2013. szeptember 3., kedd

Jennifer Probst: Érdekházasság /2013/

A fülszöveg elolvasása után az első gondolatom az volt, hogy "na ez kell nekem!". Két ember egy kényszerhelyzetben, egy megszentesített kapcsolatban úgy, hogy egyiküknek sem akaródzik a dolog, de mivel a muszáj nagy úr, fogaikat összeszorítva teszik, amit tenniük kell. Teljesen addig a pillanatig, amíg a játékból valóság nem lesz, és a kusza érzelmeik keresztül nem húzzák a számításaikat. És persze az a fránya vágy is elindítja a bolondériát, a szexuális éhség a másik teste iránt. Egy történetet nem kell feltétlenül agyonbonyolítani. Néha az egyszerűbb több, és jelen esetben is abban bíztam hogy ez a feltevés itt is meg fogja állni a helyét. Nem akarok túl kritikus lenni, mégis azt kell mondanom, hogy enyhe csalódottságot érzek. Jóval többre, és jóval szórakoztatóbb élményre számítottam, mint amit végül is kaptam.


"Édesapja elnyúló kórházi kezelése miatt Alexa kínos anyagi helyzetbe kerül. Lassan nem marad más választása, mint eladni a régi otthonukat. Végső elkeseredésében úgy dönt, szerelmi mágia segítségével szerez vagyonos férjet magának. Arra azonban nem számít, hogy épp legjobb barátnőjének milliárdos bátyja lesz a megmentője… aki egyszer már összetörte a szívét. 
Nicholas nem hisz a szerelemben, de hogy megörökölhesse nagybátyja vállalatát, meg kell nősülnie, mégpedig gyorsan. Ezért merész ajánlattal áll elő: érdekházasság. Szigorú szabályokkal. Mind közül a legfontosabb: érzelmekről szó sem lehet. Színtiszta üzlet, amit a felek pontosan egy évre kötnek. Csakhogy a sors képes fenekestül felforgatni még a leggondosabban kidolgozott tervet is…"

