Julie Kenner: Forró rabság /2013/

Akkor megkísérlem a lehetetlen: összeszedni valami értelmeset abból a katyvaszból, amit jelen írónőnknek sikerült összehoznia. Érzem nehéz meló lesz ez, de hát azt mondják a bölcsek hogy az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik, és hát mivel az én szócsövem olyan fajta hogy csak egyszer kell megnyitni, és áramlani kezd belőle a lényegi információ - csak az, mint tudjuk - így könnyűszerrel levonható: magas hegy, nem magas hegy, akkor is megmászom ha belegebedek! - megint kezdek túl költői lenni.

Na szóval, akkor a célirány az előre...

"Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik.
Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte.
Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani.
Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét.
Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő?
És milyen démonok üldözök Starkot?
Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?"

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 398

Ára: 3490 Ft

Julie Kenner

Az alapok változatlanok: pasi, aki szeret játszadozni, enyhén szériahibás csajszi, szerződés - mert az most már szükségszerű, ha valaki kamatyolni akar -, mély lelki traumák - hogy mehessen a licit, szereplőink közül melyik van jobban elfuserálva -, pénz és elit társaság minden mennyiségben, és persze mindenki szép, vonzó, erotikus, stb., stb...

Először leírnám azt ami tetszett. Volt ilyen, hihetetlen, de TÉNYLEG volt! Kedves főhősnőnk helyenkénti reakciói - nem, nem a szexben - kifejezetten imponálóak voltak. Némi párhuzamot véltem felfedezni a saját lendületem, és hölgyeményünk karaktere közt - gyorsan vág az esze, és nem rest nyersen elküldeni Damient a bús fenébe, ha fel van idegesítve, és ez jó! Mert emberek vagyunk, és olykor dühösek, indulatosak, és ha nálam is szakad a cérna, akkor olykor bizony elmulasztom rátenni a lakatot a számra. És Nikki hasonló...Reprezentatív példa:

Szituáció: Nikki meg van győződve arról, hogy Damiennek köszönheti hogy kirúgták a munkahelyéről... mert a pasi irányításmániás, meg minden...Elég annyi, hogy hölgyikénk dúlva fúlva rohanja le a férfiút annak irodájában.

"- Ezt a csodálatos meglepetést! - mondja míg keresztülvág a szobán hosszú lépéseivel. Olyan szuper, olyan kurvára ártatlannak látszik, hogy ismét a láva forróságával csap ki belőlem a düh, amely már lanyhulóban volt. - Hogy rohadnál meg! - ordítom, és keményen pofon vágom, egyformán meghökkentve őt és magamat."

Na igen kérem, ezt így kell csinálni. De megnéztem volna élőben! De voltak, még sziporkái a lánykának, amik tisztességesnek nevezhetők. Az agyi kacifántjaiban is jól éreztem magam olykor-olykor...

"... Abban a percben tudom, hogy ha most azt mondaná, rázzam le a barátomat, és maradjak bent vele, megtenném. Dögöljön meg, és dögöljek meg én is, de itt maradnék Damien Starkkal."

Hogy nyers? Nem kétséges, de mivel én is hasonlóan szoktam magamban morgolódni, így a szimpátiámat elnyerte. De milyen szép is lett volna az élet, ha a többi jellemző is klappolt volna. De nem. Azt leszámítva, hogy Nikkinek néha vannak meglepően őszinte pillanatai, itt véget is ér a hősnőnk, és a saját személyiségem közti hasonlóság. Amit tudni kell: Nikki egy olyan szépségkirálynő volt, akit az anyja belekényszerített a szakmába kislány korában. Megszabta miket vehet fel, mennyit aludhat, miket ehet...és hősnőnk a felhalmozódott feszültséget kompenzálandó vagdosni kezdte magát. Combjait, csípőjét. Nem butaság, hogy egy olyan ember, aki nem ura a saját életének belemenekül egy ilyen kényszercselekvésbe. Van ilyen az életben is, meglehetősen komoly probléma, és nem is olyan egyszerűen orvosolható - ez is kap tőlem egy pipát, mivel más, mert eltérő... itt végre nem az erőszak a téma (hittem én hülye, de erről majd később). A lényeg, Nikki személyisége erős startot mutatott, ráadásul hőseink nem fekszenek össze csak valahol a 250. oldal magasságában - ergo nincs elsietve a "játék" -, és én már kezdtem elkönyvelni a tényt, hogy talán egy újabb gyöngyszemre leltem. Aztán ezek az ügyefogyottak elhálják, amit el kell, és olyan ívű zuhanás történik, amitől kedvem lett volna apró cafatokra tépni a könyvet.

A problémák:

1, A SZERZŐDÉS - Damien eltökéli, hogy kell neki egy akt Nikkiről, ezzel nem is lenne probléma. A probléma ott kulminál, hogy mindezért 1 millió dollárt ajánl a lánynak, azzal a kikötéssel hogy a festmény elkészülésének ideje alatt Nikki minden fellelhető értelemben az övé lesz. Hogy mi is ezzel a bajom? Azon túl persze, hogy teljesen felesleges volt ez ide...Először is: nálam a pénz, és az észbontó szex nem összeegyeztethető fogalmak (vagy megkapja ingyen tőlem az érintett másik fél, vagy nem kapja meg... lennének, akik erre azt mondanák hogy pocsék az üzleti érzékem, de ez van). Másodszor pedig: könyörgöm, most már csak akkor lehet kufircolni, ha ezt egy ügyvéd is ellenjegyzi?!

2, DOMINANCIA KONTRA VEHEMENCIA - tök jó, hogy minden hiperszuper vonzó pasi olyan formában domináns (NEM DOMINÁNS), az ilyen könyvekben, hogy csak és kizárólag egy cél vezérli: gyönyört adni a kiválasztott kedvesnek. Most már fix, hogy ezen írónők egyikének sincs halvány lila fogalma sem arról, miről is szólna ez az egész. A kontroll, az irányítás nem arról szól, hogy rád parancsolnak: élvezz most! Az egész cécó, az oda vezető útról szól, és az hogy megsimogatnak egy jégkockával, meg kapsz egy mellbimbócsipeszt...nos attól még nem fog a cél a teljesülni. A megadás könnyebbik része a fizikai rész. Ha valaki domináns az a lelki részre fog összpontosítani, amíg nem marad már tiszta gondolata az embernek, és az fogja mámorral eltölteni, ha látja, hogy már tényleg nem bírja a másik fél. Némi könyörgés, hogy ugyan érints már meg, és a mi hős domináns lovagunk már ugrik is? Na persze...Ez szex. Játékos ugyan, és kacérkodó is, de akkor is csak egyszerű szex. Ha odaforraszt az ágyrácshoz, akkor is csak egyszerű szex marad...

