében na ez már ígéretes és végre újra lesz Walking Dead......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Holtodiglant olvastam, nem volt rossz könyv, bár szerintem sokan mást várnak, mint amiről tényleg szól, és rémesen fel tudja magát idegesíteni rajta az ember - valami remek benne a karakterrajz. :D Elvileg a film is nagyon jó lett - támaszkodva az eddig megjelent kritikákra. A TWD-et már én is tűkön ülve várom, már kijött az első rész, csak időm nem volt még megnézni. :D Van egy új zombis sorozat, a Z nations - hát én elkezdtem nézni, és tépem tőle csomókban a hajam. :D Hiába Frank Darabont sokkal értelmesebben kihozta a TWD-ben ezt az apokaliptikus, mindenkit együnk meg dolgot. Ez sem megy ezek szerint mindenkinek. Ha esetleg megnéznéd a Holtodiglant, pár mondatban referálnál nekem? :)

      Törlés