Kiadó: Libri
Oldalak száma: 320
Ára: 3490 Ft


Hőseink gyerekkoruk óta ismerik egymást. Az egyik az öröksége miatt, a másik a családja szorult anyagi helyezte miatt dönt a házasság mellett. A szabályokat szerződésben letisztázzák már a kezdet kezdetén, melynek legfontosabb kritériuma, hogy nincs szex. Sem egymással, sem senki mással, a hitelesség látszatának a fenntartásáért. Így a szexuális frusztráltság mellé rögtön kapunk is egy pipát. Emellett hőseink nem éppen szívélyes jóbarátok. Férfiúnk keserű, pökhendi, kötözködő, és hideg, mint egy jégcsap. Hősnőnk ezzel szemben egy könyvesbolt tulajdonosa, rajong az állatokért, eleven, színes, és betegesen optimista. Vagy inkább lelkes. A fene tudja. A lényeg hogy majd kicsattan az életkedvtől, és csak úgy sugárzik belőle a humanizmus. Családcentrikus, hősünkkel szemben, aki gyermekkori csalódásaiból fakadóan, sem megnősülni, sem gyermeket nemzeni nem akar. Szóval összegezhetjük, hogy az ellentét is kap egy pipát. Komoly alapok lettek volna ezek, amiből akármit is ki lehetett volna hozni. És a könyv eleje igazán érdekfeszítően felvezeti a szituációt. Kivéve azt a szerelmi szeánszos részt Földanyához az első pár oldalon. Tudom hogy vannak olyan elborult elmék, akik ténylegesen bepróbálkoznak az ilyen varázslatokkal, de nézzétek el nekem, ha azt mondom, hogy az aki tényleg hisz abban, hogy némi gyógyfű, egy lista a tökéletes férfi tulajdonságaival, és sok-sok mantra meghozza számára a szőke herceget fehér lovon... nos az nem feltétlenül komplett. Ha már nagyon pasit akar fogni magának valaki, akkor részemről a tuti recept: szép és szexi göncök beszerzésére irányuló vásárlótúra, külön hangsúllyal a fehérneműre (a kívánatos alsóruházat fontos, mert kölcsönöz némi magabiztosságot az ember lányának), egy kiadós pihenés (értem ezalatt az alvást, mert ugyebár karikás szemmel senki nem lehet vonzó), fodrász (a jó frizura félsiker), archámlasztás, hidratálás, szőrtelenítés, manikűr, pedikűr (de jó hogy nőből vagyunk, nem? Egy pasi csak beáll a zuhany alá, majd kiáll alóla, dezodor, parfüm, ruha, és már mehet is amerre lát...), és egy kis smink, ami nem túl erős, de hangsúlyozza azt ami szép. Aztán körtelefon a barátoknak, és uzsgyi az éjszaka. Szórakozóhely tekintetében mindig a hangulat, illetve a megszerzendő kapcsolat minősége a mérvadó. Ha az ember bulizni óhajt, esetleg egy rövid ámde annál pikánsabb malőrre vágyik, akkor lehet menni táncolni, koncertre, fesztiválra, a lényeg hogy felszabadult legyen a tömeg. Amennyiben inkább visszafogottabban duhajkodnánk, szóba kerülhetnek a kávézók, teraszos bárok valamelyik művészutcában, vagy negyedben. A totális elmebajért pedig a kocsmákat, és pubokat lehet felkeresni. Nem mindig az a lényeg hogy az ember találjon valakit, akivel hancúrozhat. Sokszor az is elég, ha csak kieresztheti a gőzt. Ha kap egy-két elismerő pillantást, esetleg flörtöl egy kiadósat. Ha komoly párkapcsolatra vágyunk, akkor az ismerkedés a kulcsszó. Különféle ismerősök begyűjtése, akik más és más területen mozognak otthonosan, így az érdeklődési körük is különböző, és ezáltal a programok amikre meghívnak is változatosak. Sosem lehet tudni hogy az Igazira hol fogunk rálelni. Lehet hogy az új munkahelyünkön, vagy egy baráti vacsorán ahol a valakinek a valakije elhívja, lehet hogy egy zajos szórakozóhelyen, vagy egy csoportos mozizás alkalmával, egy színházi előadáson... A lényeg, hogy ismerkedni kell. Nyitottnak kell lenni, és igyekezni kell megragadni az alkalmakat amiket kínál a Sors. Egy lakás falai közt ücsörögve súlyosan csökken a siker esélye. Amíg fiatal az ember lánya, addig ragadja meg a pillanatot. És fontos az önmagunkba vetett hit is. Stabil lábakon kell állnia a magunkról alkotott képnek, és el kell fogadnunk a hibáinkat is. A profik még előnyt is tudnak kovácsolni a tökéletlenségükből. Na de már megint elkanyarodtam...

Szóval hőseink összeházasodnak. Na és akkor, én itt vártam volna a nagy felhajtást. Vitákat, szócsatákat, vicces helyzeteket, amiket részben meg is kaptam. Azért mondom azt hogy részben, mert ugyan éreztem én azokat a szituációkat, amiken nevetnem kellett volna, csak a bikkfa humorom az istennek nem akart ezekre komolyan reagálni. Oké, megkapjuk a szokásos köröket. Vacsora, estély - ahol természetesen hősnőnkből kirobban a csábító démon -, családi összeröffenés - ahol hősünk kellemetlenül érzi magát, mert nem tud mit kezdeni a családdal, mint csoportosulással -, néhány kölyökkutya, és hontalan eb, amik szétmarcangolják a drága bútort, érdekellentét a kedvenc baseball csapat tekintetében, esti főzőcskézés kettesben... Szóval egy raklapnyi felkiáltójeles jelenet, ami azt hangsúlyozza hogy szereplőink mennyire különböznek egymástól. Aztán átvedlünk komolyba, és részletezzük hogy hősnőnk már gyermekkora óta imádja hősünket, hősünk kemény fallal körbepáncélozott lelke pedig félő hogy már régen megkérgesedett. Na igen, a falak. Fogalmazás tekintetében volna még mit tanulnia az írónőnek. Két meghatározó hibát véltem felfedezni a stílusában:

1, Rajong a szóismétlésekért, illetve nem túl eredeti a képi világa amikor a hasonlatokról van szó. Ez a falas téma szüntelenül visszaköszön, ami nem is volna nagy baj. A nagy baj, hogy a bezárkózottságot mindig ezzel érzékelteti, így szinte minden ötödik oldalon belebotlunk a málló, vagy megingó, esetenként helyrebillenő, megerősödő, vagy éppen leomló falakba. Ha ehhez még hozzátesszük hogy hősünk építész... néha olyan érzésem volt, mintha egy építészeti újságot lapozgattam volna. Valamiért írónőnk nagyon szenvedélyesen ragaszkodik az épületek megalkotásának a világához.

2, Amikor szexre kerül a sor - lehet hogy lányos zavara miatt - írónőnk elkezd tőmondatokban konferálni. A férfi megcsókolta, pont, majd lentebb siklott, pont, a nő felnyögött pont, Nick becsúsztatta a kezét a nedves szemérmébe, pont, Alexa zihált, pont. Pont, pont, pont... Elmentem a boltba, pont. Kenyeret vettem, pont. Elfelejtettem a tejet, pont. Azt hiszem világos, hogy mi is volt a bajom.

A könyv második felében jön a dráma. Hősünk már szerelmes, de fél, hősnők tudja hogy hősünk szereti, de érzi a bizonytalanságát is, beüt a krach, majd megkapjuk a tipikus eltaszítást, bizalmatlanságot, végül a döbbenetet hogy mekkora idióták is voltunk. Aztán jön a hatásvadász szerelmi vallomás, könyörgés, és ismét belebotlunk a falakba, csak most hősnőnk részéről. Mentségére legyen mondva, Alexa falai jóval ingatagabb talapzatokon állnak, így a leomlási fázis az Ő esetében csupán néhány másodpercet vesz igénybe. Aztán egymásra borulás, könnyek, majd prológus, és vége. A boldog befejezés pillanatiban a mindent elemésztő tökéletességnek lehetünk tanúi, némi, alig-alig érezhető (brutálisan hangsúlyos) túlzással. A könyv azzal zárul, hogy a folytatásból is kapunk egy kis részletet, a kiadó jóvoltából. Merthogy ez is folytatásos történet, igaz hogy a második epizódban nem Nick, és Alexa lesznek a főszereplők, hanem Nick húga, és egy gróf. Egy olasz gróf. Nem tudom mennyire lelkesedem az ötletért. Egynek elment a könyv, de túlságosan nem sikerült maga mellé állítania. Amolyan kedves kis lötyögős délutáni szórakozás, ami relatíve hamar elfelejtődik az idő rohamos múlásával.

Értékelés: 5 pont 
Share:

7 megjegyzés:

  1. Megnyugtatlak pont.Számomra is óriási csalódás volt pont. :DDDDDD
    Jó kis drámára számítottam,feszült helyzetekre,stb...Ehelyett már az elején a hókusz pókusz históriánál "kiakadtam" és végig rákontrázott Probst.Ok,hogy minden író szeretne kicsit kitűnni az alkotásával,élvezhető,vicces fordulatokat kreálni,de ne így!!
    Azzal is tisztában vagyok –és aki mást mond,az saját magának hazudik-,hogy a karakterek megformálásánál a saját személyiségjegyeket is beleszövi.Hiszen így lehet(ne) életre kelteni az agyszüleményt.Sajnálatos dolog,hogy az írónők többségének betegesen gyerekes lelke van.Már bocsánat,én is Nő vagyok,de az ilyen könyvek olvasásakor jól fenéken billenteném -finoman fogalmazva-,hogy „Gyerünk nőj már fel!!”
    Most komolyan ennyire szánalmasak,hisztisek,naivak,önálló gondolatra és cselekedetre képtelen nyámnyila alakok vagyunk mi NŐK??És még van egy tucat jelző,amit már alaposan szétcincáltak a tisztelt alkotók.Könyörgöm mikor hagynak már fel a huszas-harmincas évüket taposó KISLÁNYOS gondolkodással megáldott karakterek tömeggyártásával??Olyan nehéz lenne végre egy tökös,belevaló,"velem ne kekeckedj" típusú vagány csajt összehozni?Még ha a jelen történet maradna is,biztos szórakoztatóbb lenne.
    Na most jól kiírtam magamból a bajom.Valamiért késztetést éreznek a hölgyemények az elfuserált hősnők cifrázására.Viszont ha visszavetítem,akkor maga a kiötlő is elfuserált,szóval nem kellene meglepődni a végterméken.Csak ne éreznének késztetést a nyilvánosság kínzására és tartanák meg titkos naplónak mindezt.
    Persze kell a könnyed olvasmány,csak a kemény,macsó férfi mellé adhatnának hasonlóan temperamentumos oldalbordát.A végére meg próbálják érzékeltetni,hogy mégis van saját akarata is hölgyeményünknek, és persze megszelídítette az oroszlánt.Na persze.A kérdés akkor meg már csak az,hogy miért nem az elejétől viselkedik így?
    A napokban kaptam egy ékességet:Sebzett vágyak című irományt.Még olyan borzalmat…A címe találó.Megsebezte az agyam és a vágy is elkapott valami brutális cselekedetre.Majd ha lesz hozzá szerencséd és "hangot" adsz a szenvedésednek,bekapcsolódom.Több mint biztos az indította el a mostani lavinát. :) :'(
    Egy másik könyvben viszont kellemesen csalódtam,a Heti csaj.Na ott már elfogadható -alakul- számomra a női karakter.
    Nem felejtettem el a Castor/Míra történetet sem.Lehet ennek örömére elolvasom még egyszer,hogy begyógyítsa a hamuvá sült agyam. ;) :DD

    Üdv:
    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na végre! Hát ezt a cserfességet hiányoltam én a múltkor. Komolyan mondom, hogy sikerült halálra rémisztened, azzal a "nem, jól vagyok, csak van ilyen is" dologgal. :D Most levedlettem magamról több liternyi vizet a megkönnyebbüléstől. Vajon miért is nem lepődök meg azon, hogy jelen esetben is hasonló a véleményünk? :D A Sebzett vágyakhoz nem volt még szerencsém, most Lora Leigh Buja álmok c. irományának a fináléjában leledzem, és meghatározhatatlan érzések kavarognak bennem. Ha minden jól megy akkor holnapra talán sikerül összeszednem a gondolataimat róla. Tényleg nem tudom mit is van, totál képzavar az egész... :D Helyenként remek, de helyenként... te magasságos, egyenesen rémisztő. :D És mi az hogy Míra/Castor történetét újra? Szerintem lemaradtam. Merthogy újra? Megtudakolhatom alássan, hogy mikor is olvastad el először? :D Ott leragadtam, hogy elkezdted... és ugyan tudom hogy te egyenesen szárnyalsz a könyvek oldalain, azt hittem sikerült kivernem nálad a biztosítékot, és félúton abbahagytad. Szóval akkor most mi is van? :D

      Törlés
    2. Ja igen, és ha lehetne itt like-olni, akkor hatalmas like-ot adnék erre az alig pár mondatos kirohanásodra. :D Remekül szórakoztam rajta. :D

      Törlés
    3. Hát igen!A múltkor nem voltam éppen a szavak embere,de néha napján van ilyen is.Persze olyankor jönnek az aggodalmas pillantások,kérdések,...:) Az biztos,hogy nem ehhez vannak hozzászokva az ismerőseim sem. :DDD
      Buja álmok,na persze.Hm...Érdekes volt az már biztos.Igazi érzelmi vasút.Az eleje reménnyel teli,amit felváltott a kíváncsiság,majd a hitetlenkedés és néhol bekapcsolódott a szemizom is egy jókora szemkörzéssel.A vége pedig...Nem mondom szórakoztató volt -a gondolat,hogy a 3 nőfaló csődört nőnemű emberkék árasztják el igazi pofon (abból is a legkeményebb fajta)lenne számukra.:DDDDD - ,DE összecsapottnak éreztem.Az apa-fia közötti "harc" alig hogy elkezdődött véget is ért és tele volt az utolsó pár oldal klisékkel,elnagyolt és nyálasra sikeredett cselekvésekkel.Ez van.
      Míra/Castor..... :DDDDDDDD Megpróbálok majd egy elfogazható és összeszedett élményorgiát kreálni a nem is távoli jövőben.:P
      ÉÉÉÉÉÉS 2,5X olvastam (a fél az jelenti hogy átfutottam),csak hogy minden apró gondolatot magamba szívhassak.:DDD :P