3, BIZTONSÁGI SZÓ - véleményem már kifejtve Millernél, azóta nem változott az álláspontom. Röviden: baromság az egész, de úgy néz ki olyan lesz ez is, mint a "szerződés". Ha megjelenik az ember lányának az életében egy multimilliárdos pasi, és mer vetni rád egy pillantást, akkor rögtön célszerű lerohanni a biztonsági szavaddal, és az orra alá dugni egy szerződést, ha akarja, ha nem.

4, PARANCSRA ÉLVEZÉS - egy újabb sarkalatos pont, mi megkerülhetetlen. Nem a parancsba adás tényével van bajom, mert az ilyen jellegű szexnél, ez biza előfordul. Szerény személyemnek, egyetlen problémája ezzel az egésszel, hogy kezdek irigykedni. Hősnőink kivétel nélkül már csak a pasi szemének ködös csillogásától is majd' elélveznek, és ha már az ujjaik is képbe lépnek, a teljes lezajlási idő a starttól a megkönnyebbülésig 30 másodperc, és maximum három perc között mozog. Ja igen, és ebben a könyvben sem illatozik nőiességünk édes kelyhe, hanem egyszerűen csak szaglik. Részemről a nemi testtájaknak meghatározó, vagy jellegzetes illatuk van (amennyiben karba vannak tartva). Ha szaglanak, akkor már régen rossz...

5, ERŐSZAK - na ezt figyeljétek (abszolút mélyrepülés a könyvben):

"Olyan sok minden jut eszembe, ami most támpontnak tűnik. Az arca amikor elmesélte, hogy abba akarta hagyni a teniszezést, de az apja nem hagyta. A hallgatása, amikor a szemétláda új edzőjéről beszélt, és én megkérdeztem, hogy a versenyzés ölte-e ki a teniszből az örömöt. Evelyn célozgatása a szőnyeg alá söpört titkokra. És hogy örökké ő akar irányítani. Az üzletben. A kapcsolataiban. Az ágyban. Természetesen tévedhetek, de nem gondolnám. Damient megerőszakolták gyerekkorában."

Tuti! Basszus, és te ezen még morfondírozol? Hisz irányításmániás, és mint tudjuk ez csak akkor alakulhat ki, ha minimum egyszer akarata ellenére meghágták! Sőt nem is egyszer, és nem is egy ember...Egy egész regiment, öcsém! - Ide azzal a bökővel, hadd szúrjam szíven magam...Elárulok valami egészen meglepőt. Kezeket fel, akiknek olyan munkája van, ami teljes embert, összeszedettséget, komoly koncentrációt, és odafigyelést kíván. Ahol akad stressz dögivel, és ahol minden egyes lépésedet komolyan meg kell fontolni, mert nem csak a te boldogulásod múlik a döntéseiden. Nem is kell ilyen munkakörben dolgozni, elég némi empátia ahhoz, hogy átérezhesse az ember. Nagy nyomás, minden nap egy küzdés, és sokszor a környezeted kiveszi a kezedből a legideálisabb megoldást, és valaki sérül. A felelősségérzeted megsínyli, talán még hibáztatni is kezded magad...Mit teszel? Kompenzálsz. Mindenki úgy, ahogy neki kényelmes. És vannak akik ezt a feszültséget, így kompenzálják. Ettől még nem lesz lelki nyomoronc, nem lesz depressziós, önutálattól szenvedő, világfájdalmat cipelő figura az illető. Egyszerűen csak így oldódik. És igen, vannak akik ezt is képesek kellő intelligenciával lekezelni. Ez volt az a momentuma a történetnek, ami sikeresen lefárasztott annyira, hogy már ne is érdekeljen a folytatás.

6, PEJORATÍV KIFEJEZÉSEK TÖMEGE - szereplőink nem szeretkeznek, nem dugnak, de még csak nem is kefélnek. Basznak - újfent elnézést kérek, csak idézek. A szaporulási tevékenységi stílusok közül, drága hősnőnk csak ezt ismeri - marha irritáló, már csak azért is, mert hőseink a könyv közel feléig magázódnak, illetve elvileg egy diplomázott nőről és egy zseniket megszégyenítő pasiról beszélünk, és igen előfordul olykor, hogy az ember a mocskosabb kifejezések között lavírozik, de nem állandóan. És csak hogy hősünk se maradjon le, előszeretettel ismételgeti a "pina" szót, halvány kísérletet sem téve néha a szinonimák felé fordulásra (pedig van belőlük annyi, hogy Dunát lehet vele rekeszteni). Ezen felül oldalanként minimum kétszer találkozhatunk a lucsok különbözően felhasznált/melléknevesített alakjával, és a folyni igével. Igénytelen, nem erotikus, és meglehetősen nyers, barbár megoldás egy amúgy érzéki jelenetet ily módon ledegradálni. Nem tetszett.

7, ÉRZELMI KATASZTRÓFÁK LEGYINTÉSSEL VALÓ ELINTÉZÉSE - azon kívül, hogy hőseink teljesen ki vannak fordulva a normalitásból, még a fejük felett lebegnek egy haláleset némileg tisztázatlan körülményei is. Fojtogatós szexben lelte halálát Damien exe... - ugyan mi másban is patkolt volna el szerencsétlen asszony? Az árnyékok felvetnek némi bizalmatlansági indexet, de persze ez sem olyan súlyos, hogy álmatlanul kelljen hánykolódni tőle. Ez a fonal lehetett volna érdekfeszítő, de elnagyolt, akárcsak Nikki öncsonkítási szenvedélye. Összekapkodott, "nagyobb a füstje, mint a lángja", hanyag hatást kelt, ergo teljesen felesleges hiszti, mert konkrétan nem épül rá semmi.

8, SMS ÜZENETEK KÉNYSZERES RÖVIDÍTÉSE - csak hogy lopjunk már egy keveset egy másik írótól, lehetőleg olyasmit ami már az eredeti kiötlőnél is csúfos kudarcot vallott (Miller). Kedvenceim: bi - bugyi, mó - melltartó...ehhez inkább már nem is írok semmit.

9, ANÁLIS SZEX AVAGY A TELJES MEGADÁS - bizony hölgyeim. Ha esetleg legyűrtétek volna magatokban a kényszert, hogy eme zónátokat output helyett inputként is kihasználjátok, akkor sajnos rossz hírem van. Nem vagytok elég elkötelezettek. Mert mint kiderült, ez a visszavonhatatlanság jelképe. Amennyiben ilyen formában nem vágtak még gerincre titeket, akkor nem is adtátok oda magatokat igazán. Csak arra lennék kíváncsi, hogy mennyiben változik bármi is ha ez az opció teljesül - a nem teljesül állapothoz képest. Még szerencse hogy (legjobb tudásom és ismereteim szerint), ez a vége a "melyik lukat lehet még bevenni" című játéknak (de persze, lehet hogy tévedek, ezeknél az íróknál sosem lehet tudni).

Szurkoltam azért, hogy tíz pont legyen, de nem jött össze. Ezek volnának nyúlfarknyi gondolataim a "műhöz". Nincs mit összegezni (pocsék lenne ha a fenti kivesézés ellenére, még tudnék hozzáfűzni valamit). Jelen könyvünk felkiáltójeles: NE VEDD MEG!

Értékelés: 2 pont

Tovább

Jessica Bird (J.R. Ward): Egy felejthetetlen hölgy /2013/

Egyik legkedvesebb írónőm, a klasszikus romantikus irodalom irányába tévedt. Klasszikus alatt értsd: az a klisé, amit még nem untunk meg. Merthogy jelen művünk sem az eredetiségével fog csatákat nyerni, az is biztos. Mert miről is szól a történet? Adott egy grófné, az amerikai felső tízezerből, aki éppen válik, és akinek egy sorozatgyilkos pályázik a fejére. És adott egy olyan titkos, hiperszuper testőr, aki elválalja a hölgyemény védelmét. Tiszta "Több, mint testőr", mínusz afroamerikai énekesnő, mínusz Kevin Costner, plusz egy alapítvány és egy törékeny hősnő annak tetején, és plusz egy morcos, "akkor sem" típusú főhős.

"Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát."

Kiadó: Ulpius

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma:414

Ára: 3999 Ft

Még mielőtt azt gondolnád, kedves olvasó, hogy önmagamhoz hűen, ezt a könyvet is le fogom húzni, kéretik megállni egy pillanatra, és tisztázni az alapokat. Ward jó író, és ez jelen könyvnél sincs másként. Abszolút szépen felépíti a történetet, szereplői eladhatók, mi több, szimpatikusak, de...ez nem a Fekete Tőr Testvériség. És ez a tény ugyebár, már előre is vetít néhány dolgot. Például azt, hogy nem lesznek ebben a könyvben kolosszális izomzattal rendelkező, erotikus illatokat kipárologtató, szexuális félisten-vámpírok. Ez lemarad, bizony. És mivel jelen könyvünk földhözragadtan reális, így helyzetkomikumok sem fognak előfordulni tucatszám. Mindkét főhősünk ember, szimplán emberi érzésekkel, nem csócsálják meg senki nyakát, hogy szomjukat oltsák...Összegezve: ez a fajta húsleves, az a fajta húsleves, amibe cupák helyett Maggi leveskocka került - a történet fondorlatossági indexét tekintve.

De Wardnak azért itt is sikerül ívet hajlítania az egyenesbe, mivel eme irodalmi tartomány minden eszközét beveti, és remekül is alkalmazza.

Ilyen eszközök például:

1, Sose ugorj fejest a szerelembe! - egy romantikus könyv csúcsának, mindig azt tekintjük, amikor a szereplők remegő pillákkal szerelmet vallanak, és a háttérben megszólalnak az esküvői harangok (esetenként csak képletesen). Nos ez a jellemző ebben a könyvben pipásra sikeredett. Konkrétan a történet utolsó öt oldalán belül zajlik le ama felemelő élmény, hogy szerelmeseink egymás karjába omlanak.

2, Mindig ügyelj a feszültségfokozásra! - minden romantikus könyv ugyanazokból a szintekből épül fel:

a, találkozás - általában valamilyen félreértés, vagy antipátia kíséri, főhőseink ilyenkor erősen a "nem kedvelem" állapotban leledzenek;

b, szócsaták, véleménykülönbségek - adott szituáción belül kifejezésre kerül a szereplők közti teljes egyet nem értés, vagy humoros, vagy könnycseppes formában;

c, a "b" ponttal párhuzamosan megjelenik a vonzódás. Hősnőnk ugyan idegesítő némber, de emellett pokoli szexi is, amiért hősünk úgy kívánja, hogy majd megveszik kínjában tőle. (Olykor ez már az "a" ponton kikristályosodik);

d, további vehemens sziporkák, majd elszabadulnak az indulatok - megtörténik az első csók. Némi meglepődés, cifra káromkodásokkal tarkítva, mindkét fél részéről;

e, némi huzavona, miszerint a "d" pont többet elő nem fordulhat;

f, szenvedés, mert a szereplőink égnek a vágytól, hogy a "d" pont megismétlődjön;

g, belátás, amikor is a főhősök rájönnek, hogy nincs mit tenni, ennek fix hogy hancúrkodás lesz a vége;

h, elemi erővel elszabadul a vágy - szex;

i, ugyan már megvan a vonzódás, megtörtént már a nagy légyott, még akkor is akad egy baki, ami miatt a szerelem nem teljesülhet be - ennek oka abban is kereshető, hogy hőseink, vagy egyikük, vagy másikuk, esetenként mindketten bőszen tagadják, hogy amit éreznek az a szerelem;

j, komoly konfliktus, bősz vitatkozás, aminek látszólag az a vége hogy hőseink istenhozzádot mondanak egymásnak;

k, sorsfordító esemény, ami rádöbbenti hőseinket egymás iránt érzett ragaszkodásuk mélységére;

l, tisztázás, miszerint persze hogy ez a SZERELEM, majd némi pironkodós ki kit szeret jobban dialógus, majd esetleg gyermekáldás a prológusban.