      Üdv:
      Nicole

      Törlés
    4. Érdeklődve várom a élményorgiát. :D És csak keményen... Akasztani fogod a hóhért, úgyhogy ne fogd vissza magad. Lora Leigh pedig nemsokára olvasható lesz itt... :D

      Törlés
  2. Azt mondják, hogy az alkoholistáknak elég egy korty, hogy újra feltámadjon a szenvedélyük, én a könyvekkel vagyok így.
    Egy jó időre félretettem a könyveket, tudod, gyerekek, házimunka, nappal meló, éjjel a többi meló, plusz még van egy teljesen hétköznapi férjem is.
    A blogodra véletlenül leltem, mert az Ötven Árnyalattal nyaggattak az ismerősök, és kritikát akartam olvasni róla (:-) Itt találtam is).
    Csakazértis olvastam azokat, (végül nagyon egyetértve a véleményeddel) és rákaptam a stílusra. Azt hiszem kissé függő lettem.
    Szóval olvasgatom a kritikáidat, és szemezgetek a könyvekből.
    Így jutottam az Érdekházassághoz.
    Összességében nagyon tetszett a sztori alapötlete, sokat ígért és reméltem, hogy annyira nem lehet elszúrni.
    De lehet.
    Voltak jó részek, de az szexnél borzalmassá vált... Az a nyelvezet rémes, bár egész jó is lehetett volna, de nem. Nem tudom, hogy ez a "férfi ezt csinálta, a nő azt csinálta" stílus a fordító hibája-e, mert még nem volt alkalmam angolul elolvasni, és a sokkolóan csöpögősen amerikai szerelmes-vígjáték végződés után nem is vagyok biztos benne, hogy újra akarom olvasni. (A Fifty Shades sokkal jobb volt angolul)
    Az összecsapott befejezés, a terhességgel teljesen kiakasztott. Miért kell ez? A bepottyan-a-gyerek-dolog annyira bosszant, és hogy ez mindent megold...
    Majdnem letettem a könyvet, de kitartottam.
    De a Mets póló, és e szerelmi vallomás a versbemutatón... Ó jajj... miért kellett...
    És a prológus... na az végleg sok volt.
    Egy csomó csipkelődés lehetősége volt benne, de nem, és ez bosszant.
    Még a 2/3-ig egy jó kis olvasmánynak gondoltam volna (a nagyon gyengék is voltak az erotikus részek) de a fent említettek miatt nagyot csalódtam a könyvben.
    Mindenesetre az ajánlód felkészített, és imádom a stílusodat, itt ott könnyesre röhögöm magam rajtuk :-)
    Várom a további ajánlataidat, és addig is folytatom a szemezgetést belőlük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Cilee!:-)

      Ismerős nekem is az átmeneti pihenés. Néha hagyni kell ülepedni a dolgokat. Én a munkám miatt és egyéb családi zürök miatt voltam kénytelen ebben a hónapban visszavenni az olvasásból. De remélem most már helyre fogok billenni.:-) Néha kell egy levegővételnyi szünet.:-) A könyv által megélt érzelmeiddel csak egyetérteni tudok.:-) Maximálisan ugyanezt éltem meg én is.:-) Eredetiség hol bujkálsz? :-) Remélem az oldalamon bogarászva találni fogsz olyan könyvet is, ami azért tetszeni is fog. :-)

      Üdv,
      Linda

      Törlés