Az a jó író, aki ezeket a szakaszokat úgy hidalja át, hogy közben képes fenntartani az érdeklődést. Ilyenkor fontos a jellemábrázolás, mert mivel érzelmekről van szó, jó ha tisztában vagyunk azzal, melyik hősünk miért is érez úgy, ahogy. Nos Wardnak ezt sikerült is keresztülvinnie ebben a könyvben. John Smith karaktere a tipikus kemény, hidegfejű, erős férfit testesíti meg, ezzel szemben Grace a női törékenység mintaképe. Mindketten tapasztaltak már épp eleget ahhoz, hogy páncél mögé rejtsék magukat, és mindketten képesek a másik páncélja mögé látni. Mivel itt a normál keretek győzedelmeskednek, így nem kapunk ablakpárásító lepedőakrobatikát sem, csak egy kedveskedő alig pár oldalas szeretkezős jelenetet, amiben semmilyen durva kifejezés nem kap helyet. Ez kész felüdülés volt számomra, mert Miller erotikus könyve után, valamiért allergiás lettem a nemi szervek és a kamatyolás szinonimáira. És bár Ward jelen könyvünknél meglehetősen visszafogta magát, azért itt is fel-fel bukkan a rá jellemző humor.

Összegezve: hozza a vártat, vevő vagyok a folytatásra. Most már csak a megfelelő hangulatot kell majd elkapnom hozzá magamban, amikor is képes hatni rám a tiszta (bujaságtól és paranormális lényektől mentes) romantika.

Értékelés: 7 pont

Tovább

Raine Miller: Meztelenül /2013/

Tudom, hogy gyorsan olvasok. Általában egy 400-500 oldalas könyv két napig képes lekötni, feltéve ha nem terjengős, ha lendületes, és jól van összerakva. Ezt az irományt viszont sikerült még magamhoz képest is ritka gyorsan kivégeznem. Elkezdtem tegnap este fél tízkor, és befejeztem valamikor nem sokkal 11 óra után... De nem azért haladtam ennyire sebesen, mert a könyv történetileg annyira lehengerlő! Sőt nem is azért, mert olyan sziporkázó, hogy képtelenség letenni. Nem. Annak oka, hogy ennyire gyorsan végeztem vele az, hogy összesen 185 oldal, meglehetősen nagybetűs, és érzésem szerintem másfeles sorközzel lett megszerkesztve. Tehát, ha összenyomnánk, akkor maradna belőle nyolcvan oldal. Ezzel szemben viszont, a könyv ára 3499 Ft. Köznapi nyelven azt hiszem ezt hívják RABLÁS-nak. Ha még hozzátesszük, hogy történetileg sem kifogástalan, akkor marha egyszerűvé válik a képlet: ezt bebuktam.

"Brynne Bennett, a Londoni Egyetem ösztöndíjas amerikai hallgatója jó kislány módjára éldegél Londonban. Próbálja rendbe tenni kisiklott életét, keményen tanul, részmunkaidőben pedig fotómodellkedik. Egy nap Ethan Blackstone, a sikeres angol üzletember megveszi a lány aktképét, és rögvest magának akarja Brynne-t - vágyait gátlástalanul a tudtára adja, nem ismeri azt a szót, nem. Domináns természete magával ragadja, foglyul ejti Brynne-t, holott ő még egyre múltjának démonai elől menekülne. Titokzatosság lappang a kapcsolatukban, és hatalmas rejtélyek bújnak meg a háttérben.

Vajon megszabadíthatja-e Ethan a múltja terhétől Brynne-t? És hagyja-e Brynne, hogy ezt megtegye, mielőtt az újra felszínre törő múlt szelleme végleg elpusztítaná egy szép jövő esélyét?"

Kiadó: Ulpius

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 224 (csak 185 a többi reklám a könyv végén)

Ára: 3499 Ft

Raine Miller

Sara Fawkes Amit csak Ő akar c. "műve" után, nem gondoltam volna, hogy találni fogok még egy hasonló mélyrepülést az erotikus irományok kategóriáján belül, de jelentem, mégis sikerült. Azt sem tudom hol kezdjem, így inkább fejest ugranék a közepébe. A könyv értékelhetetlen. Most már nagyon szeretném, ha olyan író írna ilyen jellegű könyvet, aki ismeri a dominancia, és a vehemencia közti különbséget. Komoly képzavar van kialakulóban erről az irányról irodalmi körökben. Az hogy valaki azt súgja a füledbe, hogy "keményen meg foglak baszni", az kérem nem teszi az illetőt dominánssá, attól maximum szabadszájúsággal vádolhatnánk az elkövetőt. Ha meghágnak egy liftben, vagy nekidöntve egy ajtónak, nos az sem dominancia, legfeljebb őrültség (ami meglehetősen izgató lehet). És ez a biztonsági szavas mizéria... Van két lehetőség:

1, Olyan emberrel vágsz bele ebbe a korlátokat feszegető szexuális manőverbe, akit ismersz, mondjuk még szeretsz is (ez nem feltétel), aki ismer téged, és akiben ebből kifolyólag bízol is. Na itt nem lesznek biztonsági jelszavak, mivel ISMERITEK egymás igényeit, és lehet (sőt biztos), hogy semmi nem lesz túl sok, mert mindketten tisztában vagytok egymás határaival. Szóval ez a biztonsági szavas módszer, ilyen helyzetben egy baromság. (Megjegyzés: a profi körökben sem működik, mivel egy ilyen szituációban pont az a lényeg, hogy a praktikák, amik olykor bizony fájdalmasak, élvezetet okozzanak (persze csak ha valakinek erre van igénye), és hát maradjunk annyiban, hogy ha a fájdalom okoz izgalmat, akkor baromira nehéz megmondani a sűrűjében lebegve, hogy mi az ami már tényleg sok, mert akkor nem biztos hogy annak fog tűnni. Később persze jól jön némi izomlazító krém, meg lehet hogy néhány köteg sebtapasz is...).

2, Ha teljesen tapasztalatlanul szaladunk bele egy ilyenbe, ráadásul egy vadidegennel (aki azért jó ha tapasztaltabb tőlünk), akkor elfogadható tényező a biztonsági szó. Mivel nem ismeritek egymás igényeit, és mivel a partnernek több mint valószínű, hogy széles rálátása van a dolgokra, nem árt letisztázni mik is a korlátok. De mivel neked kunsztod sincs még arról mi is a sok, ilyenkor nem árt megbeszélni milyen jelre kell visszavonulót fújni. Ebben az esetben, jó ha az a a szó nem tartalmaz semmilyen szexuális utalást, mivel egy ilyen helyzetben a "Ne!" és a "Hagyd abba!" sokszor jelent "Igen!"-t és azt hogy "Csináld még!". A tiltakozás mindig ösztönszerű, még akkor is ha épp nem a fájdalomba, hanem a gyönyörbe görnyed bele az ember lánya.

Sylvia Day ezt még annyival egészítette ki, hogy a biztonsági szót kiterjesztette a főhősök hétköznapi életére is, mivel mindkettő szereplője érzelmileg, és idegileg is meglehetősen labilis, és sokszor nincsenek összhangban. Ezt kompenzálandó a főhősök megállapodtak abban, hogyha a hétköznapok rohanásában túl soknak bizonyulnak - minden féltékenységi manőverükkel együtt - egymás számára, akkor ez a szó ott is működésbe léphet. Megjegyzem, ez igen elegáns, és ésszerű megoldás volt Day részéről. Rendkívüli helyzetek, rendkívüli megoldással orvosolhatók.

Valami ilyesmit akart itt is eldurrogtatni az írónőnk, csak hát nem igazán sikerült neki. Először is, mivel főhősünk nem domináns. Egy kicsit sem. Megfigyelteti a csajt, mert meg lett bízva ezzel. Pont. Nem őrült féltékenység vezérli, még csak nem is a tébolyodott szerelem. Oké elkapja hősnőnket minden lehetséges alakalommal, de nem tesz semmi olyat, ami rendkívüli volna. Szereti fosni a szót az ágyban, köntörfalazás nélkül - kiváltképp szereti alkalmazni a "baszni" kifejezést. Ez remek, de ettől akkor sem lesz dúvad...Az első amin jót derültem az volt, hogy a maga mocskos kis módján, pejoratív kifejezések tömegével felvezeti, hogyan fogja agyatlanra kefélni hősnőnket, majd az ominózus pillanatban a behatoláskor azt mondja, hogy "most a magamévá teszlek". Tehát a kritikus pillanatban Ethan írói vénája győzedelmeskedik, frivol stílusa helyett...Na persze. Személyes megjegyzés: aki oldalakat képes arról magyarázni, hogyan fog gerincre vágni, és mindeközben olyan szókészlete van, ami kimeríti az illetlen kategóriát, az nem fog a "magáévá tenni". Az maximum úgy meg fogja kúrni a lucskos puncidat, hogy majd jojózhat tőle a szemed - már elnézést a kendőzetlenség miatt. Szóval én már itt feladtam a könyv iránti lelkesedésemet. Az olyanokon már meg sem ütköztem, hogy egy héttel a találkozásuk után, már majdnem össze is költöznek, vagy azon hogy hősnőnk megállás nélkül azt hangoztatja a könyv elején, hogy Ethan túl veszélyes neki, és hogy nagyon nem kellene ebbe belemennie...És mégis, amikor az első vacsorájukon Ethan azt kéri menjen vele haza, rögtön rávágja hogy "jó". Imádom a határozott nőket. Oké, adott egy csinos pofika, meg egy isteni test... És akkor mi van? Könyörgöm élvezni kéne a játékot is, amíg az ágyig eljut az ember egy ilyen görög istennel. Húzni kéne egymás idegeit egy kicsit, nem? Abban van a sava-borsa a dolognak. A kétértelmű megjegyzések, a heves csókok, a néha véletlen, néha szándékos tapizás...Ez mind gerjesztő hatású, hülye az, aki ezt el akarja sietni. Ha a játék egyik este kicsit merészebbre sikerül, és a vágytól teljesen elködösül az elménk, akkor is van megoldás...pl: vibrátor...telefonszex az illetővel (jó kis döbbenetet okozva ezzel)...vagy egy kendőzetlen email. Ennek is megvan a maga varázsa. Ez az adok-kapok szabja meg a későbbi korlátokat. Ezzel méritek fel egymás szükségleteit, igényeit, és ha valaki ilyenkor szemfüles, akkor rengeteg információt fel tud halmozni. Na persze jelen könyvünkben ilyenről szó sem esik. Felépítésében rém sablonos: vonzó vagy, nem akarlak, nem akarlak (ez csak verbálisan, helyenkénti utalással derül ki), majd mégiscsak akarlak, de most, rögtön, aztán egy huszáros csapással, aludj nálam, kapcsolatot akarok, az enyém vagy, szeretlek. Mindez kb. másfél hét leforgása alatt. Hát rendben, legyen...A végén még az fog bebizonyosodni, hogy én vagyok a hülye, de nekem ez nagyon nem kerek. Tartalmatlan, hála annak, hogy nincs levezetve miért is kerülünk bele ebbe a mókuskerékbe. És a másik...Persze hogy hősnőnk valamikor a múltban erőszak áldozatává vált! Na most már kezd ebből nagyon elegem lenni. Hihetetlen, de nem csak azok szeretik a korlátaikat feszegetni szexuálisan, akiket már minimum egyszer megerőszakoltak! Szabályszerűen rosszul vagyok már ettől az önigazolós baromságtól. Miért hiszik azt az írók, hogy ez az egész szexuális irányultság akkor válik jobban elfogadhatóvá, ha ezzel, vagy más lelki töréssel indokolják? Ha már indoklás szükségeltetik, akkor kifejezetten frissítő volna már egy "azért, mert csak".

A fogalmazással is akadtak problémáim itt-ott. Pl. szex közben nem hiszem, hogy vonzó az ha az illető férfiú a megkönnyebbüléskor a főhősnő nevét "kaffantja". És nem tudtam értelmezni a 117. oldalon megjelenő "elrémül" szócskát sem (szerintem hatásosabb lett volna a megrémül vagy az elretten). Aztán még ott volt ez a gyöngyszem is:

"- Ölelj körbe a lábaddal- mondta, és erősebben markolta a hátsómat. Megtettem neki. A falhoz voltam préselve, lila cowboy csizmám kétfelé kalimpált, mint egy boncolásra váró békáé..." 

Na kérem, így kell elrontani egy szexuális töltetű jelenetet. Aki olvas az vizualizál, ez tény. Milyen jó is az amikor gondolatilag teljesen elsüllyedve épp repülünk egy erotikus jelenetbe, és akkor minden átmenet nélkül  felrémlik előttünk egy orvosi fém tálca, rajta egy döglött varanggyal...

Ezeken felül még ott volt a főhősök közt lezajló sms párbaj is, ahol drága szereplőink mindent kényszeresen rövidítenek. Mert => "mer", vagyok => "vok" (ami számomra a legjobb esetben is egy főzésre alkalmas edényfajta...még ha eredetileg "w"-vel írjuk, akkor is), valamit => "vmit", hogy => "h", olyan => "oan", és még sorolhatnám... És ez ugyan szubjektív, de a kezét törném el annak, aki így kommunikál. Könyörgöm a technika fénykorát éljük, okostelefonokkal, meg wifi-vel, meg mobilnettel. Ha nem akar azért a nyamvadt sms-ért fizetni, akkor írjon emailt, ott nem számít a karakterszám. És ha közölni akar valamit, azt tegye tisztességgel. Nem egy emberrel szoktam én sem online cseverészni, és nem egy emberrel levelezem rendszeresen, de megtisztelem őket azzal, hogy normálisan írok, illetve fogalmazok, és ezt ők is megteszik kérés nélkül viszont. Arról nem is beszélve, hogy a sok rövidítés a könyvben is meglehetősen zavaró volt, mert szinte minden szót lerövidít, és így a folyamatosság elvész, mert végig kell gondolnom, mit is akart odabiggyeszteni az író. Konkrétan kigyilkolja az élményt ezzel. Ugyan a Szürke ötven árnyalata trilógia nálam megbukott, de azt el kell ismerni, hogy a főhőseink közt ott lezajló levelezés, bravúrosan lett kivitelezve, legalábbis ehhez a mostanihoz képest.

Összegezve: nem, Raine Miller nem tudott maga mellé állítani. Nem fogok pénzt kiadni a folytatásért. Persze ha majd valaki kölcsönadja, akkor el fogom olvasni. Ha az is alig lesz kétszáz oldal, sok időt nem fog elrabolni tőlem...

Értékelés: 2 pont

Tovább

Jennifer Ashley: Lady Isabella botrányos házassága /2013/

Vissza a jól megszokott kertek közé. A Mackenzie fivérek második kötetében, Mac Mackenzie, a szabados életstílusáról elhíresült festő, és felesége Isabella viharos kapcsolatának lehetünk tanúi - az ilyen módon megfogalmazott mondatok után szoktam elkezdeni azon gondolkozni, hogy helyem volna a Teleshopban... na de mindegy is. Szóval fiataljaink minden szabályt felrúgva egybekelnek, még évekkel a történetünk előtt. Majd csődbe is mennek - hja kérem, ha nem mentek volna csődbe, akkor most nem volna ez a könyv...Na de Mac a különélés szabad perceit felhasználva eltökélten küzd, hogy jobb emberré váljon. Leteszi az alkoholt, és megpróbál felelősségteljes férfivé érni. Amikor úgy érzi, hogy hellyel-közzel célba ért, hadjáratot indít szíve hölgyének visszahódítására...

"Hat évvel korábban a fiatal Lady Isabella Scranton megbotránkoztatta Londont: megszökött a szélhámos Lord Mac Mackenzie-vel. Három éven át tartó szenvedélyes és viharos házasságuk után Isabella újra felhívta magára a figyelmet. Ezúttal azzal, hogy elhagyta férjét. Mac azóta megváltozott, jó útra tért. Csak Isabellára tud gondolni, vissza akarja szerezni őt. A nő ellenáll neki, abba azonban beleegyezik, hogy modellt álljon a férfi erotikus festményéhez. Ahogy meztelenül pózol, ráébred, hogy teste csak a férjét kívánja, édes ölelését, amely semmihez nem hasonlítható."

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2013

Oldalak száma: 346

Ára: 1990 Ft

 

Az előző rész meglehetősen komplex volt a mostanihoz képest. Nem tehetek róla, de azután, valami ütősebbre, gazdagabbra vártam. A fene nem gondolta, hogy jelen könyvünkben visszatipeg az írónő a tipikus romantikai keretek közé, és zömében lelkizni óhajt több száz oldalon keresztül. Okés, a romantika remek dolog, és jó dolog a lelkizés is, de... Ha ilyen jellegű témákban akarnék utazni, leülnék beszélgetni a közelemben élő emberekkel, ugyanezt megkapnám. Az előző részben a szerelmesek előtt olyan akadálypályák lettek kiépítve, amiket csoda hogy egyáltalán sikeresen megugrottak. Ebben a mostaniban pedig a képlet majdhogynem pofon egyszerű: szeretlek, de nem tudok veled együtt élni. Aztán jön a bizalmi kérdés, és az örök kedvenc: a szerelem mindent megold? És elég csak a szerelem? Hát persze hogy nem - de ez az én álláspontom, nem az írónőé. Amit meg is értek, ha a pokoli nagy realitás vezérelte volna  a könyvet, akkor nem romantikus irodalmi alkotásként volna nyilvántartva.

Másik nagy bajom, hogy nem bírom az ilyen jellegű drámákat. Mint már párszor kifejtettem, számomra nem ennyire bonyolultak a párkapcsolati kérdések. Első rossz lépésként azt tudom megjelölni Isabella részéről, hogy azon nyomban, az első bálján igent mondott Macnek, és még aznap éjjel hozzá is ment. Csak mert a hapsi vonzó...Hát jó. Nekem erről a véleményem: elment az eszed kisanyám! Aztán csodálkozol hogy csődbe ment a házasságotok? A másik alapszabály: művészlelkekkel óvatosan! Nagy csapda ez a rétege az emberiségnek, főleg a nők számára. Egy pasi, akik helyesen használja a szavakat...aki bódít...hajjaj, nem jó. Nőből vagyok én is, kérem szépen, hazudnék ha azt mondanám, nem tudnak ilyen módon meghatni! De Isten őrizz ettől! Eleve nem vagyok az a túlérzékeny típus, elképzelve magam egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi érzékenyebb nálam, már tudom is mi lenne a vége: vita. Jó, sok vita. Ettől függetlenül, nem egy olyan ismerősöm van aki ennek a kritériumnak megfelel, és szeretem is őket...tisztes távolból.

És akkor még egy észrevétel a könyvvel kapcsolatban. Ha nem tucatszor írja le a szerző, hogy a szexi főhősünk skót szoknyában pózolva, milyen lehengerlően ellenállhatatlan, akkor egyszer sem. Na nekem ilyenkor mindig röhögnöm kellett, merthogy...

Emlékeztek a Rettenthetetlen című filmre Mel Gibsonnal? A pasi a karrierje csúcsán volt, amikor azt a filmet készítette. Nem vagyok a rajongója, de valami fantasztikusan állt neki az a szerep. Tehetsége minden aspektusát bemutathatta a képkockákon keresztül. Volt benne huncut Mel Gibson, érzékeny Mel Gibson, őrült "most foglak hidegvérrel legyilkolászni" Mel Gibson...és istenem azok a gyönyörű kék szemek! Még most is imádom azt a filmet, és imádom benne a férfit is, akit Mel Gibson megszemélyesít. DE MÉG Ő SEM VOLT SZEXISEN LEHENGERLŐ SKÓT SZOKNYÁBAN!!!!! Nem állítom, hogy lerúgtam volna magamról, ha abban az ominózus ruhadarabban próbálkozik, de hogy nem is emiatt indultam volna be, na az is biztos. Imádom a férfiakat, de tényleg...Viszont ha már a testrészeket kell górcső alá vonni...Most komolyan, hallottatok már valaha olyat csajos beszélgetések közben, hogy: "Ó, igen, nekem az a pasi kell, mert olyan nedves, és kívánós leszek az izmos, szőrös lábszárának a látványától!"? 

Na de mindegy is, ez megint egy szubjektív dolog, hisz annyi fétis van a világon, biztos akadnak olyan nők akiket ez a látvány hódít meg, illetve a szemérmesen kivillanó bokacsont. Miért ne lehetne főhősnőnk is egy ezen hölgyemények közül?

Idézgetni sem nagyon tudok a könyvből, mert nem nagyon voltak benne olyan kirívó szócsaták, amik csak egy hangyányit is elkapták volna a lendületem. Ettől függetlenül, egyszer érdemes elolvasni, és még mindig tartom azt az álláspontomat, amit az első könyv után is leírtam: el fogom olvasni a következő részt is. Hartig meg sem fogok állni, és mivel Ő a sorozat záró kötetének a főszereplője, így kénytelen leszek mindet végigolvasni.

Értékelés: 5 pont

Tovább

Ally Condie: Matched /2011/

És mindig sikerül belelépnem ugyanabba a csapdába. Találok a piacon, egy bizonyos műfajon belül, egy fantasztikusan összerakott, lendületes könyvet, ami megfog, és vagyok akkora ökör, hogy nem akarom elereszteni az élményt amit nyújt. Így nekiveselkedem a választéknak a kategórián belül, és remélek. Olyan ez valahol, mint a párkeresés. Elmész egy randira, kiderül hogy pasi egyben van, vonzó, remek az ágyban, a megfelelő pillanatban a megfelelő mondatot mondja (oké ilyen nincs a valóságban, de a példa kedvéért engedjétek meg nekem a feltételezését annak, hogy mégis), aztán mondjuk kihűl a kapcsolat. Mert eltelnek évek, megváltoztok, mit tudom én, ellaposodik, vagy a pasi elköltözik valami misszióval egy most felfedezett kontinensre. A lényeg, nem haragban váltok el, de elváltok. Te pedig ott maradsz az érzéssel, hogy ez kell. Ez a varázs, ez az érzés. És újra kimerészkedsz a piacra, és csak jönnek a jelöltek, és mindegyikben ott a potenciál, de mindig kiderül valami komoly bibi. Mondjuk röfögve röhög, rondán eszik, olyanok a lábujjai mint a leveli békának... Egyszóval van benne valami, ami teljesen elveszi a kedved. Hát így van ez velem a könyvekkel is. Kinézem magamnak az alkotást, elkezdem olvasni, várom a hangulatot, az érzést, de az csak nem jön, aztán félúton rájövök, hogy ez nem az amit én kerestem, és bekebelez a csalódás. Ez a folyamat addig folytatódik, míg a kezem közé nem kerül megint valami, ami megragad. Aztán persze kezdődik előröl az egész. Én dilis vagyok, ezt eddig is tudtam, de most egy elvonási tüneteket reprodukáló dilis vagyok, mert már csak egy nagy vágyam van: olvasni valamit, amitől helyrebillen a lelkivilágom, valamit, amiben megkapok mindent maradéktalanul. Romantikát módjával, lendületet, eseményeket, megható szituációkat, és igen, szexet! Nem bírom tovább (ez jelen könyvünknek is köszönhető)! Végre egy olyan szórakoztató irodalmi alkotást kívánok a kezembe venni, ahol a szerelem nem feltételezett opció, hanem beteljesült. Nem kell pornósnak lennie, elég ha (szép, bő) utalás történik rá (Meyer asszony "másnap reggel"-jénél nincs nyomasztóbb), legyen benne a történetben. És nem szeretnék több hős romantikus főszereplőt, akinek érzékletes szerelmi szónoklatú szófosási kényszere van. Határozott főszereplőket szeretnék, akik nem édelegnek napokon keresztül, mondván "ejj de örökké, és minduntalan szeretni foglak téged!" (Na emiatt a csepp kis kirohanás miatt nem olvasok én ifjúsági, és mélyen romantikus könyveket!)

"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. 

Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."

Kiadó: Ciceró

Oldalak száma: 338

Kiadás éve: 2011

Ára: 2990 Ft

Na de akkor térjünk is rá bejegyzésem tárgyára...

Két dolgot kell leszögezni:

1, Én nem tudom hogy a mai fiatalok hol tartanak 17 évesen, de hogy én ebben a korban maximum már csak zokoghattam volna ártatlanságom bimbója felett, na az is tuti...És most már megértem édesanyámat, miért kopaszodott meg, amíg felnevelt engem. Ilyen idősen én már meg voltam győződve arról, amiről most is meg vagyok. Van józan paraszti eszem, képes vagyok mérlegelni, és mindent aszerint fogok tenni, ahogy helyesnek érzem. Pont. Ha elbaseválom, akkor csak egyvalakit hibáztathatok: magamat. Lehet, hogy ennek az elvnek volt köszönhető viharos ifjúságom is, de tudjátok mit? Egy percét sem bánom. Ha az a példaértékű ifjúság, amit ezek a könyvek megjelenítenek, akkor: 

a, szegény mai, tökéletes fiatalok belehalhatnak az unalomba;

b, egy emberöltő múlva ki fogunk halni - ha már csak egy kézfogáson, vagy egy csókon is ennyit tökölnek, bele nem merek képzelni mi lesz ha szexre kerül a sor...

2, Az alaptörténet gondolata remek, bár nem a legeredetibb, de kétségkívül érdekfeszítő. Cassia személyisége részletesen kidolgozott, szépen végigkövethető a folyamat, ahogy a lány egyre tisztábban kezd látni. Hogy az általa oly nagyra becsült Társadalom, a valóságban mennyire egy érzelemmentes szörnyeteg. A megfogalmazásban sem nagyon tudok hibát találni.

"Azért van szükségünk edzésre, hogy tartsuk az optimális pulzusszámot és testtömegindexet. Ezért örvendünk mindannyian tökéletes egészségnek, ezért élünk sokáig.

Rendelkezünk mindennel, amiről azt tanultuk az iskolában, hogy a hosszú élethez elengedhetetlen (pl. boldog házasság, egészséges test). Hosszú életünket kitűnő életminőség jellemzi. Nyolcvanadik születésnapunkon, családi körben ér minket a halál. Az előző korok szörnyű betegségeit, mint pl. a rákot és a szívbetegségeket már teljesen sikerült kiirtaniuk a tudósoknak. Társadalmunk közel tökéletes életminőséget biztosít minden egyes polgárának."

Itt is szépen összegzi az alapelveket Cassia, bár ha az előzményeket is hozzátesszük, akkor ezek a sorok már hordoznak magukban némi öngyőzködést, illetve valamennyi gúnyt. Az írónő remekül ért a halvány árnyalatok közti átmenetek érzékeléséhez.

Ez a két jellemző volt a legerősebb. Egyrészt hamisítatlan, lötyögős tiniszerelmes bizbasz izé, és mellette egy komplex disztópia, ami csak úgy bővelkedik a lehetőségekben. És én lelkes is voltam, mondjuk úgy a könyv feléig. Aztán beáll a Ky vagy Xander huzavona, én meg húsz oldallal később már kacérkodtam az érfelmetszés gondolatával. Most akkor Xander vagy Ky? Ky vagy Xander? Ezt azért, amazt azért szeretem... mi legyen? Megcsókol Xander...nagyon jó. De Ky írni tanít, meg amúgy is jó mély a srác lelkileg. Az Ő csókja biztos olyan volna, mint egy álom. De nem lehet! Mert nekem Xander a párom...De Ky olyan más...Nem foglalkozhatom vele! De csak Ő jár a fejemben! Egye meg a bús fene, Ky kell! De mikor csókol már meg? Most? Nem...mégsem most...de megfogta a kezem. Talán most? Áááá, nem...És mire belemerülnék abba az álomszerű csókba, kapunk kedves írónőnktől egy ennyit:

"De nincs többé szükség a szavakra, ajkunk érintése mindennél többet ér, csókunk önmagáért beszél."

Öcsém, még rímbe is szedte! Ettől függetlenül, mehet ez így a süllyesztőbe. Legalább annyit idekanyaríthatott volna az írónő, hogy a srác nyelve besiklik a csaj szájába, akinek ettől meginognak a térdei, meg kalapál a szíve...De ez így, valami tragikusan illúzióromboló. És ennyi is a nagy l'amour. A könyv közel harmadától, a végéig, azért szenvedi végig az olvasó a teljes, érzelmi bizonytalansági hercehurcát, hogy eljusson idáig! Hát én kérek elnézést, amiért ez egy cseppet felbőszíti az idegeimet! A fülszöveg meg azt reklámozza, hogy jön a szenvedély! Hát jön is, a "szenved"- ig. De álljunk csak meg egy ásóhajításnyira! A kettő nem egy és ugyanaz! 

És ez vitte is az egész könyvet. Mire az utolsó oldalakhoz értem, kínomban már az asztal szélét tudtam volna rágcsálni. És van ennek a remeknek folytatása is, ami viszont egy szempontból tényleg érdekelne. A második rész is E/1-ben íródott, csak itt váltások történnek, hol Cassia, hol Ky szemén keresztül látjuk a dolgokat.  Izgalmasnak tűnik ez a megoldás így első ránézésre, és nem tartom kizártnak, hogy valamikor a kíváncsiságom ismét győzni fog a józan eszem felett. De az nem most lesz. Tinitörténetes disztópiák ég veletek! Egy időre elegem van belőletek! (És ez is rímel, nem hiszem el...)

Ally Condie

Értékelés: 5 pont

Tovább